Senki sem tudja, hogy mi az a titokzatos foton. Mégis minden tankönyvben az áll, hogy a fény fotonokkal terjed.
Meg tudja valaki mondani, hogy mi a foton? Milyen nagy? Hogyan néz ki? Milyen tulajdonságai vannak?
Hosszú polemizálás után megállapíthatjuk, hogy fotonok nem léteznek. Ezt Einstein is elismerte idős korában: "Ötven év töprengés sem hozott közelebb ahhoz, hogy megfejtsem, mi a fény kvantumja" Vagyis sohasem jött rá, hogy valójában mi is az a foton. Még azt is hozzátette, hogy vannak fickók, akik azt hiszik, hogy tudják, de ők is tévednek.
Vagyis soha senki nem tudta megfejteni, hogy mi a foton.
Odáig még nem is lenne baj, hogy egyfajta fogékonyság, de torzónak maradt adottság, képességek "birtokában" izgatják a fizika témái, és vehemensen elutasítja a szembesítést a saját korlátaival. Mert ha csökönyos valaki, hát akkor legyen az.
De amikor már szerepekbe képzeli magát ("5 év az egyetemen stb."), az már súlyos személyiségzavar nála. Ugyanakkor mindent megtesz (a minősíthetetlen arroganciájával), hogy ne érdemeljen sajnálkozást emiatt.
Valami mérnökfélének és informatikusnak állítja magát. Egyszer előadta, hogy valahol "öt féléven" keresztül tanult fizikai alapozó tantárgyat, s ebből egy alkalommal azért rúgta ki a "proff", mert bevallotta, hogy a "behatolási mélységről" neki csak a szex jut eszébe.
Ezek inkább arról árulkodnak, hogy egyetemnek a közelében se járt.
Én nem tudok olyan műszaki egyetemről, ahol 5 félév alapozó fizikát adnának elő.
A BME-n többnyire 1-2 félév szokott lenni.
Tudtommal a CALTECH-en volt a legtöbb, Feynman idejében 4 félév.
Aztán vannak persze a szakirányoknak megfelelő fejlettebb kurzusok, pl. a BME-n 2 félév elektrodinamika, 1 félév elektronfizika, 1 félév félvezető fizika, 1-2 félév statika, szilárdságtan, 1 félév atomfizika, 1 félév kvantummechanika, 1 félév relativitáselmélet.
szuperfizikus soha egyetlen témakörben se jutott el a megértésig. Számára az oktatás "agymosásból", "beleverésből", "feltolásból", "eltitkolásból" majd a "visszaböfögésből" állt. Nyomorúságos emlékeit jól jellemzik ezek a saját szavai. Azóta is úgy képzeli, hogy a nála tehetségesebb tanulók is ilyen inkvizíciós tortúraként élik meg az egyetemet. Sőt a legtehetségesebbek a következő generáció idomításában élik ki a felgyülemlett frusztrációikat, akár valami szadista kiképző őrmesterek.
Ezt csak a buta és tanulatlan emberek hiszik. Ez nem így működik. Ha azt sem tudod megtanulni, amit tanítanak, akkor hogy vezetsz le mást (esetleg A helyeset)? A buta és tanulatlan emberek azt hiszik, hogy egyetemen a fizikaoktatás úgy zajlik, mint általánosban vagy középiskolában. Hát nem, nem úgy zajlik. Minden axiómákból van levezetve. Semmit nem kell elhinni, minden lépésről lépésre le van írva. Egyik lépés következik a másikból. Semmi csalás sehol.
Szóval aki azt mondja, hogy nem érdemes tanulni, mert úgyis rosszat tanítanak, hanem majd alapok nélkül egy buta és tanulatlan ember megváltja a világot, az hazudik. Mellesleg buta és tanulatlan.
Ezt én úgy szoktam fogalmazni, hogy aki ne böfögi vissza a tanár által elvárt válaszokat, az megbukik és nem lesz belőle soha fizikus. Így biztosítják a fősodor "fizikusai" saját híveinek reprodukálását, és saját elméleteinek túlélését.
A tudomány eredményeit lehet úgy prezentálni, hogy ez van, ezt kell szeretni. De lehet úgy is, hogy eszi, nem eszi, nem kap mást. Mindig a fősodor érdekeinek megfelelően, hiszen aki bent van, az nem akar kint lenni, ha vihar tombol odakint. :(
Mérhető mennyiségű (hasznos, immár fénysebességgel is terjeszthető) információ áll rendelkezésünkre, ámde e téren, még mindig nem megkérdőjelezhetetlen tényeken alapul a tudományos konszenzus.
Kétségtelen: a bizonyosan létező, de általunk nem feltétlenül (fel)ismert abszolút, mint a szükséges és lehetséges szélsőértékek mibenléte a világegyetem megismerhetőségének határait is kijelölnék.
Például
Amikor abszolút nulla fokon az anyag nyugalmi állapotát, mármint a lehetségesen legalacsonyabb (mozgási) energiaszintjét (is) értjük, addig egészen másként gondolunk az ismeretlenül lehetséges legmagasabb energiaszinten hőfokon száguldó (fényt is kibocsájtó) anyagi részecskékre.
Egy, a fizikából egyes nebuló minden következmény kockázat nélkül tehetné fel a következő kérdést: „Akkor most a fényt kibocsátó anyagból szakadnak ki a fotonok, vagy az akörül, avagya mindenhol készenlétben sorakozó, nulla energiájú töltetlen fotonok várakoznak arra az eseményre, mármint energialöketre, amiért is fényként tudják betölteni végzetes szerepüket; és ha ez utóbbi, akkor minden távozó (valamikor volt nulla energiaszintű) foton helyébe a fény sebességét is meghaladó sebességgel sorolnak be a fénysugárt képező soron következő fotonok; mármint ugye a nulla energiaszinten várakozók?”
Ugyanezen elemis(ta) második kérdése lehetne: „Ezen abszolút sebesség eléréséhez szükséges energia, illetve annak folyamatos fenntartásához akkor, legalábbis nem árnyalatnyival magasabb (mozgási) energiaszint, és talán nem meglepően nagyobb sebesség is tartozik, mint a fotonok, azaz a fény sebessége? Amiből következően adódik: az abszolút sebesség eléréséhez szükséges energia töredéke annak az (ehhez szükséges) energiának, ami akár évmilliárdokig is, nagy energiájú fényforrásként szolgálhat.”
„A leülhetsz fiam, egyes” után - a vizsgabizottság tagjainak megvető tekinteteitől kísérve -, még egy utolsó (hangsebességgel terjedő) kérdést fogalmaz meg a bukott diák; mintegy, azt maga elé mormolva: „Ezek hogy meg vannak elégedve a szűkre szabott abszolútumiak határain belül! Még ahhoz is gyávák, hogy beismerjék: ez idáig, ennyit vélünk tudni, addig jutottunk. Mert mondhatták volna azt is: kérem vegye figyelembe, e vizsgának nem az a szerepe, hogy mi válaszoljunk az ön kérdéseire. Önnek azt és úgy kellett volna elmondania kérdéseinkre, amit és ahogyan azt mi tanítottuk önnek; amiből következően, amiként azt mi elvár(hat)juk öntől. Ön ezért bukott el. Fontos értenie: mi szabjuk meg, hogy mi abszolútum, és mi nem. Érti már?”
Ne haragudj kedves Gyula, de ez terelés, nem válasz. Nagyon tűröm az építő kritikát, de a mellébeszélésből nem a témára, hanem az előadóra következtet az érintett.
