Az emberek , amióta világ a világ, válaszokat keresnek. Gyakran a kérdések jobbak, mint a válaszok.....ám még ma is az emberiség nagy része, bár már nem tizedeli a népességet járvány, éhínség, természetei csapás: boldogtalan életet él. A vallások válaszai pedig a legritkább esetben eredményeznek harmonikus, örömteli életet.
Pedig az ember méltó az örömteli, harmonikus, boldog életre.
Ez a test és lélek ellenségeskedése: páli találmány. Teljesen hamis dogma.
Már a keresztény megközelítésből is: hiszen az eredeti történet szerint is az ember Isten képmására lett teremtve, és a teremtett világ jó, igen igen jó volt. Szó se volt és nincs is itt semmiféle ellenségeskedés.
( Isten az eredeti protoptipus, az ősminta ugye nem olyan gügye, hogy állandóan küszködik a benne dúló ellenségeskedésekkel? )
:))
- nem véletlen, a történet eredeti változata, a judaizmus nem is ismer ilyen dőreséget-
Maga az ember háromlényegű létező: test , szellem, lélek egysége. Nomármost, bármelyik ellenségeskedik a másikkal: ott bizony nincs EGÉSZ-SÉG.
Az a betegség maga.
Nézz csak meg egy pánikbeteget, vagy egy egyéb neurotikus kényszermozgásos egyént. NA, ott van ellenségeskedés....
Nomármost, a test és lélek nem civakodik abban az esetben, amikor mondjuk belső önfegyelem okán a lélek, vagy a szellem testedzést határoz el, de a test maga szeretne lustálkodni. VAgy egy diétán lévő ember igyexik feles kilótól megszabadulni, de elgyengül a térde egy cukrászda előtt....
Az megint egészen más kérdés, hogy sok hagyomány, tanítás az emberi élettermészetes megnyilvánulásait , úgy mind a szexualitás, egy sor felesleges és igen káros negatív előképpel ruházta fel. Bűntudata lesz a kamasznak, ha ilyenekre hallgat, mert azt beszélik a fejébe, hogy démonok, meg a sátán az, aki úgy intézi, hogy feláll a kukija, ha meglát egy jó nőt. A pokolra jut, ha maszturbál. Némely tanítás még azt is meghatározza, hogy szexelni csak akkor szabad, ha az kifejezetten a gyermeknemzést szolgálja.
És így tovább.
Csupa ostobaság, amely aztán ontja magából az elfojtott vágyaktól frusztrált embereket.
De nem a test és a lélek ellenségeskedés, ha egy katolikus szelemben nevelkedett egyén szexualitása felhorgad egy bájos ellenkező nemű láttán. Hanem a buta, korlátolt tanítási dogmák okozta elfojtásé.
"Pedig, szerintem, pont ez a szitu is lehet, pl, hogy valamit meg kéne tenni valaki másnak az érdekében, mert pl. nekem is milyen jólesne, ha fordított helyzetben a másik megtenné nekem."
Ne agyald túl. TE vagy a legfontosabb. HA valamit nem önként, ösztönösen, és késztetés nélkül teszel, csak nehezen veszed rá magad: senki nem fog kárhoztatni, ha épp nem teszed.
Egy ízben megkérdezték Ole Nydal-t az ismert buddhista lámát, hogy mi a helyes, amikor a jóra való törekvés jegyében annyi szerencsétlen ember kerül az az ember útjába? Mindenkinek kell segíteni? ÉS milyen nehéz dolog , hiszen egy sor alkoholista, meg egyéb szerencsétlen is van a környezetben.
Ugyan már, mondta a láma. Súrú jókívánságok, és balra el. Mindenki a maga sorsát köteles élni.
:)
- hogy pontosítsak: mert ezt a témakört később kiveséztük másokkal: aki kér, annak adunk. De kérés nélkül nem kell senkit "megmenteni", még akkor is , ha úgy gondolod, hogy jólesne neked, ha ilyen helyzetben.
A kulcsszó: a hozzád eljuttatott kérés.
Mit gondolsz, Jézus miért nem gyógyított meg MINDENKIT a környezetében? CSak az az egy két nyomi és vak volt arrafele? Nem esett volna nekik jól?
Nem volt hozzá elég ereje?
:))
A kulcs ott van: aki kér, annak adatik. Sokan, azonban nem véletlenül kerülnek nyomorult helyzetbe: mint arról már volt szó: sokan szeretnek drámázni.
AKár egy vagy több életen keresztül.
De ez az övék, nekünk viszont itt van minden kaland a közelünkben. Süt a nap, vár egy fincsi ebéd...
