vazze elveszik a pályaelőnyt, úgy, hogy amúgy egész évben jobb volt az NKA, idegenben nem ment a PVSK-nak és se otthon nem húzták be, sem az 5. meccset se ahol kb 35 percen át vezettek
Nem előbb, mint a Panthersből. Idén már nem jutnak fel, jövőre meg bármelyik megteheti. És persze hallani pletykákat az NKA fiúk megerősítéséről is, kívánom hogy legyenek igazak.
SZÉGYEN! És ezt finanszírozzák az adófizetők. Régen azért egy kieső csapatban nem volt ennyi külföldi, mert ugye ezt az eredmény tiszta magyar csapattal is el lehetne érni!
1.- Földfelszínt alakító hatás, amelyet a víz, a szél fejt ki; legtöbbször talajt, kiemelkedést, sziklát, hegyet pusztít, rombol, letarol.
2.- Pusztító hatás, amely lassan rombol. A gazdasági erózió elnépteleníti az elmaradt területek falvait. A média rossz híreket terjesztő eróziója idegessé teszi az embereket.
Ezt a két definíciót a netről másoltam ide, és úgy érzem, mind a két meghatározás illik a csapatunkra. Jelképesen szólva a csapatunkat érő erózió a földig rombolja mindazt, amit az elmúlt 10-15 év felépített, állandósított Pécs. Avagy a gazdasági eróziónk elnépteleníti a lelátót, kiüresíti a csapatot az értékekből, megfosztva azt a magasabb szinten játszó játékosoktól.
Tehetünk valamit az erózió ellen? Úgy néz ki, ez a dolog nem rajtunk múlik. Kevesek vagyunk hozzá mi szurkolók, szimpatizánsok. Az erózió magasabb szinten indul, és állítható meg. A magasabb szint pedig úgy látszik nem kíván tenni a pusztító rombolás ellen. Csak hagyja, hogy végezze a munkáját. Az erózió pedig nem tréfál, csak dolgozik szorgalmasan, halad megállíthatatlanul.
Ahhoz, hogy a csapatunkat érő vihart elcsendesíthessük, sok pénzre lenne szükség. Persze nem ebben az idényben, mivel igazolni már nem tudunk. Úgyhogy talán jobb is úgy fogalmazni, hogy az eróziót sok pénzel lehetett volna megelőzni. Ám ezek a javak nem állnak/álltak rendelkezésre. Hogy miért? Valamelyik korábbi ideböfögésemben már írtam róla, ne is merüljünk el benne újból, de tény, ahol nincs politikai támogatás, ott erózió van. És a Mecsekalján az erózió elvitte az új pécsi futballstadiont, és most úgy néz ki, elviszi a férfi kosárlabdát is. Részünkről itt nincs mit tenni, csak emészteni. Egészségünkre…..
Amúgy a helyünkre kerültünk, így az alapszakasz végére. Csak azért nem vagyunk utolsók, mert valamilyen rejtélyes oknál fogva a ZTE, és a Paks hasonló szinten vannak mint mi.
Jövőre vajon NB1/b-ben leszünk? Könnyen meglehet, látva a jelenlegi csapatunkat – ami jóval kilátástalanabb az év eleinél – kb a leggyengébb játékosállománnyal rendelkezünk. Elváltunk két amerikaitól, jött helyettük kettő másik. Csíró mindegyik érkezésénél minőségi javulást vizionált.
Carpenter? Egy vicc, egy igazi tréfarépa. Amikor megláttam a testfelépítését, háááát……... a Goldringot előbbre tartom nála.
Donaldson? Egy fokkal jobb. De Ő sem olyan játékos, aki megérkezik, és behány az ellen kosarába egy harmincast.
Miért ők lettek hozva? Vakok a vezetőink? Fogyatékosak? Nem értenek a kosárlabdához? Dehogy. Nem bírnak az egyik leghatalmasabb természeti erővel, az erózióval.
Hamarosan meglátjuk, hogy lesz-e playout. Ha lesz, igazi bravúr lenne a bennmaradás. Ahhoz majd őszintén tudok gratulálni. Izgi lesz, az tuti.
És hogy mi lesz a pécsi kosárlabda jövője? Az ügyek jelenlegi állása szerint jönnek a lányok. És persze, jöjjenek is! Tündököljenek újra, mint 1990 után oly sokáig. Mi pécsiek nem vagyunk finnyásak. Akkor majd nem lesznek zsákolások, nem lesz elképesztő iram, de visszatérünk a sikereink gyökeréhez. És igazából Pécsre a lányok hozták meg ennek a sportnak az igazi népszerűségét. Jómagam is azon nőttem fel. (Ezekkel próbálom vígasztalni magam.)
Node még nem estünk ki. Bizakodjunk, hogy nem is fogunk, és akkor jövőre újra megpróbálhatjuk.
Ezt a foshalmazt, amit előadtak én nem bírtam nézni, streetball-t nem a kosárpályán kell játszani! Nem tudom, hogy ki és miért hozta ide Alekszicset, de sürgősen jó lenne ha elküldenék, mert egy csapat ne kapjon már folyamatosan 90 pontokat. A kosárlabdában évek óta védekezéssel lehet nyerni, hát az mióta itt van nagyon nincs!
1.- A kosárlabda lényege a kosárszerzés. Annak örül a sportbarát, a szurkoló, az edző, a játékos. Ünnepeljük a csont nélküli középtávoliakat, a megsemmisítő erejű, 8-9 méteres triplákat, és persze a gyűrűmorzsoló zsákolásokat, látványos alley-oopokat. Boldogok vagyunk, amikor a csapatunk játékosa végrehajtja valamelyiket, kurjongatunk, ugrálunk, a levegőbe csapunk.
Így volt ez tegnap is pécsi részről. Megvolt minden ami kell a látványhoz sőt, a kosárra törő támadójáték minden elemében – százalékosan - a kaposvári csapat fölé nőttünk!
