Bármilyen technikai megoldás, ami járművek önálló, gépi mozgatására alkalmas, és nem a jelenleg elterjed belsőégésű motorokra, vagy elektromos hajtásra épül.
lineáris motorral, sínen gyorsított 'vonat', igazából egy jármű páros, mert a tolatónak nem kell elhagynia a sínpályát, csak az megy fel amit maga előtt tol
persze a pályát is úgy kell hegyoldalba építeni, hogy legyen emelkedése, és kifelé dobja ami utazik rajta
és amit feldobott, azon még lehet ionajtómű pl. amivel már a légkörön kívül elérheti a tényleges föld körüli pályát, sokkal kevesebb üzemanyag elégetésével
Nagy veszteség a levegőt tolnia nagy sebességgel, és a Földön landoláskor sem kapják vissza a helyzeti energia csökkenéséből származó energiát hasznosítható alakban. Lassan fel a ritka légkörig, onnan kezdődhet az utazás más élőhelyekre.
Ha azt el lehet vele érni, hogy kidobja a légkörből a rakétát, már nagy nyereség. Nem csak azért, mert megspórolja a légellenállás leküzdésével járó veszteséget, hanem azért is, mert a fúvókát tisztán űrre lehet optimalizálni, nincs az a kellemetlen kompromisszum, hogy légkörben is jó legyen.
Ok, szerintem is hasznos lehet. Különösen, hogy a kémiai meghajtás pont ennyire a határán van annak, hogy még éppen pályára lehet menni vele. Több lépcsővel, éktelen rossz payload aránnyal. Minden, ami kicsit is javít ezen, aranyat ér.
Valami hasonló egy nagy ferde mágneses gyorsítóval is elképzelhető, persze az még hatalmasabb és sokkal drágább lenne.
Hasonlatként: induláskor meglöki az autód, ezért bár ugyanúgy a szokásos meghajtása mozgatja kevesebb energiát igényel az autóban levő energiaforrásból.
Számolgattam kicsit, Föld körüli pályához elég reménytelennek látszik. Néhányszor tíz méteres kar esetén százezer g nagyságrendű gyorsulás kellene. Azt simán el tudom képzelni, hogy kidobja a lövedéket a légkörből, de hogy a pályához szükséges sebességet elérje, nem igazán.
Furcsa, hogy a közvetlen közelében is zöld a növényzet. Talán már a levegőben elégett nagy része. Ahhoz képest, hogy nem benzinnel működött, elképesztően kevés maradt belőle.
Borzalmas baleset volt, és külön átok, hogy még az se derült ki, mi okozhatta. Kísérleti repülőgép, elemi dolog lett volna az állandó rádió kapcsolat, de semmi nem volt. Annyit lehet tudni, hogy porrá égett, beleértve a műanyag sárkányszerkezetet. Csak néhány fémdarab maradt, meg egy fekete folt a földön.
Magnus Aircraft, kerestem a honlapján hogy mi hír erről, hogy áll a termék, de se híre se hamva, lehet hogy lelőtték a projektet, meghalt a mérnök aki vitte az ötletet
Most is van egy csomó elektromos gép. Még magyar gyártmányú is létezett, bár lezuhant és porrá égett.
Vitorlázó gépekbe is építenek be kis, süllyesztve elhelyezett elektromos meghajtó rendszert. Normál esetben nem látszik semmi, a gép törzsén belül van a propeller is. Ha nem jól sikerül valami, és szerencsétlen helyen süllyed túl alacsonyra, kap egy esélyt, hogy keressen alkalmas leszálló helyet.
elalvás előtti agyalás, kapcsolódva az elektromos buszos topik témájához, Modulo buszok kapcsán:
- moduláris, műanyag karosszéria (kb ugyanaz a sablon amit a Modulohoz használtak)
- minden modul alján van egy tengely, kisméretű ~ 20 centis kerékkel, ez lehet akár tömör gumi is
- gumi lánctalp, ami a jármű tetejére megy fel, és hátul jön vissza, mint a Mark-I harckocsikon
tehát ez lényegében egy 'lánctalpas' busz, de a lánctalp gumiból van
mire jó ez?