Egy valamiben fején találtad a szöget: Utálom azt a szót, hogy "kell"! :-)
Már amennyiben mások akarnak rákényszeríteni valamire.
Ellenben létezik a "kell" szónak az a változata, ahol belülről jön, nem kívülről. Ilyenkor persze finomítható, hogy "jó lenne", meg "meg kéne tenni", meg ilyesmik.
És ez valahol összefügghet a lelkiismerettel is, mivel hogy az is mondhat ilyet.
Emlékszem, számodra ehetetlen dió az a megfogalmazás, hogy a test ellenségeskedik a lélekkel.
Pedig, szerintem, pont ez a szitu is lehet, pl, hogy valamit meg kéne tenni valaki másnak az érdekében, mert pl. nekem is milyen jólesne, ha fordított helyzetben a másik megtenné nekem. Ugyanakkor ha itt a jelenben csak a saját szempontjaimat nézném, akkor esetleg nem akaródzik megtennem, mert hát éppen olyan jól elfoglaltam magam valami mással.
Vajon melyik szabadság az igazi szabadság ilyen helyzetben? A léleké, vagy a testé? ;-))
Nem, nem az a két kérdés lenne az, amit Tollénak elsősorban fel akarnék tenni!
Hanem az, hogy hogyan éljen valaki a "jelen"-ben, ha a saját korábbi tettei miatt a lelkiismerete mintegy mágnesként állandóan a "múltba" rántja? "Múlt" alatt itt a "pszichikai időt" értem.
"...Megfogalmazódott már benned, hogy miért pont ezek a kérdések foglalkoztatnak? Miért "rugózol" az emberi gonoszságon és miért olyan fontos számodra a lelkiismeret?..."
Valószínűleg azért, mert túl sokszor sérült a személyes igazságérzetem.
"...Mennyivel lennél szerinted más ember, ha egyáltalán nem ismernéd a gonoszság és lelkiismeret fogalmakat? Ha nem merült volna fel soha számodra ez a két dolog? Már önmagában az is érdekes lehet, hogy milyen embernek képzeled el, aki nem ismeri ezeket a fogalmakat..."
Ez egy érdekes kérdés! Így hirtelen a két véglet jut az eszembe: Vagy sokkal jobb, vagy sokkal rosszabb ember lennék. :-)
Mikor Krisna a Gíta 10. fejezetében kifejti, hogy Ő mennyi minden, akkor azt készséggel simán elhiszem, mert van valóságalapja. A te "én"-jeidnek hamis egó szaga van..
Az Élet egy izgalmas,csodaszép dolog. A BL döntőnél pedig ki mást valósítanék meg, mint jómagam?
Ki az, aki ordít kedvenc csapatának: Góóóóóól! Ki az, aki felszisszen, ha mellémegy a jó szögből végzett szabadrúgás?
ÉN VAGYOK!!!!
Én, aki élvezem a meccset. Én, aki szurkolók, és bánatos, ha a csapat gólt kapott, vagy elverik.
Én bizony. Hiszen én vagyok az ÚT az Igazság és az ÉLET!
Mert mind az ÉLet része.....az adrenalin, amely felpumpálja a pulzust....amely megdobogtatja a szívet. De a szív dobogása az, amely minőséget ad a létnek, legyél akár Julia az erkélyen, vagy Rómeó az erkély alatt....mert ezek az élmények azok, melyek színesítik a létezést.
Amelyek csodálatos versszakokat adnak az embereknek, vagy olyan dallamokat, melyeket évszázadokon keresztül játszanak a muzsikosok....
AZt hiszed, csak egy meditáló, a világtól elvonult létezi valósíthatja meg önmagát?
Az ÉLET sokkal színesebb.....HA én vagyok az élet : s ÉN VAGYOK AZ ÉLET: akkor mindenben felsejlek.
Halj meg Engem mindenütt.
Az Igazságom szólal meg a szél suttogásában, a patak csörgedezésében, a vihar dörgésében, az eső mormolásában.
Ott van a föld súlyában, a liliom illatában, a Nap melegében, a Hold vonzásában.
Az Én Igazságom - és a legbizonyosabb segítséged a szükség óráiban - fenséges, mint az éjszakai ég, egyszerű és lefegyverzően bizalomteli, mint a csecsemő gőgicsélése.
Hangos, mint a szív dobbanása - és csendes, mint a Velem együtt vett lélegzet.
Nem számít, hogy mit gondolsz rólam, mit hiszel - és az sem, hogy mit nem.
Egyszerűen csak tudd, hogy Vagyok. És ez így is van.
