Ami azt illeti, baromi régen jártam az indexen, és erre a topicra is teljesen véletlenül keveredtem.
Egy másik helyen is olvastam Makk3 hozzászólását, aminek az volt a lényege, hogy abnormális, hogy egyesek (köztük én is) megőrülnek a kutyákért. Makk3 szerint iszonyú, hogy meggyászoljuk elvesztett kedenceinket, de az normális, ha mások mérgezett virslit adnak nekik.
Nos, elmesélek egy történetet, amit talán agyalágyult embertársunk is megért.
13 éves voltam, amikor vettünk egy skót juhászt, lakótelepi lakásba. 50 méterre volt a kutyafuttató, mindenki odajárt. A házban más kutyások is laktak, de soha, senkire nem volt panasz.
Kb. fél évvel később átköltözünk a Moszkva tér közelébe, egy jóval nagyobb lakásba. A kutyám nem bírta megszokni az új környezetet, pedig a Városmajor 5 percre van, a Vérmező pedig 10 percre... Kénytelenek voltunk elajándékozni, azóta kertes házban él Fóton. Amikor elvitték, azt hittem belepusztulok, mintha belőlem vittek volna el egy darabot.
Azóta 8 év telt el, és ismét van egy kutyánk, már egy éves is elmúlt. Csöndes, kistermetű, barátságos. A hely, ahol lakunk, egy U alakú épületeggyüttes része. Az U betűben belül gyönyörű park van, a kutyámat mégsem vihetem oda. Méghozzá azért, mert a környező épületekben lakók idejárnak 1-5 év közötti gyerekeikkel. Azt hiszik, játszótér. Pedig se mászóka, se hinta, se homokozó nincsen. Nincsenek kevesen, kb. 30-an, plusz anyukák. 30 gyerek állati hangos bír lenni, pláne, ha az ablakod alatt játszanak, és a földszinten laksz. A kertbe nyíló, 20 nm-es teraszt már egyátalán nem tudjuk használni, pedig nyári estéken jó lenne kiülni. De tőlük nem lehet.
Egyetemre és főiskolára járok egyszerre, és a gyerekek ricsajától nem tudok tanulni, sem pihenni, sem normális hangerővel tv-t nézni. Ez nem csak az én problémám, hanem kb. másik 300 emberé...
Szóval, eldöntöttem, hogy holnap veszek egy jó adag sztrichnint, meg 1 kiló virslit és megmérgezem az összes gyereket. Más megoldás nem maradt, már 4 gyerekessel próbáltam beszélni, de mind hülye volt. Elegem van abból, hogy a tujáinkra pisilnek, hogy kitépik a virágainkat, és nem hallom tőlük a gondolataimat. Tartósan rontják az életszínvonalamat, tehát végzek velük. Sőt, a 2 testvéremmel is, mert túl hangoan ölik egymást, és néha sz@rszag marad utánuk a WC-ben. És aztán majd eljön a szép új világ! Sztrichnint a hajléktalanoknak, az öregeknek, betegnek! Sőt, mindenkinek!
Kedves Makk3! Őszintén sajnállak, igencsak félresikerültél! A homofóbia pedig kezelhető! Pl. egy kis sztrichninnel...
Bocs, ha hosszú lett.
További jó állattartást mindenkinek!
Hát le a kalappal.!!!!!!! Ezt tudatositani kellene MaKK3-al, hogy más mégiscsak dülőre tud jutni a kutyásokkal, nem ugy , mint ő azzal a néggyel. Nagyon gyanus, hogy kibe is lehetett a hiba.................
Jelentem, a probléma megoldódott! Tegnap találkoztam kedvenc kutyatartó korhelyemmel, és lám, szépen, pórázon vezette a kutyusokat…
Úgy tűnik a kutyás társadalom nyomására észhez tért, mielőtt teljesen kiközösítették volna.
Hidd el, megértem a bosszuságodat és jogosnak is tartom.
Azonban mindenhol élnek olyan emberek, akik nem törődnek a környezetükkel. Az olyan szomszéddal, aki maga "ugat" randalírozik éjjel-nappal, hidd el az sem jobb, és mégcsak megölni sem lehet - büntetlenül. Vagy éppenséggel a hangosan bömbölő zene, ami zavarja a pihenni, aludni, (uram bocsá' meditálni) vágyó lakót, az is bosszuság ám, az is jogot sért! Lehet hogy téged mindez nem vígasztal, de tény, hogy a kutyák kiirtásával nem oldódna meg a problémád.
