Egy angol ismerősöm tanul magyarul és feltett nekem egy kérdést amire én is csak néztem nagyokat. Hátha valaki itt tud segíteni.
Tehát arra volt kíváncsi, hogy kérdésnél is érvényes e a szabály miszerint mindig az első szótagon van a hangsúly.
Azt mondja, hogy angolban ez nagyon követelőzően hangzik.
Szóval mi itt a szabály?
Köszi
Nem annyira. Inkább arra gondoltam, hogy a szintaxis szabályai generálják a hangsúly helyét. De van, amikor csak a hangsúly különíti el a fókuszos mondatot a lapostól. Igaz, pont nem igekötős állítmány esetében.
'Mari 'szereti 'Pétert – tényállítás.
'Mari szereti 'Pétert – kizárólagos olvasat a tárgyra, Pétert mást nem szereti, csak Mari.
Mari 'szereti 'Pétert – kizárólagos olvasat az állítmányra, tehát Mari szereti, és nem cikizi, nem gúnyolja, nem lefesti, nem szexrabszolgának használja, stb. (Bár itt kétségtelenül zéró hangsúlyt kell kiirtania, de hát az igefókusz ilyen.)
Mindenképp más helyzet, a magyarban ugyanis nincs (jelelkülönítő funkciójú) szóhangsúly. Az angolban az emlegetett jelenség viszont bizonyos szavak főhangsúlyát átmozgatja egy másik szótagra. Ráadásul az irtóhangsúlynak szintaktikai szerepe van, ebben a jelenségben viszont a szintaxis (tehát a nyelvi aspektus) egyáltalán nem játszik szerepet, pusztán ritmikai háttere van a dolognak. A magyarban hasonló jelenséget egyet tudok, a gyakorító képzőt: egy szótagú igéhez előhangzóval kapcsolódik, több szótagúhoz előhangzó nélkül.
A magyarban például az igekötő törli az utána következő szó (nem feltétlenül a saját igéje) hangsúlyát, az ettől mennyiben különbözik?
Az angolban eltolódásnak nevezik, de mintha valójában az is törlés lenne: az alhangsúlyból persze szón belül főhangsúly lesz az első szó elején, de ha a kifejezésben rá kell mutatni, hogy a két szó közül melyik a hangsúlyosabb, akkor az szerintem egyértelműen a második lenne.
Rhythmic stress-shiftnek hívják a jelenséget, Nádasdy ezt írja róla:
„If a word with two stresses (e.g. ,after'noon) is immediately followed by a stressed word, three stresses would fall cloasely together: ,after'noon 'tea. Using the rule of rhythmic stress deletion, we delete the middle stress: 'afteronoon 'tea […]. By doing so, we have replaced the original stressing of the word ,after'noon […] by a new stressing 'afternoon […] The primary stress has “shifted” leftwards to the place of the secondary. This is called Rhytmic Stress-Shift. The original primary-stressed syllable (noon) is degraded to strong-unstressed status” (Nádasdy, Ádám: Background to English pronunciation. Phonetics, phonology, spelling. For students of English at Hungarian teacher training institutions. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2006, 249).
További példák (i. m. 249–250):
,Japa'nese + 'garden = 'Japaonese 'garden
,demo'cratic + 'country = 'demoocratic 'country
,sar'dine + 'sandwich = 'sarodine 'sandwich
,unde'clared + 'goods = 'undeoclared 'goods
to ,de'crease + 'tension = to 'deocrease 'tension
Ugyanígy:
,North 'Sea + 'oil = 'North oSea 'oil
,New 'Year’s + 'Eve = 'New oYear’s 'Eve
,duty 'free + 'goods = 'duty ofree 'goods
,World 'War + 'Two = 'World oWar 'Two
Valamint:
None of the photos 'came 'out. – The photos 'came oout 'well.
The woman was 'really 'nice. – She was a 'really onice 'woman.
The hammer is 'big e'nough. – We need a 'big eonough 'hammer.
Write it in 'lower 'case. – Use 'lower ocase 'letters.
'Fish and 'chips is my favourite. – I had a 'fish and ochip 'supper.
Her eyes are 'dark 'blue. – She has 'dark oblue 'eyes.
