Sziasztok, egy dupla kattintás miatt tévedésből két példányom lett a Király Elemér által szerkesztett Budapesti útmutató 1956 c. utcanévjegyzékből. Ez az:
Az egyiket szívesen odaadom grátisz, a XIV. kerületben lakom. Annyit kérek csak, hogy légyszi e-mailt írjon, akit érdekel (az adatlapomon nyilvános). Ha elkelt, majd jelzem itt a topikban.
VEE 41335-ös megjegyzéséhez egy megjegyzés: pár éve még simán olcsóbb volt varratni egy inget, mint venni. Már ha nem kínai piacos ingben gondolkodik az ember. És különösen igaz volt ez azokra, akik nem konfekció méretűek. Hogy ma mi van, azt nem tudom, amióta megvannak a gyerekek, ilyen hívságok meg sem érintenek. :-)
Moldova azt hiszem egyidős velem, én 1953-ban érettségizem. Az iskolaigazgatónője már év elején közölte, hogy az "ilyenek" mármint én, szövögyárba valók. Nagyon motiváló volt.:-(
Egyetelen értelmiségi osztálytársam került be egyetemre, de neki volt egy Kossuth díjas papája, ismert művész.
Munkás származás volt akkoriban a belépő a továbbtanulásnál.
Hallanád csak milyen szép tisztán kibetűzgeti a valódi amerikai nyelvű GPS, hogy BU-DA-PEST, így tagolva tisztán. Ezt tudja, de német területen igencsak hegyezni kell a fülemet, mikor mondja a városneveket.
Moldova korai könyveit nagy élvezettel olvastam anno. Abban az időben nagyon bátor dolgokat írt, ami mellett az írói minőségét nem is figyeltem. Van itt jó néhány könyve nálam régről, egyszer előveszem, ha megtalálom. A legjobban a 40 prédikátor tetszett, talán az volt az első amit olvastam tőle.
Hadd ugassak bele egy kicsit a jó író-rossz író beszélgetésbe.
Minden olvasó elidegeníthetlten joga, hogy szeresse egy író valamely művét vagy ne szeresse. De azért a műveknek vannak objektívebb mércéjük is, mint az egyének (mégha tömegesen jelentkeznek is) tetszése vagy nem tetszése. Egyik ilyen mérce a mű emberi tartalma.
Ha egy Blikk cikket tömegek olvasnak, és pl. Karinthy hasonló méretű írásait sokkal kevesebben, akkor is az utóbbi az értékes, az objektív mércével mérve.
Mivel nem ismerlek személyesen, csupán az itteni írásaidat (és ez nem felkérés, hogy bármit részletezz :), akár irodalmár/műkritikus is lehetsz -innen nézve. Ezért írtam azt, lásd fent.
------
Jó sok megfejtés született a Fortepan-topikban, megpróbálom utolérni magam
(Az egyik leggyakoribb hiba vita során, hogy nem a másik fél véleményét kritizáljuk, hanem a személyét. Itt az Indexen, de a való életben is ebből adódnak a nagy félreértések, sértődések és haragok. Pedig csak annyi kéne, hogy nem hülyézzük le rögtön a vitapartnert, ha másképp gondolja, és nem vesszük személyes sértésnek a véleményünket ért kritikát.)
Nyilván az, hogy én milyennek tartok egy írót vagy bármi egyéb művészt, csak egy személyes vélemény, nem pedig abszolút érvényű, megkérdőjelezhetetlen ítélet. Azért is mondtam úgy, hogy csapnivaló írónak tartom, nem pedig úgy, hogy csapnivaló író. Egy beszélgetésben persze nem lehet minden mondat után hozzátenni, hogy csak véleményről van szó, ezért igyekszem néha ilyen utalásokkal jelezni.
én odáig megyek, hogy csupán azt mondom, hogy vagy szívesen olvasok egy szerzőtől egy adott művet, vagy nem. Nem merném kimondani, hogy milyen író. Ez amolyan én-szempontú , olvasói kategória.
(Nem sokat forgattam Moldova könyveit, mert más téma jobban érdekelt. Most ha kéznél lenne, olvasnék tőle. A digitális irodalmi akadémia egyik alapítója, és nagyon sok anyaga fent van a neten, de szívesebben olvasok papírról.)
