Sziasztok! Vannak lányok, nők akik spriccelve élveznek el! Szerintem ez csodálatos dolog, nekem is volt ilyen barátnőm és hatalmasakat élveztünk együtt! Esetleg van itt hölgy? Szívesen megismerném! :)
Ugyanezt tudom tanácsolni! boldog kapcsolatban élek, de mellette eljárogatok a barátnőimmel ide-oda. a múlthéten vasárnap megnéztük Szegeden a Mamma mia-t, most szeptemberben pedig megyünk Blondie koncertre a Budapest Arénába.
Te otthon vagy egyedül, embered meg eljár a haverokkal.... igazságtalannak csak addig tűnik, amig neked nincs kivel programot szervezz.... ha teis eljárnál otthonról, a párodnak is fellépne talán az igénye a veled töltött időre...
de igy csak azt látja, hogy vagy vele mész fintorogva, vagy otthon csücsülsz , és szemrehánysz esetleg, mert neki van programja... így egymást gyilkoljátok, és szólok, csak egyre rosszabb lesz....szerezz barátnőket, barátokat...
Nem gondoltam, h mindent Vele akarok csinalni, csak a szokasos tv nezos-otthon levos dolgokat mar unom. S inkabb a kapcsolat tunnik egymas mellett elesnek, mint egyutt elesnek. Persze vannak kiveteles idoszakok, de azt keveslem.
Koszonom a valaszokat, s mmegprobalom megfogadni.
Ne hidd azt, hogy mindenben o kell kiteljesitse az eletedet. Vannak dolgok, amiket egyutt tudtok csinalni, es vannak amiket o pl masokkal csinal (sport, zene). Ha neked is vannak hobbijaid, mint pl a kirandulas, akkor keress hozza partnereket. (kirandulopartnereket) Es majd a manusz eldonti, hogy nem zavarja hogy te neha masokkal jarsz kirandulni, vagy megis kiprobalja magat benne.
Sajna itt inkabb haveri korom van, mint barati, nem olyan sokat jarok ki.
S nem hinnem, h Tole fuggok, csak a kozos programokat hianyolom. Mert sztem a havi 2 havi kettes kozos program keves. Vagy ez masoknal is igy van?
Koncertre meg azert megyek, h ne otthon ulljek... Nem erzem magam rosszul rajta, de szamomra ugyanannak az egyuttesnek a 20. Koncertjet meghallgatni nem annyira elvezetes, de a tatsasag miatt nem rossz idotoltes.
Volt már felnőttkorában túrázni? Lehet, hogy a gyerekkori túrák emléke miatt ilyen. Akkoriban én sem szerettem menni, most már lelőni se lehet, ha el akarok menni. Szórakozóhelyre megértem, hogy nem akar menni, oda nőzni járt az ember. Viszont tényleg unalmas az az ember aki nyaralni sem megy, pedig megtehetné. (Mindketten dolgoztok, gyerek nincs.)
Én mindig próbálok olyan programot kitalálni amit a párom is szeret. Nincs is igazán olyan dolog amit külön csinálnánk, ha mindkettőnk ráér. Persze neki ez is mindig kevés és mondja hogy "mindig azt csináljuk amit te akarsz", de aztán rájön, hogy nem így van és még bocsánatot is kér. :-)
Az biztos, hogy a barátod változni nagyon nehezen fog, de ha szereted és ő is téged, akkor rá is tudod venni arra, hogy legalább a közös program több legyen. Ez nem akkora probléma. Menj el Te is oda amit elvileg nem szeretsz, nézd vele kicsit a sportot és érdeklődj. Talán máshogy ál mondjuk ezután egy városnézéshez, vagy egy szép, de rövid kiránduláshoz. Meglepő, hogy mennyi kincset talál az ember a saját lakóhelye környékén.
Azert is irtam le ezt, mert nem tudom, h velem van a baj, en krealom a gondokat v tenyleg nem jo.
A baratommal peldaul turaznek, varost neznek, akar szorakozo helyre jarnek, de Neki egyikhez se fulik a foga. A szorakozohely 8 ev alatt max 5szor volt, a baratom elott hetente-kethetente jartam. A tura kilove, mert nem szereti.
Ez a bajom, h amiket en szeretnek, oda nem igazan jarunk, kiveve a varos nezes. Bar az is eleg regen volt, amikor utoljara egyutt nyaraltunk, 3 eve.
Eddig is jart, csak nem ilyen surun. Szeptember ota elkezdett kezilabdazni, s ott ugye uj emberek, ujabb baratu tarsasag.. A mostaniakkal es persze a regebbiekkel is eljar, ez mar egy kicsit sok lett. Nemegyszer szova teszem Neki, tudom nem biztos, h jo, de olyan nehezen tudom ezt magamba fojtani.
Ami a fo probkem, h amikor nagy ritkan vmi kozos programot csinalunk, akkor nagyon jol erezuk magunkat. S amugy meg szinte mindent megbeszelunk, persze, ezt nem... Ez a problema, h ertelmes, normalis ferfi, csak vannak ezek a dolgai, ami sztem sokk. Persze en sem akarom minden idomet vele tolteni, de a sok szorakozasa, a mi kozos idotoltesunkre megy ra.
