Vasúti nyomtáv
..................................
A vasutak közvetlen őse, ha mondhatjuk, a XVI-XVII századi városi ,,fapályás lovashintók" voltak, és ezek nyomtávja is körülbelül 5 láb volt. A bányákban alkalmazott csillepályák nyomtávja, viszont, változó volt - 2 és 5 láb között. A legsikeresebben tervezett vasút (Nagy-Britanniában), a Martir - Tayefaile vonal volt, amelynél a lóvontatta utasszállító kocsiknál a nyomtáv szintén 5 láb volt, és ez megfelelt a kor katonai tránjeinek keréknyom-távolságának (a kocsikat ugyan abban az üzemben gyártották, ahhol a hadsereg számára a furgonok készültek). Ennek a vasútnak a sikerét az hozta meg, hogy itt alkalmazták először az öntött vassíneket, és a rebordákkal ellátott kerekeket. Ezen a sín-kerekek kapcsolási elven működik a vasút a mai napig.
Úgy tartják, hogy ez a vonal szolgált alapul George Stephenson számára, amikor 1825-ben hozzálátott első gőzvasút pálya építéséhez, Stokton-Darlington között. Stephenson kezdte alkalmazni a 4'6" nyomtávú sínpályát (4 láb 6 hüvelyk - 1372 mm), ami teljes mértékben megfelelt az Anglia északi részén használt közutak kerék-távjának. Viszont első gőzmozdonya tervezésénél nem sikerült racionálisan elrendezni annak berendezéseit, és a gőzhengert, ezért kénytelen volt - mint írta - a nyomtávot két és fél hüvelykkel szélesebbre venni. Így jött ki a ma is használatos nyomtáv:
4'6" + 21/2" = 4'81/2" (1435 mm).
Stephenson rengeteg megrendelést kapott gőzmozdonyaira, ezért ez a nyomtáv gyorsan elterjedt Európában és Amerikában. Néha úgy is szokták nevezni, mint ,,stephenson-nyomtáv", néha úgy is, hogy ,,a normális vasúti nyomtáv".
George Stephenson fia, Robert Stephenson kitartott amellett, hogy a nyomtávnak szélesebbnek kell lennie (5 láb - 1524 mm, vagy 5 láb 3 hüvelyk - 1600 mm). Ő abból indult ki, hogy így ,,kényelmesebben lehet elrendezni a gőzmozdonyok belső mechanizmusait".
Abban az időben nagyon kevesen gondoltak arra, hogy a vasúti nyomtáv szélességének kiszámításánál figyelembe kell venni az adott országban legelterjedtebb nyomtávot, már nem is beszélve a kontinentális pályákról. Úgy tűnt, hogy ez a távoli jövő kérdése. Nagy-Britanniában a kezdetek óta változó nyomtávú vasúti pályákat alkalmaztak. 1833-ban Brinel mérnök felajánlotta, hogy a Nagy Nyugati vasúti pályát 7 láb (2135 mm) széles nyomtávval építsék. Ő úgy gondolta, hogy ez elősegíti a nagyobb szállítási sebességet és biztosítja a jóval nagyobb szállítási kapacitást. A vasútvonal felépült. Rajta kívül még három vonalon különbözött a nyomtáv a stephensoni standardtól - 1676 és 1600 mm. Ebből következik, hogy már a vasúti közlekedés hazájában is, elejétől fogva, négy különböző nyomtávot alkalmaztak! Valamivel később ez a szám tovább gyarapodott.
Eleinte, míg a különböző részvénytársaságok és cégek által épített vasutak nem alkottak egységes hálózatot, ez az összevisszaság nem okozott különösebb gondot. Viszont az első pályák megjelenése után 20 évvel - a XIX. század 40-es éveiben - a vasúti nyomtáv kérdése az egyik legaktuálisabb államérdekű és társadalmi kérdéssé vált Angliában. Ott, ahol a különböző nyomtávú vasutak találkoztak, az utasoknak át kellett szállniuk, a terheket pedig át kellett rakodni. Ez nagyon sok kényelmetlenséggel és idővesztességgel járt együtt. Végül a kérdést megvitatta a brit Parlament.
Felállítottak egy különleges parlamenti bizottságot, amely 1846. augusztus 12-én, 46 szakértő véleményére alapozva döntését, elfogadott egy nyilatkozatot, ami a nyomtáv problémáját volt hivatott megoldani. A bizottság megállapította, hogy a szélesebb nyomtávnál az építési költségek magassabbak, de senkinek sem sikerült kiszámolnia, hogy mi alapján kompenzálódnak ezek a kiadások a vonalak üzemeltetése során. A nyilatkozat elfogadásának pillanatában Nagy-Britanniában a következő nyomtávok voltak használatban, és adott méretekkel a következő hosszúságú pályák rendelkeztek:
4'81/2" (1435 mm) - 3228 km;
5'3" (1600 mm) - 55 km;
5'6" (1676 mm) - 55 km;
6'2" (1880 mm) - 43 km;
7' (2135 mm) - 469 km.
Végeredményben a stephensoni nyomtáv-méret mellett döntöttek, és ez lett az általánosan elfogadott. Ráadásul a szélesebb nyomtávú vasút átépítése keskenyebbé jóval olcsóbb, mint fordítva. Ez is egy fontos szempont volt a döntéshozatalnál.