Íme: Dobószázalék: 52.5 – 49.3. Ebből kétpontosok: 64.3 – 55.3. A trojkák: 42.4 – 39.3. Büntetők: 76.9 – 63.2.
Minden statisztikailag vezetett dobásformában jobb volt a Pécs. Igen, ezeket a számokat nézve van ok az örömre, a diadal minden kétséget kizáró.
Ám a csapat vesztett. Miért? Nem egy nagy talány természetesen. Mert a kosárlabda lényege ugyan valóban a kosárszerzés, de a győzelemé ennél sokkal összetettebb.
2.- A győzelem lényege a védekezés. Annak köszönhetően nyer a csapat. Ha erős a védekezés, hibázásra kényszerítjük az ellent, labdát szerezhetünk és könnyű kosarakat. És boldogok vagyunk mert győzelmet ünnepelhetünk.
3.- Nyerni akkor tudsz, ha a jó védekezés mellett labdabiztos vagy. Ha a neked szánt 24 másodpercben végig kontrollálod a spaldingot. Ragaszkodsz hozzá, nem engeded ki a kezedből.
„Örömmel” láttam, hogy tegnap a csapatunk megtapasztalhatta az adakozás örömét. Igen, nagyon nagylelkűek voltunk, és büszke vagyok rájuk ezért, hisz adni jó, és ami még fontosabb, önzetlen! A védekezésünkkel bizonyítottuk, hogy annyira nem szeretnénk zavarni a kosárra dobó szomszédváriakat, ha pedig leosztásból, váltásból besiettek a palánkunk alá, sokszor kedvesen inkább oda sem álltunk, nehogy azt mondhassák ránk, „irigy kutyák, sajnálják a jót másoktól”. Nem, ez tegnap nem volt ránk igaz.
Na és az nagylelkű ajándékozás? Az is megvolt: Labdaeladás: 17 – 5! Na ez már derekas! Ha legközelebb ezeket a labdákat színes masnival átkötve nyújtjuk át, nos az még egy szint lenne felfelé a karakterfejlődésünkben.
Dehát semmi gond, a derbin bármi előfordulhat. És míg a Kaposvár az elmúlt fordulókban gyengébbik arcát mutatta, ellenünk csak kijött a lépés. Gratulálok nekik, megérdemelték a wint.
Mi pedig megérdemelnénk egy edzőt. Nem kell drága, csak legyen tehetséges. Emlékszem, a 90-es években Pécsre vetődött egy fiatal, ígéretes dirigens, az a Rátgéber ocsó pénzért. Na, valami olyasféle tudna talán hozzátenni a dolgokhoz.
Ki gondolta volna a szezon elején? Biztos voltak többen is, de jómagam nem tartoztam közéjük. És bár még nem dőlt el semmi, az eddigi eredmények felülmúlták a várakozásaimat.
Dicséret jár az eddigi teljesítményért, a vereségek várhatóak és vállalhatóak, a győzelmek pedig erőn felüliek és lelkesítőek voltak – nagyrészt.
A szolnoki épphogy vereség óta játszottunk két meccset. Az első idegenbelin nagy szenvedések árán sikerült elkapni a tartalékosabbnál is tartalékosabb Sopront, majd ellátogattunk Magyarország legjobb szurkolótáborához Körmendre.
Körmenden nem elérhetetlen számunkra a jó eredmény, korábban párszor sikerült elkapni Fepuékat, bár akkor még Budimir hajigálta a tempókat lelkesen. (Azok az idők ma távolinak tűnnek.) Körmend számomra mindig is híres volt a remek légiósválasztásról, főleg ami a feket-amerikaikat illeti. Madisonra és Edmondsonra biztosan sokan emlékszünk, de persze nem kell olyan messze visszamenni az időben. Most itt van az a picike irányítójuk, aki amikor nekiiramodott, nehezen tudtam elképzelni, hogy miként fogjuk tudni megállítani.
Szerintem a 13 pontos vereség teljesen belefér, azzal nincs is semmi bajom, és természetesen gratulálok a hazaiaknak a győzelemhez. Igaz, mázlink volt Fepu formájával, de nekik is az volt Brysonéval. Szóval ez 50-50.
2.- Valóság
A tisztelet mellett tisztelettel meg kell említenem, hogy ez tegnapi mérkőzés volt az, ami nyerhető. A miértre, mármint, hogy mégis miért nem sikerült nyerni, remekül rávilágít Redbid „kolléga” a BB1 oldalon tett hozzászólásában. Ezt most itt idézem:
„Nagyot küzdött a Pécs????? Aki ezt írta az nem látta a meccset! Amely pont azért volt olyan amilyen mert ma a Pécsnek gyakorlatilag alig volt kollektív játéka! Aki amerre állt, arra szórta, ki több, ki kevesebb sikerrel. Szerintem éppen a fentiek miatt egy alacsony színvonalú meccs volt, amibe időközönként belealudtunk mi is! Amikor értékelhető csapatjátékot nyújtottunk akkor elléptünk, amikor meg mi is egyénieskedtünk akkor zárkóztak. A győzelem egy pillanatig sem forgott veszélyben, de volt amikor azt hittem csak megcsináljuk magunknak a szoros végjátékot.”
Nos az általa leírtak híven tükrözik csapatunk állapotát. Ezen a mérkőzésen beigazolódott a korábban már leírt félelmem, miszerint ha a két gyorstüzelőnk lőszertáskája kiürül, akkor vége… Bár Ivó remekül tartotta a csapatot, az ász duónk hathatós támogatása nélkül ez kevés volt. Haynest remekül fogták, szinte teljesen kikapcsolták a játékból, Bryson meg ezúttal csak lőtt, de a célzás nem ment. Amúgy ezzel semmi baj, bárkivel előfordul. A baj ott van, hogy „a Pécsnek gyakorlatilag alig volt kollektív játéka!”. És mivel valóban így volt, így nem is lehetett megnyerni ezt, az amúgy nyerhető mérkőzést. Mert ugyan mi garantálja, hogy legközelebb is így dobják majd a hármasokat a körmendiek???