Én Vagyok.
Vagyok, aki vagyok.
Én vagyok a hajadat összekócoló szél. A bőrödet melengető Nap. Az arcodon táncoló eső. A virágok illata a levegőben, és Én vagyok az illatokat a szél szárnyára bízó számtalan virág. Én vagyok az illatot hordozó levegő. Én vagyok az első gondolatod kezdete, és az utolsó vége. Én vagyok a legfényesebb pillanataidban felszikrázó ötlet. Én vagyok a beteljesülés dicsősége. Én vagyok az életed legszeretetteljesebb tette mögött álló érzés. Az a részed vagyok, amelyik újra és újra ezért az érzésért kiált.
Legyen bármilyen szertartás, ceremónia, megnyilvánulás, meditáció, gondolat, ének, szó vagy tett, ami Hozzám vezet: tedd meg !
Meditálj, kántálj, lengess ingát, térdelj szent építmények előtt akár. Rohanj a viharban, pihenj a réten, : nem számít merre indulsz, vagy hol torpansz meg.
Mert minden utad Hozzám vezet.
Az Élet olyan hatalmas, hogy nem tudod elvéteni.
Az én tanácsom - ajánlásom, nem pedig dörgedelmes parancsolatom - hogy ha lehet, járd az utad jó kedvvel. Örömmel, teli szépséggel.
Dőreség azt gondolni, hogy egy BL döntőn nem hat át a Feel Good.
Mond te drága, önmegvalósítani BL döntő közben mit lehet? Nem káromkocc?... lábad nincs az asztalon, és nem köpködöd a szotyit?
"..."Az emberi élet minősége leginkább azzal mérhető, hányszor volt a lélek mélyen felkavarva"..."
De gondolom a felkavarodás alatt nem arra gondolt, hogy a csapatod kiesik a döntőből...
"...Bizony, hogy a legtöbb ember a "drámát" keresi, mert ez ad fűszert az életének. Kevesek azok, akik csendben ülnek a sarokban...."
Mert szappanopera-szentírásuk van, azért...
"...Tegyél csak le egy átlag embert az óceán partján egy nyugalmas szigeten, full ellátással. Az első héten : relax. A másodikon azért már körülnéz. 21 nap múlva már viszket a segge.
Mert- hála istennek - ilyen az emberi természet...."
Rakás elkutyult emberből akarsz válogatni, vagy olyanokból, akik tudnának ott is kezdeni magukkal valamit?
Tudod min meditáltam tegnap este? Ezen:
Hogy jut eszébe valakiknek, hogy nekiálljanak kifaragni az egészet....???
"A legtöbb ember a nyugalmat keresni, nem a drámát..."
Idősebb korában, rendszerint. Ám akkor is a férfinép megnézi a BL döntőt, s ha "drámai", akkor azt mondja: jó meccs volt.
Ha nyugis: akkor csak legyint.
Az emberi élet során igyekszik élményekkel teli szőttest hagyni. Így az ifjúkori csínytevések, a fiatalkori szenvedélyek, a szerelmi kavarodások, mind az élet zamatát jelentik, ahogy Szoicsiro Honda mondta:
"Az emberi élet minősége leginkább azzal mérhető, hányszor volt a lélek mélyen felkavarva".
Bizony, hogy a legtöbb ember a "drámát" keresi, mert ez ad fűszert az életének. Kevesek azok, akik csendben ülnek a sarokban.
Így is lehet: de minek?
Tegyél csak le egy átlag embert az óceán partján egy nyugalmas szigeten, full ellátással. Az első héten : relax. A másodikon azért már körülnéz. 21 nap múlva már viszket a segge.
A legtöbb ember a nyugalmat keresni, nem a drámát...a drámában hogyan akarna bárki harmóniát keresni?...tehát még csak nem is logikus...
A bölcsesség általában nem drámázás közben forrja ki magát, a drámázások hozzásegítik az emberiséget, hogy a szükségtelen stresszel az evolúció által élhetőre kialakított anyagi testüket leamortizálják élhetetlen szintre... és mindezt globálisan...
Ha végignézel a történelmen, az emberiség a hatalmi harcaiba, a globális drámázásba fog belepusztulni...
"Szóval ez lenne a mérték, az emberi létezés alapszabálya! "
A Feel Good a szabadság. Azt képviseli,:hogy azt kezdesz az életeddel, amit csak akarsz. Ahhoz, hogy a létélményed kellemes legyen, tesz ugyan néhány tanácsot, vagy ajánlást, de ezek nem kötelmek.
