Akármennyire is odavannak érte a kritikák, ugyanúgy semmit nem fog változtatni a helyzeten, mint bármely hasonló film, műsor, vagy kezdeményezés. A társadalmi/szociális problémákat azoknak bemutatásával nem lehet kezelni!
Tegnap láttam a filmet, most meg átolvastam a topicot, hát itt a véleményem:
Kétségtelen, hogy a kis történetek egymásba fűzése jócskán összeesküvés-elmélet-szagú, a - sugallt - következtetések pedig elég pongyolák, a film egy kicsit érzelmileg hatásvadász. Na jó, nem is egy kicsit. DE. Kétségtelen, hogy bemutat egy csomó problémát, jelenséget, ami kétségtelenül jellemző az Amerikai társadalomra, sőt más társadalmakra is... Mire gondolok? Pl.:
-fegyvermániákus amerikaiak, akik M-16-ossal alszanak, mert úgy rettegnek. Ha jobban belegondolunk, ugyan mitől is rettegnek? Igen, a társaiktól, akik szintén fegyvert tartanak...
-a fegyverkezési verseny, amit az USA gyakorlatilag önmagával folytat, nem lévén másik szuperhatalom. Eközben a világ két harmada éhezik, de mondhatjuk, hogy mindig voltak szegény és gazdag országok, úgyhogy elég ha megnézzük, milyen gettók vannak az Államokban. Azt hiszem, az is hihető, hogy a gyilkos 6éves anyja 2 állásból nem tudta eltartani a gyerekét...
-Gondolkozzatok el, mennyire undorodunk a szenzációhajhász TV-műsoroktól és azok készítőitől... Fókusz, Aktív, Forró nyomon, stb... Kibelezték, lelőtték, elégették, megfojtották, fölrobbantották, megmérgezték, lefejezték, elásták, leszúrták... az ostoba nép meg kajálja...
Most em írok többet, mert nem akarom nyújtani...
És végezetül még egy adat, amit ma hallottam: az EU polgárai körében végzett felmérés szerint 59%-a a megkérdezetteknek a -magát a demokrácia védelmezőjeként feltüntető - Egyesült Államokat tartja a világpolitikában a legnagyobb destabilizáló tényezőnek. Hiába... minket európaiakat sem ejtettek a fejünkre...
Jó kis fejbekólintós film, annak ellenére, hogy szerintem is sok helyen eröltetettek a sugallmazásai, vagy egyszerüen manipulativ, de ez még mind böven megbocsátható..
Helló.
Elolvastad a lenti cikkeket a munkájáról ?
Szerintem is bátor, és az arcbőre is vastag, ha úgy gondolja hogy ez az összevágás-ügyeskedés mindent ment.
Megnéztem, durva.
Elgondolkodtató, hogyan rendezte volna a fickó a problémáját, ha nem lett volna puskája (vagy nem nőtt volna fel olyan Tsban, ahol puskát szerezni könnyű és magától értetődő)? Az is kérdés, hogy lett volna-e egyáltalán probléma puska nélkül, vagy csak egyel több becsavarodott, magában motyogó fazon élne a földön?
ha viszont azt nézzük, hogy moore-nak az (is) volt a célja (feltehetően), hogy jól seggberúgja az embereket és úgy általábban mindenkit és felkapják a fejüket és beszéljenek a filmről és ezáltal a film témájáról, akkor érthető igazán a heston féle szál.
:) megvan a Piszkos Fred-effekt! Teljesen érthető reakció, hiszen ha magamból indulok ki, az európai gondolkodó ember, és különösen a K-közép kiadás, nagyon nem szereti, ha valamit megpróbálnak a szájába rágni és lenyeletni vele. Az európai ember ui. tapasztalt cinikus és szkeptikus, a karizmatikus kisegyházakat és a koleszterinproblémát megmosolyogja, illetve finoman zsebkendőt illeszt az orra elé és másfelé fordul, amikor propagandaszagot hoz a szél. Egyébként az európai értelmiséginek nem kenyere az elveket érvényesítő személyes cselekvés sem , az iskolatej savótartalma kapcsán nem jár szülői tüntetésre az áltisó elé és nem választja közvetlenül a rendőrfőnökét sem.