Ezúttal nem jött be a 2. félidei feltámadás a pocsék kezdés után, így vesztesen kellett hogy elhagyjuk a játékteret.
Kedves edzők! A tanulság az, hogy néha kellene kollektív játék is. Van még idő, próbálkozzunk esetleg… És valóban. Időnk van ugyan, de a „Valóság” az, hogy tehetség nincs annyira… és ezt őszintén és mindenfajta irónia nélkül sajnálom.
Ivón kívül szeretném még megdicsérni Bírót és Gordont. Remekül tették a dolgukat, és Bíró még jó százalékkal engedte el a labdáit is.
Illéstől viszont több kell!!!
Folytatása következik, jöhet a Kaposvár, akikkel szemben nincsenek érvényes odsok. Itt nem lehet előre megmondani, hogy ki fog nyerni. Ezért is különösen érdekesek a velük való összecsapások.
Jó lenne, de ezt anyagilag nem tudjuk idén megoldani. Választanunk kellett, vagy sokat költünk jobb magyarokra, vagy olcsóbban, esetleg ugyanannyiért hozunk extra külföldieket.
Az utóbbit választotta a vezetőség, és eddig úgy néz ki, igazuk volt. Örültem volna ha Ruják marad, de akkor lehet, hogy Haynesre már nem futotta volna..
Ide egy jobb edző kellene szerintem. Mondjuk az meg lehet, hogy úgy leszabályozná a légiósokat, hogy nem tudnának így lubickolni a tehetségükben... Fene tudja.....
Elégedett vagyok a 2 pontos vereséggel, mikor valójában 30 pontossal számoltam?
IGEN. NEM. IGEN. NEM. IGEN. NEM.. 🤔?????????.
Persze, ez most egy olyan vereség volt, aminél nem szomorkodom. Szolnokra úgy "engedtem" el a fiúkat, hogy ha húszon belül maradunk, akkor pacsi. 🤚
Úgyhogy ez sikerült, és adom is...
De a játékunk képe... jajjjjj, az a sok bután eladott labda, az, hogy Ivó emelte rá az utolsó előtti hármast... azok fájtak. Lehet ha csak a felük történik meg, Gordonnal még mindig veretlenek vagyunk. Már megint a "ha".
És persze gratulálok a győzteseknek, bár ha ezen a meccsen szolnoki lettem volna, valszeg instant agyvérzés bejátszik. Természetesen a győzelmük teljesen megérdemelt, mivel a csapatuk sokkal inkább tudja játszani a kosárlabdát, mint a miénk. De ebbe nem megyünk bele, mert arról már volt szó. Badzim meg egy igazi kincs, rikta az ilyen jó kezű bedobó a mezőnyben.
Mégis miért voltunk képesek meccslabdához jutni, egy totálisan elvesztett mérkőzésen? Talán az amerikai életszemlélet lehet rá a válasz, az a nagymérvű lezserség, beletojomság, ami rájuk annyira jellemző, és ami lényeges különbség köztük és az európai emberek között.
Mennyit számít náluk, hogy kb 0/10 volt a kezdésnél a trojka? Semennyit. Legközelebb újra ráemelik. És újra...és újra, míg végül utolértük a házigazdát.
Kellett, hogy Gordon most először megcsillogtassa tudását a védekezésen kívül is, no meg Biró 3/5 hármasa is jól jött.
Szóval szép volt fiúk, de ajjjjjjj, lehetett volna még szebb is. ☺️😪
Balesetmentes utat hazafelé, az európai játékosainknak jobbulást, az amcsik meg már valszeg azt is elfelejtették, hogy ma játszottak, és már a következő hármasaikon törik a fejüket... 🏀⛹️
Nem lehetne, hogy a 10-12 magyar helyett lenne 1-2 normális? Gyakorlatilag folyamatosan az első félidőben olyan hátrányba kerülünk, hogy ezt nem mindig sikerül ledolgozni.
Az első szavak a gratulációé kellenek, hogy legyenek!! Szóval gratulálok a csapatomnak az utolsó két meccsen elért győzelmekhez!!! Jár a nagy taps!
Az Alba elleni meccs előtt néztem meg a Kecskemét elleni mérkőzés második félidejét. „Hála” a gyűlölt mindigonak, legalább láthattam. Az egy nagyon fontos győzelem volt, mert az, hogy 20 ponttal tudjuk verni közvetlen riválisunkat, az kalaplengetést érdemel. Meg is voltam vele elégedve, és azzal vártam a fehérvári ostromot, hogy „na, talán még egy szoros összecsapás is kinézhet belőle, sőt, ha Voja nem fog játszani, talán még pár ponttal győzhetünk is”. (Hogy be tud lelkesedni a szurkoló, ha a csapata elér egy szép eredményt.. :-DD ) Úgyhogy felfokozott érdeklődéssel néztem a tagnapi meccs elé.
Az első félidőben az történt, aminek történnie kellett. Az Alba minimum kétszer olyan erős csapat játékosállományban, mint mi, és ez ki is jött. Szórták a triplákat számolatlan, üresre játszották a dobóikat, és lám, be is dobták. Termeltek rendesen, nem volt Dragannak ellenszere, így kaphattunk 60 pontot hazai pályán egy félidőben. Stark felépült, és lám, mint egy igazi irányító, szervezte az Alba játékát. Megbontotta a védelmünk, ami által ziccerbe hozta a társait, biztos kézzel dobta a büntetőket, és a mezőnyből is eredményes volt. Ilyen egy IGAZI irányító. Miért nagybetűvel? Mert nekünk ilyenünk nincs. Szerencsére? Szerencsére. Vasárnap mindenképp.
