Subject: No Subject Date: 12/9/2006 2:07:27 P.M. Pacific Daylight Time From: DWS77@comcast.net To: Shadowpeopleorg@aol.com
Én is láttam egy ilyen árnyembert. Tizenhat éves koromban a nagybátyámmal, a feleségével és három lányukkal együtt éltem egy társasházban, Maine államban. Egy éjjel elaludtam a földszinten, a kanapén. Fél kettő körül felébredtem, és úgy döntöttem felmegyek az ágyamba. Kikapcsoltam a tévét és a lámpát, és elindultam felfele a lépcsőn. A lépcső tetején, pontosan szemben volt a fürdőszoba, és annak a túloldalán egy ablak, az ablak alatt pedig egy utcai lámpa. Ez elég fényt adott, hogy ne kelljen villanyt gyújtanom. Négy vagy öt lépést tettem a lépcsőn, amikor észrevettem valamit a szemem sarkából. Egy ember árnyékának tűnt. Gondoltam, a nagybátyám az, és most le fog szidni, hogy még fent vagyok.
Mentem tovább a lépcsőn, abban a hiszemben, hogy minden rendben van. Az árnyék a fürdőszobai ablak elé libbent, és megfagyott bennem a vér. Átlátszó volt. Az ablakból jövő fény torzult, mintha vízen át látnám, de tisztán látszott. Bénultan álltam, mint egy őz a fényszórók előtt, leírhatatlan félelmet éreztem. Azt kívántam, bár eltűnhetnék a földről, csak ezt ne kelljen látnom. Az alak megfordult, és lefelé indult a lépcsőn. Felemeltem a karomat, hogy megállítsam, de simán átment rajtam. Olyan érzés volt, mintha apró tűkkel szurkálnának, vagy mintha nagyon hideg vízbe mártanám a kezem. Majdnem hánytam. Nem fordultam utána, és nem mentem a fürdőszobába se. Egyenesen az ágyamhoz rohantam, megragadtam az unokatestvérem rózsafüzérét, és megpróbáltam felidézni az imákat, amiket a vasárnapi iskolában tanultam. Nem mondtam el senkinek a családomban. Összesen pár embernek beszéltem róla. Esküszöm, hogy a történet igaz, amennyire emlékszem rá. Soha nem láttam árnyembert korábban, sem azóta. És remélem, nem is fogok.
Nagy valószínűséggel az utóbbi. Még ha nem is hallucináció, nem hiszem, hogy fizikailag létező, tömeggel rendelkező testük van. Esetleg ha betörőt fogunk, akkor meg magyarázhatjuk, hogy jogos védelem volt-e vagy sem :)
Nem gondoltam, de érdekes téma. Szerintem az árnyékember az emberi tudat működésének egy "kóros" megnyilvánulása. Lehetségesnek tartom, megértő vagyok iránta, és bizom benne, hogy gyógyítható. Az embernek van absztraháló, alkotó ereje, hiszem a művészetek, az alkotások ezt bizonyítják. Egy iró képes megirni egy ezer oldalas regényt, néhány hónap alatt, elképzelve tán még a bibircsókot is a főszereplő arcán. A tudatnak vagy egy információ feldolgozó rendszere, annak törvényei, amelyek megsérülhetnek. Ez is egy ilyen jelenség lehet- az elképzelt dolgot egy érzékszervi csatornára helyezi.
Innen csak tréfaként: Valaki ajánlotta, hogy a hűtőszekrény előtti (esetleg éppen árnyékszéken ülő) árnyékembert le kell puffantani? Csak kétféle, kellemetlen esemény történhet: - felborul a tejesköcsög a hűtőben, a tartalma kiömlik... - vagy ugyanaz történik az árnyékszékkel is...
19 éves vagyok, New Jerseyben élek, és mostanáig nem találtam választ arra, amit láttam. Természetesen az árnyemberekre gondolok, én ezeket a dolgokat rendszeresen látom, és halálra rémisztenek, mert mindig akkor történik, amikor egyedül vagyok, vagy amikor nem figyelek. A legutóbbi akkor volt, amikor a bátyámtól jöttem haza; azt hiszem úgy éjfél lehetett. A hátsó ajtón mentem be, ami a konyhába nyílik. Leraktam a kulcsomat, és a hűtő felé indultam, amikor észrevettem valakit velem szemben, a nappaliban. Úgy láttam, mintha nappal lett volna, nem sok részletet vettem ki, de nem ismertem fel, és tudtam, hogy nem a szüleim. Körülbelül 3 méterre volt. Megráztam a fejem, de mire újra odanéztem, nem volt ott. Nagyon megijedtem, a hűtőhöz mentem, hogy kivegyem a jeges teát. Ahogy felegyenesedtem, ugyanazt a figurát láttam közvetlenül mellettem, a hűtőajtó mögött... annyira megrémültem, hogy felordítottam, és majdnem beugrottam a hűtőbe.
Az a helyzet, hogy folyamatosan látom ezeket a... dolgokat, a házban, a tükörben, és ahogy mások is, az ablakban, és nem bírom tovább. Azt hiszem, a szüleim nem hisznek nekem, de nem az ő arcukba bámulnak arctalan alakok. Komolyan félek ezektől, mert nem tudom, mit akarnak. Jobb szeretném nem is tudni, azt akarom, hogy menjenek el.