Hazassag nincs tervbe veve, ha jon a gyerek. 3 eve probalkozunk, semmi. Bar lehet a tul aggodasok miatt sem jon ossze.
A 8 ev alatt csak most kezdett koncertekre jarni, sportot nezni vagy elotte is? Ha elotte is akkor nem zavart? Szerintem belefer a kapocsolatba hogy legyen mindenkinek onallo hobbija de ne fajuljon el ugy hogy mas nem szamit. Nekem volt ezzel problemam amikor a sakk kompjuter bejott a forgalomba es a ferjem ugy bevadult hogy azzal kelt, azzal fekudt, allandoan jatszott. En is szeretek sakkozni, nagyonis jo jatekos vagyok de nem fanatikus. Akkor es ott kozoltem vele hogy vagy en, vagy a sakk, 1 ora gondolkozasi ideje van, utana maskeppen es mashogy, foleg massal rendezem be az eletemet, pedig a hazassagunk ezen kivul rendkivul jol mukodik! Mivel ismert annyira hogy komoly dolgokban sosem viccelek, engem valasztott, evekig nem hagytam a tabla ele ulni! Tudom hogy ez terrorizmus, de akkor sem! Azota ujra jatszhat, de nem a csaladi kozos ido rovasara, idonkent igy is helyre kell billentenem ilyen teren mert a sakkba nagyon bele lehet melyedni, 2 baratunk is van akitol emiatt valt el a felesege.
Szoval en azt tanacsolom hogy beszeld meg vele hogy hogy gondolja a jovot, egy 37 eves ferfi szinte oreg csak barati kapcsolathoz, eskuvo-gyerek nincs a tervekben? Mert ha nincs, ha nem gondol komolyan a kozos jovore akkor minek tartod? En mar sokkal elobb leleptem volna. Az unalom miatt is!
8 éve vagyunk együtt a barátomal, kicsit döcögösen indult, de még mindig együtt. 6 éve együtt lakunk, nincs gyerek, egy közös kutya. Egy "közös" ház. Mindkettönk első igazi/komoly kapcsolata Ő 37 éves, én 28. Pestről költöztem hozzá, 140 kmre Borsodba.
Ő elég nyitot barátkozos, én is hasonló voltam, de msot inkább zárkozottabb. A legtöbb barátom Pesten van, itt nem nagyon alakítottam ki barátságokat, inkább haveri kapcsolatot.
A probléma az, hogy pár hónapja egymás agyára megyünk, de elvileg 2 hete megbeszéltük, h mindketten változtassunk, mert különben vége. De sztem egyikünk se mer (még) kilépni a kapcsolatból, mert már a megszokás együtt tart minket. Szertjük egymást, de nagyon sokszor bepöccenek rá, apró dolog miatt is. S nem akarok sárkányá változni, de sajnos már Ő is többször mondja, h olyan vagyok. Csak teljesen úgy érzem, h én az "anyja" vagyok... Úgy kell könyörögni, h csináljon már vmi házimunkát. Mindketten dolgozunk, gondolom ez normális, h mindketten ugyanúgy vegyünk ki a részünket. Sajnos Ő otthon nem ezt látta.
Eléggé különbözőek vagyunk, de a fonotsabb dolgokban egyet értünk. Viszont azon kívűl....
Ő most nyáron hetente/kéthetente egyszer-kétszer koncertekre jár, jól érzi magát, ami jó is lenne, de sajna én nem szeretem annyirra azokat a zenéket, s ugyanazoknak az előadóknak a koncertjeire menni állandóan, néha azért megyek, h ne itthon ülljek. S eljesen rákattant a netre/facere, amivel az őrületbe kerget. Számomra állandó foci, kézi, VB, F1 stb sport nézéséivel is zavaró. Bár Ő ezt sem talája soknak. Nem csinálunk közös programokat, együtt filmet nézünk, kutyát sétáltatunk, s ennyi. (Na jó, az Ő haveri társaságával összejárunk 3-5 hetente).
Ha felmegyek Pestre, mostmár kb 2-4 havonta, én akkor tudom kiereszteni a gőzt, s szórakozni/együtt lenni a barátokkal/családdal, csak ugye, az se közösen csináljuk.
Úgy érzem, h üres a kapcsolatunk. Bár sokszor nevettünk, s szórakoztatjuk egymást, otthon... De ez elég kevés, nem egyszer mondtam Neki, Ő is tudja, de sajna nem nagyon van változás.
Valami építőjellegű kritikát tudnátok adni?
Ha egyedül vagyok nagyon sokszor megfordul a fejemben a szakítás. Ha megtörténe biztos visszamennék Pestre apumhoz, új munkahely kellenne stb. A változást meg sajna nem nagyon szeretem... Bár ha tele van a pohár, akkor 180 fokot veszek.