Van mód a hosszantartó ugatás ellen panaszt tenni, ami pénzbüntetést von maga után. Elismerem, hosszadalmas és ha bírja a vétkes pénztárcája, bizony több büntetést is kifizet, de előbb-utóbb abbahagyja. Az emberrel van problémád, ezt értsd meg, nem a kutyával. Ha megmérgezed, beszerez másikat, mert az ilyennek nem kutya-társra van szüksége, hanem eszközre.
"Rossz szomszédság, örök átok" - és ha vétlenek lesznek ebben áldozatok, attól senkinek nem lesz jobb.
Végigolvastam az összes állatos topicba tett bejegyzéseid nagy részét, és a következő észrevételek fogalmazódtak meg bennnem:
1. Qrva nagy rejtély számomra, hogy miért nem vágtak még ki a moderátorok az összes hozzászólásaiddal egyetemben. Ugyanis a sztichninnel spékelt virslis ötleted amellett hogy aljas és embertelen a fél Btk-t kimeríti.
(visszaélés méreggel, gondatlan veszélyeztetés, természetkárosítás, garázdaság és hasonló címszavak) bűntettekre való nagy nyilvánosság elötti felbujtás.
2, Az állatkisérletekről, kutyákról, az emberek 10 ujjának kalapácsos eltöréséről és hasonlókról tett szösszeneteid megspékelve az idézett, meg hasonló - az önmagadat a megkérdőjelezhetetlen igazság birtokosának láttató - bejegyzéseid alapján meg nagyon úgy látom hogy egy mániás pszichozisban szemvedő emberrel állunk szemben, aki a téveszméit magasztos mondatokkal felsallangozva igyekszik disszimulálni.
Többieknek: javaslom, olvassátok el a Makk3-összest.
Szóval visszatérve az indoklás után, tényleg és őszintén javaslom a szakorvos felkeresését ha ilyen gondolatok nyomasztanak, ugyanis ha elkapnak egy sztrichnines virslivel, az hosszas időtöltéssel fog járni az Igazságügyi Elmemegfigyelő és Gyógyító Intézetben - (Kozma utca) az meg egy borzalmas hely, némely ablaka a budapesti krematóriumra néz, és a X. ker MSZP-s képviselője az egyik főorvos :-) - ugyanis egyértelműen veszélyeztető állapot fennállása. (régi terminológiával közveszélyes)
20-30 éve még az ilyen állapotokat úgy kezelték, hogy 10 nap alatt adott 30-40 elektrosokkal megsemmisitették az agresszív kóros személyiséget, és azután a pszichológusok megkisérelték új személyiség kialakítását. Bár ezt (már az elektrosokkot narózis nélkül) nálad megfontolandónak tartanám - már csak szocioterápiás célzattal, hogy tudd és tapasztald, milyen a görcsokozó anyag (hasonló a strichninhez, csak utána nem lesz bajod, egy ilyen terápia után többször le se írnád asszem a strichnin nevét), ha már ajánlgatod - de hála az orvostudomány fejlődésének, ma néhány tabletta is untig elég, hogy csökkenjen az ilyen beteg emberben lévő agresszivítás, téveszméinek affektív volta.
Én is ezt szerettem volna mondani!
Nagyon szánalmas látvány egy 2 x 2 m-es ketrecben tartott, vagy egy kétméteres láncra vert kutya. Márpedig a vidéki porták többségében így tartják szerencsétleneket! Arról már nem is beszélve, hogy nem minden kutya tűri a ridegtartást. Elképzelhetetlen például egy tacsinál vagy akár egy boxernél is, hogy folyamatosan kint legyenek a kertben. Már a természetüknél fogva sem. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy nem jobb egy kertes családi házban élniük, ahol bármikor kimehet a házból, jó időben lustálkodhat a napon…
Vegetable nagyon jó ötletet mondott, a kutyával érzékeltetni kell, hogy te vagy a főnök, határozott, erélyes, de nem támadó módon, majd (amennyire tudsz) "felsőbbségesen" továbbmenve talán tudsz hatni a kutyra. Tehát mindenképpen neked kell kezdeményezned a kutya felé, ha már a gazdik nem kommunikációképesek. Ha szereted egyébként a kutyákat a gondnok csak egy következő lépés lehet, ilyenkor ugyanis mindig a kutyák húzzák a rövidebbet, elkobzás lehet a vége (menhely, elaltatás, stb.) Persze könnyű tanácsokat osztogatni, végülis te találkozol velük rendszeresen, de ld. előző mondatomat.
