Azért szomorú, hogy nálunk is bezártak az ovi mellett közvetlen egy másik ovit és most EU-s pénzből pszichiátriai intézet lesz ott, 2 emeletes, hiper-szuper modern épület a tízemeletes panelházak között....hm erre nem mondok semmit, de szomorú, hogy ovira nem tudnak-nem lehet (ezt nem tudom ezért írom így) pénzt kérni így????
nem akarom itthontartani, nem azért kérdeztem, csak egy másik fórumon valaki hülyeséget írt (mmint hogy a védőnő engedélyezi), én meg nem szeretem a hülyeséget ;)
Szilvi, jó, hogy itt vagy, te biztos tudod: ha vki nem akarja oviba járatni a gyereket, holott oviköteles korban van, akkor a jegyzőhöz nyújthat be kérelmet?
Csak megjegyzem, hogy az illetékes sem tud mit tenni. Büntetik a szülőket, mert az óvodaköteles gyereket sem viszik az oviba, de ettől még nem viszik továbbra sem. Van, akit ez sem hat meg. Vagy majd a saját gyerekem mellé vállaljam be, hogy reggelente 6-8 gyereket becipelek az oviba-isibe? Tőlünk (gyerjó) is valami csodát vár mindenki. Herripotternek kéne hozzá lenni, hogy ezt elérjük.
Kötelezővé tenni szerintem baromság. Az én gyerekem szereti az ovit, előtte a bölcsit is szerette. Persze mindig vannak apróbb-nagyobb problémák, de ő nagyon igényli a gyerekközösséget, én pedig dolgozom. Viszont nem minden gyereknek (és szülőnek) jó ez így, és ezt el kéne fogadni.
Azt nem tudom, hogy ha megszavazzák ezt, akkor hová veszik fel a gyerekeket?!? Nálunk most is 30 fős csoportok vannak. Akkor ezentúl 40 fős csoportok lesznek, vagy hogy? Új ovi építésre és fenntartásra nincs pénz....
...amit mondjuk nem értek, mert semmi égbekiáltó nem volt benne, mindössze bemásolva egy cikk, miszerint 3 éves kortól akarják kötelezővé tenni az ovit, és erre 1-2 mondatnyi saját gondolat, de semmi rendszerellenes :S
Bízzál az orvosokban meg a természet anyában, hidd el előbb utóbb sikerül, és magad is meg fogod azt tapasztalni, hogy bármennyire is vágyott valaki egy gyerekre, de ha végre sikerül, és elmúlik a csoda hatása, akkor majd te is hálát fogsz adni egy olyan napért, amit te otthon töltesz a gyerek meg az ovodában... :-)))
A "vergődő madár" egyébként az egyik indiánnév a Farkasokkal táncoló c. filmből (nem tudom láttad e?) van Szélfútta Haj, Kőborjú, Kicsi ló, Álló Ököl... én meg (mert természetesen azonos vagyok vele) ezeket a neveket haszáltam szép sorban és váltogatva, szóval nem vagyok madár és nem vergődöm. A hitről meg nem mondtam semmi rosszat, csak éppen erről nem vitatkozom, mert nem vagyok vallásos. Csak éppen valahogy nem vágyom az ilyen mélyen vallásosok közé, és az érveik is hidegen hagynak. Remélem megtalálod álmaid lovagját akivel majd családot alapíthatsz és úgy neveled a gyerekeidet ahogy akarod. (De talán segítene, ha levetnéd a tüskés támadó modorodat, tudod ez a fiúknál nem túl nyerő.)
Gondolkoztam, merjek -e ide nektek írni, de remélem építő jelleggel veszitek a levelemet.
A lombikbébi oldalról kukkantottam be ide hozzátok. Picit csodálkozom, elég morcos hangulat van és egyáltalán nem csalogatóak ezek a hozzászólások, nem építő jellegűek. Remélem átgondoljátok, milyen jó, hogy van "kit" Óvodába vinni, milyen jó, hogy megadatott ez a "csoda" számotokra. Szerintem szeressétek ezt az állapotot, gondoljatok arra, hány ember "adná oda" a fél karját azért hogy babája lehessen, hogy óvodába vihessen -vagy ne vigyen valakit... Mindenkinek a maga döntése.
Tudom, nincs közöm ehhez, ez a Ti dolgotok (topic-otok), ha nem tetszik, ne olvassak ide...:) Nem fogok, csupán egy gondolat volt.....
