"Ami akkor történt, az nem magyarázható a Don-kanyarba küldött hadsereggel, azzal, hogy rossz oldalon álltunk."
Mér ne lenne magyarázható, az viszont csak a humanizmussal magyarázható, hogy az ellenség legyözésekor valakit is életbe haggyanak....
"Pláne, ha figyelembe vesszük, mi történt közvetlenül azután, hogy az oroszok győztek. Nem kell ahhoz nemhogy nyilasnak meg nácinak, de még jobboldalinak se lenni, hogy fájdalmasan gondoljunk rá."
De bizony, annak kell lenni, ha valaki sajnálja, hogy egy pocsék, embertelen romlott eszmét nem sikerült sikerre vinni....
Elõbb végezz el egy alapfokú illemtanórát, ismerkedj meg az emberiség történetének legalább az utolsó 100-150 évével, tégy egy bátortalan kísérletet az összefüggések meglátására stb. Csûrhézni meg legfeljebb a lakásod magányában csürhéz, ha megkérhetlek.
Hitler tervei nem tiszták a magyarsággal kapcsolatban. A Mein Kampf-ban elég zavarosan ír erről. Kb. valami kitelepített türt nép lettünk volna. Kvázi szolgahadként valahol Ázsiában.
De annyiban igaza van, hogyha a bekövetkezett eseményeket nézzük, a NEM deportált lakosságot kevesebb atrocitás érte, mint az orosz bevonulás alatt, a NEM deportáltatak.
A kegyetlenkedés, nők tömeges megerőszakolása, nem csak közvetlenül a győzelem után, hanem előtte, alatta, minden szintéren az előrenyomulás közben is egyforma intenzitással folyt. Ezért háborús bűn
Ezt mi mind tuggyuk. De most menny és magyarázd el az elesett ruszki kiskatona
fiának, hogy az apja háborús bünös volt a németek és csatlósaik elleni harcban.
Mert ugyi ö a hazáját védte, mi meg csak a kommunizmus ellen indultunk harcba.
Hősként ünnepelni egy pokolbeli sereget és annak barbár pusztítását a civil lakosságban, pusztán a gyengébb vadállat legyőzetése miatt.
Mert a gyengébb vadállat nem rtotta a saját népét ,ugyi. A Duna-parton, a deportálásoknál és a "helyszinen felkoncoladó"-kal.
pofátlan cinizmus következetesen állitani a náci és nyilas hordákkal szemben harcolók,hogy csak pokolbeliek és barbárok voltak és semmi érdemük nincs. halálosabbak.
A szovjet rémuralommal azonban annyival rosszabat kaptunk, hogy a náciknál erősebbek voltak, a magyar etnikumra nézve sokkal bosszúéhesebbek, vérszomjasabbak,
kegyetlenebbek és halálosabbak.
A történelem nem ismerete, nem mencség a hülyeségre.
Vannak akiknek inkább felszabadulást jelentett e barbár horda, de az nem a magyar etnikumú lakosság volt.
Mert te tán a Turul-nemzetség közvetlen utóggya vagy?,hogy osztogatod az etnikumot.
Apád vagy nagyapád mikor feljött a pincéböl 45-ben és meglátta a ruszki katonát,
vissza szólt a többieknek, hogy maradjatok a diktatúra gyött!
Magyarország csak vesztett a háborúban, aki győzelmi mámorban veri magát ez alkalomból, az minimum primitív és ostoba."
Menny Londonba, Moszkvába, Washingtonba és üvölcsd a megmaradt kitüntetettek
szemébe, hogy aki győzelmi mámorban veri magát ez alkalomból, az minimum primitív és ostoba."
Egyetértek.És ne felejtsük el azt sem, hogy Horthynak köszönhető az, hogy Közép-,és Keletközép Európa legnagyaobb zsidó közössége Magyarországon maradt meg.De majd jönnek az okosok, azt jól lenáciznak.
A német társadalomnak nem sok választása van e tekintetben, ugyanis még ők lelkesedtek Hitlerért, vállalni kell tehát a felelősséget a bűnök miatt. Ellenben a magyar társadalom soha nem lelkesedett a nácikért, így kényszerpályán mozogva viselte a szövetségesi szerepet, végső soron pedig katonailag megszállt, lerohant népként. A magyar civiltársadalmat nem lehet felelőssé tenni a történtekért. Illetve lehet, de csak nem magyar szemszögből, a győztesek megvetésével.
A magyar társadalom áldozatként szerepelt a háborúban, és ezt az áldozatot az egységes nemzet megőrzése érdekében hozta, bár választása nem volt. A mellé kellett állnia, aki ebben támogatta.
