Na, hagyjuk, mert átmegyünk a megcsalás témakörébe és végül is nem erről szól itt a topic...
De ha már így van feltéve a kérdés, hogy "jobbért", akkor:
Nyilvánvaó, hogy itt arra gondolt a topicnyitó, hogy valaki "másikért" hagyjuk ott az előzőt.
Van, aki tiltakozik, miszerint ő soha nem egy másikért hagyta ott az előzőt.
Biztos így van, ő ilyen élethelyzetekban volt és éppen akkor, amikot elhagyta aktuális barátját/barátnőjét, épp nem volt senki a láthatáron.
Persze ha elvonatkoztatok a "másik" lététől, és magát az elhagyást nézem a maga nyers valójában, hát akkor gondolom az emberke többsége azért hagy ott valaki, akivel akármilyen oknál fogva is valameddig együtt volt, mert valamiért már nem kell, mert valami már elviselhetetlen....ha úgy tetszik mert NÉLKÜLE JOBB!
Ilyen értelemben pedig aligha tagadható, hogy az meber néhány speciális élethelyzetet kivéve MINDIG "jobbért" hagy el valakit.
..és akkor az a "jobb" vagy egy konkrét személy látáhez köthető, vagy csak egyáltalán a "jobb" helyzethez.
Régebben azt hittem, hogy egy biztos kapcsolat ttutira stabil, ha két ember szereti egymást. Azóta felnőttem.
Egy kapcsolatért tenni kell. Kapálózni.
HA tényleg szereted a párod, akkor felejtsd el a másikat.
A pillanatnyi fellángolást állíts szembe hat évnyi kapcsolattal. Aztán dönts. De gondolj két székra meg a köztük lévő padlóra.
Ha egyszer elkezded a megcsalás projectet, több problémád lesz, mint amennyi abból adódik, hogy lemondasz a másikról.
Ha csak egy kicsit is kedveled a nejedet - és úgy tűnik, ez a feltétel meg is lenne, ugyebár - akkor akármilyen áron is, de hagyj fel a másikkal való próbálkozással.
Akár radikális megoldásokkal is, másik munkahely, baráti társaságból való kimaradás, elköltözés, feleségtől való segtség-kérés, satöbbi....
ON
"...Próbáld meg megtalálni a feleségedben azt az újdonságot..."
Pár éve Amsterdamban a kurvasoron megláttam az egyik kirakatban egy hatalmas pucér néger nőt. Olyan lenyűgöző(en ronda) volt, hogy akkor és ott jobbnak tűnt mindenkinél.
Szóval keressem meg a feleségemben azt az újdonságot, amit a másik nyújt(ott volna).
Értem!
És hogy?
Tudom, hizlaljam fel - ez még akár OK is, menne, bár ehhez is lenne néhány keresetlen szava a nejemnek....
De azt azért aligha hagyná, hogy befessem barnára tetőtől talpig este a hancúr előtt bagarollal, hogy elérje a kellő kívánalom határát...
Ami meg az alanti versenyző gondját illeti....hát, aki egy év után már máshol kereskedik, az nem biztos, hogy kellőképpen megalapozta a házasságot lelkileg...ami a testi részét illeti, ha ennyi idő után már kezdi unni az ember...hát az is gáz...szvsz, természetesen...
Szerintem ne engedj a kísértésnek. Próbáld meg megtalálni a feleségedben azt az újdonságot, amit az újban látsz. Egy régi kapcsolatot is fel lehet pezsdíteni. Csak egy kis odefigyelés kell. Egy kis szerelem, amit a párod iránt érzel. Ezt a szerelmet kell megragadni, hajtóerőnek használni.
Tyuuuu, ez nagyon eltalalt. Ebben van az igazsag. Nekem van felesegem, mar 1 eve es most meg beleszerettem valakibe, akibe talan nem kellett volna. A felesegem foldre szallt angyal, imadom, de az ujdonsag varazsa, az fogott meg. 6 eve ismerjuk egymast az asszonnyal, kapcsolatunk tenyleg a "nyugodt fazisban" van. De itt van ez az uj, erdekes es ismeretlen es azt hiszem, hogy "romba fog donteni mindent". Jajajajajjajajajjjjj.
"Mindig bele kell kezdeni az ujj viszonyba, mert ha nem próbálod ki, sose tudod meg, tényleg jó volt e?"
Egyáltalán nem gondolom, hogy mindig az új viszonyba kellene belekezdeni. Azt mondtam, hogy van ilyen, és hogy nekem is volt már ilyen...
