Mind, egytől egyig remekmű.
Kár, hogy e szigeteken csak (relatív) kevesen, elszigetelten létezhe(het)nek. Kevesebbek volnánk nélkülük - nélkületek.
A zen(e, a muzsika) ereje egyetemes, a bensőkből merít. Örök talány: a taktus ritmusa, vagy a ritmus taktusa – akárcsak, mint a szív üteme, hogy a refréneket meg se említsük.
Az ábrándo(ka)t kifejező dal forrása kiapadhatatlan; ezért is optimistán, még sok (élet)erőt, jó egészséget kívánok e heroikus küzdelemhez – az önkifejezés ezen indirekt, mégis, ekként őszinte (szorgalmasan, valakit/bárkit hűen, követhetően követő) voltához!
Nincs ezzel semmi gond, csak bólogassatok!:-)