From: email withheld by request Subject: my shadow folk tale Date: Tue, 23 Nov 2004 00:32:33 +0000 (GMT) To: shadowpeopleorg@aol.com
Hadd meséljem el az én árnyember-élményemet.
A szüleim kocsmája fölötti lakásban üldögéltem, körülbelül 17 éves voltam. Tévéztem, és egyszer csak úgy éreztem, valaki figyel. Ekkor a kutya, aki mellettem feküdt, felkelt, és morogni kezdett. Ekkor vettem észre azt, amit leginkább úgy írhatnék le, hogy egy férfi-alak, amit kivágtak a térből. Egy teljesen emberi figura, mindenféle részlet nélkül.... nagyon férfias és izmos... csak egy fekete alak, de nem árnyékban vagy sötétben. Ahol a részleteknek kellett volna lenni, csak feketeség volt, fekete lyuk. Az ajtóban állt, és amikor hangosan odaszóltam: ki az?, meglepve hátralépett, és elmenekült. Nagyon gyors volt, és bár csak egy méterre volt tőlem, mire odajutottam, eltűnt. Mostanáig nem is sejtettem, mi lehetett az, de aztán hallottam ezekről az árnyemberekről, és megnéztem az oldalt. Szóval ez az én sztorim, és aki nem hiszi, annak azt üzenem: nem tudom, mi volt az, de ki kell deríteni, mert nagyon furcsa. Egyébként nem éreztem, hogy gonosz volna, inkább kíváncsi.
Nem akarok nagyon offolni. Ha jobban utánanéznél, látnád, hogy nem vagyok ő.
Egyetértek, moderáltatni kellene IG-t és az összes álnevét. De nem tudom, miért vádol engem mindenki azzal, hogy az ő sokadnickje. Ez undorító és unintelligens. Részemről ennyi, békén lehet hagyni. Tarts tiszteletben és én is tiszteletben tartalak téged.
Jaj bazmeg, ne játszd már az eszed. Mindenki, aki egy évnél régebb óta fórumozik, vagy járt valaha a valfilen, tudja, kicsoda ivángábor, és milyen betegségekben szenved. Mármint a krónikus hazudozás mellett. A szánalmas alteregóidat meg bárki felismeri azonnal. Például abból, ahogy végigfosod az összes topikot. Ilyet normális ember nem csinál, 15 évesen se, 30 fölött meg pláne.
Amit pedig ismételten kiérdemeltél, sokadik nickeden,
Csak egy nickem volt ezen kívül, ami törölve lett. Ha akarod, azt is elmondom, melyik volt. Arra a nickemre valóban nem vagyok büszke. Nézd meg a bemutatkozásomat, ott megtalálod, miért vagyok ilyen.
"szerintem ez hülyeség".
Oh, ez egyáltalán nem igaz. Talán, ha láttam volna ezekre a dolgokra valami bizonyítékot, akkor nem ez lenne a véleményem. Attól, hogy valaki állít valamit, az lehet hibás, s lehet, nem önnön hibájából, hanem hazugságból ered, néphülyítés céljából. A bíróságon sem úgy megy, hogy mindent elhisznek a kedves vádlottnak. De szerintem felnőtt embereknek már kellene lennie annyi intelligenciájuk, hogy ezt belássák. 15 éves vagyok, és én ezt már most tudom. Nem tagadom ezeknek a dolgoknak a létezését, de eddig nem találtam olyat, amit komolyan lehetne venni.
Egyesek vádolnak a szótlanságomért, pedig láthatod, tudok hosszan írni. Majd ha olvastál tőlem munkákat, akkor legyen rólam véleményed.
hanem az egomániával
Nincs egomániám, sőt kisebbségi komplexusom van.
csak a hülyegyerek tesz, aki mindenképp szeretné, hogy rá figyeljenek.
A figyelmet mindenki megérdemli. Egyáltalán nem akarom, hogy figyeljenek. Engem nem érdekelnek.
Nem ez a lényeg, hanem a fórum hülyéje cím. Amit pedig ismételten kiérdemeltél, sokadik nickeden, most épp azzal, hogy minden egyes topikba beleírtad, hogy "szerintem ez hülyeség". Nem a szkepticizmussal van baj, hanem az egomániával, ilyet ugyanis csak a hülyegyerek tesz, aki mindenképp szeretné, hogy rá figyeljenek. Szállj magadba.
Kifejtem még bővebben: megint agyérgörcsöd van, ezért telefosod a fórumot az épp aktuális klónnickeden, ami persze ugyanolyan átlátszó, mint a többi. Erre az egészre is vannak hatásos gyógyszerek, antidepresszánsok stb.
Képzeld el, igen ritkán én is látok ilyeneket, általában az ocularis migraine-em idézi elő, ami ellen már van hatásos Kefalgin gyógyszer. Akkor is ott marad a sötétség, ha oda nézek. A vérellátás miatt történik az egész. Agyérgörcs.
Az agy maga is rejtélyes gépezet. Már egy számítógép is képes puszta hibából olyan mintákat generálni, amelyekbe aztán beleérthető bármi. Ráadásul az ilyen mintákba az agy maga is hamar belelátja, amit akar, hiszen így működött a madárjóslás, béljóslás, meg az ólomöntés. Mindazonáltal a többek által látott jelenségekre ez nem emgoldás. Még rengeteg észlelés van, majd fordítgatok még.