Az amerikai ember nem ilyen kiégett: ő lelkes, és amennyiben hazájáról van szó, melyet őszintén szeret, és amelynek gondjai azonnali involválódásra késztetik, komoly, mint egy vakbélgyulladás. Neki megéri propagandafilmet készíteni. Az (átlag) amerikai fejben, mégha értelmiségi is, meg van ágyazva az ehhez hasonló megközelítéseknek, nem tabu az elvek teljes mellszélességgel való vállalása, a cél, ha szent, szentesítheti az eszközt.
(illusztrációként írom, hogy remek amerikai kritikai gyűjteményt tett fel Tyler néhány hozzászólással ezelőtt)
Nem, nem arra gondoltam, hogy Moore csak kavarja, hanem arra, hogy ha egy unszimpatikus (vagy mas negativ jelzovel ellathato) alak velemenyt nyilvanit valamilyen temaban, akkor az ember hajlamos arra, hogy alapbol a masik oldal fele vonzodjon.
Ha nem dokumentum-, hanem propagandafilmkent ertelmezzuk, akkor persze rogton mas a helyzet. Csak akkor meg a a gond, hogy azokat sokan (koztuk en sem) nagyon nem szeretik, attol majdnem fuggetlenul, hogy ugy egyebkent a temajaval egyetertenenek-e. Azt meg vegkepp nem, ha dokumentumfilmkent istenitik.
"Senki nem tudja, senki nem érti?" Mert? Azért, mert a meggyilkolt kisfiú apjának feltette a kérdést és ő nem tudta? Szerintem ebből nem következik, hogy senki sem tudja. Lehet, de nem emiatt. Hestonnak jó, hogy feltette (ezt magam is mondtam) de csak azért, mert megmondhatta neki a magáét és mi ezt élvezettel néztük/hallgattuk. De választ ettől függetlenül nem kapott a nagy kérdésre (persze ő maga is tudta, hogy nem fog). Ezért mondom, hogy emelett olyannak is fel kellett volna tenni, akitől elvárható lett volna, hogy meg is tudja válaszolni.
Sok a kérdés? Szerintem 2 nem olyan sok. Az egyik a filmklubra vonatkozott, a másik a filmre (a kanadai kiruccanás utáni eseményekre). Ezekből a kevésbé lényegeset válaszoltad meg. A filmklubot. Egyébként furcsa, hogy azért kérdeztem rá, mert az Urániában rendezett vitán jelen voltál, ami ugyanaz, mint amiről én beszéltem, mivel mindkét helyen megnézel egy filmet, majd szakértőkkel beszélgetsz róla (vagy hallgatod őket). Hogy a többi filmklub (melyekből - gondolom - a véleményedet meríted) milyen, nem tudom. Én csak ebben jártam. És ez tetszett, főként mikor szétcincáltuk azt az igen tudatlan (!) Kömlődi Ferencet.
Írtam, hogy tetszik, ahogy írsz, mert egyebek mellett érthető. Erre most megtűzdeled ilyenekkel: "lőfegyverek+amerikaiak+X=rengeteg kopfschuss képlet megoldása" - még ha a német szó rendben is van, a mondanivalód lényege nem. Legalábbis nekem. Persze lehet, hogy velem van gond. De, ha az írásod többi részét jól értelmeztem, akkor a válaszom rá, hogy nem kellett volna ilyenekbe belenyúlni, hogy például szocpol, mert a film témája önmagában is túl nagy volt ahhoz, hogy rendesen kivesézze és így is meglehetősen hosszúra sikeredett. Nem érdemes mindenbe belekapkodni, mert úgy a végén semmi nem lesz tökéletesen kidolgozva. Mint mondtam, szerintem Kanada után a médiára kellett volna helyezni a hangsúlyt, leszűkítve azt erre a témára. Ugyanis azzal kapcsolatban elfogadhatóbbak és hihetőbbek lettek volna az összefüggések, mint a 6 éves kisfiú anyjának a helyzete vagy a fegyvergyár és a gyilkosságok között. (Mert is utóbbinál próbált összefüggést vonni a gyárvezetővel készült interjú során). Egyébként érdekes, hogy M.Mansont senki nem említi. Szerintem - attól függetlenül, hogy egyetértettem azzal, amit mondott - helytelenítem azt, amit csinál. Ugyanis lehet, hogy az állam az okozója azoknak a félelmeknek, melyek az embereket gyötrik, de többek között ő is szerepet játszik a zenéi szövegével abban, hogy ezek felszínre kerüljenek. És kiknél? Kamaszoknál. Hiszen azt tuszkolja beléjük, hogy mennyire szar ez a világ. Persze lehet úgy is nézni, ahogy ő: hogy ő mondja ki, amit más nem mer, de mire is jó ez? Változtatni nem fog vele semmin, csupán a gyenge embereket bizonytalanítja el. Ő mondta, hogy mennyire káros az, amit az iskolában és a médiában művelnek a gyerekekkel/emberekkel, miközben maga is egy pesszimista világképet fest ezek elé az amúgy is frusztrált emberek elé. Miközben szídja a fogyasztói társadalmat, ő is arra építi a karrierjét és a megélhetését ezzel az ál-image-dzsel, melyet magára húzott.
