Tudom, nincsen véletlen,
hogy megvan írva a sorsunk.
Szóval te és én a jó időben,
a legjobb helyen voltunk...
Összeért a pillantásunk,
elkezdődött a végzet,
aztán testet öltött a meztelenség,
vagy csak álmodtam az egészet?
Szanaszét a franciaágy,
a ruhák lenn a földön.
Ma éjjel tiéd lehet mindenem,
ha cserébe téged kaplak kölcsön.
Így jó nekem, vedd el az eszem,
olyan rövid az élet.
Nálam a szíved, az enyém a tied legyen,
te is ugyanazt érzed.
Édes szó, gyilkos vágy,
de Ámor nyila ajándék,
És akkor jó, ha mindkettőnknek
túl veszélyes ez a játék!
Így jó nekem, vedd el az eszem,
olyan rövid az élet.
Nálam a szíved, az enyém a tied legyen,
te is ugyanazt érzed.
Választ ne adj, karmolj, harapj,
Hogy érezzem, ahogy széttépsz a vágytól.
Úgy nevess, csókolj, szeress,
nekem, nem, nem, nem elég a szádból!
Nem elég! Nekem nem elég a szádból!
Egymás mellett egy ágyban,
most ugyanarra gondolunk,
Hogy te és én megint jó időben
a legjobb helyen vagyunk...
Így jó nekem, vedd el az eszem,
olyan rövid az élet.
Nálam a szíved, az enyém a tied legyen,
te is ugyanazt érzed.
Választ ne adj, karmolj, harapj,
Hogy érezzem, ahogy széttépsz a vágytól.
Úgy nevess, csókolj, szeress,
Nekem, nem, nem, nem elég a szádból!
Úgy nevess, csókolj, szeress, nem, nem, nem...
Úgy nevess, csókolj, szeress,
Nem elég a szádból!