Meggyőződésem, ha egy kommunista kormány vezette volna Magyarországot ebben az időkben, akkor jóindulatú szomszédaink egykettőre szétmarták volna a maradék Magyarországot is kellő német támogatással. Ez pedig elegendő ár lett volna egy nagyon nehezen bevehető keleti náci hídfő kiépítésére, és szovjet győzelem esetén is maradt volna ez a statusquo.
"ha figyelembe vesszük, mi történt közvetlenül azután, hogy az oroszok győztek. ... Ez bizony a legszabályosabb háborús bűn volt."
Én pedig veled értek majdnem egyet, de teszek egy lényeges észrevételt! A kegyetlenkedés, nők tömeges megerőszakolása, nem csak közvetlenül a győzelem után, hanem előtte, alatta, minden szintéren az előrenyomulás közben is egyforma intenzitással folyt. Ezért háborús bűn. Ezért az a balliberális divat teória miszerint, felszabadítottak minket a szovjetek és ami utána történt, az más kérdés, pofátlan cinizmus. Hősként ünnepelni egy pokolbeli sereget és annak barbár pusztítását a civil lakosságban, pusztán a gyengébb vadállat legyőzetése miatt.
Egy kis flooddal élve: "Valóban más kérdés, amennyiben a csöbörből vödörbe esés tipikus esetét próbáljuk külön témaként kezelni.
A szovjet rémuralommal azonban annyival rosszabat kaptunk, hogy a náciknál erősebbek voltak, a magyar etnikumra nézve sokkal bosszúéhesebbek, vérszomjasabbak, kegyetlenebbek és halálosabbak. Vannak akiknek inkább felszabadulást jelentett e barbár horda, de az nem a magyar etnikumú lakosság volt. Szóval, csak ne ünnepelje senki az 1956-os forradalmunkat vérbe tipró Szovjet birodalmat, vagy a hadseregét, mert a magyarság számára többet ártottak mint a nácik!
Magyarország csak vesztett a háborúban, aki győzelmi mámorban veri magát ez alkalomból, az minimum primitív és ostoba."
Majdnem egyetértek veled. Láttam azóta Párizsban is és Londonban is ilyen ünnepséget. Megünnepelhetjük, sőt meg is kell, de olyan hangulata sosem lesz. Mi nem voltunk győztesek, a mi katonáink nem mehetnek oda a kitüntetéseikkel, óhatatlan, hogy az ünneplés mögött ott legyen a megalázottság érzése is. Pláne, ha figyelembe vesszük, mi történt közvetlenül azután, hogy az oroszok győztek. Nem kell ahhoz nemhogy nyilasnak meg nácinak, de még jobboldalinak se lenni, hogy fájdalmasan gondoljunk rá. Az emberek elhurcolása, a nők, sőt gyereklányok tömeges megerőszakolása meghatározó emléke az akkor élt embereknek. Olvastátok Polcz Alaine könyvét? Ami akkor történt, az nem magyarázható a Don-kanyarba küldött hadsereggel, azzal, hogy rossz oldalon álltunk. Ez bizony a legszabályosabb háborús bűn volt.
Ezt a Prónay történetet nem ismerem. De attól, hogy a nyilasok letartóztatták még lehetett tömeggyilkos. Ott volt például Kun páter esete:
A nyilas Kun páter, a hírhedt szadista tömeggyilkos még az ostrom alatt börtönbe került, mert nemcsak zsidókat hanem keresztényeket is gyilkolt és rendőröket is letartóztatott. Csak Szálasi kegyelme mentette meg a kivégzésről. Börtönéből a szovjet katonák szabadították ki és bántatlanul útnak is engedték, hiszen nem tudták hogy azzal a nyilas pappal van dolguk, aki nővérek megerőszakolásával és „Krisztus nevében - tűz” jelszavával tette rettegetté nevét.
A Prónay felvetés provokáció volt ebben a formában, ami be is jött.
De ami tény: a nyilasok valóban letartóztatták, mert egyenes volt a gerince, és nem állt be a Szálasihoz, hű maradt esküjéhez.
Amúgy, ott Sopronkőhidán érdekes társaság volt, Mindszenthy is velük ült ott.
Speciel (kicsit off leszek) én ezért tisztelem a Türmert, meg Moldovát,mert maradtak azon a meggyőződésen, amin voltak, más kérdés, hogy azt a meggyőződést gyűlölöm.
De mit mondjak a Fletóra, meg a Horn Gyufára?Férgek?Vagy mi?
Kétségtelen, hogy Prónay nem volt gyáva ember, sőt, igen bátor volt. De hogy ettől nemzeti hős lenne? Ezzel az erővel az élete végéig meggyőződéses nácinak megmaradt Otto Skorzenyt is kinevezhetnénk német nemzeti hősnek pusztán azért, mert nála bátrabb katona kevés fordult meg a harctéren.