Nem azt mondom, hogy egy az egyben ő tehet a Columbine-esetről, de az biztos, hogy jót nem tett a két fiú lelkivilágával.
Kicsit sok kérdés merült fel „hirtelen”, nem is tudom, melyikkel kezdjem…talán mégis legjobb lesz az elsővelJ:nem, nem jártam az általad említett filmklubba(sem), ugyanis természetemnél fogva megmagyarázhatatlanul ódzkodom a kluboktól, úgy általában.
A Piszkos Fred hasonlatot gr657 hozzászólásában sajnos nem értem, megmagyarázná nekem valaki?(talán MM is „csak kavarja”?)
Szerintem MM filmjét azért nehéz racionálisan értelmezni, mivel MM szántszándékkal olyanra csinálta a Kóla, puskát, hogy elsődlegesen a zsigerekben robbanjon. A Kóla, puska nem egy érzékeny panorámakép a bennünket körülvevő világról, hogy itt van, tessék, nézzétek mit láttam, aztán aludjatok rá egyet, és beszéljétek meg, hanem egy agresszív nyomulás érzelemfronton. Ha az ember érteni akarja a film belső logikáját is, mert, tegyük fel, nem elégszik meg a teccik-nemteccik panelpáros valamelyikének szimpla kiválasztásával, akkor ki kell mondani az elején, hogy a Kóla, puska nem egy jól-rosszul megcsinált doku, hanem egy vérprofi propagandafilm MM meglehetősen anarchista-szociáldemokrata nézetei népszerűsítésére, amit értelmezni is csak, mint ilyen propagandaanyagot lehet. Ebből a szempontból maradéktalanul egyetértek Seres László azon, Szlejer által jelen topicba is megidézett NSZ cikkének címében szereplő megállapításával, hogy MM egy „baloldali Leni Riefensthal”.
Most nem mennék bele a két rendező összehasonlításába, mivel ennyire nem értek a filmes témához, továbbá szeretném elkerülni kettejük elvi hátországa közötti alapvető minőségbeli különbség taglalásában fenyegető offtopic aknára szaladást. Ennél egyszerűbb és biztonságosabb, ha példákat hozok fel annak illusztrálására, hogy én hogyan értelmeztem az egyes kulcsjeleneteket.
Jó példa lehet a címadó Columbine-i mészárlást elkövető gyerekek délelőtti bowling-programmja és du-i mészárlása között felállított látszólagos kapocs, vagy az a homályos utalás, amely mintha összefüggést sejtene a városban található Lockhead-Martin fegyvergyártó cég gyárüzeme (ahol a felnőttek dolgoznak) és ennek a gyárnak az alvó gyermekekkel teli városon át zajló, éjszakai rakétaszállításai, illetve az iskolai lövöldözés között. Érezhető, hogy lehet valamilyen összekötő szál az egyes tények között, de az MM-féle verzió nehezen fogadható el ép ésszel. Ugyancsak zavaró, és érthetetlen lehet, a „segélyt-munkáért” –anyuka és az ő 6 éves kisfia által leadott véletlen de halálos lövés példázata is, arról nem is beszélve, hogy mit kezdjünk az „amíg Amerika a legdurvább bombázást hajtja végre a távoli Szerbiában, addig, itthon a hátországban gyermekek lőhetnek társaikra” jellegű, első látásra abszurd képzettársításokkal.
