Hát nem is, mondd csak úgy hétköznapi szóval, hogy "Solanum tuberosum", azt nem veheti sértésnek. Ja,ésszerintemmegnemanagybetűafőellenség,hanemaszóköz!Levele!
A fórum, illetve általában a net átmentei nyelvállapot az írott és a beszélt nyelv között. A beszédben sem használunk nagybetűt :), pl. nincs gondunk a tulajdonnevek mondása esetén. (Na jó, van, amikor egy-egy név kimondását főhajtás vagy bokacsattintás kíséri.) Jellemző, hogy a netes írásnak sajátos a metakommunikációja, és ez nemcsak a szmájlira vonatkozik.
Ugyanakkor itt, a MAgyarulezen többnyire célszerű szabatosan írni.
nem csak ízlések, mert egy-egy szó olyan abszolút egyeduralkodóvá tud válni, hogy engem egyből elkap tőle a frász: pl. el tudja-e képzelni valaki, hogy a piacon krumplit, pityókát, kolompért kér?
szerintem majmolás, mert az alany tegnap és tegnapelőtt is ezt hallotta a rádióban vagy tévében, ezért ma már nem is gondolkozik más szón, hanem csak mondja, mint a gép: csapadék...
divatszó az a szó, ami helyett nyugodtan használhatnánk mást, de kényelemből és majmolásból csak és kizárólag az éppen divatos szinonimát használjuk... a névelőknél és névmásoknál ellenben nem igazán van választásunk, ergo a példa nem ér.
Éppen fordítva, ez nem a majmolásos elsekélyesedésre példa, hanem a mesterkélt modorosságra. Off: Nagybetűt úgy tudsz beírni, hogy közben a [link1]-et is lenyomod.
phú, gondolhattam volna, hogy csupa fafejűvel fogok itt találkozni... na mindegy, evvan ;-))) a mai: fiatal fiú a párjának: "vajon lesz ma csapadék?" nem eső, zápor, zuhé, zivatar, vihar vagy boszorkányok az égből, hanem így: csapadék... nekem egyből a csinibabás bajkonúr jutott eszembe, aki "itt szokott fogyasztani", vagy hogy is aszonta meg annak idején...
Majomként utánzással kezdte valamennyiőnk a kifejezést kiskorába', asztán valakik professzorok löttek, másvalakik meg nem tanultak tovább.. ergo lőttek nekik, mint professzoroknak. Így megy ez, ezek mennek.
Erre kaptál választ. VAn olyan divatszó, amelyik múló divatnak bizonyul, van olyan, amelyik megrögződik. Pl. a hálistennek az miért jobb, mint a hoppá? Csak fel sem tűnik immár. Viszont ez a múlandóság/maradandóság az, ami a nyelv gazdagodását és folyamatos működését (edzettségét) biztosítja.
A felvetett kérdés csak távolról nyelvi, itt ízlések vetélkedéséről van szó, ami szintén nem haszontalan. A használat sajátosságai azonban nemcsak a szavak szintjén figyelhetők meg. Éppen a névelőhasználat jó példa erre, pontosabban a nemhasználat (Miniszter úr azt mondta, elnök asszony kéri, illetve fiam a hadseregből hozta a "mint állat" fordulatot.)
Igaz, nagyon igaz. Itt van például a határozott névelő. Egyszer valaki a XII. században kitalálta, pontosabban ellopta a németektől az ötletet. Először még csak-csak érdekes volt, de most, hogy nyakra-főre használják, már idegesítő. Vagy ott vannak a névmások. Elsőre talán még vicces azt mondani, hogy te vagy mi, de milliomodszorra? Pusztul a nyelv, nem vitás.
Na szóval arról van itten szó, hogy vannak ugyebár ilyen-olyan, eleinte vicces vagy jópofa, sokszor igen találó szavak/kifejezések, amik rövid idő alatt annyira divatossá válnak, olyan sokan használnak és koptatnak, hogy a divathullám lecsengése után egész egyszerűen már nem is lehet őket újra kimondani. Néhány példa, csak úgy hirtelen, kapásból: - brutális: ezt már a megjelenésekor, a legelején mélységesen gyűlöltem, szerencsére mára már szinte teljesen kikopott - hoppá: rövid, üstökösszerű karrierje volt (talán egy éve?), hálistennek mára már egyre kevesebb a hoppá is - zéró tolerancia: na, ebből viszont kapok minden nap a pofámba minimum kettőt-hármat, óriásplakátról, rádióból, tévéből csak a "zérótolernacia" üvölt feszt... vajon mikor unják ezt is meg?
