Köpeczy százados kiképzőtisztünk mesélte Debrecenben, hogy ő nemrégen még őrnagy volt. De amikor az albán minisztereket szállító amerikai gép lenyeste a Drávaszöget, majd (oroszul nem tudván) nem szállt le a felszólításra, Köpeczy kiadta a tűzparancsot.
Egyik vállát megveregették (titokban), majd mindkét vállán átrendezték a csillagokat, és száműzték a Kossuth laktanyába. Mi szerettük őt - realista, jópofa ember volt. Egy cigarettaszünetben adta elő az alábbi történetet:
Na kopasz, maga este a sötétben átugrik a kerítésen, hogy a Zöld Takonyban megigyon egy-két üveg sört. Egy fószer odaül az asztalhoz.
- Sanyarú lehet a katonaélet.
-Hááát...
-Meghívhatom egy sörre?
- Nem bánom (aztán több korsó lett belőle).
- Biztosan sok mocskos munkát el kell végeznie..
- Hát igen.
- Konyhán is szokott dolgozni? - firtatja az idegen.
- Elég gyakran - így a kopasz.
- Gondolom rengeteg tányért kell elmosogatnia.
- Háát, legalább xxx-at.
Na látja, maga barom, most árulta el a zászlóalj létszámát a NATO kémnek:-((
Dettó, csak értem nem "jöttek", hanem egyszerűen nem engedtek haza, de még kimaradásra se, ha gyakorlat vagy elsőfok volt.
Azért ez a kazettás hülyeség - mint "legújabb technológia" - bevezetése jellemző a honi észkombájnokra. Gondom, most is ugyanez van, csak most az élelmes (és nélkülözhetetlen;))) informatikusok vezetik meg ilyen-olyan baromsággal a "szakembereket". Mindenesetre jópár ilyen csíkosgatyás szakembert láttam idegesen össze-vissza futkosni egy-egy lefokozás-hullám idején... Pl. mikor egy amerikai gép (véletlenül vagy direkt?) átjött a jugó határon, és a Taszárról felküldött MIG Pápa felé indult rá (pont 180 fokkal, azaz ellentétes irányba;), és mire észbekaptak, az amcsi a Mig háta mögött megfordult a Balatonnál, és kicsit arrébb kényelmesen kiment a légtérből. Ez sokáig téma volt, és ezt sem a bakák baszták el. De lehet, az ezredes urak kazettán várták az új parancsot ;ĐĐĐĐ
Én sosem láttam futárt lepecsételt kazettával. Hogy a háttérben mi zajlott, arról nem mindent kötöttek az orromra. De ha a parancsnoki magnó fejlesztése alatt nem hozzánk (a BRG-be) jöttek ki specifikációt egyeztetni az ezredesi rangban lévő elvtársak (némelyik "civil" ruhát hordott), akkor kocsival jöttek értem, hogy elvigyenek a Szilágyi Erzsébet fasorra.
És miközben a kommersz magnóinknál (MK 21 és utódai) maximalizálva volt az import anyag-költséghányad, a parancsnoki magnóban bizony TIS tranzisztorok is meglapultak (a magas hőfok igények miatt jól szerepeltek ezek a szilíciumok). A kecskeméti gyáregységben fél éjszakán át "sültek" a próbadarabok a kemencében (mert nappal egy másik termék foglalta el a helyet), hogy aztán lemérhessük a hőállóságot.
A termék végül nem ért el "milliós" darabszámot. Három ponton is elbukott:
1. A próbapadon járatott nyomógombok körül megrepedt a gumiszigetelés, sérült a vízállóság.
2. A több tucatnyi gombakkumulátor (tápellátás) egy része felpuffadt, kidurrant.
3. A kazetta gyorstörlésére szánt kemény mágnes nem jól látta el a funkcióját (maradt egy kis szótagérthetőség).
"a futár elvitte a lepecsételt kazettát a zászlóaljhoz"
Akkor miafrancnak voltak a híradósok? Mondjuk, pont 1971-től voltam egy ilyen OLP központ vevőtermének a váltásparancsnoka, 23 db Molibden készülék
volt lehangolva dunántúli repülős és rakétás egységek frekvenciáira, amin folyamatosan géptávírók vernyogtak, plusz egy R1250-es
amin rádiótávírász prüttyögte ugyanezeket a légvédelmi adatokat, vagyis a levegőben lévő repülők pozícióját percenként...
Csakhogy ez mind kamu volt, mert a tényleges éles adatok vezetéken mentek ;)
Erre jött a Tenkes kaptánya, és lepecsételt borítékban átadott egy magnókazettát a tüzérzászlóalj parancsnokának, amin egy csíkosgatyás elordította magát, hogy Riadó!!!??? Hurrrrrrá!!!!!
Én csupán dicsekedni akartam, mert ezt a magnót én fejlesztettem (mármint az elektromosság egy részét). Persze a motoráramkörön nem volt mit fejleszteni, az "jött" a japán motorral. A felvevő erősítőt meg Szokolay Zoli találta ki: 0,5-500 mV (60 dB) bemenőjel változásra 1 dB volt a kimeneti válasz. És mindez kétféle feléledési időállandóval, hogy ne "sóhajtozzon". Nekem maradt a lejátszó erősítő meg a négy kivezetéses törlőfej és a belőle alkotott oszcillátor (törlés és előmágnesezéshez). Nem lett belőle nagy üzlet, de legalább többször együtt vacsorázhattam a Varsói Szerződés "tábornokaival". Az NDK-s főtisztek (némi alkohol után) nagyon vevők voltak a magyar viccekre (én meg csiszolgathattam a Rigó utcai nyelvtudásomat:-))).
Ja és ekkor használtunk először SMD-t (1970 !!). A kész áramköröket kétkomponenses aralditba öntöttük, hogy rámehessen a tank:-)). Az volt a hős, aki ebből a katyvaszból kibányászta és kicserélte a sérült alkatrészt (Gábor Lajos alias Gábor úr, a Siemens bölcsőjében nevelkedett monori műszerész).
Ez egy úgynevezett "parancsnoki" magnó volt, amit az orosz és az NDK hadsereg számára fejlesztettünk. A tábornok kazettára mondta a parancsot, a futár elvitte a lepecsételt kazettát a zászlóaljhoz, ahol egy ugyanilyen magnón lehallgatták a parancsot, aztán "Tűz!".
Ezt a magnót egy méter magasról a sarkára lehetett ejteni, vagy beletenni egy lavor vízbe:-)))
Úgy látszik, hogy számodra olvasni és értelmezni az olvasottakat jelentős kihívás - quad pontosan leírta, hogy mit szeretne. Egy olvtárs felrakott egy fényképen egy másik öreg Philips-et és kérdezte, hogy az esetleg megfelelne-e quad-nak. Erre quad azt válaszolta, hogy hogy ragaszkodna a 3300-hoz és egyelőre még keresgélne. Tehát egyáltalán nem írt olyat, hogy a fényképen felrakott esetleg megfelelne Neki!
Persze ha csak azért okoskodtál, hogy juszt is Tied legyen az utolsó szó, akkor tekintsd tárgytalannak ezt a port-ot!:(((
