Megfojtanak, megfojtanak, kigyoznak, mint a szennypatak, sziszegve szolnak szep szavak: hiszen szabad vagy, o, szabad!
Te valasztottal engemet, te bamba, arctalan tomeg, elszivom lassan eleted, nem lesz hazad, se gyermeked, nem lesz hazad, nem lesz hited, minden szavamat elhiszed, mindenhol szozatom sziszeg.
Imadd a huvos bankokat, ott intezik a sorsodat, ne vidd vasarra borodet, keruld a puskas oroket, szemetdomb varos ez: tied, tied az osszegyult szemet, a villank kofala, a svajci bankbetet erted van, s teged ved, cseled, ha mar kihalt a nagy csalad, ha mar ehenhalt jo anyad, ha nincs honod, se otthonod, ha mar szokesed fontolod, sziszegve szol, ki jot akar: fuss, merre latsz, szegeny magyar!
Ellopnak minden unnepet, ok adnak mindennek nevet, egymast ezert kituntetik, hat arulo, ki tuntet itt, ki masrol maskent szolni mer, nem elvtars es nem is haver, akit riaszt a penz szaga, bizony nem jo demokrata!
Hoheroddal ne alkudozz, kirablodnal ne tiltakozz, majd eltakar a pesti kosz, megszoktad mar, megszokni rossz, nyugodj meg hat, Petofi nepe, es terdre, magyar, terdre! "
Akkor verselemezzünk egy kicsit! A térdre kényszerített magyarok, fajilag tehát mind a hányan térdre kényszerülnek, ki előtt? Felel a vers ("Légy osztályharcos!") az elvtársak, a bankok és a haverok előtt, akik csak vastagodnak. Itt van egy kis fogalmi zavar, mert akkor a magyar elvtársak most inkább magyarok vagy inkább elvtársak? Na de a haver és a bank eligazít, a költő nyilván a New York-Tel Aviv tengelyre céloz, akik beborítják szeméttel a magyart és térdre kényszerítik. Tehát, ha magyarok felállnának, lerázva az igát, minden menne, mint a karikacsapás, kolbászból lenne a kerítés, és a németek sem Békésben raknák le a hulladékot. Ez a szellemi horizont egy kis nyilas szennylapba jó, költészetnek kevés. A rímelés pedig: mint Szabolcska Mihály.
Szerintem jobb volna visszarakni innen a szülőágyba. Elég nemtelennek tartom, hogy egy irodalmi fórumon ki-ki politikai meggyőződése szerint fikáz alkotókat.
- Taszilokam tudod, ha meghalsz, poraidbol fu no, arra megy majd egy tehenke es lelegel, aztan lesz beloled egy szep nagy lepeny es en ha arra jarok, majd azt mondom, hat kedves baratom de sokat valtoztal.
- Arisztidkem tudod, ha te is meghalsz, poraidbol fu no, arra megy majd egy tehenke es lelegel, aztan lesz beloled egy szep nagy lepeny es en ha arra jarok, majd azt mondom, hat kedves baratom te semmit se valtoztal.
Mit se számít, hogy ez az elfuserált író-költő-publicista, ki tán önmagával való elégedetlensége miatt lett nyilas, szóval hogy ez az alak tetszik az itteni meg máshonnani széljobbosoknak: az ő "költőjük".
De nem feledhető: ez a pofa kedves-kedvelt vendége, előadója, sámánja volt (mai is?) a fideszes polgári köröknek, különösen választásokra készülőben.
És ebben volna valami dermesztő, ha nem szoktunk volna hozzá - a megszokhatatlanhoz.