„Nem látok sok esélyt a hazaiak feltámadására a második félidőben” szólt a speaker a félidő végén, és igaza volt. Bosszankodtam is eleget, hiszen tipikus kiscsapat voltunk. A lepattanókat nem tudtuk leszedni, leginkább „majdnem szerzett” labdáink voltak, ha megpattant valakinek a fültövén a spalding, az nem a mi kezünkben kötött ki, vagy éppen egymás háta mögé adtuk a passzt… és még sorolhatnám. Tipikus, gondoltam és nyugtáztam, hogy akkor ennyi, nem jött össze semmi ami miatt vártam ezt az eseményt. Ki is tűztem célul, hogy legalább ne nőjön a különbség, sőt hozzuk tizenakárhány pont közelébe a deficitet.
Ám a második félidőben Dombóvár lettünk! :-D
Talán emlékszünk még a 2000-es évek pár évig tartó kosárlabdavirágzására Dombóváron. Valahonnan volt egy kis pénzük, és összevásároltak kiváló képességű amerikai játékosokat (English, Mills, Wiley, stb...). Ezek a playerek nem tűrték az edzői utasításokat a csapatmunkát illetően, és gyakorlatilag szétstreatballozták a mezőnyt. És tették ezt eredményesen és látványosan. Persze mindenki fújjolt és gúnyolódott rajtuk ezért, de Őket ez nem zavarta, és csak szállították az eredményeket. Biztos vagyok benne, hogy Dombóváron azóta is visszasírják azokat a hónapokat. Sok örömet szereztek a helyieknek.
És a második félidőre Pécsre költözött Dombóvár.
És ez egyszerűen szükséges volt, mondhatni nem volt választás.
Mert nekünk idén nincs kívánságlista, abból főzünk amink van. És mink van? Englishünk és Millsünk. Merthogy Bryson és Haynes megőrülése nélkül nem nyerünk, az tuti. Dejó, hogy Haynes nem szívbéli irányító, és nem passzokkal tömte a társait. Vajon ki dobta volna be azokat? És Bryson? Semmi különös, csak csinálta amit tud dobálta a hármasokat két méterrel a hármas vonal mögül. Meg a többit. Most Ivó is odatette a pontjait, és tegnap ennyi elég is volt.
Viszont ha nincs ez a két extra, akkor a kapott 99 pontunkkal nem igen nyerünk. De volt, és mivel a vezetőség igazolta ezt a két srácot, jár nekik a pacsi. Több volt ez, mint egy mérkőzés megfordítása. Hoztak a fiúk egy kis életet, örömet, döbbenetet a pécsi kosáréletbe. És ez kellett. Na persze nem vagyunk előrébb hosszútávon, a két csodagyerek nem fog minden meccsen 67 pontot összehozni. Ám a vasárnapi élmény nem lesz feledve, az már örök élmény marad. És az élményt mindig meg kell köszönni és hálásnak kell lenni érte.
érdekesség, hogy a bajnokság előtt elég negatívan állt szinte mindenki az idei légiósokhoz, Svéd, grúz bajnokság nem egy komoly előélet, de eddig szerencsénkre ránk cáfoltak.
Bár a tavalyi gyalázat után nem volt nehéz szintet lépni
Köszi a példát, ahogy olvastam, be is ugrott egy megfigyelés tegnapról. Talán a 3. negyed második felében jártunk, és ahogy a mindigo kamera egy sikertelen támadásunk után csusszant a másik oldalra láttam, hogy Dragan mélabús fejjel, tanácstalanul bandukol a cserepad előtt.
Látszott rajta, hogy nem igazán tudja, mi legyen. Én akkor azt éreztem, hogy feladta...
Vagyis nem volt döntésképes, ahogy talán ti is ezt láttátok rajta 3 évvel ezelőtt.
Hát sajnos - most nekünk - nem lett belőle top edző.
Érdekes, hogy pont egy körmendi írt - gratulálok a szezonkezdéshez -, mert tegnap éppen az járt a fejemben, hogy ti milyen jól tudtok légiósokat választani. 1-2 mindig van közöttük, akik kiegyensúlyozott teljesítményre képesek, és húzzák a csapatot. Ez nekünk sokszor nem jön össze, lásd a centerpárost.
Brkics nekem egyik kedvencem tavaly óta, de a hiányosságai nyilvánvalóak. Ahogy néztem Steleet az Albában, vagy Golomant, Kellert, látható, hogy Veljko egy megfizethető légiós. Sajnos nincs neki középtávoli, távoli dobása, de hasznos a palánk alól, és jól szedi a lepattanókat is.
Ivosev pedig egyre inkább úgy tűnik számomra, hogy olcsó volt. De róla majd írok hamarosan.
Teljesen semleges vagyok politikailag, nem támogatom vagy ócsárolom egyik felet sem. A tény azonban az, hogy a legutóbbi önkormányzati választások alkalmával a pécsiek "a mellett szavaztak, hogy ne legyen sok pénz a versenysportban".