Semmit sem " kell. "
Nem kell semmit tenni, csak: lenni. Van, amikor úgy hozza a sors, vagy a karma, hogy a jelen életedben nehezebb az utad. Sok olyan döntést kényszerül az ilyen ember hozni, - egyik sem kötelező persze, de a hagyományok, a minták, az elvárások ebbe az irányba tolják - amelyek szépen raknak terhet a lelki puttonyba. Hogy aztán legyen min dolgozni......
Az ember valójában szeret drámázni....
:))
"Ha jól értelek, egyfelől azt állítod, hogy a 'Feel Good' -hoz is fel kell nőni tudatilag az embernek, aki az előzőekben emlegetett aranyszabályt nem tartja magától értetődőnek, az nem alkalmas a 'Feel Good' megélésére sem."
Így valahogy. Ahol a bölcsesség: feltárul a szépség.....
"Ezért aztán most megkérdezlek, netán te tudsz választ adni -úgymond, az "ő nevében"- arra a kérdésre, amiről itt már többször is leírtam, hogy szívesen feltenném neki?"
Ezek lennének azok a kérdések?
"Tulajdonképpen két kérdés munkál bennem már régóta mindezzel, azaz tulajdonképpen az 'emberi gonoszság' témakörrel kapcsolatban:
1.- Miként válik valaki ilyenné?
2.- Hogyan lehet ettől megszabadulni? (Mármint az érintettnek, saját magának.)"
Nem akarok úgy tenni, mint aki tudja, hogyan válaszolna erre Tolle. Meg az eddigi tapasztalatok alapján valószínűleg nem is tetszene egy Tolle-féle válasz.
Azzal nem tudom, hogy egyetértesz-e, hogy mindennek az alapja, akár Feel Good-ról van szó, akár tudatos életről, hogy megismerd önmagad, hogy tisztában legyél vele, hogy ki is vagy valójában, hogy mit miért teszel.
Megfogalmazódott már benned, hogy miért pont ezek a kérdések foglalkoztatnak? Miért "rugózol" az emberi gonoszságon és miért olyan fontos számodra a lelkiismeret?
Mennyivel lennél szerinted más ember, ha egyáltalán nem ismernéd a gonoszság és lelkiismeret fogalmakat? Ha nem merült volna fel soha számodra ez a két dolog? Már önmagában az is érdekes lehet, hogy milyen embernek képzeled el, aki nem ismeri ezeket a fogalmakat.
Hsz.-od végével kezdem, mert abban nagyon is egyetértünk!
"...Ahogy már írtam: az emberiség szinte minden tanítója - bár gyakran évszázadok, évezredek álltak közöttük, vagy éppen térbeli és kulturális hatalmas távolságok:
szinte szóról szóra megismételte a követőinek az alábbi tanítást:
"Úgy cselekedj másokkal,ahogy szeretnéd, hogy veled is cselekedjenek az emberek" ..."
Jómagam is megemlítettem ezt kicsit visszább (az első bekezdés vége felé).
Sőt, a gúnyrovatban is szerepel önálló hozzászólásként! Nem is értem, miért kapott négy mínuszt? Kénytelen vagyok én is valláskárosultnak nevezni azt a négy Olvtársat, akik megmínuszolták, hiszen ha valami, akkor az ott leírtak maximálisan pozitív üzenetet hordoznak! A hozzászóló semmiféle negatív kommentet nem fűzött hozzájuk.
Szóval ez lenne a mérték, az emberi létezés alapszabálya!
Amikor bűntudattal terhelt lelkiismeretről beszélek, beszélünk, elsősorban ehhez viszonyítva értendő!
És akkor vissza az eredeti kérdéshez: Ha jól értelek, egyfelől azt állítod, hogy a 'Feel Good' -hoz is fel kell nőni tudatilag az embernek, aki az előzőekben emlegetett aranyszabályt nem tartja magától értetődőnek, az nem alkalmas a 'Feel Good' megélésére sem.
Ezért aztán, aki akár rommá terhelt lelkiismerettel is, de eljut a fenti aranyszabály felismeréséig, végső soron örülhet, mert ezáltal közelébe került a 'Feel Good' megélésének lehetőségéhez.
Jól értettelek, ezt akartad mondani, csak némi szemléltetésen keresztül?
Én most nem fűzök hozzá kommentet, csak kíváncsi vagyok, jól értettem-e mondanivalód lényegét?
Látod, még a tőlem idézett mondatok legelején is szerepel az a kitételem, hogy "véleményem szerint".
Tehát erre nem kell külön figyelmeztetned!
