Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv.
által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a
kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz
kiskorú ne férhessen hozzá, használjon
szűrőprogramot!
29 éves férfi vagyok. Unom a női hisztit, az elvárás cunamit, a nagy arcukat, a butaságokat. Ma már szexelni se nagyon szeretnék velük. Bojkottálom őket.
Más is érez így?
Kincsem, ez egy nagyon jó ajánlat. Nekem is van egy ajánlatom. Mi lenne, ha téged a töködnél fogva fellógatnánk egy villanyoszlopra meztelenül januárban, néha fejbebasznánk egy sodrófával és közben pénzt szednénk az odagyűlt emberektől? Még területet se kell bérelni, bár a villanyoszlopért lehet kell fizetni az önkormányzatnak. Na? Ugye, hogy ez is jó ötlet? Na ugye. 11
Sziasztok! Kecskemét , Nagykőrös, Cegléd és környékükről keresek fiatal átlagos vagy vékony esetleg sportos srácot főleg kölcsönös orálra ,én macis vok. Ami érdekel még az hogy nyalnék, ujjaznék, esetleg dugnék, simogatás, smár , ilyenek. Akár támogatással is. markxxx20 @gmail.com az email címem.
Mit jelent az ilyen esetekben a tiszteletben tartás? Mert ebben - nyilvánvalóan - nagy a kavarodás a fejekben.
Senki véleménye, hite, vallása, gondolatai NEM tiszteletre méltóak, nem jelentenek - önmagukban - semmiféle teljesítményt. Amit tiszteletben kell tartani, az az ezekhez való joga, illetve az, hogy miattuk ne érhesse hátrányos megkülönböztetés őket.
Lehet a témát ragozni oldalakon át: a lényeg nagyon sok a frusztrált ember. Én is az vagyok, kivéve, ha sikerült egy nővel egyszerre élvezni. Utána egy napig nem tudnak felhúzni semmivel...
Egyéni véleményét mindenkinek tiszteletben kell tartani.
Ám a felmérések mást mutatnak, s akár a hétköznapi életben, de még inkább a párkapcsolatokban már tömeges méretekben jelentkeznek a sérültségek jelei. Számos - egymástól független, más témájú - nyilatkozatok ezzel kapcsolatban felhívják a figyelmet a jelenségek elszaporodására. Sokan azt sem tudják mi is van a háttérben, csak jelzik, hogy valami nincs itt rendben.
Egy tipikus jelenség a trollok elszaporodása. Az internet őskorában még "flame"-nek hívták, s azóta egyre nagyobb tömegű moderátori munka az, amely igyekszik az okozott károkat enyhíteni (ezért érdemes is megbecsülnünk őket).
Az agykutatás már feltárta azt az agyi mechanizmust, ami biztosítja azt, hogy az egyén benne maradjon ebben a negatív gondolati helyzetben, és azt is, hogy miként terjed ez a pszichés állapot mint egy vírus a környezetre szanaszét, s ezzel általános rossz közérzetet kiváltva.
Persze ez a rossz közérzet jó a fogyasztói társadalom alapelvének, hiszen ekkor többet fogyasztunk, megpróbálunk több pénzt szerezni, ha máshogy nem, hitelek tömegével, amelyeket évtizedekig nyögünk, miközben a könnyen jött pénz nem hozta el a várt megkönnyebbülést. (Egy csapda ez, mint a szenvedélybetegség, melybe belecsalogatnak minket).
De a párkapcsolati hajszában is ez játszódik le, egészen addig, amíg - a topik szerint - azt meg nem unjuk.
Ha másképpen fogalmazunk, akkor abban igazad lehet, hogy ez nem "szociológiai" kérdés, noha sokan meg azt hiszik. Ma még nincs erre tudomány, amely a részterületeiből összeálló képet egybefogja.
Ha megtartjuk az eredeti szót, akkor meg: ez "társadalmi méretűvé növekedett" probléma (Sőt civilizációs probléma).
(most akkor ez a vírus-pánik egyéni, orvosi probléma, vagy mint világjárvány egy társadalmi méretű probléma?)
Szerintem ez nem elsősorban társadalmi probléma, sokkal inkább egyéni. Régebben se volt kevesebb elmebeteg, csak kevésbé kaptak teret az ilyenek nyilvánosan.
Sokan már tönkrementek. És ez nem élc, hanem a valóság. Az utánad következő hozzászólás is azt jelzi, hogy a civilizált társadalomnak egy nagyon nagy százaléka pszihésen sérült állapotba került. A felmérések a fiatalok körében is durvák, miközben másoknál a sérülés hatása csak felnőttkorra bontakozik ki.