Jó jellemzés Draganról. Nála nem a véletlenek műve az elkésett időkérések, és az elbaszott végjátékok. Egy gyáva jellem aki sokkal jobban bízik a játékosai képességeiben ,mint saját magában. Számomra ez akkor vált a legvilágossabbá amikor három évvel ezelőtt szombathelyen ,egy alapszakasz meccsen tálcán kínálta fel a meccslabdát Okornnak, és hagyta hogy a Falco megnyerhesse a mérkőzést. Történt ugyanis hogy 18 másodperccel a vége előtt egál állásnál támadott a Falco. És mi nem, nem jöttünk ki labdát szerezni, nem ütöttünk oda, hanem hagytuk hogy Govens a röplabda vonalnál lepörgesse az időt, és nem egészen hárommal a vége előtt büntetőt dobhasson. Mert mi csak akkor ütöttünk oda. Hamarabb nem... hogy a miénk legyen a labda,hogy a végén a saját kezünkben legyen a sorsunk. Nem. Mi bíztunk abban hogy a Falco elbassza, és akkor jöhet a hoszabbítás, vagy hogy hárommal a vége előtt dobunk egy hero kosarat. Oké tudom hogy 3mp sok idő, főleg egy Falco - Olajon :)) de egy tökös edző ilyen helyzetben nem ezt a döntést hozza. Nem hagyja lepörgetni az időt, hanem arra megy hogy a végjátékban miénk legyen a labda vagy így vagy úgy. A lényeg hogy a saját kezünkben legyen a sorsunk. Volt aki azzal magyarázta hogy bízott a jó védekezésben. Lófaszt! Egál állásnál amikor nincs előny mi a tökömet védünk? Ő ott beszari volt és abban bízott, hogy az ellenfél majd elbassza ,vagy valamelyik játékosa majd valahogy egyénileg megoldja azt, amit neki kellett volna.
élvezettel olvaslak és kívülállóként írva egy dolog számomra idén tuti a Pécsnél. Ilyen gyenge magasemberek mint Nálatok sehol nincsenek az nb1-ben. Brkics-et már korábban is láttam, mint hogy hozzátok igazolt... Ivosev meg... Nem is értem az elgondolást, hogy hogyan igazolhattátok le. 3 éve nem kosarazott. Ezt a 3x3-as bohóckodást ne nevezzük kosarazásnak
Akkor pár szó a tegnapi teljesítményünkről, de most az edző oldaláról megközelítve.
Ahogy visszagondolok, nem emlékszem ilyen gyenge, kilátástalan játékot bemutató pécsi csapatra.
Olyan, mintha nem lenne edzőjük, mintha a pályára küldtek volna 5-10 játékost azzal, hogy játsszátok amit tudtok. Pedig van edző a csapat mellett.
Persze, persze, pénze nincs sok csapatot építeni, de azért ennél többet lehetne/kellene felmutatni.
Nade milyen játékosból lesz jó edző? Erre persze nincs exact válasz, de úgy gondolom, hogy általában eredményesebb edző lehet azokból, akik a pályafutásuk során megtanulták a kemény és eredményes védekezés alapjait. Vagy akik irányítók voltak, és jól átlátták a játék folyását, akár támadásról akár a már említett védekezésről van szó.
Ezek fényében milyen edző Dragan Aleksic? A múlt idény és a jelenlegi meccsek alapján úgy látom olyan, mint amilyen játékos volt. Mert ki is volt Ő a pályán? Egy vérbeli, vasidegzettel és vajcsuklóval megáldott shooting guard. Nem teketóriázott és nem lacafacázott. A csapatnak pontok kellettek, és Ő szállította a pontokat. Kell egy jól dobó európai? Szerződtesd Aleksicet. Ismerték őt jól Jugoszláviában, Szerbiában, Izraelben, Szlovákiában, az Adria Ligában, Szolnokon és persze Pécsen is. Amerre csak járt, megsüvegelték a teljesítményét. Persze - persze, voltak aszisztjai és lepattanói is, de a játékát alapvetően a kosárszerzés határozta meg. De vajon jelent ez valamit, ami az edzői szemléletét illeti? Úgy látom igen.
A "tavalyi" csapatnál megfigyeltem egy érdekes jelenséget, ami végül meg is fogalmazta bennem a fentieket. Szóval nálunk játszott a Kenney Funderburk nevű fekete-amerikai játékos, akinek szintén a támadás volt az erőssége. Korábban még nem láttam ilyen edzői húzást, de Aleksicnek volt egy olyan figurája, hogy Funderburknál a labda, vele szembe a védője. A csapa többi tagjának az volt a dolga ekkor, hogy a saját emberét minél inkább kivigye a palánk alól. Amikor ez megtörtént, Funderburk egy az egy ellen megpróbálta megverni a védőjét, és a gyűrűig vinni a labdát. Tehát a támadójátékunk ebben az esetben annyiból állt, hogy a saját palánkunk alatt Funderburk megkapja a labdát, végigviszi a pályán és ha minden jól alakul, könnyű kosarat szerez. Ez pedig nagyon egyezik Aleksic játékoskori szemléletével, vagyis „Add a labdát, majd én elintézem!”. És persze, kiváló bedobóként el is intézte. De mit mutat róla, mint taktikailag felkészült edzőről? Szerintem azt, hogy egy faék egyszerű gondolkodású trénerrel van dolgunk, aki bár szereti a kedvenc sportágunkat, de nagy dolgokat, kiváló edzői húzásokat, bonyolultabb, az ellenfél számára kevésbé kiszámítható támadásvezetést nem várhatunk tőle. Neki ez, igen ez volt a nagy újítása, a Funderburk féle one man show.
Ám Funderburk nincs már, az idei vajkezű Suzukisunk pedig távolról sem tör be olyan jól, és vezet labdát mint Ő.
Kedves Dragan, Tisztelt Vezetőség! Ugye tudjátok mi a dolgotok?
Egy ilyen gyenge játékosállományú csapathoz ugyanis extra edző kell….. Már persze, ha cél a bentmaradás.
Huhh ez is milyen hosszú beírás.. És hol vannak még a játékosok??? Pedig szó kell essék Ivosevről, Haynesről (főleg róla), Illésről és Bíróról is.
Gyorsan előfizettem a mindig TV GOra, hogy remek minőségben nézhessem a csapat meccseit. :-D
Ahogy a szakemberek előre megmondták, megérkezett a csapat 5. légiósa, Justin Gordon. Eddig olyan magyar szintű bajnokságokban játszott, +- pár % ide-oda. A mutatói jók, és csak halkan jegyzem meg: pont olyan magas mint Michael Jordan!! Hoppá! Egyebet nem is kell tudni róla.
Így be van töltve mind az 5 légiós hely. Éjjjjen! (Sajnos nem volt más választásunk.)
