Ilyen alapon utánpótlás versenyeket sem kellene rendezni, mert az úgy érzem még jelentéktelenebb. Egyes versenyzők 20 évesen már elérik a teljesítőképességük csúcsát és nem fejlődnek tovább, még egy másik hozzá hasonló korú sportoló képességeinek felénél sem tart, még évek kellenek hozzá, hogy ereje teljében legyen.
Illetve mennyi olyan sportoló van, aki 20 évesen még egy csapat húzó embere, néhány év múlva meg elvész a süllyesztőben.
Ha a te vezérfonalad mentén mennénk tovább csak és kizárólag olimpiát, VB-t, EB-t kellene rendezni, hiszen mennyi olyan világkupa vagy egyéb verseny van, ahol a legjobbak nem indulnak, mert éppen más elfoglaltságuk van, vagy csak nem érdekli őket az a verseny. A legjobbak távollétében győztes versenyző, akkor érezze kellemetlenül magát?
Természetesen egy paralimpiának nincs olyan jelentősége vagy vonzereje, mint az olimpiának, de ezeknek a versenyzőknek valószínű igen sokat jelent, hogy meg tudják mutatni a világnak, hogy attól, mert fogyatékkal élnek, ők is képesek nagy eredmények elérésére a sportban is.
Én pedig megemelem a kalapom előttük úgy, mint az ép versenyzők előtt, mert ahogy írtam tegnap is, nem kevés energiabefektetés kell, ahhoz, hogy ide eljussanak és ilyen eredményeket érjenek el.
már korábban írtam: másfélszer annyi versenyszám és feleannyi versenyző
épp az, hogy Kolumbiák meg Indiák végeznek előttünk az éremtáblán, jelzi, hogy kisebb a konkurencia. nyilván nem arról van szó, hogy ezek az országok a rendes sportágakban nem tudnak áttörni, de itt valamit nagyon tudnak
a statisztikát pedig pont azért csináltam, hogy ti is lássátok, mennyire irreleváns dolog az egész paralimpia
,,a befektetett pénzzel egyből jön az eredmény, olyan kicsi a konkurencia"
Akkor most, hogy is van ez? Kicsi a konkurencia de mégis előttünk végez ennyi nemzet, mint azt gyönyörűen felsoroltad, és még egy nagyszerű statisztikát is készítettél, holott téged egyáltalán nem foglalkoztat a paralimpia. Legalább már arra figyelhetnél, hogy egyik hozzászólásoddal ne mondj ellent a másiknak. :))
a hosszú listát akár végig is lehet osztani 1.5-tel, de itt azért torzathat az a körülmény, hogy nem tudjuk (vagyis tudjuk, de nem fogom végignézni), hogy a parlaimpián nagyvonalúbbak-e a kvótaszabályok. tehát mondjuk lehetett 3 kínai dobogós szájjal pingpongozásban, míg egy hónapja ugye csak a két döntős
és akkor egy kis érdekesség. a paralimpián pont másfélszer annyi érmet osztottak ki, mint a sima olimpián
az alábbi országokban megy majd a zrika az ép és a parasportolók közt: a paralimpiai és a sima olimpiai érmek számának aránya, elöl mindig a para-
először azok, akik egy hónapja egyáltalán nem szereztek érmet, itt meg számosat (itt arány sincs ugye)
Algéria 12 - 0
Chile 6 - 0
még páran szereztek max. 3-at
most azokból szemezgetek, akik keveset szereztek júliusban, és sokat most. itt egy-egy plusz vagy mínusz júliusi érem sokat változtatna az arányon
ezekben az országokban vagy rettentően megbecsülik a sérülteket, vagy megtalálták a kiskaput valamilyen olimpiai éremszerzéshez. lehet tippelni, melyik
Marokkó 10 - 1
Thaiföld 17 - 2
Mexikó 22 - 4
Tunézia 11 - 2
Nigéria 10 - 2
Kolumbia 24 - 5
Üzbegisztán 19 - 5
Görögország 11 - 4
most jön ennek a fordítottja, ők vagy szégyelljék magukat, vagy legyenek büszkék a lényeglátásukra
