Keresés

Koratigin megérkezett Tikalejevhez, de nem találta otthon. Tikalejev ez idõ alatt a boltban volt, cukrot, húst és uborkát vásárolt.

Koratigin ott toporgott Tikalejev ajtaja elõtt, és már épp egy rövid levélkét készült írni, amikor észrevette, hogy jön maga Tikalejev, kezében viaszosvászon szatyorral.

Koratigin, meglátva Tikalejevet, odakiáltott:

-- Már egy órája várom!

-- Ez nem igaz -- mondta Tikalejev --, legfeljebb huszonöt perce, hogy elmentem itthonról.

-- Azt nem tudom -- mondta Koratigin --, én mindenesetre legalább egy órája itt vagyok.

-- Ne hazudjon -- mondta Tikalejev. -- Hazudni bûn.

-- Tisztelt uram -- mondta Koratigin --, kérem, válogassa meg a szavait.

-- Úgy gondolom... -- kezdte volna Koratigin, de Tikalejev félbeszakította és így szólt:

-- Micsoda jómadár vagy te!

E szavak annyira felbõszítették Koratigint, hogy az ujjával befogta az egyik orrlyukát, a másikat pedig kifújta Tikalejevre. Ekkor Tikalejev kirántotta a szatyorból a legnagyobb uborkát, és fejbe vágta vele Koratigint.

Koratigin a fejéhez kapott, összeesett és meghalt.