A mai Népszabadság 16. oldalán ismét két érdekes hozzászólás olvasható a témában Szanyi Tibor (MSZP) és Kalmár Szilárd egyetemi hallgató tollából. (Utóbbi nickjét nem ismerem, de kíváncsi lennék rá!)
Tudod, hogy megátalkodott szoclib vagyok, ebből nem is csinálok titkot. Azt azonban ki kell jelentsem, hogy Szanyi úr otromba nagy bakot lőtt. GG viszont teljesen korrekt (nem meglepő, ilyennek ismerem a kezdetek óta).
A másik, ami eszembe jut, az az anonimitás-saját néven írás kérdése. Nem sokkal egyszerűbb az élet, ha kijelentem, hogy én én vagyok? A címem-telefonszámom-munkahelyem nem teszem közzé, mert sok a beteg ember errefelé, de a T.Szerk tudja, hol talál meg. Sokan ismernek IRL is. Egyszerűen nem érzem szükségét a bújkálásnak.
Az Internet hőskorában létezett egy szolgáltató, a Compuserve. (Itt, Magyarországon is működtek, persze nem sokan engedhették meg maguknak a bécsi dial-up telefonszám tárcsázását.) Amolyan elő-Internetet csináltak, tehát a jelenlegi Internet eszközeit használva egy saját, zárt hálózatot. (Kb. mint ma az IRC vagy az ICQ.) A Compuserve egyik legnépszerűbb szolgáltatása természetesen a fórum volt. Amire viszont csak és kizárólag a Compuserve-es azonosítójával írhatott mindenki. Fel sem merült, hogy valami szabadon választott, anonim "nick"-kel lehessen. Nem kötelező megszólalni, de ha igen, akkor vállald magad! Vannak még itt a fórumon, akik tudnak mesélni ezekről az időkről.
Egyértelműen kerek, Gerényi Gábor pályára dobott labdája. Az általad beidézettek, kedves Péter, több rendkívül érdekes, a háttér misztikumát oszlatni igyekvő információt is tartalmaznak, melyek esetenként válasz azoknak a fajta szarkeverőknek, mely típusa, sajnálatos módon itt is észlelhető :(.
Nagyon örülök, hogy közszemlére tetted ezeket az írásokat, hadd legyen végre támpont mindenki számára, mielőtt bárki is farkast kiáltana.
Orbanissic Park
A hozzászólások kb. fele korrekt, átgondolt, szellemes, tényleg vitázó, habár a nyelvtanra csak igen kevesek vannak tekintettel. A hozzászólások másik fele adja az igazi izgalmakat, s innentől kezdve inkább ezekről lesz szó.
A valóság és a virtualitás egy sajátos keveredéséről fogok írni. Az internetről, pontosabban a magyar Indexről, végső fokon Magyarország mai lelkületének egy pillanatfelvételét adva.
A keret tehát egy rezervátum, ahol megmaradt a magyar bolsevizmus minden szemete, többnyire fasisztoid köntösben, továbbá ahová eljár szafarizni a magyar értelmiség nem kis hányada. Ahol az őskövületek a modernizmussal vegyülnek. A cím egyszer talán még meg is filmesedik, amúgy a Tanú mintájára.
Vegyük a krónikásokat! Azokat, akik az Index internetes politikai vitafórumaira a hozzászólásokat beküldik. Ők az úgynevezett "nickek", akik 99,99 százalékban álnéven jelentkeznek. Viszont sokkal könnyebb beazonosítani a küldő szervereket, vagyis ahonnan az üzenetek érkeznek. És itt az első igazi meglepetés. Az internetes vitafórumokra beérkező hozzászólások kb. egynegyedét (!) a Miniszterelnöki Hivatalból produkálják. Közpénzen, éjjel-nappal. Az egyik főcsoport a kormányzati vezérhangya, amelynek álneve önmagában is "szószólót" jelent, ráadásul legalább három munkatársat takar, mert ennyifelé oszlanak a stílusjegyek, avagy tipikus nyelvtani hibák. Ez a főcsoport a dezinformációs válogatott. A következő nagyobb krónikáscsoport az újságírók, közírók világa, közülük egy-kettő saját nevén megjelenve. Őket követik a zömmel megzuhant egzisztenciájú vagy megkeseredett értelmiségiek, majd az ultrahülye provokátorok jönnek, végül a politikusok zárják a sort. Ez utóbbiak is álnéven futnak.