Jamaica 0 - 9
Tajvan 1 - 12
Kenya 1 - 10
és most a lényegi lista: lássuk, hogy szerepeltek azok, akik sok (legyen 10+) érmet szereztek a sima olimpián. itt már arányokat írok - a mostanit osztom az előzővel. emlékeztetőül, 1.5 a referenciaszint, hiszen annyival több érmet osztottak
Ukrajna 5.2
Brazília 3.4
Kína 2.3
Spanyolország 2.1
Nagy-Britannia 1.9
Lengyelország 1.8
Olaszország, Ausztrália 1.7
Oroszország, Franciaország, Hollandia 1.6
Németország, Törökország 1.2
Korea 1.1
USA, Kanada, Svájc 0.9
Magyarország 0.8
Japán, Csehország 0.7
Új-Zéland 0.6
Dánia 0.5
Kuba 0.4
és értelemszerűen Kenya, Tajvan (meg legyen Jamaica) ennek a listának a végén
vége is, ideje összegezni. a paralimpia éremtáblázata (a mostanában divatos éremszám szerint):
China 200
Great Britain 122
russians 117
United States 101
Ukraine 98
Australia 78
Brazil 71
Italy 69
Netherlands 58
France 52
Germany 43
Japan 43
Spain 35
Poland 25
Iran 24
Colombia 24
Mexico 22
South Korea 22
Canada 21
Azerbaijan 19
Uzbekistan 19
Thailand 17
India 17
Hungary 16
Belgium 15
Turkey 15
New Zealand 12
Switzerland 12
Algeria 12
Tunisia 11
Greece 11
láthatjuk, hogy nem szerepeltünk rosszul, hiszen a hagyományos sporthatalmak mellett csak olyanok előztek meg jelentősebben minket, mint a Csernobilra építő ukrán, a kézlevágásokra építő iráni és a polgárháborúra építő kolumbiai parasport, de Vietnam, Kongó, Szíria vagy Azerbajdzsán messze mögöttünk kullog
A paralimpiának nem ez a lényege. Amit leírtál az egy bizonyos tényközlés. A lényege ennek a versenynek teljesen más. Méghozzá az, hogy egy testi fogyatékos vagy enyhén értelmi sérült embernek is legyen lehetősége a versenysportra, ne csak tömegsport szinten. Azt sajnálom, hogy valami miatt nekik sem az anyagi juttatásokban, sem a felszerelésben nem jár az, mint az olimpián résztvevő versenyzőknek. Mert attól, hogy fogyatékkal élők, ők is ugyanolyan emberek, mint az épek. Valószínű a felkészülésük sem járt kevesebb energiaráfordítással.
Hogy a többi ország, mennyi érmet nyer(t) az engem egyáltalán nem érdekel. Egyedül a mi sportolóink teljesítményére figyelek, és örülök a sikereiknek, és ez még akkor is így lesz a továbbiakban is, ha nem érted meg miért.
a magyar olimpiai érmekre még mondhatod, hogy jól-rosszul, de a nagy magyar összképet tükrözik le, és akkor közvetve annak örülsz
de a paraérmek? jelenleg úgy néz ki az éremtáblázat, nagyságrendileg, hogy Kínának van 85 aranya, USA-GB-oroszok 35, Ukrajna-Hollandia-Brazília 20-25. Azerbajdzsánnak 12. Irának 10. Üzbegisztánnak annyi, mint nekünk (7). Atlétikában Kínának van 21, Kenyának nulla
Teszem azt, ha a szomszédod hobbija a barkácsolás, hozzá is átmész vasárnap és megkérdezed tőle, hogy ugyan miért fúr farag a fészerében , miért nem pihen?
Amúgy ezzel kinek ártunk, ha örülünk a paralimpián a magyar sikereknek és büszkék vagyunk rájuk?
Ha mindenki magával foglalkozna, nem azon akadna fel, hogy ki mit és miért tesz, persze az egészséges kereteken belül, talán jobb lenne ez a világ. Nem gondolod?
Ugyan nem érdemled meg, de lásd milyen jólnevelt vagyok ezért válaszolok a feltett kérdésedre. Sosem mondtam, hogy nem érdekel a parasport. Ugyan hajnalban nem kelnék és nem vennék ki két hét szabadságot a paralimpia miatt, de ha van időm megnézem a magyar érdekeltségű eseményeket.