De te jó ég, tegnap milyen irigy voltam a Falcóra! Színmagyar sorral kezdtek, és az egész mérkőzésen bőven rajtuk volt a hangsúly. Clark inkább talán jó védekező, míg Barac felnőtt támadásban is a magyar sorhoz. De micsoda erődemonstráció volt Székesfehérváron.... (A végeredményt látva, nem is volt rossz az az első fordulós eredményünk. ;-) ) Persze a Alba tartalékos volt, de a nagy arányú vereség ellenére náluk is van kikre „irigykedni”. Ők pedig a fiatal magyarok. Bátrak voltak, és jól mozogtak. Betörtek ha kellett, ráemelték a távolit is, be is találgattak, szóval jár nekik a dicséret és a pacsi.
Nade ez a szombathelyi magyar sor… Ahogy Keller dobálja a trojkákat – aztán jót röhög, hogy már megint bedobta –, ahogy Goloman szórja a közelieket… De a kedvencem, amikor Perl támadja a gyűrűt. Hát ez az, amit a magyar játékosoktól hiányolok úgy általában. Perl nem tököl, ahogy meglátja, hogy kijjebb áll a védekező csapat centere, máris attack the ring. Vagy ha labdaszerzés után kerül hozzá a labda, simán bekígyózik a palánk alá, és teszi fel a közelit. Így kell ezt csinálni, amíg aktív játékos voltam, én is ezt a filozófiát vallottam, úgyhogy ez a stílus/hozzáállás bejön nagyon.
Szóval ha egyszerre van a pályán a Váradi, Benke, Perl trió, akkor leginkább kalap-kabát…
Az Alba ennél biztosan jobb csapat, de a tegnap játszó légiósok nem voltak meggyőzőek. Kivéve Steele. Adnám érte Ivót cserébe…bocsi.
Kálmán Laci a hétközi esélylatolgatásban leszólta Brkicset. Csak jelezném felé, hogy egy dologban tévedett. LENYŰGÖZTE A KÖZVÉLEMÉNYT!! És kész. A többiben vele kapcsolatban igaza volt. Azt el is felejtette említeni, hogy nem tud büntetőt dobni. De azért szeretünk Veljko, te vagy az utóbbi évek legjobb pozíciós centere nálunk! :-)
Meleg Gergőnek mielőbbi gyógyulást, nagy szükség van rá a rotációban.
Nem volt ez egy könnyített kezdés, hiszen Szombathelyre látogattunk, ahol a magyar válogatott gerince pattogtat – Goloman előbb utóbb csak kiszorítja Hortit… - és az egyik legnagyobb költségvetés áll rendelkezésre. Csak két légióst találunk a Falcoban, és így részben választ is kaptam egy már régóta bennem mocorgó kérdésre, „Vajon mire menne egy színmagyar – válogatottakból – álló csapat a kiváló egyéni képességekkel megáldott légióscsapatok ellen?” Nos úgy néz ki, hogy kb legyalulná őket. :-)
99 – 77
Első ránézésre nem is rossz. De nem is jó. Hiszen kb azért lett ennyi a különbség, mért a találkozó már a félidőre – gyakorlatilag az első negyed végére – eldőlt. Egy ilyen periódus után az előnyben lévő csapat már nem ugyanazt a tempót diktálja, mint a különbség kialakulása közben, már nem koncentrál ugyanúgy. Ez persze nem szándékos, ilyen az emberi psziché.
A másik oldal pedig mondhatni felszabadul a teher alól. Látható, hogy itt már nemhogy nyerni, de még a szoros eredményre sincs nagyon kilátás. Ennek hatására „leold” az elme, és azok a játékosok, akiknek megvan hozzá a képessége, elkezdenek kosarakat szerezni. Így történt ez tegnap is.
Amúgy Szombathelyen általában nagy zakót kapunk, így volt ez akkor is, amikor a költségvetésünk az élvonalban volt ( 2 szezon ).
Mindenképpen örömteli, hogy a hazai csapat 99 pontjából 81-et magyar kéz hintett a kosárba. Somogyi is jól mutatkozott be, hasznos játékosnak tűnik. És mi lett volna, ha Benke csak azt hozza, amit tud? 5/0 a triplamutatója. Ennyiből azért 2-3 be szokott esni neki. Az ikertornyok is remekül muzsikáltak, Keller és Goloman nem lesz kellemes ellenfél egyik csapatnak sem. Perl és Váradi pedig azt nyújtották, amit tudnak.
Többen írják a BB1-en, hogy még egy légiós kellene a BL-re. Hát, ha maradt még rá pénz, akkor lehet, hogy fel kellene használni erre a célra. Meglátjuk.
Nézzük a jó dolgokat nálunk.
1.- Nem kaptunk 100 pontot! :-D öröm és boldogság…:-(
2.- Nem mondhatjuk, hogy nem volt fejlődés a mérkőzésen belül támadásban, hiszen minden negyedben többet dobtunk.
3.- Bryson hozta, amit várok tőle.
4.- Kb. Haynes is, bár Ő begyalogolt néhány nehéz helyzetbe, főleg az első félidőben.
5.- Goldring kosara és lepattanója örömteli, valamint volt egy szerzett labdája is.
6.- Bíró most jól gazdálkodott a dobásaival. Hármat emelt rá, ebből egyet hibázott. A 3 lepattanó és a 3 asziszt is jó, a 3 faultja pedig mutatja, hogy keményen odatette magát védekezésben.
Lássuk amik alakulhattak volna jobban is.
1.- A védekezés nem javult, sőt, az utolsóban kaptuk a legtöbb pontot, pedig akkor játszottak a legtöbbet a szombathelyi fiatalok.