Nagyon fontos szerepet játszanak a moderátorok. Ők olyan önkéntesek, akik jobbról-balra összeverődve a napi 24 órán át pásztázzák a vitafórumot, s meglehetősen szubjektív alapon törlik a cérnaszakadásos hozzászólásokat, avagy csak figyelmeztetnek. A fórumbírák jelentik a feljebbviteli testületet, ők a szuperelit. A játékszabályok leginkább a szokásjogon alapulnak, noha létezik egy néhány mondatos vitakeret is, Modus Moderandi néven. A moderátorok szerepe egy kicsit pikánssá válik attól, hogy ők maguk is részt vesznek a vitákban, hol hozzászólókként, hol bírókként.
A politikai vitatémák száma jelenleg tizenháromezer fölötti. Persze ez a valóságban csupán egyetlen egy: korunk és közelmúltunk politikai tortája megannyi szeletre bontva. A hozzászólások mennyisége túl van az egymillió szösszeneten, s kis fejszámolással az is kiderül, hogy egy-egy téma rendszerint és átlagosan kb. kevesebb, mint 100 "vélemény" után elhal. A képet igazából cirka egytucat megatopic határozza meg, amelyeknél a beszólások száma több ezer, ritka esetenként tíz-húszezer.
Ki a közönség? Ez nagyon tisztázatlan kérdés. A notórius fórumlakók állítják, hogy - legalábbis a politikai fórumokat nézve - a hozzászólók számának hozzávetőlegesen tízszerese lehet a "csupán" olvasgatók tömege. Mivel kb. 200 többször is hozzászóló "nick" bizonyosan van, amelyekből kevesebb, mint 100 teszi ezt tényleg rendszeresen, így mérsékelt becsléssel az mondható, hogy amolyan egy-kétezer fős álarcosbálról beszélünk.
"Online Hyde Park Corner! Itt még a kormányról is megírhatja a véleményét! Sőt!"
"A fórumokat moderáljuk." Ezekkel a táblákkal indul a vita. A törzsvendégek annyira uralják a terepet, annyira ismerik egymás korábbi nézeteit, mondanivalóját, felfogását, hogy igen nehéz érdemben bekapcsolódni. De ez sem lehetetlen. (Sokan egyébként havonta személyesen is összejárnak.) A hozzászólások kb. fele korrekt, átgondolt, szellemes, tényleg vitázó, habár a nyelvtanra csak igen kevesek vannak tekintettel. A hozzászólások másik fele adja az igazi izgalmakat, s innentől kezdve inkább ezekről lesz szó.
Tíz hónapja belefogtam egy sokak szerint hajmeresztő kísérletbe. Két barátom segítségével nyitottunk egy topicot, amelyen én saját nevemen jelentem meg, mint országgyűlési képviselő. Lassan az egyik leglátogatottabb vitahellyé vált. Mindenkibe belekötöttem, ami már csak azért sem volt bonyolult, mert a hozzászólások legalább kétharmada a szélsőjobboldalinak minősíthető határvonal külső-belső holdudvarában foglal helyet. Minden módszert bedobtam: az ugyanolyan ordenáré hangnemtől kezdve a legszárazabb szakmai érvelésig a teljes skálát. Volt olyan parlamenti nap, amikor szinte folyamatosan "tudósítottam", volt, amikor egy egész hetem minden programját engedtem követni. Néha megpróbálkoztam olyan nagyobb témák becsempészésével is, mint mondjuk az európai integráció, de ezekre csak nagyon vékony kereslet mutatkozott. A küzdőtér inkább a jobb-bal politikai oldalválasztás mentén jelent meg. Baloldalról hevesen szidalmazva a polgári kormány szinte minden cselekedetét, különösen a páratlan képmutatásba ágyazott páratlan korrupciót, jobboldalról pedig a 40 évnyi kommunizmust és a Bokros-csomagot.
