| Bemutatkozás: |
Egy hazánkban még igencsak ismeretlen, különleges megjelenése mellett számos kiváló tulajdonságokkal bíró díszbaromfiról írok az alábbiakban. A Magyarországon leginkább ördögtyúkként ismert La fléche nevét kitenyésztése színhelyéről, a francia városról kapta. Az első feljegyzések a XV. század közepéről származnak a fajtáról, mely látványos V alakú taréjával már akkor is nagy feltűnést keltett. Standardját 1874-ben rögzítették, ekkor már a magas „spanyolos“ jelleg kevésbé volt kívánatos, háta szélesebbé vált, de összességében megőrizte büszke, elegáns testtartását. Eredeti színváltozata fekete, de a múlt században megjelentek fehér, kék és „kakukk“ színű egyedek is. Fejének csupasz bőrfelületei adják elsődleges egyediségét. A szarvszerű taréj mellett nagy fehér füllebernyeg, hatalmas toroklebernyeg jellemzi. Orrháta csúcsosan kidomborodik, így orrlyukai meglehetősen nagyok. A fekete színű tollazat zöldes csillogású. Lábai szürkék. Faroktollazata jól fejlett hosszan ívelő vezértollakkal. A kakasok testtömege 4 kg, a tyúkoké 3kg körüli.
Előszeretettel keresztezik fésűs taréjú baromfikkal, utódaik fejét ezáltal az osztott taréj, mint egy korona díszíti. Ilyen például a „török énekes“-nek nevezett tyúkfajta is. Egyébként a szarv formájú taréj megjelent a szintén a XV. századtól ismert, szultán baromfinál is, ami a díszmadártenyésztés kultúrájának, népeken átívelő hagyományára utal. Németországban tenyésztették ki az ördögtyúk törpe változatát, mely arányaiban valamelyest zömökebb felépítésű. Hazai klímánkon a téli kemény fagyok miatt elfagyhat toroklebernyege, ezért ajánlott szigetelt védőházban teleltetni, amit téli tojásrakással hálál meg, főleg fénykiegészítés mellett.
Bár leginkább díszbaromfiként ismert, valójában egy igen jó kettőshasznosítású fajta. Tojásszáma megközelítheti az évi 200 darabot is, mivel tavasztól a nyári vedlésig, akár naponta is letojhat. A fehér színű tojások mérete meglepően nagy, 60 g feletti. Szedéskor az orpington tyúkjaink tojásaitól, csak azoknál csúcsosabb végükről különböztethettük meg. Az élénk természetű baromfik nagy vitalitása tenyésztésük során is kibontakozik. A tojások termékenységben minden más szárnyasunkat felülmúlták 90% feletti kelési arányukkal. Szakirodalmi leírások általában lassú növekedési erélyről számolnak be, de jó minőségű tápok etetése mellett úgy tapasztaltuk, hogy fejlődésük igen jó, például 3 hetes kortól testméretükben megelőzik a velük kelt pávanövendékeket is.
A húsuk110803121330_85.jpg minőségét jól jellemzi, egy ausztriai szakács megkeresésünkkor azt nyilatkozta – igényes európai étteremben csak a La fléche húsát tálalják fel. Persze ez valószínűleg túlzás, de nyugat-európai tenyésztői beszámolók és szakleírások egyaránt kiemelik kiváló húsának egyenletes zsíreloszlását.
Ez megmagyarázhatja igen magas tenyésztői árát is, mely miatt hazánkban eddig nem sikerült nagyobb számban elterjednie. Csak érdekességként említem meg, hogy a franciák által hazánkban elítélt libatöméshez hasonlóan, ők a La fléche esetében alkalmazták a tömőcsövön keresztüli etetési eljárást, mint hagyományos hizlalási gyakorlatot. Tartásakor figyelembe kell venni kiváló repülési képességét, így legalább kétméteres kerítést, de még inkább felülről fedett kifutót javasolnék.
Bár legelni, kapirgálni nagyon szeret, de hajlamos az elvadulásra, érdemesebb nagy, zárt kifutóban tartani ülőfák biztosítása mellett, mint tanyai udvaron szabadon, fák tetejére felgallyazva, ahonnét esetleg csak mint vadászzsákmány kerülhet vissza gazdájához.
Zárt tartáskor figyelembe kell venni magas fehérje- és ásványianyag-igényét, zöldeleség kiegészítéssel.
Összességében minden díszbaromfi kedvelőnek jó szívvel javasolhatom a fajtát, akik szeretik a szép és egyedi megjelenésű madarakat, és ezek tartási feltételeit biztosítani is tudják. |
