Ittam egy bohár bort, bár nem lehet megoldás,
de benne mégis meg van egyfajta oldás,
ami túl emel az érthetetleségen
az eleve bedugult nyálas nyitnikéken,
és már nem érdekel ki, hogyan reagál
mert rajtamn kivül is áll a bál, áll a bál...:)
Filológiai alaposság ? Mit is kérsz te rajtam számon, Ozagen?
Lássuk csak. Filológia: írott emlékekkel foglalkozó tudomány. Irodalmi emlékek komplex módszerű kutatása, tanulmányozása.
Ha valamire nem emlékszem, vagy nem úgy emlékszem, ahogy te szeretnéd, az lehet memória zavar, ezt elfogadom, de hol van itt irodalom, amelynek filológiai tanulmányozására felhívod a figyelmem? Vaktában beszélgetünk, s ennek is meg van a maga szépsége. Én a magam módján élvezem, mindaddig, amíg ki nem derül róla, hogy élvezhetetlen. Ezt te sem akarod, meg én sem.
Próbálj kicsit konkrétabb lenni.
Amiként kezdtem, végig az maradtam,
Ahogyan kezdtem, mindvégig azt csinálom,
Mint a fegyenc, ki visszatérve
falujába, továbbra is csak hallgat,
szótlanul ül pohár bora elött.
Szükség van hülye kérdésekre is, azoktul lesz kontrasztos a világ. Mit feltételeztem rólad Ozagen? ( Ez is egy hülye kérdés:)
A választ a "Kényes kérdések" topicba várom, mert
nem akarom zsoltut tovább bosszantani, ezért nem
írok ide többet.
Nagyon szépen lezárta ezt a topicot, és én véletlenül belepiszkoltam. Ne haragudj rám zsoltu!
Elnézést, de amikor írtam, még nem láttam a 14o-es
beírást.
Úgy látszik, ez a topic nélküled, és Ozagen nélkül is élni akar, nem gondolod? A webarátság
érdekes téma, nem kéne ilyen szélsőségesen kisajátítani.
Ne gorombulj és ne sértődj zsoltu, inkább gondolkodj.
Nem mindig könnyű a lényeget egyszerüen, röviden kimondani, én most mégis kísérletet teszek rá (Parser után szabadon:) Ozagen fiú, vagy lány?
Elnézést a tudatlanságomért, gyakran az utcán sem tudom pontosan megkülönböztetni a következetes tempóban uniformizálodókat.
Zsoltu, tudom, Just For Me, meg miegymás, de szeretném egyre kevesebbet látni a nevemet ebben a topicban. Megvannak a technikák arra, hogy egy topic másik irányba forduljon, pontosan tudod,
miről
beszélek.
Nos, amíg én maradok itten a központi téma,
addig
én
itt
nem
leszek.
Ez csak egy javaslat és egy vízió.
Legyen e napi jelszavunk: Bátorság és Kezdeményezőkészség!
Az öreg Sancho azt hiszi, hogy ez a legelfuseráltabb izé, topik. Egyik, hogy azért, mert nem értette, akinem írták. Másik azért, mert akiknek nem írták, azok el se olvasták. Harmadik azért, mert így semmi másra nem jó, mint zászlólobogtatásra.
Ülök is a szamaramra, majd jön Bob, ô ezt jobban érti.
Persze hogy nem. Leesett? De nehezen...
Mindenki ember itt. És ebbôl a szempontból tökéletesen mindegy, hogy milyen néven ír. Ember. Ez van.
Aztán ezek között az emberek között vannak különbségek. Van, aki azt hiszi, ez egy szerepjáték hely és megpróbál másokat is belerángatni ebbe.
Van, aki unatkozik és unalmában legföljebb az asszociálásig jut.
Van, aki ezt is, a mailt is csak eszközként használja, a kommunikáció eszközeként. A kapcsolatokért jár ide és ahogy egy kocsmában, buliban, vagy munkahelyen, beszélget emberekkel.