Egyébként privát megjegyzés, hogy a személyes érintettség fokát tisztázzuk: nagyon szeretek Moldovát olvasni, főleg a riportjait és a rövid groteszkjait, de csapnivaló írónak tartom. Ne kérdezd, nem tudom megmagyarázni.
Ja, értem. De ebből az írásból csak annyi következik, hogy Moldova főiskolai felvételében szerepet játszhatott a származása. Az nem, hogy valóban játszott is, az pedig még kevésbé, hogy „összeköttetései” lettek volna.
(Természetesen attól még lehet, hogy voltak, csak annyit mondtam, hogy az idézetből ez nem derül ki. Meg amúgy az életútjából sem, de ez már más kérdés.)
írásában olvasható az idézet. (a forrásanyagát még nem vizsgáltam) Ha egy írónál a megítélés szempontjából ennyire kiemeli valaki a származást , vagy az abból fakadó feltételezett helyzeti előnyt a fenti mű alapján, akkor ezt a minősítési kategóriát más szerzőknél is el kellene végezni, kezdve akár a hivatkozott szerzőnél is. Egészen Hoffman R.-ig, és még feljebb.
Az egyszerűsítés, az általánosítás kényelmes, és olykor szükséges is, de komoly félreértelmezések forrása is lehet.
Ezzel itt sem Moldovát, sem Pukánszkyt nem áll szándékomban értékelni se pro, se kontra, hanem a részinformációk, és az értékítéletek milyenségére (irányára), a célszerű objektivitás keresésére hívom fel a figyelmet.
A összeköttetései igenis segítették könyvei kiadásban
Minden írónak vannak ilyen összeköttetései, minden író ismer kiadókat. E tekintetben semmiben nem különbözött más íróktól. Egyéb hasznosítható összeköttetéséről én nem tudok.
(Mellékesen: akkor lesz ez az ország élhető és normálisan működő, ha az írókat végre nem a vélt vagy valós pártállásuk, hanem az irodalmi teljesítményük alapján ítélik meg. Ettől ma még nagyon messze vagyunk, sőt, úgy tűnik nekem, hogy egyre messzebb.)
"Moldova származásáról írt valaki, ha jól emlékszem, és nem arról, hogy milyen helye volt az előző rendszerben."
Mindkettőről írtam, de mivel a A Színművészeti Főiskola dramaturgia szakára járhatott négy évet, ezért céloztam a származására:
"1952. május 12-én minisztertanácsi határozatot hoztak arról, hogy a főiskolai és egyetemi tanulmányokra jelentkezőket írásbeli és szóbeli felvételi vizsga alapján válasszák ki. A vizsgabizottság "mérlegeli a jelölt világnézetét..... Az ötvenes évek közepére sikerült elérni, hogy az egyetemekre és főiskolákra felvettek több mint 66%-a munkás és paraszt származású legyen. Az értelmiségi szülők gyermekeinek jóval nehezebb volt bejutniuk a felsőoktatásba, 1955-ben a jelentkezők közel 69%-át nem vették fel. A keretszámok merevsége olykor nemcsak az "egyéb származású" vagy "osztályidegen" fiatalokat sújtotta, egyes esetekben az új rend tisztségviselőit is hátrányos megkülönböztetésben részesítették - ha szüleik nemkívánatos rétegből származtak. Erre szolgáltat példát egy 1956 márciusából származó párthatározat: "Egy nagyobb falu jól dolgozó párttitkárának jól tanuló gyermeke nem nyert felvételt, mert egyéb származású - az apa korábban önálló cipész volt - de községéből a szocialista mezőgazdaság előnyeiről általa meggyőzött tsz-tag, illetve középparaszt gyengébb előmenetelű gyermeke felvételt nyert, kis létszámú szakokon ugyanis 1 fő 5-10%-kal is ronthatja az arányt."
Nem, de nem is tanultam meg az iskolában oroszul. És mivel ez is már vagy huszonöt éve volt, bizony újra kellett tanulni az írást és a kiejtést. És még így is a д betűt görögös δ-vel írom. Vagyis írnám, de ahhoz el kéne kezdeni a tanulást.