Szerintem a fenti példák megértéséhez célszerű abból kiindulni, hogy MM – bár tényleges célja a filmmel a lőfegyverek+amerikaiak+X=rengeteg kopfschuss képlet megoldása – egész egyszerűen nem bírja megállni, hogy ne ekézgesse egy kicsit a konzumkapitalista, liberális társadalombiztosításra épülő amerikai berendezkedést. Hogyha tehát levakarjuk ezt a zöldesvörös szószt a filmről, kiderül, hogy a segélyt-munkáért, a félelembizniszben utazó amerikai média, sőt, az egész Kanada-kérdés tokkal-vonóval, erre a közös, anarchista-szocdem társadalomkritikai tőre vezethető vissza és ebben a formában, érdemben nem függ össze a film témájával. (Más kérdés, hogy a média kérdése maga képezhetné egy külön lexikon anyagát is!)
Más példázatok pusztán rosszul, félreérthetően hatásvadász módon kerültek a filmbe, semmilyen ok-okozati viszonyra nem utalnak. Ilyen pl. a Lockhead-Martin eset, vagy az agresszív cselekvési kényszerként ábrázolt amcsi külpol párhuzamba állítása a Columbine-i tragédával. Meggyőződésem, hogy mindkét itt idézett példa egyszerű hangulatfestő elem, puszta allegóriája az amerikai ember és a lőfegyverek közötti példátlan szimbiózisnak. MM meg akarta mutatni, hogy tetszőleges amerikai város szomszédságában mindig akad egy fegyvergyár, vagy annak egy leányvállalata, de legalábbis raktára, vagy ha más nem, akkor is kapni lőszert a sarki fűszeresnél (Wall-Mart-példa). Az a hatásos klipsorozat, amely végigköveti a II. VH utáni amerikai külpol beavatkozó jellegű bombázásait és rezsimdöntéseit, hogy a végén a mutáló hangú klinton jelentse be egy napon a legnagyobb intenzitású szerbiai bombázást, illetve kisvártatva a Columbine-i vérengzést, szerintem pusztán azzal a céllal került a filmbe, hogy MM megmutassa, szerinte az Am ember kicsiben pontosan úgy reagál a stresszre, mint az Am állam nagyban, ha puska van a kezében, azaz először lő, aztán kérdez.
Persze egy propagandafilmnek nem kell értelmesnek lennie, elég, ha az érzelmekre tud hatni, így tkp nem is lenne jogos MM szemére hányni, hogy olyan filmet készített ahol nem látni a fától az erdőt. Ez propaganda, és a propaganda sosem érvel, hogy engedd be, csak befekszik az ágyadba és elszívja a cigidet. Éppen ezért szerintem nem érdekes mi lett volna, ha MM korrekt filmet csinál. MM ugyanis nem akart korrekt filmet csinálni – annak ellenére, hogy képes rá (l. Roger és én) -, ő pontosan ilyen elfogult filmet akart csinálni, és, minként Tyler Durden ezt olyan frappánsan leszögezte, „ez maradéktalanul bejött neki”!
Egyetértek veled, Studio54. Többet kellett volna foglalkoznia a média hatásaival. Én magam sem értem miért Hestonnal foglalkozott a végén, ez a történet nem róla szól, ő is csak az amerikai fegyverkultúra egy szerencsétlen áldozata...
Nekem nagyon tetszett a film, lehet hogy vannak benne csúsztatások, tények elferdítése, stb.. és ennek ellenére dokumentumfilmnek minősíti, de a mai világban hol nincsenek csúsztatások? Kritizálni lehet persze mindent és mindenkit, az nem nehéz, szinte gyakorlás nélkül is megy:) Ahogy nézegetem az index forumain a hozzászólásokat, fölényesen vezet a negatív kritika, ami megint egy érdekes jelenség, de ez már egy másik téma. Visszatérve a csúsztatásokhoz, véleményem szerint a rendező tudatában volt annak hogy ha fel akarja hívni az emberek figyelmét egy létező problémára egy dokumentumfilm formájában, akkor valamit ki kell találnia hogy azt meg is nézzék. Ha minden felvett anyagát vágás és kissebb trükkök nélkül tálal, illetve ügyel a számadatok helyes közlésére (ami egyébként nem könnyű feladat, mivel nincs két egyforma statisztika), ezenkívül senkiből nem csinál bohócot, senkit nem figuráz ki, akkor a kutya se nézte volna meg a filmet.