Hááát, ez csak egy vergődő ember sarkítása. Az, hogy az ember elvek, szabályok, akármik szerint él, nem jelenti azt, hogy boldogtalan, mi is egy erősen vallásos család vagyunk, és egyáltalán nem vagyunk boldogtalanok, sőőőt, szerintem nyugodtan kijelenthetem, hogy messze boldogabbak vagyunk, mint nagyon sokan a környezetünkben, akik a vallást agymosásnak tartják. Még csak annyit a nicknevedhez, hogy nomen est omen, ráadásul ezt a nevet mi magunk választjuk, véleményem szerint nem takar egészséges embert, aki önszántából vergődő madár névvel írogat, ráadásul osztja az észt ezerrel.
Túl nagy lenne az örömöd, ha az uccsó szó is a tiéd lehetne, meg közben a porba is alázhatnál, ahogy az előzőleg megtetted másokkal is (illetve akartad) most szólok, hogy nem vagyok ehhez jó alany :)
A véletlen balesetek véletlenek, ez tény, sokszor kikerülhetetlenek. Én amiatt problémázok, hogy SZERINTEM kevés a két vagy három óvónéni annyi gyerekhez, amennyihez hozzá szokták őket rendelni. Ugyanakkor nem véletlenek a beírásaim. Amiket te írsz, azt egyből láttátok és történt is valami egyből ( ->mentők) azonban én két olyat említettem, ahol bizony málé szájjal vártak, mert NEM TUDTÁK, hogy mi van. Fölfogod? Beszorul a feje a gyereknek a mászókába és nem lett volna semmi gáz, a gyereket egyből ha látni lehet, kihúzzák és akkor nem lesz újságcikk. Az eset azonban úgy esett, hogy egy darabig szenvedett a pici, aztán a többiek látták, hogy mi van, szóltak az óvónéninek, aki NEM OTT VOLT, odajött és már csak azt látta, amit a mentősök is láthattak: hogy már késő. A másik eset meg arról szól, amikor egy komplett ovi összes gyereke nekiáll gyanús bogyókat zabálni egy bokorról, amit sokáig hagytak szépen nekik, majd később szépen gyomormosták őket (elég szar lehet egy ovisnak is) ami kifejezetten nem hasonlítható az olyan esetekhez, amiket te fölhozol. Érted, amit mondok? Vagy csakazértis meg csakazértse? :)
"De azért te csak ringasd magad olyan álomba, hogy mindentől meg fogod tudni védeni a még nem is létező gyerekeidet..."
Jó érzés belerúgni századszorra is a másikba? Rugdossalak én is, alázzalak, kössek bele mindenbe, amibe tudok? AKAROD TÉNYLEG? Szállj már le arról, hogy mi van nekem, én se foglalkozom azzal, hogy neked mi van. Vegyél vissza szépen. Ez nem a polidili.
Hát drága olvtársam, nekem kettő lányom van és egy unokám. A két lányommal egyszer-egyszer voltam mentővel benn a kórházban, mind a kettő alkalommal jóval elmúltak már ovodások (13. ill 16 évesek voltak), pedig akkor még igencsak a szociális éra játszóterei voltak divatban: betonjátszótér, fémvázas hinta, és a mászóka fémlécei között is jóval nagyobb volt a hézag mintsem mondjuk egy kisfejű ovodás fejkörméretének az átmérője. Mégis megúsztuk az ovodát, hiába, a régi gyerekek voltak az igazán fasza gyerekek mindig is mondtam én. ...
A kisebbik lányomat a tulajdon kutyánk tépte majdnem széjjel, többször le is írtam már. Tőlem 5 méterre, csak mi a házban voltunk, ő meg a teraszon, és a kiáltozásra kirohantunk... aztán már hívtuk is a mentőt. Mindez rövidebb idő alatt zajlott le jóval, mint amit most itt aklavin bepötyögök. Fül félig letépve, mély marások az arcon, homlokon és másfél centivel a nyaki verőér mellett! (Kuty természetesen másnap elaltatva lett.) A (német juhász) kutyát kiskora óta mi neveltük, szerettük, kényeztetteük, éppencsak fájt a füle, és a lányom belemarkolt. (Ő nem tudta.)
A nagybbik lányom meg kihajtotta az ablakot egy szép tavaszi reggel, az ablak kicsit beragadt, ő meg a belső csuklójával eröltette vagy mi nem is tudom - lényeg, hogy a régi szabványok szerinti háborút átvészelt vékony ablaküveg eltörött és a csuklói verőérig kimetszette a lányom húsát úgy, hogy a csont is látszott. Ott ültünk tőle két méterre mindahányan.