Nem szeretek "megmondom a tuttit" stílusban nyilatkozni. Kevés olyan témakör van, amiben ahhoz szoktam folyamodni...
Így aztán, nyilvánvalóan, most is olyan választ, válaszokat keresek, amelyek számomra elfogadhatóak.
Ugyanakkor persze reménykedem, hogy nem olyan "extrémek" az igényeim, hogy mások számára értelmezhetetlenek lennének. Ezért él bennem a remény, hogy talán tudunk róla eszmét cserélni másokkal.
Amit visszaidéztél Tolléval kapcsolatos személyes álláspontomra, az igaz. Ugyanakkor hozzáteszem, hogy valószínűleg nem ismerem az ő munkásságát teljes egészében.
Ezért aztán most megkérdezlek, netán te tudsz választ adni -úgymond, az "ő nevében"- arra a kérdésre, amiről itt már többször is leírtam, hogy szívesen feltenném neki?
Elöljáróban: a karma fogalmát sokan, sokféleképpen magyarázzák. E téren is vannak egészen szélsőséges nézetek, ezek közé sorolom azokat, akik azt hirdetik, hogy ha pl húst, mondjuk csirkét eszel, akkor " büntetésképp" csirkeként születsz ujjá, is aztán téged is jól megesznek.
:))
Én valahol azokkal értek egyet, akik szerint létezik egy univerzális ok okozati törvény. Az ember, az élő cselekvő lény hatást gyakorol a környezetére: s ezek a hatások valahol mindig előbb vagy utóbb visszahatnak rá.
A létezésnek van egy fizikai és egy tudati szintje. A megéléseink, a lét élménye lényegében tudati szint. amelyhez gyakran fizikai élmények is kapcsolódnak. De ha belegondolunk, akkor a testünk csupán szolgája a tudatunknak a létélményeinek átélésében.
- egy zenehallgatás során az örömérzet : belül, a tudat szintjén keletkezik. Természetesen az élményhez szükségünk a fizikai szerveinkre, a fülünkben lévő dobhártya nélkül a zene hullámai nem jutnának célba. Mégis, az örömet nem a dobhártyánkban lévő rezgések kellemes csiklandozása okozza: hanem a zene befogadása utáni belső öröm a valódi élmény, nem pedig a dobhártyánk rezgése.-
Persze, de hogy jön ez a karmához.....Nos, hogy az élet ne egy kakofonia, hanem egy fantasztikus élmény - egy nagyszerű dallam legyen - ahhoz bizony kell a tudat emelkedett szintje. Játssz egy BAch szimfóniát egy kaktusznak: vagy hívd meg Rozi néne macskáját egy finom vacsorára a naplementében: az ő szintjükön ezek az élmények nem nyújtanak igazán nagy élvezetet.
( természetesen akadtak kutatók, akik azt is megvizsgálták, hogy kelleme s zene hogyan hat a növényekre és vannak eredményeik, de remélem, amit kifejezni szeretnék ezzel, az érthető így. )
A létezés egyik célja tehát a tudati befogadókészség emelkedése, magasabb szintre jutása. Valahol ez a fejlődés kulcsa. S sokan ezért élnek boldogabb életet idősebb emberként: az ifjú hév a test kirobbanó energiát ide oda csapja az élet tengerén, de aztán érettebb korban , már akár a tesi( fizikai ) hanyatlás közepette megtanulja az ember, mi is az, ami neki szép és jó.
Tegyük hozzá: jó esetben.
:))
A fejlődés elengedhetetlen része mindannak a tudati élménynek feldolgozása, ami viszont azon a szinten sem jó, hanem teher. Mondjuk az előző időszakiból fakadó vétkek cipelése, amely bűntudattal terheli meg az embert ( s így nagy , és felesleges cipelni-valót ró az egyénre. )
Én szintén azokkal vagyok egy gondolaton, akik szerint a létezésben a hibás cselekedetek feldolgozása nem szükségszerűen és mindenképpen csak úgy történhet, hogy a sors mindenképp és könyörtelenül beleveri az orrunk a saját piszkunkba, bármit is tettünk, nincs menekvés.. Hogy aki megbántott másokat, az csak úgy lesz kiegyenlítve "karmikusan", ha minket is jól megbántanak. HA erőszakoskodtunk valakivel, addig nincs nyugalma az életnek , a "sorsnak", amíg velünk ez meg nem történik. S ha netán valaki embert ölt, aki mindenképpen az univerzum irgalom nélkül legyilkolja őt magát is.