Sajnos - abszolut függetlenül az állat lakhelyétől - nagyon sok az unatkozó, nem foglalkoztatott kutya, ettől kicsit agyalágyult viselkedés, és erről, mint többen is írtátok, csak az ember tehet.
Tudom, mert tapasztaltam, hogy a vidéki udvaron tartott - pláne megkötött - kutya, sokkal rosszabb lelkiállapotban van, mint a sokat átkozott városi lakásban tartott állat, ugyanis az legalább napi 3 alkalommal kap egy kis változatosságot.
"Amikor vki meglátja,hogy "készülődik",gyorsan lerántja az út szélére,és odavonszolja a lefolyóra...ennyi."
Nem egészen.
Ugyanis azokon a bizonyos lefolyókon legtöbbször autók parkolnak. Végigvonszolni pedig egy másik szabadhoz, mint egy zsákot, miközben dolgát végezné - ezt nem gondoljátok komolyan.
Sokkal egyszerübb feltakarítani.
Szerintem.
Elárulok neked egy titkot!
Én is a Városliget mellett élek, és rendszeresen elengedem a kutyámat, igaz, hogy hajnali fél öt és fél hat között. Ilyenkor körülményes lenne sétálókat és gyerekeket zavarni, viszont a kutyák remekül megvannak.
Csak egy kis korai kelés az ára, de van megoldás.
Én a Hősök tere mellett élek,ahol egyetlen zöld terület van,az a liget.Ott viszont nem szabad elengedni a kutyát.(gyerekek,sétálók,stb)Kérdem én,mit kezdjek a kutyával az aszfalton,hol engedhetem szabadon,hogy rohangálhasson?
Ilyen se jutna eszembe :-D Látszik, hogy nálunk több a fű és a fa, mint a járda :-D Bármilyen irányba a háztól max 5 lépésnyire van mindkettő :-D És kemény 5 perc a kuty sétáltató - gyakorlatilag bárhol lax a városban, legrosszabb esetben (legbent lax), tyúklépésben 15 perc... (a fű ott is 5 lépés)
Ezt pedig nem nehéz...ugye azt meg lehet látni,ha a kuty el akarja végezni a dolgát...Amikor vki meglátja,hogy "készülődik",gyorsan lerántja az út szélére,és odavonszolja a lefolyóra...ennyi.
Ezt 10x eljátszod,11.alkalommal magától húz oda.
Ez egy örömhir :-D
Tudod, én ahogy folyamatában olvastam a topikot ugy irtam... És az addigiból az jött le, hogy nem viszed ebet tanittatni, az meg egy boxernél ronda dolgokat müvel... Valahol feljebb irtad, hogy igen, akkor lehiggadtam :-DDD
Ugyan az én kis, gyerek, kutya, macska, madár, meg minden egyéb élőlény imádó kutyomat nem vittem, de igy is megtanitottam nyugiban lenni (csak ugy tud vele a fodrász bánni, ha az alapparancsokkal: ül, fekszik, marad, áll tisztában van, ennyihez meg nem kötelező suli :) ő ilyesmit is tudott: első tappancs, hátsó tappancs, nyujtsd ide, emeld fel a fejed, ami kell egy fodrászolandó ebnek + egy csomó dolgot), meg egy ember és állatbolond törpeuszi nem sok vizet zavar a kutyafuttatón :-D Amikor kicsi volt, még nagyon kellett figyelni, de szerencsére egészséges kutyoknál nem a méret, hanem a kor számit, igy ahogy korosodott, egyre nagyobb biztonságban volt a többi közt, és a mérete miatt még a kisgyerekek se féltek tőle...
Természetesen folyamatosan gyakorolunk. Ha meglát egy kutyát, vagy utcasarokra ér, automatikusan teszi le a hátsóját. De még nem bír megülni két másodpercnél tovább. Játszani, birkózni akar minden ebbel. Az emberektől meg várja a dédelgetést, simogatást – majd el hagyja a farát, úgy csóvál :). De azért elég sokat komolyodott mióta először kint voltunk vele.
A mozdulatról: a játékra hívó morgó hang és a mellső lábakkal való boxoló mozdulat, ha a másik a közelben van. Ha távol, akkor az a bizonyos boxeres kiállás, előre szegezett fürkésző tekintet, hátsó lábak megfeszítése stb.