Érdekes mozzanat, hogy a szélsőségek sorában akasztani inkább a jobboldaliak óhajtanának, a balosok jobbára a börtönben szeretnék látni ellenfeleiket. A mérsékeltebb zónákban a balosok kevés állampárti múltat mondanak magukénak, s a jobbosok pedig vagy tényleges antikommunisták, vagy inkább a hozzájuk megtért egykori bolsevik szolgálattevők. A valójában hétköznapi emberek pedig egy-egy tiszavirág életű megszólalás után messze elkerülik a sárdobálás eme virtuális terepét.
Mindezzel nem is lenne túl sok gond, csakhogy a többség által féltve őrzött virtualitás átömlött a valós életbe. A gátat először az egyik baloldalinak mondott hetilap törte át, merthogy mind nagyobb mértékben közölt az internetes írásokból. Aztán a jobboldal sem volt rest. Először egy "polgári" hetilap kezdte szellőztetni az Index polfórum tartalmát, majd beszállt a kormányzati napilap is, némi köztelevíziós támogatással. Elhibázottan, vagy tudatosan, ezt nem tudom teljes bizonyossággal megítélni, de tény, hogy a makacs, "180 fokos" véleményhamisítás is bekerült az állami eszköztárba. (Hajlok a tudatosság feltételezése felé.)
Felmerül a kérdés, hogy hol és mikor jelentkezik a szólásszabadság határa? Van-e joga az államnak, az állami hivataloknak, az állami hivatalnokoknak közpénzen és álnéven settenkedve civil vitákba keveredni, és ott az ellenzéket (jelenleg a balliberális oldalt) szőnyegbombázásokra emlékeztető véleménydömpinggel kriminalizálni? És van-e joga egy kormányzati tanácsosnak mintegy 2000 virtuális hozzászólásomból 10 tetszőlegest kicsemegézni, egy vereteset közéjük hamisítani, majd ez utóbbit az állami médiákban forgalmaztatni, közben engem, mint ellenzéki képviselőt "szellemi pufajkásnak" nevezni? Hangsúlyozom: nem civil oldalról, nem a versenytárs párt(ok) oldaláról, hanem az állam részéről! Összegezve: van-e joga az államnak egy ellenzéki képviselő ellen közpénzeken propagandaháborút viselni? A demokráciában esedékes válasz: nem!
A kísérlet lényege ez volt: bemérni, hogy a harmadik évezred elején Magyarországon mire képes a kormányhatalom az ellenzékével szemben? Milyen érvanyagot szándékozik bevetni a választási küzdelemben? Milyen eszközökhöz hajlandó nyúlni az állam? Van-e politikamentes közigazgatás? Hogy provokáltam-e őket? Persze.
Nos, az internetes laboratóriumban keletkezett válaszok a következők:
1. Ma Magyarországon az állam akarja rendezni a politikai vitákat, átvette a kormányzó pártok szerepét.
2. Ma Magyarországon az állam hamisítani is képes, bármilyen határt áthágva.
3. Ma Magyarországon az állam 40 év kommunizmusból és a Bokros-csomagból vezeti le a választási kampány úgymond polgári üzeneteit, megfeledkezve a jobboldali diktatúrák egészségromboló hatásáról éppúgy, mint az ország kortárs kirablásának hétköznapjairól.