Mivel a cél a fejlődés, a tudat fejlődése, ezt el lehet érni ilyesfajta univerzális vendetta nélkül is. Amennyiben a létező, érző és gondolkodó lény képes arra, hogy fejlődése során tudatosan, őszintén belássa, feldolgozza a hibát, amit elkövetett.
Az a kis kópé, aki fiatal korában a napköziben elcsórta Panni uzsonnáját és meghúzta a haját: vajon mindenképpen el kell hogy szenvedje ezt a sorsot, csak így juthat a létezés magasabb szintjére?
De hiszen lehet ám, hogy rövid idő alatt meghaladta ezt a szintet. Lehet, hogy rájött, nem ez a legjobb útja annak, hogy egy lányka figyelmét felkeltse, s a szívét meghódítsa. Meglehet, hogy megértette, feldolgozta, és réges rég elengedte ezt a történetet . mert a fejlődés útja ez.
Nos, én azt gondolom, hogy ez a fajta feldolgozás, megértés ( belátás) megbocsátás, továbblépés nagyobb léptékű cselekedeteknél is igaz.
Természetesen nem mindenki képes a fejlődés ilyen útjára. Azok , akik nem csak a napköziben húzták meg Panni haját, hanem agresszív nőverők és családon belüli erőszakoskodókká váltak, azok esetében - szemmel láthatólag - e téren nem nagyon történt tudati fejlődés. Az univerzum az ok okozat rendszerén belül eljuttatja az emberhez a saját üzenetét: előbb szelíd szemléltetéssel, azzal nyomatékosabbal. Ha egy ilyen ember egy ilyen helyzetbe beleragad, és nem képes fejlődni: nos, meglehet, hogy legközelebb ő lesz PAnni vagy a karaktere, akit egy életen át használ boxzsáknak a partnere. S a következő állomásnál immár új és hasznos tapasztalatok alapján főhősünk már a napköziben sem veszi el Panni uzsiját. Hiszen olyan sok kihívás áll még előtte.....
Ahogy már írtam: az emberiség szinte minden tanítója - bár gyakran évszázadok, évezredek álltak közöttük, vagy éppen térbeli és kulturális hatalmas távolságok:
szinte szóról szóra megismételte a követőinek az alábbi tanítást:
"Úgy cselekedj másokkal,ahogy szeretnéd, hogy veled is cselekedjenek az emberek".
"Véleményem szerint van az a súlyú bűntudat, ahol a fenti képlet már nem állja meg a helyét, vagy legalábbis nem ilyen egyszerű! Én itt pont azt firtatom, miket kell még betenni a "képlet"-be ahhoz, hogy bármilyen súlyú bűntudat esetére igaz lehessen? "
A korábbi beszélgetéseink alapján részedről a kérdés úgy pontosabb, hogy mit kell még betenni, amit te is elfogadsz, a képletbe...
Azért említettem korábban neked, hogy ha nem fogadod el Tolle világnézetét teljesen, csak a neked tetsző részeket veszed ki a munkásságából, akkor lesznek olyan magyarázatok, amelyek nem elégítenek ki és az jön ki neked, hogy nincs megoldás a "problémára". Vagy csak olyan, amit más igen, de te nem tartasz annak.
Ha már a karmával kezdted, bevallom, előző hozzászólásodból azt véltem kihallani, hogy te bagatellizálod a karma témakört. Ezek szerint félreértettelek.
Ugyanakkor -számomra legalábbis- külön témakör lehetne, hogy hogyan viszonyul egymáshoz a 'karma' és a 'feel good'? Így hirtelen nem is tudnék mit kezdeni ezzel... Természetesen szívesen olvasom a te esetleges ezzel kapcsolatos további gondolataidat is.
"...Ugye az volt már, hogy szeresd magad? És az, hogy ne ítélkezz- magad felett sem? Ha agyongyötröd magad önmagadról alkotott rossz gondolatokkal - az bizony nem a bölcsesség jele..."
Véleményem szerint van az a súlyú bűntudat, ahol a fenti képlet már nem állja meg a helyét, vagy legalábbis nem ilyen egyszerű! Én itt pont azt firtatom, miket kell még betenni a "képlet"-be ahhoz, hogy bármilyen súlyú bűntudat esetére igaz lehessen?
Asszem, ezt már mások is kérdezték Tőled itt a fórumon.
Persze ne itt válaszolj, ha egyáltalán akarnál válaszolni, hogy ne OFF-oljuk a topicot, hanem pl. ismét javasolnám a 'Vallásokról szabadon' témát. Netán bármely másikat, amely szerinted jobban odaillő.
Egy linkkel vissza lehet hivatkozni ide, hogy az itt megkezdett beszélgetés folytatódik ott...