Úgy érzem a rendező egy józanul gondolkodó értelmes ember, aki próbál következetesen utánajárni az értelmetlen erőszak okozójának, illetve okozóinak. A film elejétől a végéig foglalkozott a félelem kérdésével, talán nem véletlenül próbálta suggalni mi lehet a fő probléma. Egyébként van is miért félniük, nem elég hogy a médián keresztül saját országukat tartják rettegésben, hála az ország igen remek vezetőinek az idő haladtával újabb és újabb külföldi ellenségre tesznek szert, bizonyítva hogy hatalmuk van mindenki felett és senkitől sem félnek, hiszen a bátrak hazájában élnek:) Tényleg most akkor bátrak? Vagy azért hangoztatják hogy titkolják rettegésüket? Én az utóbbira tippelek.
Egy bátor ember nem hangoztatja magáról hogy bátor. Az események amik az utóbbi időkben történtek az USA-val nem véltetlenek, és még nem is panaszkodhatnak, mert saját maguk tehetnek róla. Ha belegondolok hogy évente több mint 10ezer ember esik áldozatul bűntényeknek a saját hazájukon belül, akkor nem is halt meg olyan sok ember 9.11-én, és megis milyen pánikba estek, köztük az elnök is. Vannak emberek akiket nem lehet józan észre téríteni. Sebaj, építenek egy másik, magasabb épületet, és méginkabb hangoztatják majd hogy ők igenis bátrak, és nem ilyednek meg senkitől és semmitől. Hát sok sikert hozzá:)
A film nagyon jó, amit meg akart mutatni azt megmutatta, a bátrak hazáját.
Egyébként lehet valami igazság talán a filmben, ha abból indulunk ki hogy egy ember ok nélkül nem húzza le saját hazáját.
"Moore megérdemli a pluszpontot"
Nem vagyok benne biztos, a Piszkos Fred-effekt szerintem sokaknal elojon (peldaul nalam is, sajnos).
"Tudni kell, hogy én legalább annyira az Uránia moziban lezajlott vitáról akartam írni mint a filmről,"
Sajnos ahhoz en nem igazan tudok hozzaszolni, kulonosebben nem erdekel a tema, legalabbis nem jobban, mint egy csomo mas "x orszag es y problemaja"-kerdeskor. Az a kerdes sokkal inkabb, hogy ha Moore egy korrekt filmet csinalt volna, akkor hasonlo, illetve meg nagyobb elismeres jart-e volna neki, vagy akkor a kutyat se erdekelne.
inkább senki sem tudja, senki sem érti. van is erről szó a filmben, mikor a meggyilkolt kislány apukájával beszélget. hestonnak meg jó volt, hogy feltette.
Szia!
Először is nagyon tetszik ahogy írsz, ahogy levezeted a gondolatmenetet. Érthető és színvonalas. Kár, hogy kihagytam azt a vitát. A Műcsarnok Filmklubba nem jártál (filmek, majd beszélgetés kritikusokkal)?
A filmről: szerintem alapvetően jó, bár tény, hogy manipulatív és néha elő-előugrott a fejembe a "na ne már!" megjegyzés. Ami például nagyon nem tetszett: a 6 éves kisfiú anyukájának szociális helyzete és a tragédia közötti összefüggés (megvonása). És mi a véleményed a következőről?: szerintem Moore ott szúrta el, hogy amikor kiment Kanadába és realizálta, hogy ott is ugyanolyan "fegyverbuzik" az emberek, nem indult el egy másik szálon, mondjuk a médiájén. Kiment, megállapította, hogy e téren nincs különbség, de abban igen, hogy mi bombázza a médián keresztül az emberek fejét, majd hazajött és ott folytatta, ahol abbahagyta, mintha ki se ment volna. Nem Hestonnal kellett volna foglalkoznia ezután (bár nagyon élveztem, ahogy kikészítette), hanem ezzel. Nem a megfelelő embernek tette fel a film nagy kérdését - merthogy arra nem kaptunk választ. Vagy senki nem tudja?
"Hiába, Michael Moore, úgy látszik odaát, a tengeren túl elérte kitűzött célját és egy jól irányzott rúgással alaposan berezonáltatta az amerikai életforma zászlórúdját." - pontosan. és ez maradéktalanul bejött neki.
Jó gyűjtemény!
Éredekes volt olvasni, mennyire más hangon szólalnak meg az amerikai lapok írói. Kevés az eleve elutasító álláspont, sok az egy kaptafára írodott hozsannázás.