A boxerhez sok türelem és szeretet kell… és toleráns kutyagazdák. Nálunk elég nagy ebkultusz van és a kilencven százalékukkal egy mozdulattal vagy pillantással megértjük egymást. A maradék tíz százaléknál vagy az említett lepusztult ember, vagy nem megfelelő sétáltató (pl. 40 kilós nagymama kifejlet boxerkannal) van a háttérben. Az utóbbit könnyű kikerülni (maga az eb is elnézőbb vele), de az első eset súlyos következményeket is vonhat maga után…
A helyzet egyébként javult, a muki annyit kapott a fejére a többi kutyástól, hogy levonult a terepről és pár napja már nem látom.
Ezt csak te tudod megoldani... A boxert tanitani kell mindenképp. Vidd el, tanittasd. A kutykiképnőnek mondd el, mi a gond. Talán ki tudja nyomozni, melyik az a mozdulata az ebednek, amire a többi ugrik (a boxer elég harcos kutya, és szereti a többit provokálni), és talán leszoktatható róla. Ha nem, akkor a feltétlen engedelmességre szoktatás a megoldás. Ha az emlitett kutyák megjelennek, azonnal: Lábhoz! Ül! És akkor nem bir provokálni.
Mellesleg ha rövidebben is, de ezt már javasolták, nem értem, miért nem csinálod?
Van a házunkban egy kutya... Nem marhanagy fekete, hanem közepes foltos... Szituhoz ennek nincs köze :-D (van még másik 3 kutya is a 14 lakásban, megjegyzem akkor hallok ugatást, mikor kint vagyok a lépcsőházban, és valaki jön fel a lépcsőn) Se szájkosár, se póráz. Ha megyek lefele a lépcsőn, és kiengedik, akkor ugatva rohan le, ha bárkit meglát a lépcsőn, morogva nekiugrik. Na most kinek tetszene, ha a lépcsőn lefele egy térdig érő izé fejjel nekiugrik morogva a lábának, ugy térdtájt??? Hozzátenném, hogy 8évesen a szomszéd méret feletti német juhászát is beidomitottam, ami a gazdit végighuzta 1,5 kilométeren át, amig le tudta állitani, szóval nem arról van szó, hogy hülye vagyok az ebekhez!
A gazdának már mindenki szólt, de az egy bunkó. Az is tök természetes neki, hogy soha, senkinek se köszön... És a világért se használna pórázt, vagy szájkosarat... Szerencsére egy emelettel fejjebb lakik, ha megyek le, és meghallom az ugatást, van idő a fordulóhoz érni, vagy legalább megfordulni - szemből nem mer támadni. Egyszer a hülye szemből is támadott. A lépcsőn álltam éppen, de felfele mentem. nekem ugrott, de mivel nem egy óriás, a szatyrommat a feje elé tartottam, hogy eltereljem, a kezemmel megfogtam a nyakát, és lenyomtam a lépcsőre pár percre, amig csak nem kezdett nyüsziteni. elengedtem. azóta, ha meglát, akkor kuss lesz, és kikerül. De a ház teli gyerekkel, kutyával, öreggel. Szóval van kommunikáció képtelen gazda, félrenevelt kutya, és erre nehéz találni megoldást... :(
Esetleg megpróbálhatsz valami: Határozott gyorsaságu liftnyitás - ha mákod van, félre kell ugrania az ajtó elöl -, amint meglátod, nyugodtan, és halál határozottan: ÜL! MARAD! - minimum ledöbben. Ha mákod van, csinálja is :-D De a döbbenet is elég ahhoz, hogy kedvesen annyit mondj: Jó kutya! Hol a gazdi? - totál összezavarhatja... Veszteni nem veszthetsz semmit, de talán rájön, hogy nem ő a falkavezér kettőtök viszonylatában...
Ezt azért közölhetted volna a nemrég, 13 évesen meghalt törpeuszkárommal... Mármint hogy neki kertes házban kellett volna lakni... Ugyan kölyökként élvezte a kertet, de már 5évesen amikor kivittük, pár nap mulva köpött az egészre, lefeküdt a konyhakőre, és torkig volt... Mikor hazaért, odaloholt a fürdőkádhoz, és szuggerálni kezdte a sampont... Megfürdött, megszáritottuk, bevonult az ágyra, a nózijával megnyomta a távkapcsolót a dohányzóasztalon, sóhajtott egyet, és a tévé mellett elaludt... Mi meg álltunk az ajtóban, és nyüszitettünk a nevetéstől :-D
Na eddig birtam olvasni...