"...megtettem vmit, ami nem volt helyes, de az akkori tudásom szerint ezt kellett tennem..."
Szia 'Calamayca'!
Fenti mondatoddal ebben a formában egyáltalán nem értek egyet, sőt, pont ezen "csaptunk össze" anno 'Enteomi' fórumtárssal többször is.
Tehát nagyon nem értek egyet azzal, hogy ezt "kellett" tennem! Mert egyrészt az emberi élet folyamatos döntések láncolata, másrészt ezzel a "kellett" szó használatával úgy teszünk, mintha emberi lelkiismeret nem is lenne a világon!
"...Meg kell siratni a tettet, és azt a személyt, aki tudatlanságában elkövette azt..."
Mivel eddig is az elkövető perspektívájából próbáltam közelíteni a problémához, akkor itt arra gondolsz, hogy az elkövetőnek saját magát kell megsiratnia?
"...Ezzel párhuzamosan születik egy új személy az elrohadó gonoszból kicsírázik, sok fájdalom, és vér árán megszületik vki, aki bár ugyanazokat a géneket hordozza, mégis egy másik tudás birtokosa, aki már nem követné el újra azt/azokat a tetteket, amikkel másoknak fájdalmat okozott..."
Feltéve, ha az illető meg tud bocsájtani saját magának.
Szerinted, ha az elkövető megsiratja saját magát, illetve saját tudatlanságát, akkor ebből már következik, hogy meg tud bocsájtani önmagának?
És akkor még mindig kérdés, hogyan kezelje azt az esetleges tényt, ha mások viszont nem bocsájtanak meg neki?
"...Miért hangsúlyoztad, hogy vallásos értelemben?..."
Az én családomban csak ateisták voltak, méghozzá jó sokan. Össze sem fért az én vallásos életem - mikor már életvitelszerűen szerettem volna élni -, azzal a felfogással, amiben ők élni akartak... a sok lúd meg disznót győz mint tudjuk. A családomon belül a vallásos életet el kellett nyomni... a neten, többnyire ezen a fórumon éltem "lelkiséget", a családban se beszélni nem volt értelme róla, se rítust követni, sem semmit. Ha vegán szerettem volna kajálni, azt is rossz szemmel nézték...mert minek különcköcc, mikor a húsevőnek megfőzöd a kaját, minek főzicskézel még magadnak is... az a pocsékolás része a dolognak... teljesen átértékelődik minden... Már szabad vagyok ettől, felnőttek a gyerekek, kiszabadultam a börtönömből... csak az elfojtás nem maradt nyom nélkül...
A többiről meg szerintem ne beszéljük akkor, talán annyit, hogy Nahátmiez idejében bukkant fel ez a nyikked, és belefolytál úgy az akkor perpatvarokba, hogy azt gondoltam átmentetted magad ebbe a nyikkbe...
Amúgy sokan gondoltak férfinak, volt olyan, aki csak addig volt "kedves", amíg ki nem derült, hogy nem vagyok férfi.:) Érdekesnek találom, hogy valaki itt akar magának "párt" találni... én csak beszélgetni járok fel, meg hülyéskedni... főleg ez utóbbiért.:)) .. talán azért, mert látom, hogy mennyire veszik komolyan az emberek, beleértve a papokat is a vallást. Semennyire...hát akkor legalább szórakozni legyen jó...
Miként válik valaki ilyenné? Tudod, , írtam, karma, sors, és egy sor olyan döntési láncolat az életen belül, amik egymás következményei, de kvázi kényszerpályára helyezik az embert.
Most egy kicsit el is kanyarodok, tehát a következő sorokat képzeljük el egyfajta lábjegyzetként.
Pusztán a beszélgetés kedvéért képzeljük el azt, hogy az emberi élet nem egyszeri fellobbanás,( amely az ateisták szerint két irgalmatlan semmi közötti nyomorult vergődés, vagy a nyugati hitvilág szerint az emberi földi lét egy nagy kaszinó, ahol ha nem megfelelő helyre helyezed a hited zsetonját, akkor az örökkévalóságig tartó cumi a sorod ), hanem egy olyan láncolat, amelyben eljátszhatod a létezés sakktábláján a gyalog, a huszár, a futó, a király vagy királynő de akár a bástya szerepét is. Fejlődésed szinte megszámlálhatatlan sok állomáson vezet keresztül, ahol van szerepe és oka annak, hogy megtapasztald azt, milyen
kegyetlen diktátornak lenni.