Manapság - talán nem véletlen - a YouTube-on számos klip, sőt klipsorozat szól a nárcisztikus viselkedésről. S ennek a kistestvéréről, a "borderline" személyiség zavarról. Ezek közül kerülnek ki a trollok, akik azt hiszi, hogy jópofiznak, és innen származnak azok, akik mindenre megsértődnek, sőt minden mögött támadást észlelnek. Míg a nárcisztikusak ettől a bántalmazásnak nevezett reagálásuktól jobban érzik magukat, és megmagyarázni sem lehet nekik a sérültségüket, a másik csoport egész élete egy pokolnak tűnik számukra, amelyből csak ritkán billenti ki őket egy-egy katartikusnak megélt, és általuk pozitívnak érzett élmény.
Így nem lehet élni, és valóban csak azt tehetjük velük, hogy nyomogatjuk náluk a "zöld gombot" - tényleg tiszteletben tartva őket -, ami azt jelenti, hogy dicséretekkel halmozzuk el őket, amelynek olyannak kell tűnnie, mintha őszinte lenne. Ez azért kell, mert ha nem kapják meg ezt az önbecslésüket növelő hatást, akkor viselkedésükkel (bántalmazásaikkal) tovább terjesztik ezt a súlyos kórt. Kihozzák azokból is, akiknél még nem tört elő, de egészségesek is "elkaphatják", mert ugyanúgy fertőz mint egy vírus. Csak éppen nincs gyógyulás, vagy csak nagyon ritka esetben.
Könyvek is jelentek meg a témáról, és azt is kell tudni, hogy a nagyon zavaró viselkedésük ellenére gyakran más oldalról igen értékes emberek, és emiatt szüksége van rájuk a társadalomnak.
(Az egész téma nagyon szerteágazó, képtelenség itt minden aspektusát felvonultatni, és az is csak nagyon hosszasan lehetséges, hogy mindezt hogyan alakította ki a fél évszázaddal ezelőtti forradalom generációról generációra terjedő hatása, és vezetett el ahhoz, hogy topikot kelljen nyitni ilyen címmel: "Unom a nőket").
Látom pár nő fel van háborodva hogy vannak olyan pasik is akik unják őket, a nagy elvárásaikkal együtt! Aztán annyit nyújtanak hogy ügyesen cumiznak. Nem elég.
Aranyom! Lenne egy ajánlatom. Ezekben az ínséges időkben is kivitelezhető, és baromira jövedelmező.
Egy gyalogosoktól forgalmas téren bérelnénk néhány négyzetméternyi területet, azon elhelyeznénk egy ketrecet, melyben meztelenül ugrabugrálnál, és időnként ráznád a ketrecrácsot..ha nem azt, akkor a farkad, és makognád, hogy utálom a nőket...csak úgy dőlne a tömeg, még a tévében is bennelennél.
A belépti díjon osztoznánk(-ktg), és hamarosan kőgazdagok lennénk...
Pontosítanám a kifejezést: "önmagunkért" helyett "önmagunkkal" kell a harcot megvívni. Ám nem is harc ez, hanem egy megszerzett tudás alkalmazása. A baj az, hogy ezt a tudást sehol nem tanítják, és csak nagyon keveseknek ugrik be egy-egy módszer helyessége. Persze vannak könyvek is, de az a maiak nemigen szeretik olvasni.
A tudás - az együtt élés érdekében - nem bonyolult. Csak azt kell először mindkét félnek elfogadni, hogy a nő - bár egyenrangú, egyenértékű, egyenjogú - de nem azonos a férfival, mert a szemmel is látható külsőségeken kívül számos területen jelentősen különbözik a férfitól. A különbségek sokszor szakadéknyiak. S noha - ahogyan ezt sokszor bizonygatják kirívó példákkal - képes lehet akár mindarra, amit a férfi tudna, ez a férfias beállítottságú viselkedés évtizedek alatt durván visszaüt, akár súlyos tüneteket generálva (bámily döbbenetes, de sejteni lehet, hogy számos daganatos betegségnek ez a forrása). Az okok szintén biokémiaiak (hormonális rendszer különbözősége, abban az egyensúly megbomlása).
Rengeteg - már létező, de háttérbe szorított - új ismeret elsajátítása várna ránk, amely nem paratudomány, nem is természetgyógyászat, csupán a gyógyszeriparnak nem hoz pénzt, sőt akár csődbe is viheti.
Úgy bírja, hogy a helyes utat járja. Sajnos ez egy evolúciósan programozott megoldás, minden más tett - hosszú folyamattal - a pokolba visz (sok topikokban leírtam milyen biokémiai mechanizmussal). De hidd el, ha ő ismeri a jó párkapcsolathoz vezető biztos utat, akkor találni fog magának előbb utóbb hozzávaló társat.
