Hát én nem is tudtam, hogy ilyesmi létezik! Képzeljétek el, már hetek óta viszketett a fülem, rosszul hallottam, majdnem megőrültem annyira irritáló volt. Elmentem a fülorrgégészhez, és nem fogjátok elhinni, de egy kispókot talált a fülemben!!! Mikor kivette, a kispók olyan könyörgően nézett azokkal a nagy kerek szemeivel, hogy megkértem, hogy tegye vissza. Azóta fájdalomcsillapítókkal ugyan, de nyugodt lelkiismerettel, és abban a tudatban élek, hogy segítettem egy kis állatkán. A doktornőn kívül senki sem tud róla, ígyhát ez az én kis titkom Néha, teliholdkor kimászik a fülemből, és hálája jeléül, a kis incifinci hangján énekel a pókszerelemről.
Születtek kis bodobácsok! Hamarosan kinövik az ágyneműtartót a kis huncutkák! Ha nem nőttek volna annyira a szívemhez, cserélhetnénk egyet egy csigára. Akkor megtudnád, mi az igazán frankó!!
Az nem is pók. De úgy látom mégis van zugállatom, a pókokat igyexem lebukásmentes helyekre telepíteni, azt a nagyon szép csáposfarkú állatkát is terelgetem a rések felé, de morzsákat már nem szórok neki.
Azért majd ellenőrizd őket a következő irtóhadjárat előtt! Ha van köztük fekete özvegy vagy madárpók vagy bármilyen egyéb, egzotikus fajta, nagyobb összegre is szert tehetsz! Lehet, hogy a lelked mélyén valóságos póktenyésztő és vérbeli kisállatkereskedő vagy... És te magad vonzod a pókokat :)
A nővéremhez a tücskök ugrálnak be, ő sem zugállatként tartja őket:) Befőttesüvegben szokta visszadobni őket a kertbe. De még egy se ajánlotta neki a 3 kívánságot..
Mikor már mindegyik sarokból (polc, ablak,ajtó...) pici pókok néztek szembe velem, sajna nem volt mit tenni. Pláne, hogy a mama-papa méretei azért már igen szembetűnőek ("mezei" kaszáspókok). De sebaj, egy-két hét és újra beköltözik a következő család(?). Még ilyen pókos környéket sehol nem láttam. :((
Liulinn, egyikünk sem tökéletes. Nem tehetek róla, hogy nincs "zugállatom" (egyáltalán van ilyen szó?!), ezért írni sem tudok róla. Amiről írtam, neked nem tetszik, de mást megérintett. Ezt a topikot te nyitottad, de nem a tiéd!
Köszönöm.Néha az embernek bele kell törődnie olyasmibe is, aminek nem örül. És ezzel nem azt mondom, hogy "majd lesz másik", hanem belátom, hogy nincs mit tenni. Gondolom, állatbarátként te sem egykönnyen hoztad meg a pókirtós döntésedet! Csak úgyérezted, nincs mit tenni. Nem?
Fájdalommal tudatom, hogy elpusztítottam a kis jószágot, akiről már meséltem. Nem volt feltűnő, vagy kiemelkedő társ, de nekem megfelelt. Csak jáccani akartam vele.. :(((
Ezt azért családja, válogatja :)))))) Pókokhoz (és egyéb állatokhoz) való vonzódás nemtől független. Bár sikítós anyukának általában sikítós lánya van.
A madárpók a gyerekek és az apukák álma. Jól el lehet rejteni az anyukák elől, nem sok vizet zavar, de kellőképpen gusztustalan, lehet mutogatni osztálytársaknak, kollégáknak:)))))
Szerencsésnek szerencsés, állítólag. A legyek is szép számmal fogynak, de mikor a rokonok, ismerősök furán néznek rád, miután bemennek a konyhába és látják a sarokban a nagy és kispókok egyvelegét pókhálóstól, azért csak le kell szedni őket...
És ugye a pókhálós lakás sem vmi esztétikus. (Tudom, hogy és-sel nem kezdünk mondatot. :)) )
Engem is elkapott ez a vírus-nyavalya, vagy mi, de hiába vagyok hulla beteg, ha egyszer nincs pénzem gyógyszerekre. Na. Algopyrin ugyan van itthon, de mit se ér.
Hát azért én nem adtam fel, kotorásztam, hátha. Találtam is egy alig 9hónapja lejárt orrcsöppet!
Durr neki! egyből szippantottam. Naponta 8x-10x. Erre nőtt valami púpszerű az orromban. Elég nagy, és amennyire látom, piros hátul, elöl meg fehér. Nagyon szép.
Félálomban néha azt gondolom, valamit közölni akar velem. Vagy valaki rajta keresztül akar velem érintkezni. Ilyenkor egy Vaya con Dios számot szoktam neki dúdolni, a Ni-nana-na-t. Ő bizsereg, én könnyezek.
Nevet nem adtam neki, nem akarok kötődni hozzá túlságosan, ki tudja, meddig lehetünk még együtt.. a varázslatos orrcsöppből is alig van már...
Kóbor macs, kisveréb, béka nálunk is volt néha a hivatalos pintyek mellett, de amitől kissé idegesek lettek a szüleim, az egy vakond volt, amit sutyiban vittünk haza a nagyanyám telkéről. Szegényt egy parkban engedtük el, remélem az utódai azóta is vígan túrnak-fúrnak. Ja a héten egy pók a sarokban kicsiben megsokszorozódott gyerekeim legnagyobb örömére. (Azért szoktam ám takarítani, de a pókokat sajnálom, és csak ha már nagyon látszanak irtom őket.)
Csak 3 volt (mert olyan aranyosak és úgy össze vannak zsúfolva szegégyek a boltban és különben is csak 50 Ft és van is otthon együres terrárium...), de ők ezt nyilván keveselték ezt és akcióba léptek. :-))))
Igazi zugállat akkor szokott lenni, amikor meglép a höri vagy valamelyik gekkó, esetleg egy vacsorának szánt tücsök.