2.- Ivosev játéka támadásban. Nagyon gyenge a 6 pont. Sajnos hajigálja a hármasokat továbbra is, és hát nem túl nagy hatékonysággal. Persze tudom, hogy a két 210-es center mellett nem könnyű az élet. Az 5 eladott labda is arra mutat, hogy nagyobb koncentrációra lesz szükség a részéről.
3.- A magyarjaink közül Illéstől ilyen meccseken várnék 10+ pontokat
4.- Brkics is támadhatott volna eredményesebben, ha még két kosarat beszórt volna, nem nyavajognék. ;-)
Sajnos az van a csapatunkkal, hogy ha a légiósok nem nyújtanak közel a maximumhoz, akkor ilyen eredmények lesznek. Ha a Falcora igaz, akkor ránk még inkább, hogy bizony kelleni fog az ötödik légiós. Ha bárkinek van rá pár fölösleges tízmillája, kérem, hogy minél előbb jelentkezzen a csapat gazdasági igazgatójánál!!!
Vasárnap jön a DEAC, a bajnoki döntő egyik várományosa.
Én azt mondom, maradjunk a realitás talaján. Menjünk nekik ahogy csak tőlünk telik, de ha mégsem jön össze a győzelem semmi baj.
Legyünk kint minél többen, Brysontól biztos látunk szép dolgokat, és hát a csapat is megérdemli a szurkolást. A körülményekről nem Ők tehetnek...
No, minnyá kezdődök, szóval nézzük mit várhatunk az felkészülési időszak és az igazolások alapján.
Hát nem sok jót.
Amit tudni kell, hogy a csapat költségvetése az évfordulóshoz képest jelentősen csökkent, így a várakozásaink nem lehetnek túl vérmesek, ami az idei eredményeket illeti. Látva a távozókat-érkezőket arra kell gondoljak, hogy a vezetőség elengedte a költségesebb magyar játékosokat, és próbált úgy igazolni, hogy több maradjon olyan légiósokra, akik nagyobb súllyal kerülnek a latba.
Nézzük először a búcsúzó magyarokat.
A legfájóbb távozó (számomra) Ruják, aki minden bizonnyal a legdrágább is volt a nálunk pattogtatók közül. Őt nagyon sajnálom, az előző, gyengébb szezonba többször is volt vezérünk, dobott sok pontot, osztott ki értékes aszisztokat, volt néhány meccs, ahol kifejezetten nyerő ember volt, vagy lehetett volna, ha a csapat won. De nem rajta múlott. Ő szerintem egy alulértékelt játékosa az NB1-nek, nálunk bizonyított. Dehát neki is mennie kellett, talán éppen a költségvetés miatt. Sok sikert az OSE-ban!
Aztán ment Demeter is, aki bár ugyan nem volt ilyen szintű játékosunk, de sokat javult a hozzáállása, főleg támadásban. Láttam tőle olyan megmozdulásokat, amik arra utaltak, hogy vége a korábbi nyusziságának, és többé nem kíván Marty Mcfly lenni, hanem odateszi magát, betör és elvállalja. Nem gondolom róla, hogy csapatunk húzóembere lett volna idén, de hogy hasznos kiegészítő, az szinte biztos. De már Ő sincs, úgy döntött, hogy irány a 3x3. Hát majd meglátjuk, sok szerencsét hozzá Samarában!
Aztán ott van Krivacsevics Márkó, aki itt is volt meg nem is, játszott is meg nem is. Sajnálom, hogy a sérülését pont nálunk heverte ki, és most egészségesen Körmenden mutathatja meg oroszlánkörmeit. Én még egy évet biztos marasztaltam volna, de ki tudja, lehet, hogy nála sem voltunk versenyképesek...
Aztán távozott a "legjobb mozgású" fiatalunk, Carev Aleksej és Bíró Levente is. Mind a kettőben volt ráció, bár én az annyira alacsony irányítókat - mint Levi - nem gondolom hosszan életképesnek, hacsak nincsenek különleges adottságaik. És Levinek sajnos nem voltak. Viszont csereirányító ebben a keretben bőven lehetett volna.
És akkor az érkezők.
Akinek legjobban örültem, az Illés volt az OSE csapatából. Emlékszem rá, amikor a legutóbbi drága szezonunkban hullámvölgyben voltunk, úgy megszórt minket, hogy az igazán fájt. Na akkor azt gondoltam, hogy ez a srác tud valamit. Szóval Ő a magyar érkezők közül a legnagyobb érték számomra. Bár nagyon érdekes mozgása van, olyan, mintha minden nekiiramodás előtt szüksége lenne egy "dobbantólépésre", és aztán tud megindulni. Mindenesetre jó a keze, próbál irányítót is játszani, meglássuk mi lesz.
Aztán visszatért Bíró Olivér is, de látva az eddigieket, talán azért mert máshol nem kellett. Őrá mindig úgy tekintettem, hogy próbál amolyan triplaspecialista lenni, de ezt se nálunk, se a Falcónál, se az OSE csapatában sem tudta megvalósítani. És most, ahogy nézem rosszabb mint valaha. Ami nála értékelhető, az a védekezése. Úgy gondolom, hogy az Ő korában már kicsi az esély a dobásbiztonság fejlesztésére, neki inkább egy amolyan védőspecialista Kováccsá kellene változnia. Bár a vágy megvan benne, hogy dobja a trojkákat - és próbálkozik is rendesen -, de sajnos nincs mögötte tudás. Sajnálom Olivér, pedig ha még neki is menne a tripla, akkor ezen a poszton szönyegbombáznánk a mezőnyt. De persze a sportban nincs "de"...