Ugyan ekkor, viszont, komoly érveket hoztak fel az 5'3", 5'6" és 6'2" nyomtáv mellett. Mondossze a 7' mellett nem kardoskodott senki.
A brit Parlament által hozott törvény kötelezte az összes vasúttársaságot és tulajdonost, hogy építsék át vonalaikat a 4'81/2" méretre (1435 mm). Az összes további pályát is ebben a méretben kellett építeni. A törvény megszegése esetén a ,,hibás vasútvonalnak" 10 font sterlinget kellett fizetni 10 mérföldenként naponta! Mindössze Írországgal tettek kivételt, ahol meghagyták az 5'3" (1600 mm) nyomtávot.
Az európai kontinenssel eleinte szintén komoly bajok voltak, de itt is leginkább a ,,stephenson-méret" volt mérvadó. De ezenkívül, például, voltak más méretek is: Németországban a Badeni-vonalon a 6' nyomtávot alkalmazták, Spanyolországban, majd utána Portugáliában - 5'6", az Amsterdam - Arnheim vonal szintén szélesnyomtávú volt. Egyes svájci vasútvonalak is jelentősen elütöttek a ,,brit standarttól".
Viszont ez a helyzet nem maradhatott változatlan - az utasok átszállása, és a rakományok áthelyezése túl nagy, semmivel sem indokolt idő és pénzpocsékolásnak bizonyult. Az akkor létező államok között az egységes nyomtávra vonatkozóan szerződések köttettek. Ilyen szerződéseket kötöttek, például, Frankfurt városa és a Hesseni nagyhercegség, Hollandia és Poroszország. A Német Vasúti Igazgatóság vezetése végleg egységesítette a hálózatot, szintén a 4'81/2" méret mellett döntött. Végeredményben a stephensoni méret lett általánosan bevállt az európai államok többségénél.
Oroszországban egy kicsit más volt a helyzet. Itt az első vasútvonal Szentpétervár - Carszkoje Szelo között 6' (1829 mm) nyomtávval épült. A pályát 1837-ben adták át, azaz 12 hónappal azután, hogy George Stephenson felépítette az első vasútvonalat Stokton és Darlington között. Ez még abban az időben történt, amikor a 4'81/2" méretet még érték komoly kritikák, és sok esetben még nagyobb nyomtávú vasútak épültek.
A Szentpétervár - Moszkva vonalat 1843-ban kezdték építeni. A nyomtáv választásánál a pálya egyik mérnöke, Melnyikov, sokáig tanulmányozta az USA vasúthálózatát, és a következőket írta jelentésében: ,,Néhezen elképzelhető, hogy a vasútvonal egyik legfontosabb tényezője (azaz a nyomtáv szélessége), ami szinte véletlenszerűen lett elfogadva Angliában, ideális legyen bármely állam szükségleteire nézve. A mai napig nincs ok arra, hogy a 4'81/2" méreten felül a nyomtáv miért ne lehetne nagyobb, vagy kisebb. Sőt, sok amerikai mérnök úgy gondolja, hogy amennyiben akkor rendelkeztek volna a jelenlegi tapasztalatokkal, és meg kéne szabniuk a vasúti pályák nyomtávját egy olyan országban, ahol még nincs vasút, akkor az 51/2", vagy akár a 6' méretet választanák."
Oroszországban akkoriban még nem volt olyan vasútvonal, amely komoly gazdasági jelentőséggel bírt volna. A 4'81/2" méretnél nagyobb nyomtáv biztosította a mozdonyok belső szerkezetének racionálisabb elrendezését, megnőtt a kazán mérete, nagyobak lettek a vagonok és a bennük szállítandó terhek súlya, jobb lett a szerelvények stabilitása, aminek köszönhetően sebességük is megnőtt. Volt még egy érv: a cár előírta, hogy a nyomtávnak olyannak kell lennie, hogy komolyabb akadályok nélkül szállítani lehessen az akkori orosz hadsereg legelterjettebb ágyútípusát - a 9-fontos tábori löveget.
Erre válaszul Melnyikov felajánlotta az 5' (1524 mm) szélességű nyomtávot, ami 89 mm-el szélesebb a ,,stephensoni méretnél". 1842. szeptember 29-én el lett fogadva ,,A Szentpétervár - Moszkva vasútvonal Bizottságának felállításáról" kormányrendelet. Korának legnagyobb vasútvonala 650 km hosszú volt, és ez volt minden orosz és finn vasúti pálya őse.
Az 1435 mm, és szélesebb, nyomtávú vasúti pályákat ,,szélesnyomtávúnak" nevezik. A kisebb méretűeket ,,kisnyomtávú" vasútnak nevezik. Az utóbbiak a másodlagos pályák közé sorolhatók. Csak az USA-ban, 1890-ben, a vasúti pályák hossza elérte a 20.800 kilométert. Európában a kisnyomtávú vasutakra is bevezettek több szabványméretet - 600, 750 és 1000 mm. A gyakorlatban viszont az egész világon összesen 30 pályaméret létezik, kezdve a legkisebbel, ami. 420 mm.
Összeségében a Földön a vasúti pályák k.b. 75%-a stephensoni nyomtávval rendelkezik, 11% - ennél szélesebb, és k.b. 14%-ot tesznek ki a különböző kisnyomtávú vasutak. |