4. Ma Magyarországon az állam aktív és sunyi szereplőjévé vált a civil gondolkodás irányításnak.
5. Ma Magyarországon az állam a mindenhatóságra törekszik.
6. Ma Magyarországon az állam visszatért az 1948-89 közötti állapotába.
Néhány héttel ezelőtt a Népszava hasábjain egy szocialista honatya írásában (Szanyi Tibor: Orbannissic park, december 27.) meglepő állítást fedezhettünk fel, amely szerint a rendelkezésére álló adatok alapján az Index.hu politikafórumán – a legnagyobb magyar nyelvű, internetes beszélgetőhely közéleti vitacsoportjában – az összes hozzászólás mintegy negyede a Miniszterelnöki Hivatal számítógépeiről érkezik. Ez a kijelentés csak azért nem keltett botrányt, mert a hálózati beszélgetőhelyekről a hazai népesség nem internetező, túlnyomó többsége nem sokat tudhat. Pedig a „tényből” levont konklúzió – ma Magyarországon az államapparátus aktív szerepet visz a civil gondolkodás manipulálásában – a legvisszataszítóbb orwelli képeket idézi elénk.
Kezdőknek szóló fórumológiám arról szól, hogyan működik fórumrendszerünk, milyen garanciák biztosítják az ott szereplők alapvető jogait, és miért lenne jogszerűtlen, ha a képviselő az állítását alátámasztó adatok birtokába jutott volna.
Százezer topik
„On-line Hyde Park Corner. Itt még a kormányról is megírhatja véleményét!” Ez az Index.hu politikafórumának mottója, mely még a hálózaton tájékozatlanok számára is gyorsan érthetővé teszi a szolgáltatás lényegét. A Hyde Park Corner intézménye a világ legrégebben létrejött polgári demokráciájának sajátos eleme: a választott érdekképviselet bonyolult – és a kisemberek számára nem túlságosan átlátható – intézményeit egy olyan eszközzel egészíti ki, amely számukra a közéletben való közvetlen részvétel élményét nyújtja. Az ezredforduló egyik legfontosabb fejleménye az, hogy a technikai fejlődés következtében létrejött egy olyan közlési forma, ami még ennél is meszszebb juthat: a közügyek intézésének valóságos közelségébe kerülhet általa bárki, akit ez érdekel. Az internetes fórumok tehát az egyik legfontosabb alkotmányos alapjog, a szólásszabadság kiteljesedését teszik lehetővé azok számára, akik elérik a hálózatot.
Van azonban egy olyan sajátossága ennek a közlési formának, amely körül időről időre heves viták generálódnak, többféle aspektusból. Az internetes fórumok többsége ugyanis megengedi a vélemények és hozzászólások anonim, azaz mindenfajta személyi azonosíthatóságot kizáró közreadását. Ez pedig nem pusztán egy vagy két domináns hálózati tartalomszolgáltató döntése alapján alakult így, hanem a piaci verseny, a természetes kiválasztódás útján. Fórumszolgáltatást hazánkban is és máshol is nagyon sokan indítottak, futtattak, illetve indítanak még manapság is. Ezek közül azonban csak azok „híztak meg”, amelyek teljes, garantált anonimitást biztosítottak felhasználóiknak, és ezt napi esetkezelési gyakorlatuk is bizonyította. Esetek ugyanis akadnak, minél nagyobb egy fórum, minél többen használják, egyre több és több. Az internetes vita gyakran kellemes időtöltés, társadalmi jelentősége felbecsülhetetlen, ám a hozzászólások stílusára nem mindig a szűzies szendeség a jellemző. Sőt.
A négyszögletes képernyőn, szabványfejléccel, szabványbetűtípussal megjelenített hozzászólásokat – amelyek ily módon mentessé válnak mindenfajta kísérő metakommunikációs elemtől, gesztusoktól, arcjátéktól, hanghordozástól – nagyon könnyű félreérteni. Még egy jó szándékú, ám textuálisan rosszul kommunikált beírás nyomán is kialakulhat tengerikígyó-hosszúságú, durvaságoktól sem mentes vita; hát még egy sommásan elmarasztaló véleményből.