- a lánctalphoz sok kis kerék kell, emiatt a hasmagasságot egészen alacsonyra le lehet engedni
- nincsenek nagy kerékdobok az utastérben ami akadályozza a mozgást
- nincs se előre se hátra túlnyúlás, de az ajtót a busz elejére ki lehet hozni
- helyben meg tud fordulni
- poén
ennek nyilván nincs se lépcsőmászó, se árokáthidaló képessége, vagyis nem lesz semennyire se terepjáró
a lánctalp gördülési ellenállása sokkal nagyobb lehet mint egy guruló keréké, ezért több energiát fogyaszt, és ha ez elektromos akkor a hatótávot is erősen csökkenti
csuklóst nem lehet ebből csinálni
arra lehet jó, hogy nagyon belvárosi környezetben midi vagy mini méretű kis buszok vigyenek kis sebességgel utasokat
a nyitó blogcikkben volt már erről pár sor, ami aztán a videókban látszik is, hogy vontatott transzformátor kocsik voltak, ami feltolt a magasba egy oszlopot, azon 3 áramszedővel, és ez ment rá a szerintem szigeteletlen magasfeszültségű vezetékre
az egyik videón látni hogy a kezelő a lábára meg a kezére húz bőrkesztyűt, aztán tekerni kezd egy fém tekerőt, alighanem az vezérelte ezt az oszlopot az áramszedővel
az alsó videó szövegéből meg kijött az 1000V erre transzformáltak... jó kis munka lehetett a vontatott mezgaz gépeken dolgozni egy fej felett himbálózó 1000V-os kábellel
a vezeték annyira nem volt vastag, és a dob sem, ránézésre 500-600 kg mondanék
hát ismerve a szovjet logikát, el tudom képzelni hogy ez is a parasztvakítás/patyomkin/álmodjunk nagyot keveréke
jól mutatott a cucc a moszkvai filmhiradóban
lehetett vele paráztatni a nyugatot hogy milyen technikákat tudnak ezek a ruszkik
de felskálázni nem lehetett volna, nem csak az ára miatt, de a távvezetékek elérhetősége miatt sem
mondjuk a vezeték alatt egy 1,5km széles csíkban...az is elenyésző a nagy orosz pusztában
Akkor tévedtem, de hát oroszoknál a racionalitást kár volt feltételeznem. :-)
Itt legalábbis azt írják, hogy 6kV ment be a traktorba és benne volt a trafó a kívánt feszre. Hát azt a 6kV-os kábelt tépkedni.... Igazi izzig vérig orosz cselekedet :-)
(Bár egy másik helyen meg az volt olvasható, a trafó nem a traktorban volt hanem az alállomásban és valamelyik videón látszott is)
Próbáltam elővenni orosz tudásom vegyítve a google fordítóval.
Ami nekem kiderül, hogy távvezetékekhez csatlakoztattak mobil alállomásokat, és arról működtették a traktorokat..
Az nem derül ki egyértelműen és számszakilag milyen feszültségszinten működtek a traktorok, az alállomásban az egyik videón látok trafót, de hogy mekkora, passz. De az tutii nem túl nagyfesz, ott himbálózik a hátsó emberek mellett, nagyfesznél elég sűrűn hullnának el ezek az embdrek..
Az is kiderül, amire sejtésem volt, hogy a kábelek állandó jelleggel tönkrementek, folyamatosan cserélni kellett őket meg karbantartani az eszközöket állandó jelleggel menet közben, nagyon nem voltak üzembiztosak.
Kellett nem kevés eszköz és ember a működtetéshez. Illetve olyan helyen tudták használni szántóföldeknél, ahol ott volt valahol a távvezeték vagy valamire ahová rácsatlakoztak. Ez azért az 50-es években valszeg önmagában komoly korlátozás lehetett, nem hiszem hogy túl sok helyen volt a termőföldek közelében bármilyen áram is a nagy orosz tajgában. Talán erőművek környéke, és kifejezetten távvezetékeknél középfeszültségű (10-20-30kV nagyságrend, fene tudja ott milyen szabványok voltak vannak) szinten. Nagyobb feszre már macerásabb csatlakozni, meg azok jellemzően magasabban is mennek, persze nem elképzelhetetlen ez sem akár oroszhonban.