Remélem ez a válasz teljesen kielégített.
De én is megkérdeznélek, te, aki utálod a magyarokat, nem érdekel a parasport, lenézed őket a testi fogyatékosságuk miatt, minek jársz ide és szólsz ehhez a fórumhoz?
Nem hiszem, hogy ne találnál számodra érdekes dolgokat itt az indexen, ahol csillogtathatnád a tudásod.
Halkan megjegyzem, gondolom most is nagyon rosszul érezheted magad, mert az olimpia után a paralimpián is sikeresen szerepelnek a magyarok. Lehet ez az újabb hisztirohamod oka? :))
Azért a nekrofíliát előhozni a parasport kapcsán, elég beteg elgobdolás. Azt akarod mondani, hogy a sérültek közelebb állnak a halottakhoz, mint az épekhez?
Amúgy meg olyan alapon, mint a magyat olimpiai érmeknek. Nem hinném, hogy akik örülnek neki, mind olyan nagy rajongói lennének a vívásnak, kajak-kenunak, úszásnak, öttusának, birkózásnak stb.
Szerintem itt azért jogos ave felvetése, hiszen ezt úgy általában értette, hogy minek kell ezeknek az érmeknek annyira örülni, mint majom a farkának... nemcsak magyar viszonylatban, tehát irreleváns itt a magyar eredményekkel szemben mutatott általános hozzáállása.
Minek, hát mint a nemzeti alapon gloryhunterek, a saját nagy nemzetközi sikernek, bajnoki címnek, éremnek, mindegy, hogy ki éri el: ép, sérült/láb-/karnélküli, netán múmia.
Még talán el is fogadnám eme hozzászólásodat, ha nem tapasztalnám, hogy, ami magyar és sport, ott még a kákán is csomót keresel.
Miért nem lehet egyszerűen csak örülni ennek az eredménynek, jöjjön össze bárhogy is? Igaz, ami magyar siker, érjük el bárhogy, bármiben te ott mindig valami kifogást keresel ez miért jöhetett össze.
Illetve még az előző nagyon intelligens kérdésedre annyit válaszolnék, hogy igen, lehet jobban örülnének, ha minden testrészük ép lenne, ha élhetnék 100% -an az életüket . Lehet elcserélnék ezt a címüket a kerekesszékkel, mankóval stb... Azonban ezek az emberek legalább valamiben megtalálták az életük értelmét, nem siránkoznak, nem akarnak a vonat elé feküdni, mert mondjuk tizenévesen ezt dobta nekik a gép, vagy úgy születtek ahogy, hanem elkezdtek valamit csinálni, amiben célokat látnak.
Arról már egyikük em tehet, hogy kevesebb az induló és több a versenyszám.
Talán egyszer, ha te is megpróbálnád az ő szemléletüket elsajátítani, sokkal boldogan élhetnél és nem minden olyan fórumon, ahol magyar sportsikerekről beszélünk, te játszanád az agresszív kismalacot.
Illés Fanni nyilatkozata fogott meg leginkább, mikor azt mondta, hogy örül, hogy nem vették észre, hogy születési fejlődés áll fenn nála, mert akkor valószínű nem engedik megszületni. Ö pedig így boldog, és örül, hogy él.
Téged miért bánt, hogy ezek az emberek sikeresek valamiben?
így van, egyáltalán nem értem ezt a lelkendezést, biztos jó a mozgássérültek országos szövetségének, lehet mivel büszkélkedni újabb 3 évig, de a normál sportra ez milyen hatással van? Semmilyennel...
de nem is ez a lényeg, hanem hogy mégis minek az indikátora ez, hogy olyan nagyon örülni kell neki? hogy a sértültek is elfoglalják magukat valamivel? az jó dolog (nekik), de itt nincs piramishatás. az élsport alatti tömegsport az egész országra hatással van, de a parasport nem. a parasportban kb. a befektetett pénzzel egyből jön az eredmény, olyan kicsi a konkurencia
bocs, de paralimpiai statisztiákat hasonlítgatni elég sajátos perverzió. több sérült, több potenciális arany. Szíriának meg Afganisztánnak tarolnia kellene egylábas meg egykezes számokban