Az Index.hu fórumai a beszélgetési témák páratlan gazdagságát kínálják, történetének négy éve alatt százezernél is több témát (angolból magyarított nevén: topikot) dobtak fel a közösség tagjai. Egy-egy népszerűbb topik akár több tízezer hozzászólást is megérhet, és ebből a hatalmas szövegtengerből rengeteg értelmes és értelmetlen vitát böngészhet ki a kutató. (Az internetfórumos viselkedésformák kutatásával szakemberek – szociológusok, marketingesek – is kezdtek foglalkozni.) A Drukkerkocsmának nevezett sport témájú fórumcsoportban értelemszerűen egymás torkának esik a ferencvárosi és az újpesti keménymag, de az már kevésbé nyilvánvaló, hogy vérre menő csaták alakulnak ki a véleménydominancia megszerzéséért mondjuk Vágó István játéktopikjában vagy a hififórumokon is egy-egy hangszóró-kábelezési metódus körül. Nem meglepő tehát, hogy politikai témájú fórumvitáink a jelenlegi, végletekig kiélezett helyzetben a két, közel azonos erejű ideológiai tábor élethalálharcát felnagyítva tükrözik viszsza. E viták ésszerű kordában tartása tehát nagyon fontos lehet – az adott beszélgetési szituációt elmérgesítő, a kommunikációt lehetetlenné tevő beírásokat a fórum érdekében célszerű eltávolítani. Azt azonban, hogy mi minősül ilyennek, először el kell dönteni.
Ki döntse el, milyen felhatalmazás alapján? Kézenfekvő lenne, hogy a rendszert technikailag üzemeltető és fenntartó természetes vagy jogi személy hozzon ilyen döntéseket, „rendeletekkel” kezelgetve a vitás helyzeteket. A gyakorlat azonban azt bizonyította, hogy nagyobb fórumok esetén ez az út több okból járhatatlan. Egyrészt bizonyos méret fölött hihetetlen kapacitást köt le már az is, hogy a helyzeteket az üzemeltető egyáltalán átlássa. A beavatkozást igénylő esetek többségének megértése ugyanis nem triviális feladat, egy adott hozzászólás értékelésének kimenetele legtöbbször a kontextusnak is függvénye. Sokkal fontosabb ellenérv azonban, hogy felülről vezérelt eljárásokat az internetes közösségek nehezen tűrnek. Egy jól menő hazai fórumunkat éppen az ilyen, meglehetősen szakszerűtlen konfliktuskezelés lökte a virtuális koporsóba néhány évvel ezelőtt. A szolgáltatói parancsuralommal szemben sokkal sikeresebb modell az, amit az Index-fórumoknál is alkalmazunk: a beszélgetések tartalmi kontrollját – a moderálást – maga a beszélgető közösség, pontosabban a közösség hálókommunikációs szempontból tapasztaltabb tagjaiból önkéntes alapon verbuvált minitestületek oldják meg. E testületek tagjai tevékenységükért fizetést nem kapnak, így az anyavállalattól teljes mértékben függetlenek maradnak, és egy-egy testület egy-egy témacsoport beszélgetéseiért felel: sportügyekben járatos olvasók viszik a sportfórumokat, gyakorló kismamák a baba-mama topikokat – az Index mindössze szervezési és technikai segítséget ad a rendszer működtetéséhez. A moderáló testületek működése önszabályozó: minden testület kialakítja saját működési rendjét és beavatkozásainak szabályait. Nagyon fontos, hogy a fórumközönség számára egy-egy testület munkája átlátható legyen, ez adja ugyanis a legitimitását – de az is egyértelmű, hogy az egyes témacsoportokban más és más az ingerküszöb: ami a Drukkerkocsmában még bőven megengedhető, az a Tudományban már törlendőnek minősül.