"Akkor miért van kutyaszarral tele a belváros? Miért van elszíneződve az összes utcasarok? Miért van ürülék- és pisibűz délutánonként?"
Akkor miért látok mindig, mikor Pesten látok lámpaoszlopot markoló részeget, aki a járda közepén előszedett farokkal huggyoz le járdát, házfalat, lámpaoszlopot, kocsi??? Miért van tőlük utána undoritóan büdös, hatalmas sárga folt mindenüt??? Miért boritja az utcákat vastagon a hányás, a szemét, a parkokat az emberi ürülék (alaposan más, mint az állati, beazonositható!)???
Miért kell nekem ezt szivni, ha pestre megyek? Elvégre arról az önkormányzat tehet, ha nincs elég sok hely, ahova a kutyus vihető a dolgát végezni. Arról a gazda tehet, ha a kutyaürülék az utcán marad. Arról a részeg állat tehet, ha mindent telehuggyoz, telihány, teliszar! Szórjunk szét sztrichines borosüvegeket, borral teli, oszt mennyivel illatosabbak lesznek az utcák!
Te klinikai eset vagy :(
Amig a szomszédot nem tudod megnevelni, hogy
foglalkozzon többet a kutyájá
val, ami neked is és a kutyának is javára válna, javaslom a gyógyszertárba kapható füldugót a tanulás idejére, alváshoz, stb.....
Alapvető problémád,hogy nem vagy normális.Ezen nem segíthetek.Már kicsi korodban a szüleidnek kellett volna az élőlények tiszteletére megtanítani.Helyettük ezt már senki nem teheti meg. A mérhetetlen gyűlölet,amelyet a kutyák iránt érzel,(és nem jogosan a gazdájuk iránt)számomra felfoghatatlan.A kutya hűséges,szeret téged,de nem hülye.Egy rossz gazdát nem azért fog szolgálni élete végéig,mert kétszínű,és "érdekkutya",hanem mert tiszta szívből szereti...Ez az,amit az emberek elfelejtettek.És igazad van,néhányan jobban szeretik a kutyájukat,mint a szomszédaikat.(megjegyzem,én is,mivel nem is ismerem őket)
Egyébként érdekes a hozzászólásod,mert nálunk pl. a szomszédok megkérdezik,hogy nincs-e baj,hogy sír a kutya,túl sokat nyávog a macska...és felajánlották a segítségüket is.Nem a csendháborítás miatt siránkoztak.De már letettem arról,hogy benned érzelmek után kutassak.
Megoldás:
Üvölts a tulajjal,fenyegesd feljelentéssel,jelentsd fel,akár a ház közös képviselőjénél,akár máshol.
Ami ami házunkban segített,az az volt,hogy egy szívhez szóló szöveget függesztettek ki a bejárati ajtóra a kutyáról,hogy az mennyire szenvedhet,meg szemét kutyatartóról,aki hagyja sírni a kutyáját...stb.Amikor közutálatnak kezdett örvendeni az "állatkínzó",akkor megszűnt az ugatás.
Viszont még egyszer mondom,semmilyen jogod nincs elvenni az ÉLETET,teljesen mindegy,hogy kiét.
A te nyelvedre lefordítva,nem ölheted meg,mert másnak a TULAJDONA.Ahogy nem szúrod ki a kerekét a szomszéd autójának,vagy lopod el,csak azért,mert a helyedre parkolt,úgy nem teszed tönkre a többi,ő tulajdonában lévő "tárgyat" sem.
Ennyi.és nem több.(szerinted)
Ja,és megkérlek rá nagyon szépen,hogy ne terjeszd az problémamegoldó elméleted,ami nemcsak embertelen,de közönséges és barbár is.
Te Danone! Feltűnt nekem valami. Szerintem az egész probléma mögött az áll, hogy a kutyás jobban szereti a kutyáját, mint a szomszédot, aki megint itt van, és megint rá akarja venni valamire.
Az, hogy a folyamatos ugatás természetellenes, és a szomszédokkal szemben bunkóság, minden kutyásnak tudnia kell. Ha pedig tudja, miért nem oldja meg magától, még mielőtt a szomszédok elkezdenek zúgolódni?
Ha pedig - akármiért is tegyen így - miért oldaná meg akkor, amikor a szomszédok dühöngeni kezdenek?