És akkor ott van két olyan fiatal, akiknek leigazolását csak és kizárólag a sovány pénztárca magyarázhatja. Ők Kalmár ésGoldring. Hááát nehéz róluk bármi jót mondani. Galdring szereti Pécs városát - ahogy nyilatkozta -, és ez jó. De ennyi sajnos. AZ Ő mozgását látni kell, nem lehet csak úgy leírni. Szerintem teljesen alkalmatlan a versenysportra, és őszintén remélem, hogy nagyon kevés játéklehetőséget fog kapni nálunk. Talány a srác.. Aztán ott van Kalmár, akinek a magassága és a kilója megvan hozzá, hogy legyen belőle valami, de egyenlőre nem tudja a labdát megfogni, és pont kétszer lassabb, mint amire szükség lenne. Igaz ez a mozgására, a reakcióidejére és a gondolkodására is. Nem csoda, hogy elengedték Paksról.
A többi magyar fiatal egyelőre majd meglátjuk kategória.
Lássuk a légiósokat.
Brkicset sikerült megtartani, amit abszolút sikerként könyvelek el. Tavalyi legjobbunkra idén is nagy feladat vár, és az edzőmeccsek tanúsága szerint most is készen áll az ezzel járó teher elcipelésére. Kiváló lepattanózó és igazi pozíciós center, amire ebben a csapatban nagy szükség van. Nincs különösebben jó keze, nem dob csodás fadeawayeket, de ha a gyűrű alatt megkapja a labdát, jó eséllyel megoldja a dolgot, védővel a nyakán is. Kedves Veljko, hasonlóan sikeres idényt kívánok neked, mint az előző! Sőt, mivel most többet kell majd játszanod, jobbak lehetnek a mutatóid is. Hajrá!
Iosev az, akit nagyon szerettem volna a sorainkban tudni 3-4 évvel ezelőtt. Ez a vágyam most teljesült, de a várakozásaim vegyesek, és látva a 3x3 selejtezőt, bizony kétségek merültek fel vele kapcsolatban. Féltem ugyanis, hogy azt a kissé védekezésben eltunyult, kissé testes, lassú Ivót látjuk majd itt is. Nos, nekem úgy tűnik, fogyott! Ez pedig jó. Az 5x5-ben talán nem is kell annyira intenzíven védekezni, mint a rohanósabb 3x3-ban, ez pedig a malmára hajthatja a vizet. Amikor játszani láttam most a felkészülés során, volt egy olyan érzésem, hogy Ő magára valami kosárlabdafélistenként tekint, a tudása és a tapasztalata miatt. Gondoltam ezt az alapján, ahogy fél kézzel tartva a labdát, olyan passzokat kíván adni a társainak, amik az NBA-ban is elismerést váltanak ki. De a társak sokszor ezt nem tudták lekövetni, és így a szép megoldások mellett számos eladott labda is volt. Persze nagyon számítok rá, a tudása, rutinja rengeteget fog jelenteni a bentmaradásért vívott harcban.
Michael Bryson a suzukis amerikaink. :-D Legalább annyira volt vicces, mint ciki a céges paripával kapcsolatos videó. Mihály laza srácnak tűnik, aki jól viseli a kicsi helyeken való gubbasztást, de e mellett az egyik legjobb kezű bedobó is, aki az elmúlt 15 évben itt pattogtatott. Bár nem olyan nagyívű - sokoldalú - kosaras talán mint Kameron Taylor volt, de lehet hogy a keze jobb. Szóval ebből is sejthető, hogy nem semmi a fiatalember, ha támadni kell. A tavalyi támadóspecialista Funderburknél erősebb választásnak tűnik, ha tudja tartósan hozni amit tud, akkor 20 pont körül fog átlagolni.
Samajae Haynes-Jones. A maga 183 centiével nem gondolnám, hogy sok keresnivalója van a nagyok között. De. Benne megvan az a plusz, ami az ilyen magasságú irányítóknál szükséges, és ami Bíró Levinél - aki hasonló magasságú irányító - nem fellelhető. Ez egyrészt genetika, másrészt az átlagnál jobb tehetség. ( Van egyáltalán ilyen kifejezés??:-D ) A tavalyi Lewis nevű amerikaink - hasonló felépítéssel - nagyon jó kézzel megáldott játékos volt, de Haynes jobb nála sebességben és magabiztosságban. Ha kell betör, és mivel gyors, általában egy tenyérnyivel elébb ér a gyűrű alá, mint a védője. Ha kell hármast dob, és láthatóan azt is szereti, megy neki. Ha legalább ennyire jó lenne az aszisztok terén is.......nos akkor valószínűleg nem nálunk játszana..:-D
Szóval üdvözlöm a légiósokat, úgy látom itt jó vásárt csinált a vezetőség.
Ne legyen így, de lehetséges, hogy az igazolás lezárta felé kelleni fog még egy vendégmunkás, hogy stabilak tudjunk lenni. De talán nem...
Mire lesz ez elég?
Továbbra is tartom azt a több éves meggyőződésemet, hogy a végén azok a csapatok fognak odaérni, ahol - komolyan - használható magyarok játszanak, akik nem csak töltelékek. Ennek tudatában nagyon elégedett lennék a legjobb 8-al, de pénzt nem tennék rá. Inkább a táblázat hátuljába várom a csapatot - sajnos -, így olyan célokat kell kitűznöm magam elé, amik valamelyest élvezhetővé teszik majd ezt az idényt. Örülni a ponterősen és látványosan játszó amerikaiaknak, ha a fiataloknak lesznek szép megmozdulásaik, ha a centereink magabiztosak lesznek a palánkok alatt, ha néha-néha dobunk 90-100 pontokat, ha sikerül elkerülni a playoutot.
Hát igen, a nagy felhajtással járó 100 éves évforduló után újra itt vagyunk. Egy olyan csapat a miénk, amire a városban nagy igény lenne, de pénz már nincs, hogy ezt az igényt ki is tudják elégíteni. Ez van, idén is ezzel kell főzni. Várjuk a kóstolót!!!!
Ennek én is örülnék. A szezon elején fakezü olcsójánosnak gondoltam, de az egyik legjobbunk lett végül. Jó lenne ha maradna, a 8-ért való küzdelemhez nyerő párost alkothatna a lefogyott Ivóval.