He joined the 'US 'Army. – A 'US oArmy 'spokesman.
Az élőbeszéd bár hangsúlyos, de csak olyasfélén, annyira, mint a testbeszéd.
Az, hogy hova, milyen hangsúlyt helyezünk, nem elsősorban az előbeszédből egyébiránt hiányzó, mondatzáró (írás)jelek függvénye.
A mondat elsődleges értelmét, annak tartalma határozza meg. Mint ahogyan; a vakok-és gyengénlátók számára kifejlesztett felolvasó programok se kérdeznek, vagy szólítanak fel… de gondoljunk csak a jelbeszédre.
Ugyanakkor: élő(-)beszédben a hangsúly, sokkal többet jelent(het) annál, mintsem azt írásjelekkel ki lehetne fejezni.
Erről jut eszembe.
Ha az írott szöveg 2D, a csak hallható szöveg 3D (+ hangsúly), akkor a térben és időben azonos párbeszéd (+ metakommunikációs elemek), hány D?:-)
A kiindulási kérdésre a rövid válasz: igen. A magyarban a szóhangsúly mindig az első szótagra esik. Ezt az állítást azonban bővebben is ki kell fejteni. Ez ugyanis nem jelenti azt, hogy minden szó első szótagjára esik hangsúly a mondatban, csupán azt jelenti, hogy (extrém eseteket nem számítva: nem a házon, hanem a házban van a galamb; telefonáláskor: Hăló!) máshova nem eshet. Nagy általánosságban az önálló fogalmi jelentésű szavak első szótagjára esik valamekkora nyomaték, de azért ez aránylag gyakran elmaradhat. Tehát a kérdés nem mozgatja a hangsúlyt a magyarban. (Szemben azzal, ahogy az angolban jelzős szerkezetekben mozoghat a szó hangsúlya.)
A magyarban a kérdést vagy kérdőszóval, azaz kérdő névmással (mi?), kérdő névmási határozószóval (hogyan?) vagy kérdőpartikulával (-e, vajon) fejezzük ki, vagy pedig kérdő hanglejtéssel (bizonyos esetekben e kettő kombinációjával: a sztenderd kiejtésben ez aránylag szűk körben alkalmazott megoldás, egyéb nyelvváltozatokban ez lehet meglehetősen gyakori is). Tehát kérdő hanglejtést jobbára kérdőszó nélküli kérdésben (vagy kérdőszavas kérdés visszakérdezésére) használunk. Ennek a nagyjábóli leírása: egy vagy két szótagos kérdés esetén az utolsó szótag ejtése során csinálunk dallamemelést; két szótagnál hosszabb kérdés esetén az utolsó előtti szótagon a dallamot megemeljük, majd az utolsón leengedjük.
Remélem, jól értettem, hogy erre kérdezett rá a magyarul tanuló angol ismerősöd.
Nem tudom, hogy arra a hanglejtésre gondolsz-e mint idegenszerűre, ami az utóbbi időben terjed (ha jól érzékelem), de engem ez nagyon zavar. Egy kicsit arrogánssá teszi a kérdést, és amúgy is "magyartalan", ráadásul van, aki mindent ezzel a hanglejtéssel kérdez. A hideg futkos tőle a hátamon.
Ha nincs kérdőszó, akkor kérdőhangsúly kell, ami az utolsó szó, utolsó szótagjának felemelésével jár. Ami a gyakorlatban hangmagasság emelést jelent. Ha van kérdőszó, akkor a kérdőszó a hangsúlyos, és a mondatot kijelentő mód szerint hangsúlyozzuk, mintha pontot tennénk a végére.
Kb. 25 éve figyeltem fel a kisgyerekek teljesen más hanglejtéssel kérdeznek, az utolsó szótagot fölrántva. Óvoda, kisiskolai terjedés. Utána szélesebb körben is terjedni kezdett, de nem szorította ki véglegesen a hagyományos kérdőmondat-lejtést. Lerajzolni tt nem tudom.
Jaja, először kérdezd meg, hogy az egyes szavakra, vagy az egész mondatra gondol-e. (Azután áttérhetünk arra, hogy a kérdést nem a hangsúly, hanem a hanglejtés szokta kifejezni, főleg akkor, amikor nincs külön kérdőszó.)