Picit az volt az érzésem, hogy egyszerre van jelen az amerikaiak reakciójában egy píszí által vezérelt idomítottan sematikus, establishment felé erős megfelelési kényszerrel átitatott attitűd, amelyből nem derül ki a cikkíró világnézeti hovatartozása&véleménye, és egy másfajta, élesszemű, az európai olvasónak szokatlanul józanul önreflektív érzékesnység a felvetett problémára (pl. LA Times, Huston Chronicle).
Hiába, Michael Moore, úgy látszik odaát, a tengeren túl elérte kitűzött célját és egy jól irányzott rúgással alaposan berezonáltatta az amerikai életforma zászlórúdját.
Moore megérdemli a pluszpontot, ugyanis a film témáját kiváló érzékkel választotta meg (egyúttal más kérdés, hogy egy szakajtónyi mínusz jár is neki a rendezésért).
Tudni kell, hogy én legalább annyira az Uránia moziban lezajlott vitáról akartam írni mint a filmről, és azt is, hogy a vita nem kizárólag Moore filmjéről szólt, hanem egy tematikus filmfesztivál csúcspontját, film- és társadalomelméleti megfejtését képezte volna.
A „Kóla, puska..” c. filmet Magyarországon forgalmazó SPI Films Június 22-25 között „Kóla, puska, sülkrumpli” filmfesztivált szervezett az Uránia Nemzeti Filmszínházba, idézek a www.spi.hu ismertetőjéből:
„A filmfesztivál keretein belül az Uránia mozi négy nap alatt, két teremben, délután 5 órától kezdve folyamatosan olyan nagyjátékfilmeket és dokumentumfilmeket tűz műsorára, melyek az USA és az erőszak kapcsolatának különböző aspektusait ábrázolják. A közönség újranézhet olyan alkotásokat, melyeket rég láthatott - pl. Amerikai história X. -, megtekinthet olyan filmeket, melyeket moziban még sosem kerültek bemutatásra - pl. A hangos revolverek városa vagy az Energia Klub 'Globál Projekt' három filmje, a Büszke arabok és texasi olajmágnások, a Ne az én nevemben és az Ezrek mennek, beszélgetnek. Természeten a Kóla, puska, sültkrumpli című film premier előtt többször is levetítésre kerül, míg a mozi kávézójában plakátkiállítás várja az érdeklődőket.
Az elmúlt hetek eseményei is azt bizonyítják, hogy a társadalmon belül tapasztalható agresszió szintje egyre emelkedik. Ez különösen aktuálissá teszi a fesztivál keretein belül június 24-én, kedden 19 órakor az Uránia mozi kávézójában megrendezésre kerülő kerekasztal-beszélgetést. A politika, a média, a filmszakma és a pszichiátria jeles képviselői - Avar János, Bolgár György, Bombera Kriszta, Seres László, Vágvölgyi B. András és Veér András beszélgetnek majd a Kóla, puska, sültkrumpli című film kapcsán az erőszak és a társadalom kapcsolatáról. A beszélgetés moderátora Dési János. A program ingyenesen látogatható”
A fentiek ismeretében egyértelmű, hogy az általam korábbi hozzászólásomban elsiratott „kerelasztal-beszélgetés”, nem kizárólag Michael Moore filmjéről kellett volna szóljon, noha nyilvánvalóan e film köré építette a forgalmazó SPI Films a fesztivált, de mégsem.
Más kérdés, és nem is igazán függ össze annak nagyrészével amit én leírtam, hogy a filmet tárgyaló közbeszéd (jelesül jelen topic is), inkább szóljon a filmről, hiszen a „Kóla, puska…” legalább közös nevező, azt mindenki látta, olvasott róla, van miről érdemben vitázni. Persze szívesen vitatkozom magáról a filmről is, van véleményem, és szívesen védem meg más érveivel szemben , ha tudom:)
Én ugyanakkor fenntartom azt a véleményemet, hogy számomra, akit a fesztiválra csak másodsorban vonzott oda a filmes ajánlat, és sokkal inkább voltam kíváncsi a „kerekasztal-beszélgetés” résztvevőinek meglátásaira, igenis bűn elmenni a filmfeszt alapkérdése, vagyis „Amerika és az erőszak” témája mellett.
