A 2008-as Pekingi Olimpiai Játékok kerékpáros (országúti, mtb és pálya) versenyeinek szeretnék emléket állítani. Ide várom az előkészületekkel, a versenyekkel, a győztesekkel, vesztesekkel, élményekkel, benyomásokkal kapcsolatos bejegyzéseket.
Az olaszok és a dánok igazán megcsinálták a showt, először Gannáék döntötték meg a britek olimpiai rekodját, majd pár perc múlva a dánok az övéket. A német kommentár azt emelte ki, hogy az olaszok erőssége maga Ganna, aki szór valóságos és átvitt értelmében a mezőny fölé emelkedik, a dánoké viszont pont az egység, a homogenitás az erőssége.
Az egyik ausztrál fiút pedig megpuccsolta a gépe, pont a legrosszabb pillanatban mondott le a kormánya, akkorát esett szegény, mint az ólajtó.
A nők 500 méteres csapatversenyét Kína nyerte Németország előtt, a bronzot az oroszok szerezték meg a hollandok előtt. A kínaiak a biztonság kedvéért világ és olimpiai rekoddal győztek.
Mindenesetre a japánoknak köszönhetően a női mezőny most kipróbálta az új módszert. Sajnos elszámolták magukat, de azt nehéz eldönteni, hogy azért engedték túl messzire a szökést mert, nem volt információjuk, hogy milyen messze van, vagy azért, mert elszámolták magukat, és nem gondolták, hogy nem tudják utolérni az osztrákot. Ez örök kérdés marad. A befutó előtt a nap szökését az osztrákon kívül mind elfogták, a mezőnyhajrát a legerősebb csapat legerősebb versenyzője nyerte meg, arra nem számítottak, hogy maradt egy szökevény, aki túl jó tempómenő.
Elismerem, hogy izgalmas, meg hogy "sava-borsa" mindez - de ha nem lenne infó, akkor is kialakulna valami izgalmas lefolyása a dolgoknak, nem? OK, elfogadom, hogy így alakult történelmileg ez a kerékpározás, hogy van infó, de ezt mesterséges faktornak tartom, amihez aztán "varrtak kabátot" a résztvevők (bolyoznak, taktikáznak, stb - ahogy írtad is)...
Jó pár éve van annak, hogy egy fórumtársunk életében először megnézte a tourt. Neki az volt a gondja, hogy az első héten, a sík szakaszokon nem mérték le mindenkinek az eredményét, ha a mezőnyben nem volt szakadás, mint a 180 birngást az elsővel azonos idővel számolták. Nagyon méltatlannak tartotta, hiszen a legelső és a legutolsó között a valóságban már jó néhány perc különbség volt a valóságban. Mondtuk neki, hogy ez az országúti kerékpárversenyen mindegy, az első hegyiszakaszon úgyis markáns különbségek lesznek. De csak méltatlankodott tovább, az első hegyi szakaszig. Akkor beírta, hogy ő soha életében nem gondolta volna, hogy ez ilyen. Pedig ez ilyen a hegyi szakaszon az utolsó két-három kilométeren is be lehet kapálni, és perceket összeszedni.
A kerékpársportban az elmenés kialakítása, elengedése, utolérése a taktika fontos része, nagyon kell érteni hozzá, és komoly siker múlhat azon, hogy melyik csapat milyen jó benne. De ezt csak az tudja, aki már többször látta, hogyan csinálják. Ha lesz időd, nézz meg egy szakaszt a vueltán, nagyon érdekes, hogy mennek a végtelen mezetán, elöl a szökevények, kilométerekkel mögöttük a mezőny, lobognak a kegyetlen burgosi szélben, és egyszercsak elindul az utolérés, és a sprinterek csapatai előkészítik a mezőnyhajrát. Hogy úgy mondjam ez a sportág sava-borsa.
Most az olimpián... :) de igazad van, nem nagyon láttam, úgy komolyan...
De én - mégegyszer elmondom - az elvi megközelítést gondolom most fontosnak:
Úgy képzelem, az a sportszerű, hogy a versenyzők elindulnak egy távon, egy terepen, és annyit tudnak, amennyit természetes úton képesek: látják, amit látnak, annyit, amennyit szemmel belátnak... miért tartozna hozzá ehhez a sporthoz, hogy megmondják nekem, messze elől valahol ki mennyivel van előttem? Ez természtes velejárója a kerékpárnak mint sportnak? Hát, szerintem, ha tudni akarod, mennyivel van valaki előtted, tekerj utána, vagy tippeld meg magadban...
Az atlétikai dobószám: ott látom, mennyit dob a másik... azért "természetesebb" tudni, ki mennyit dob...
Ugró és dobószámokban az elejétől megy a taktikázás ki mikor mekkorát teljesítsen, egyfelől hogy az ellenfél nem tudja meg mire képes másfelől hogy mikor a legjobbját teljesíti már ne tudjon rá válaszolni.
Szerintem nem érvényes a hasonlítás, mert itt a kerékpárnál az infó birtokában a teljesítmény tudatos alakítása történik, tervezetten - ez azért az atlétikai hasonlatra nem igaz...
Mint ahogy elég nehéz lenne atlétikában a dobó- és ügyességi számoknál úgy versenyezni, hogy nem tudják a többiek eredményét. Vagy a pontozásos sportágakban pl. Bármelyik sportot nézed, mindenhol látják egymás eredményét a küzdő felek, másként nem lenne értelme, pont ez motiválja őket a jobb eredmény elérésére.
