Egyszer egy gépen utaztam vele hazafele az Egyesültből. Hű!! Micsoda cirkusz volt a reptéren!! Volt futkosás!! De szegény akkor már nagyon nehezen mozgott. Elment mellettem a hátsó részbe- nem! nem én ültem az első osztályon!!, a fejét igen mereven tartotta, egészen közelről láttam: nem volt rajta egy szem ránc sem: jól nézett ki. És a fején az elmaradhatatlan turbán.. Turbán... ???
Rengeteg támadásban, gúnyban részesült. Lehet, hogy a világ minden részén kinevethették, de nekünk nem szabad lett volna. Adott, adott és adott....Igen, amíg volt neki.
Nyugodjon békében! Legyen példa számunkra az önzetlen adakozása. Ámen.
Az Egyesült Államokból hazatért Spéter Erzsébet a nyolcvanas évek közepén tűnt fel először a tévé képernyőjén, Vitray Tamás "Telefere" című műsorában. A mindig turbánt viselő, egyedi öltözködésű, exhibicionista asszony hamar az érdeklődés középpontjába került.
Spéter Erzsébet abban a műsorban jelentette be ország-világ előtt, hogy a Nemzeti Színház építésének javára húszezer dollárt ajánl fel. Nem sokkal később megalapította a kétszázezer dolláros Erzsébet-díjat, a hazai művészvilág legjobbjainak jutalmazására. Remek sajtóját a részben forintban, részben dollárban osztogatott díjakon kívül annak köszönhette, hogy a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején sok újságírót, szerkesztőt látott vendégül miami házában. Az Erzsébet- díj 1995-ben megszűnt.
Spéter addig osztogatta vagyonát, amíg nehéz anyagi helyzetbe került. Utolsó éveit egy budai társasházban élte a világtól elvonulva, állandó ápolói felügyelet mellett. Súlyos beteg volt, több agyvérzésen is átesett, és három ízülete is fémből volt. Nehezen mozgott és beszélt, de humora, szellemi frissessége megmaradt.
Megsegítésére idén július 1-jére Volt egyszer egy Erzsébet-díj címel gálaestet szervezett a mecénás barátja, Huszák Zsóka énekesnő. A rendezvényen Psota Irén, Tordi Géza és egyéb Erzsébet-díjasok léptek fel.
