A konyhámban van a csapvíz lefolyója, ott egy kis műanyaglavór, és egy szita a lefolyó nyílásán . Erre a szitára valahogyan lencse magvak kerültek, ami őszrevétlenül kicsirázott, 12 cm nagy lett . Sokáig nem vettem észre mert takarta a lavór .
Itt Budafokon szerencsére van egy ásott kutam, abból próbálkozom...11 fokos a vize ...ráadásul baromi kemény. Botor pillanatomban fekete karosszériát mostam vele, és nem töröltem le. horror volt letakarítani a sok fehér foltot.
Úgy oldom meg a locsolást, -tanulva az itteni véleményekből is- hogy az összes fellelhető vödrömet teletöltöm kútvízzel, és a napon hagyom. aztán este locsolás...persze csak azt, ami elviseli a kemény vizet.
úgy mellesleg 666.-Ft a csapi víz köbmétere csatornával együtt bruttó.
Két fontos dolog kimaradt... a "mikor?" és a "hol?"
"mikor": pl. délben nyakonöntöd a növényt 11 fokos csapvízzel, azt élvezni fogja... de este se sokkal jobb a helyzet, meleg a növény és a talaj is.
Hajnalban öntheted rá a csapvizet.
És a "hol": több helyen a víz szennyezett, klóros, vasas, kemény, lágy, arzénes (megfelelő aláhúzandó) kérdés, nálad milyen, és épp az a növény bírja-e?
az UV az tok jo, de ugye a feny nem megy a csoben a vizzel. szoval csak helyileg hat. ellenben a klor bennemarad a fogyaszto csaptelepeig, folyamatosan nem hagyja hogy valakik belekoltozzenek.
Gondolom a mészkerülő növények nincsenek jóban a kemény vízzel, bár a forralásal csak a hidrogénkarbonátokat, a változó keménységet lehet eltávolítani. Az esővíz meg eléggé savas, gondolom van olyan növény is, ami azokat nem szereti.
Nyilván az orchideák jól tűrik az esővizet, gondolom eredeti életterükben csak ilyet kapnak :-)
Némely növény nagyon nem bírja a kemény vizet (pl. orchidea), ezeknek érdemes forralni a vizet, majd leszűrni. Kinti virágoknál az érzékenyeknek (rododendron, hortenzia) jobb az esővíz, de ezek a csapvíztől sem mennek tönkre.
A vízben nem szén van, hanem szén-dioxid, illetve szénsav. A klórozás következtében az előző hozzászólásban látható egyensúlyi reakció folytán keletkezik kis mennyiségű hipoklórossav, ami csak lúgos közegben stabil (hipoklorit ion formájában), savanyú közegben a reakció a szabad klór képződés irányába mozdul el, a szabad klór meg illékony, eltávozik a vízből. Azt hiszem a 0.2 mg/liter klórkoncentráció nem ártalmas az egészségre.
Nem tartozik feltétlenül ide, de megemlítem, hogy a fenti reakció értelmében azért nem szabad a Domestost, hypót háztartási ecettel keverni, mert nagy mennyiségű klórgáz szabadulhat fel, ami belélegezve mérgező.
Minthogy klórgáz és klórszáramazékok megkötésére eltejedten alkalmaznak aktív szenet, ez volna a kérdésem: A szénsavas vízben lévő szén befogja-e a klórt, és valamelyest ártalmatlanítja-e?
Vagy inkább így: Érdemes-e szénsavas vizet fogyasztani egyszerű csapvíz helyett?
Az ivóvizet csőhálózatba jutása előtt klórgázzal fertőtlenítjük, folyamatosan működő klóradagolók segítségével. Műtárgyak (kutak, medencék, víztornyok) és csőhálózati szakaszok esetében klórmészport, illetve hypót is használunk fertőtlenítésre.
Milyen mértékben adagoljuk a vízhez a fertőtlenítő anyagot?
Olyan mértékben, hogy az elfogyasztott víz ne okozzon közegészségügyi problémát. Jelenleg a mérhető maradék klórtartalom 0,2 mg/l, ez megfelel az egészségügyi hatóság ajánlásának. Ettől az értéktől akkor térünk el, ha a szolgáltatott víz minőségét valamilyen káros behatás éri (például árvíz, csőtörés stb.
Budapesten és környékén (meg szerintem az egész országban) klórozzák a vizet, az UV-besugárzás vagy az ózonos kezelés nagyon drága, azt inkább úszómedencéknél szokták használni.
A gyakorlatban néhány tized milligramm szabad klórt adagolnak literenként a csapvízbe, ennek túlnyomó része reakcióba lép (elvégzi fertőtlenítő feladatát), a maradék a Cl2 + H2O HCl + HClO egyensúlyi reakció alapján a semleges kémhatású vízből lassan eltávozik.
A csapvízzel öntözött növény talaján sűrű, szemcsés-iszapszerű, sikamlós, fehéres-sárgás-barnás lerakódás keletkezik, és ez meglepően vastagra tud nőni. Ez az anyag talajra semmilyen módon nem hasonlít, az embernek az az érzése, hogy a talaj szellőzése tönkremegy ettől a lerakódástól.
Az az igazság, hogy magunkat, az embereket sokkal jobban féltem ettől az anyagtól, mint a szobanövényeket. A Vízművek emberei egyfolytában azt hirdetik, hogy a csapvíz a létező legegészségesebb ital, de soha nem hallottam őket beszélni erről a ragacsos üledékről, ami egyébként a teavízforralóban is nagyon hamar vastag lerakódást képez.
A szobanövények talaját időnként "lefölözöm", hogy lélegzethez jussanak, de mi lesz velem, aki megiszom azt a vizet?
A friss csapvíz többnyire hideg és klóros, ezt nyilván nem szereti minden növény, de az állott csapvízből elillan a klór jó része, és szobahőmérsélketre melegszik.
Az esővízben nagyságrenddel kevesebb oldott anyag van, mint a csapvízben. A magyarországi átlagos csapadékvíz oldottanyag-tartalma nagy szórással 20-50 mg/l, a folyóvízeké 200-500 mg/l, a csapvízé a keménységtől függően 500 fölött inkább.
Nem csupán legenda, hogy a friss csapvízzel öntözésnek több a kára, mint a haszna?
Ezt nagyon egyszerű leellenőrizni kísérletileg. Veszel két egyforma növényt, az egyiket friss csapvízzel locsolod, a másikat meg egyáltalán nem locsolod. :)
Kiderül hamar, hogy a "több a kára mint a haszna" állítás igaz-e.:)