Számodra azonban továbbra is az a kérdés, hogy mit tehetsz a saját ügyedben. Ezt azonban magadtól nem fogod tudni kitalálni.
Sokan még mindig nem veszik észre, de a történelem feltehetőleg igazolja (ha egyáltalán lesz még a mi civilizációnknak történelme), hogy a vírus NEM hiszti. Pontosabban egy mesterségesen generált hiszti, rengeteg gyanús ténnyel alátámaszthatóan. Ez egy kétségbeesett megoldási kísérlet arra, amit már húsz évvel ezelőtt meg kellett volna tenni. Ám a kapitalizmus törvényei ezt nem engedték, hanem - ugyancsak a törvényei, elvei, módszerei szerint - kivárta azt a reakciót, amelyre majd gyorsan kell valamivel reagálni, aztán lesz ami lesz. Ez a gazdasági rendszer önmagában - rövid távon - nem rossz! Hatékony válaszokra képes. De csak kizárólag olyan esetekre, amelyek nem egy olyan folyamat súlyosan káros eredménye, amely évtizedek alatt alakul ki, és megoldása szintén évtizedeket kívánna, ha időben reagálnánk. Azaz számos esetben erre e rendszerre támaszkodni káros, sőt hiba (a demokrácia, is ennek a része, az is csak gyors folyamatokra hatékony). Tehát egy általában jól működő szisztéma súlyos rendszerhibával terhes. Természetesen tudjuk - ma már sokaknak világos -, hogy van a rendszer fölött egy azt szabályozni kénytelen értelmi mag (láthatatlanul). Ám az önnön korlátai, korlátozottságai miatt, képtelen volt helyes döntést hozni, illetve elismerni, hogy egy régen (50 éve) meghozott döntése súlyos válságba viszi a világot.
Ennek a válságnak a terméke pl. az MGTOW, vagy pl. az "incel", és még sok más jelenség, mely a válságot tovább mélyíti, megoldhatatlanná teszi.
Sok férfi unja már a nőket, mint a topiknyitó. A Feminizmus, amely egyenrangúságot, egyenjogúságot, egyenértékűséget hirdetett, hamar átment az azonosság igényébe (egyes országokban törvény is lett rá). Így azok a férfiak, akiknek elsőre szimpatikusak a "belevaló", férfias jellegű nők, hamar ráébrednek, hogy mellettük pokollá válik az életük, mert olyan mintha egy férfi mellett élnének, de ők nem erre vágytak. A nők meg csodálkoznak, hogy - az emberi természetből adódóan - ez a férfi elnőiesedik, s ők meg nem ilyen "pudding férfira" vágytak, noha ők kényszerítették ki a változásukat. Ugyanez a torzulás, tévút elmondható a szexforradalomra is.
Mindent újra kell gondolnunk, és ez a topikcsoport (HUSZ) egy kiváló társadalmi lenyomat arra, hogy a topikokat elemezvén felismerjük, hogyan jutottunk ide, s mi az amit teljesen másképp kellene csinálnunk.
(Feltételezésedre, hogy mi lesz ebből, csak annyit tudok reagálni, hogy a leghatékonyabb megoldás egy értelmes világdiktatúra. A régmúltban, hasonló - területileg szűkebb - esetekben is ez volt a civilizációt megtartó megoldás, ám szinte mindegyik idővel zsarnokságba torkollott).
egyértelművé vált, hogy anyád a hibás...ugyanis ahelyett, hogy lenyelt volna, inkább hagyta magát hanyattlökni...persze nem tudhatta hogy kit szül...bár bár intő jel lehetett volna, hogy amikor kibújtál, akkor az orvos sírt fel helyetted...
Akár paródia, akár komoly jó ez a topik. Olyan kibeszélő show. Én annyit tennék hozzá az eddigiekhez, hogy a nő-férfi kapcsolat valójában egy napi harc, amit önmagunkért kell megvívni és úgy, hogy aki velünk van, a nő ne érezze vesztesnek magát. Én imádom és nagyon tisztelem a nőket. Igazából egy baj van velük, hogy az egyetlen őszinte pillanatuk az orgazmusuk, már aki képes rá. Mert sokan rágörcsölve, vagy az önkontrolljuk elvesztésétől félve képtelenek erre.
Sajnálom és lenézem a férfiakat, akiknek a nő a baszással egyenlő. Barátom panaszkodott egyszer a szeretőjére, hogy jó vele, csak ne akarna a dugás után beszélgetni. Nekem azok a legszebb percek, amikor orgazmus után összebújva beszélgetek egy nővel.