Egyetlen kis nyom
A beszélgetésekben – az üzemeltető által garantált anonimitásnak köszönhetően – mindenki egy saját maga által választott néven vehet részt (ezt hívják nicknek; magyarítása még hátravan). Az anonimitás természetesen nem kötelező, sokan valódi, polgári nevükön lépnek be az arénába. A nick tehát a beszélgetés alapegysége – egy természetes személy akár több nicken is megnyilvánulhat (akár külön karaktert, különböző virtuális személyiségeket is építhet egy-egy nick köré), de az is előfordulhat, hogy egy adott nicket több személy közösen használ, közös mondanivaló artikulálásának céljával, vagy egy jó tréfa kedvéért. Egy nick létrehozásához és a nick „szájából” elhangzó hozzászólások elküldéséhez tehát nem szükséges semmilyen személyes adatot megadni. A nick mögött álló természetes személy kiléte – szándékától függően – akár örökre titokban maradhat. (Az egyik legsúlyosabb kihágásként kezelik a moderátori testületek azt, ha valaki felfedi egy másik nick mögött álló valóságos személy kilétét.) Mindössze egyetlen kis nyom jön létre, ami azonban sokak fantáziáját megmozgatja. Az internetes kapcsolat technikai felépítéséből következően a hozzászólást elküldő számítógép azonosítója – szaknyelven: IP-címe – az elküldött szöveggel együtt megérkezik a szolgáltató számítógépére. Ily módon a fórumszolgáltatást futtató vállalat elvileg birtokába kerülhet olyan információknak, hogy például az egyes hozzászólások honnan, milyen számítógépekről érkeztek. A hangsúly itt azon van, hogy elvileg: a hálózat bonyolultságából következően e címekből legtöbbször maximum annyit lehetne kibogarászni, hogy melyik szolgáltató biztosít internetet egy-egy virtuális személyiségnek.
Politikai blöff
Hazánk hatályos adatvédelmi előírásai azonban még ennyit sem tesznek lehetővé. Majtényi László adatvédelmi biztos 1998-ban, egy precedensügy kapcsán állásfoglalást tett közzé, amelyben az internethasználók IP-címét a különleges védelem alá eső személyes adatok közé sorolta. Ez azt jelenti, hogy ezen adatokat tárolni, feldolgozni vagy kiértékelni – az adatvédelmi törvény értelmében – csak olyan szervezeteknek áll jogában, amelyek megfelelnek a törvény által definiált „adatkezelő” fogalmának. A törvény pedig ebben a tekintetben egyértelműen fogalmaz: a fórumüzemeltető mint internetes tartalomszolgáltató nem kezelhet ilyen adatokat jogszerűen, azaz a hozzászólásokkal beérkező IP-címeket érdemi feldolgozás nélkül azonnal törölnie kell. A fórumok üzemeltetője, az Index.hu Rt. tehát nem jogosult IP-adatok kezelésére, így az állásfoglalásnak megfelelően az Index technikai rendszere e beérkező címeket az elengedhetetlenül szükséges technikai processzusok végrehajtása után azonnal törli. Fórumhasználóink IP-címei tehát mind egyedileg, mind csoportosan, elvileg is és gyakorlatilag is azonosíthatatlanok, így egyetlen ember sem tudja megállapítani (a vállalat vezetőit is ideértve), hogy olvasóink vagy hozzászólásaink mekkora része érkezik a Miniszterelnöki Hivatalból. Ha valaki valamilyen illegális módszerrel (például fizikai vagy számítógépes betöréssel) mégis IP-adatokat nyerne ki egy tartalomszolgáltatóból, azt a nyilvánosság előtti érvelésében felhasználni meglehetős botorság lenne, hiszen ezzel az ügyeskedő dupla bűncselekményt ismerne el: a betörésen kívül a jogosulatlan adatkezelés vádja is megállna ellene.
Úgy gondolom tehát, a képviselő állítása nem több politikai blöffnél, és a fent említett bűncselekményeket biztosan nem követte el. Tájékozatlansága veszélyes vizekre sodorta őt, de az esetnek van egy nagyon fontos konklúziója: az internetes fórumok vitái ma már a nagypolitika részévé váltak. Lesznek ennek a folyamatnak kedvező és kedvezőtlen hozadékai is – de hogy meg kell tanulnunk élni, vagy legalább együtt élni vele, az nem kétséges.
