| Bemutatkozás: |
Két gyönyörű cápi anyukája vok. Sokan hülyének tartanak, de nekem a kutyik többet jelentenek, mint bárki más a földön. Bennük még sosem csalódtam. Igyekszem vigyázni rájuk. Ami nem nehéz.
Devil: az én drága fekete színű kisfiam. 2007.szeptemberben született. Aki fiu létére gyáva. Nagyon anyás, ami Bufy után fura volt. Folyton a lábam alatt van, 5 méterre sem megy messzebb. Ha nem lát, vonyít, míg oda nem megyek hozzá. Félelmét tetőzte egy októberi támadás, ami miatt össze kellett varrni a fején a bőrt, 15 cm hosszú csontig hatoló szakadás volt. De nyoma sincs szerencsére. Féltem attól, hogy fiu, mert tudtam, hogy a srácok szökősek. De ő nem, szerencsére, pedig ivarérett már. Bufy a mindene, Bufy közelébe nem enged senkit, hozzám meg pláne, :)
Bufy: 2006. augusztus.ban született szuka cápi. Ő az én szemem fénye, magam sem értem, hogy miért, de ő nem anyás, sőt. Önálló, masszív kiskutya. Büszke és uralkodó természet. Nagyon jó házörző, aki kétszer is megmentett engem és Devilt. Mikor ránk támadt egy kóborkutya(imádunk sétálni a telek melletti réten) szó szerint ráugrott a támadóra, és a kutya vonyítva rohant el. Bufy közelében nem félek. Lány létére szökik, minden alkalmat megkeres, hogy kilóghasson a rétre, és bár eltűnik, ki tudja merre kószál, fé lóra mulva visszajön. Először féltem, de ismerik már Bufyt a környéken és nem bántja senki. Egyszer kifigyeltem, hogy az úttesten körülnéz, mielött átmegy. Panellakó volt ő is, velem együtt, és használt a nevelés. Büszke vagyok rá, mert okos kislány ő.
Magamról: Kislány korom nagy vágya volt egy ráncos kutyi. Ahogy mindneki, én is azt gondoltam, hogy nagy bundájú marad a kuty. De rájöttem, hogy nem. Nem is baj. 2006.ban vettem meg Bufyt először, és bár sokan mondták, beteges kutyi a shar-pei, nem bántam meg. Próbálok vigyázn irájuk, ők a gyerekeim, (26 éves vok) és örülök, hogy velük oszthatom meg a mindennapjaimat.
Puszi mindnekinek!
Rencs, Devil és Bufy |