Van, aki nicknek hiszi magát és azt hiszi, hogy majd jól elbújik egy másik mögé és senki nem veszi észre.
A kérdés mindig az: kinek mekkora fölös energiája vagy ideje van a játékhoz és meddig tart a játék és hol kezdôdik az ami már annál több.
Okolni meg valakit... többjátékos a játszma. Nem okolni kell, hanem élni a lehetőségekkel. Ha meg nincs, akkor eldönteni, hogy akarunk-e teremteni lehetőséget, vagy punnyadunk.
Az URL-t azért basztatjuk, mert nem élünk egy lakásban, hogy akármikor tudjunk kommunikálni. Tehát vagyunk itt, tartunk bizonyos kontaktot, és néha van IRL is.
Figyelj, vontakoztass el a nettől. Annak idején az emberek kézzel írtak levelet egymásnak, és néha találkoztak is személyesen. Annyira számít, hogy kézzel írod a levelet, és postagalamb viszi el a pofához, vagy a neten tartod a kapcsolatot?
Tökmindegy.
Azt hiszem, ez valami fantasy betegség lehet. Vagy divat. Az emberek azt hiszik, hogy ha felvesznek valami ruhát, nicknevet, akkor majd mások lesznek.
Én most már nem is Sancho Pongo vagyok, hanem egyenesen Bob. De jó is nekem. És most azt mondom: a jog itt szóba se kerül. Se pro se kontra. Egy dolog kerül szóba: hogy ember és ember között ha van egy szimpátia mondjuk a gondolati formák mentén, akkor mi az akadálya annak, hogy ne mindig egy körfolyosós ház gangján beszélgessenek, hanem néha, ha a helyzet, téma, szöveg vagy csak a hangulat úgy kívánja, akkor bemenjenek egy szobába és ott dumáljanak - értsd még mindig virtuálisan, de legalább már nem 200 szem közt. Arról már nem is beszélek, amit leírtam, hogy bizonyos idô után az egész itteni dolog egy nagy átláthatatlan mesekönyv lesz, ami sehonnan nem megy sehová és semmi nem történik valójában, nincs se tétje, se befutója a dolognak.
Komolyan fárasztotok ezzel a "én csak egy nick vagyok" szöveggel. Mintha lenne semmiben lebegô nick, mintha amikor az ember elmegy aludni, a nick felkelne és rosszcsontkodva írogatni kezdene, vagy hasonló rémmesék.
Komolyan mondom, hogy ez beteges. De persze játszani lehet ilyet. Én most Sancho Pongo vagyok. Már kicsit öregedtem, sôt, már hullik a hajam is. Csak belépek a nickbe és máris ez van.
Egyébként is gáz, hogy ha nem tudsz a nettós élményeidtôl elvonatkoztatni. Véd és dacszövetségek. A fenét. Emberek. Kész.
A lényeg, hogy rájön-e vagy sem. A fejlődés csupán annyit jelent, hogy rájössz valamire. Hogy olyasmire ébredsz rá, amiben örömödet leled, vagy épp olyasvalamire, ami elszomorít, az a fejlődés mivoltának szempontjából lényegtelen. Úgy szoktam mondani, hogy ha a létezés célja a fejlődés, a tanulás, akkor a boldogság az életnek csupán egy mellékterméke.
És az IRL bővebb fejlődési lehetőségeket tartalmazó "felület", mint az URL. Ha kimerítetted az URL lehetőségeit, akkor megmaradsz azon a szinten, vagy próbálsz továbbmenni a fejlődésben? Jön az IRL...
No ez az. Ha nekiállsz építkezni, akkor eközül a kettő közül fogod valamelyiket felépíteni. Ha nem, akkor csak áll a nick a földön, a két lábán... mondják, stabilabb állapot, mint egy piedesztál, és többet látni, mint a bunkerből.