Az unokám pedig eddig háromszor volt kórházban (a habokra végülis), egyszer amikor 4 hónapos korában a mintegy 30 centi magas hitvesi futonágyról valahogy lehengergette magát álmában, míg az apja mély álomban aludt, és a láynom az ügyeletet felhívva azt a szigorú utsítást kapta, hogy azonnal be a Jánosba az ügyeletre! Ott is kellett maradnia az amúgy makkegészséges kisbabával majdnem másfél napig, miközben a kórház személyzete mint könnyelmű anyával úgy beszélt vele, mint egy véres ronggyal. Ugyanez megismétlődött két hónap mulva, amikor a gyerek már állni készült, és többször hanyattvágódott - egyszer olyan erővel vágta magát hanyatt, hogy a lányom megrémült, a következményeket lásd fent csak épp nem a Jánosban hanem a Bethesdában, és ott nem bántak vele úgy mint a véres ronggyal, hanem inkább nyugtatgatták - a gyereknek amúgy kutya baja nem volt.
Harmadszor éppen a napokban került kórházba: én voltam a hibás, mert a nyugtatómat elöl felejtettem, és a 3 éves gyerek kb 1 pec alatt míg mind én, mind a lányom máshol voltunk (wc, kert) belekóstolr, igaz rögtön ki is köpte, de ugye a lányom mint lelkiismeretes szülő felhívta az ügyeletet ahol azt az utasítást kapta... lásd fenn. megint csak 2 napig volt kórházban, és bár szemmel láthatólag semmi baja nem volt, de két nap fizetésnélkülisjébe került az, hogy túl lelkiismeretes volt.
Mindkét lányom masszívan járt ovodába, az unokám meg 2 éves korától bölcsibe (most megy vodába) , és onnan érdekes módon mindig egészben visszakaptuk.
De azért te csak ringasd magad olyan álomba, hogy mindentől meg fogod tudni védeni a még nem is létező gyerekeidet...
Ilyenkor lehetek én is olyan gonosz és mondhatom, ha a te gyereked feje szorul a mászókába vagy viszik gyomormosni, akkor utána ne mutogass senkire... hiszen nem kötelező az ovi - te magad mondtad :)
Ez is egy választás, illetve a te döntésed. De akkor vállald is fel életed végéig és ne másokat okolj, ha nem sikerül az életed... még akkor is, ha közben olyan taapsztalatokat szerzel, hogy esetleg nem is volt olyan okos döntés.
És ez megint nem gonoszkodás, halál komolyan mondom.
Nekem egyébként egészen érthetetlen, hogy hogyan is húzta ez a topic ennyi beírásig - hát ha valaki nem akarja ovodába adni a gyerekét hát ne adja - de ne hirdesse azt, hogy aki megteszi, az tulajdonképpen nem szereti kellőképpen a gyerekét, és hogy tulajdonképpen nem is jó anya és tuéajdonképpen az milyen rossz a gyereknek.
Az előbb már ment a dolog, próbáld meg újra! De, ha gondolod, én is elkezdhetek veled ugyanilyet játszani, írok pár kedves sort, hadd röhögjön mindenki kedvére. Mit szólsz? Nem lenne jobb befejezni? Ennyire unatkozol?
Gonosz kis megjegyzés, de tudod én egy hívő ember vagyok, és inkább "levágom kezem-lábam", minthogy az erkölcsi elveimmel ellentétesen cselekedjek.
Nem gonoszkodásnak szántam, hanem egészen komolyan gondoltam, sajnálom, ha így értelmezed. Ami meg a hívőséget illeti, nos ilyen kérdésekben nem vitatkozom, tapasztalatom szerint vagy boldog az ember, vagy elvei vannak, a kettő csak ritkán jön össze.
"Hidd el, nem ugyanaz a testvérekkel, unokatestvérekkel közös játék, az alkalmi gyermekprogramok, a játszótéren a pajtások, meg az óvodai közösség. "
Nem, nem ugyanaz az ovodai meg az ovodán kívüli társaság, de attól még társaság. Tényleg olyan nehéz azt elképzelni, hogy ilyet meg lehet adni egy gyereknek? Ezek szerint itt a topikban mindenki vagy egész nap munkában van, vagy egész nap otthon ül. Azt meg, hogy a játszótéren, játszóházon kívül is van élet, ne is említsem.