Annyi bizonyos, hogy igen keveseknek jutott osztályrészül, hogy a hatalom csúcsáról önként és dalolva távozzanak. A római despoták sorsa is hasonló volt a későbbi korok kegyetlen vezetőiéhez: a legtöbbet megmerényelték, megölték, elárulták, stb.
aki saját elvei alapján egy sikeres császári kormányzást követően visszavonult - gondosan elrendezve az utódlás dolgát - majd a festői tengerparti kastélyában , a mai Splitben élte békés nyugalomban öregkorát.
Egy igazi ókori feel good...:)
Ugye az volt már, hogy szeresd magad? És az, hogy ne ítélkezz- magad felett sem? Ha agyongyötröd magad önmagadról alkotott rossz gondolatokkal - az bizony nem a bölcsesség jele. Ráadásul gyarló felebarátaink - sok vallási intézmény - kapva kap az alkalmon, hogy
BŰNTUDATKELTÉS
által kivegye a kezedből a tudatosságod.
( az emberi hatalmai játszmák egyik legősebbike a bűntudatkeltés. Ugye megvan, melyik vallás gyakorolja ezt profi módon? )
:))
A legtöbb dolog a világon a maga nemében tök egyszerű. Élj, mosolyogj, nevess sokat, élvezd a létezést - ez gyermekkorba még elég jól tudjuk, de aztán, felnőve mindenféle trágyával tömjük tele a fejünket, amelyik jó lefele görbülő szájú nyamvadt felnőtte torzít minket.
Tévedés van. Nem megbocsátani kell (szvsz), hanem elgyászolni a szart. Azaz, igen, megtettem vmit, ami nem volt helyes, de az akkori tudásom szerint ezt kellett tennem. Mikor jön a bevillanás, h a tett helytelen volt, és jóvátehetetlen károkat okozott, akkor jöhet a gyászmunka, illetve a szülés. Meg kell siratni a tettet, és azt a személyt, aki tudatlanságában elkövette azt. Ezzel párhuzamosan születik egy új személy az elrohadó gonoszból kicsírázik, sok fájdalom, és vér árán megszületik vki, aki bár ugyanazokat a géneket hordozza, mégis egy másik tudás birtokosa, aki már nem követné el újra azt/azokat a tetteket, amikkel másoknak fájdalmat okozott... Ennek lehet örvendezni aztán. És örülni, h már nem követhetjük el a gonoszságokat.
"...Nekem magamnak nincs olyan - vallásos értelemben -, amit belátnék, hogy hiba volt és nem csinálnám újra, és meg kellene érte magamnak bocsátani..."
Miért hangsúlyoztad, hogy vallásos értelemben?
Hiszen éppen itt, a lelkiismeret, lelkifurdalás, bűnbánat témakörnél ér(het) össze a vallás és a hétköznapi élet!
Amikor a ma is ismert vallások többsége született, még -úgymond- divat volt a vallás, szinte nem is létezett nép vallás nélkül. Így aztán a hétköznapi életre vonatkozó mondanivalókat is vallásos köntösben tálalták.
De attól még lehet ehhez a témakörhöz viszonyulni vallás nélkül is, és számomra pont az a rendkívül sokatmondó tény, hogy vallással, ill. vallás nélkül is egyezik a mondanivaló: Úgy viszonyulj más emberekhez, ahogy szeretnéd, hogy mások viszonyuljanak hozzád!
(Közben egyre jobban eltávolodunk itt a 'Feel Good' -tól, ezért esetleg feldobom, hogy a 'Vallásokról szabadon' témánál is folytathatjuk akár...)
* * *
Hozzászólásod OFF részére:
'Nahátmiez' nick biztosan nem én vagyok, nekem csak két nickem van itt a Zindexen :-), ez, meg egy másik, ennél régebbi, amit a fórum innen nézve teljesen távoli szekciójában használok. Vigyázok is rendesen, nehogy összekeverjem a kettőt, azaz ezzel amott, amazzal meg emitt még véletlenül se szóljak hozzá!
A Te mostani nickedről viszont azt hittem, egy nyugdíjas pedagógusnőt takar.
Igaz, ha jól tévedek, volt egy korábbi nicked is, amellyel csúnyán össze is vesztünk, mielőtt még törölted. Akkor meg férfinak hittelek, azért is mertem anno talán kissé faragatlan lenni. Ezek szerint akkor hittem jól?
Ami azt az összeveszést illeti, amúgy nem kenyerem a haragtartás! :-)
Más: 'Zsebi' szerintem is lány.
Jómagam pedig azért szoktam keresztnéven bemutatkozni, hogy legalább az tudható legyen, melyik nemhez tartozom.