Tudod, én meglehetősen fiatal vagyok, de sokféle helyzetben voltam már, és sokféle kapcsolatom is volt. És ennek most nagyon örülök, mert mire találkoztam azzal a férfivel, akivel le szeretném élni az életem, (Mambó, figyi!;)) addigra tisztában vagyok a saját igényeimmel, és azzal is, hogy mit tudok nyújtani. (bár ez utóbbi különösen sokat változhat még...:)) Jelenleg nem tud olyan pasi jönni, aki miatt elhagynám a kedvesem.
Naggyon iggazad volt! Csak akkor látod milyen kuka a régi, ha jön az új, és jobb! Tejjessen igazad van! Mindig bele kell kezdeni az ujj viszonyba, mert ha nem próbálod ki, sose tudod meg, tényleg jó volt e?
SZerintem nem biztos, hogy ez mindig az. NÁlam nem az volt, mert nem fogtam egy pillanatig sem egyszerre a két ágat... (volt olyan is.) Egyszerűen csak éreztem, hogy az adott kapcsolatom nem az igazi, amikor jött egy másik, aki tudatosította bennem, hogy valóban nem volt jó, hisz másra lenne szükségem. Ilyenkor előbb "dobtam" az előzőt, és belekezdtem egy új kapcsolatba...
Mambó 31-es hozzászólása asszem rátapintott a lényegre. De hozzátenném még az újdonság varázsát. Ha valakit már kiismertünk, akkor egy új emberke sokkal izgalmasabbnak tűnik. Főleg, ha egy kapcsolat már a nyugodt fázisában van. Ilyenkor egy új hódoló vagy egy régi szerelem rombadönthet mondent.
Mindenkinél van jobb, s az, h elhagyjuk-e a "jelenlegit" érte, sokmindentől függhet, de szerintem - ha hosszútávú kapcsolatból lépnénk ki - ez elsősorban a kényelem-megszokás kérdése: ha annak a másiknak kellünk, akkor megtörténik. Ha a kapcsolat rövidtávú, akkor pedig természetes a mozgás.
Ha valakit elhagynak egy másik kedvéért, azonnal felmerül a kérdés: miben jobb ő nálam. Én is voltam így, nem bírtam megemészteni. Szerintem én minden lényeges dologban "jobb" voltam. Aztán kaptam egy csinos listát, hogy mit csináltam "rosszul". Egy része tanulságos volt, egy részét ma is ugyanúgy csinálom. Viszont megdöbbentem, kilóra veszik az embert? Mindenben valakihez, exhez, eljövendőhöz, ideálishoz, nagyátlaghoz hasonlítgatják? Hát akad ilyen is. Most már tudom, hogy nem kár érte.
Aztán egyszer tőlem is kérdezték, miben jobb az "aki miatt" elmegyek. Majdnem elkezdtem az összehasonlítgatást, aztán eszembe jutott. "Jobb" az akihez nem csak akkor és ott vágysz jobban. Az ilyet "érzi" az ember, valahogy az egymáshoz tartozás egy magasabb fokát tapasztalod meg. És visszafelé ez már egy formásabb fenékért, jobb technikáért, vastagabb pénztárcáért nem megy! De ezt nem nagyon értik meg az elhagyottak, amig egyszer Ők nem lesznek így megérintve valaki által.
Vagy mert nem szeretnél két ló között a földre csüccsenni ...
A kapcsolatoknak legalábbis kéne legyen egyfajta tehetetlensége. Az igaz hogy előfordul, valaki otthagyja a kedvesét egy jobbért, de ezt akkor teszi ha
- nem szereti
- és a jobb nagyon sokkal jobb
Nos, olyan nagy felismerések nem, hogy rádöbbennék, hogy nekem valami más kellene, mint eddig kellett. Olyan értelemben igen, hogy a szerelem mindig valami csodálatos új világ.
Egyébként pedig nem hiszem azt sem, hogy feltétlenül meg kellene változni bárkinek ahhoz, hogy kiderüljön, nem ő az igazi. Egész egyszerűen elég előrébb lépni a megismerésben: felszínre jönnek olyan dolgok, amelyek addig nem. Vagy más hangsúlyt kapnak. Attól is be lehet sokallni. Nekem inkább ezek szoktak problémát jelenteni, nem a folyamatos és arányos (természetes) változás (hiszen ezzel számol az ember valamennyire)
Amit nem értek a topicban, az a probléma erkölcsisége, vagy mije. Úgy értem, aki azt állítja, hogy nem hagyta el jobbért a társát, az látott már jobbat, ismert meg jobbat, de emelt fővel elsétált mellette, mert milyen alja dolog elhagyni valakit? Szerintem ha valakit jobbnak érzünk, akkor nem erkölcsi kérdés, hogy elhagyjuk-e miatta a régebbit. A kérdés sokkal inkább az, hogy mitől érzünk valakit jobbnak, illetve mennyire érezzük a társunkat a legjobbnak.
