Nem csak a mozdonyon, hanem átment a vonatra a kalauzkocsiig, ahol a vonatvezzető tartózkodott. Veszély észlelése esetén, ha a mozdonyvezető nem reagált időben, a vonatvezető a síp meghúzásával tudta figyelmezteni a mozdony személyzetét a csekelvésre. Valamikor a 10-es v. 20-as években egy balesetnél fel is rótták a vonatvezetőnek, hogy ezt a zsinórt nem rakta össze és ezért a berendezést nem lehetett használni. Sem előtte, sem utána nem találtam még utaalást sem a balesetek irataiban ennek a jelzőzsinórnak az alkalmazására.
Van valakinek ötlete, hogy miért ment végig a mozdonyon a gőzsíp zsinórvezetéke? Nem tudok elképzelni semmi értelmeset (az oldali járdán állva tápfej vagy homokoló kézi nyitás közben is lehessen sípolni? A Bay Béla-féle 1908-as "Vasúti lokomotívok" azt írja, hogy gőzsíp hiba esetén segélymozdonyt kell kérni - de hogy hogyan és miért is használta volna a segélymozdony sípját, az sem tűnik valószínűnek).
Bocsánat, rosszul fogalmaztam. Fa deszkákról volt szó, amit valahogy olyan egyértelműen öndefiniáltnak vettek, hogy demonstratíve kerülték mindenhol a vastagságára való utalást is.
Múltkor kérdeztem, hogy vajon milyen vastagok lehetnek a 601-es vezetőállásán a padlólemezek, merthogy a rajzokon ezt konzekvensen nem méretezik be. Nem tudtam rájönni, úgyhogy azt találtam ki, hogy megnézem az S32-es szerkocsi rajzain, hiszen azt a magasságot illeszteni kell a mozdony padlómagasságához. Nos, ez a vonatkozó rajz:
(Majd mire magasan fent, fent, fent... úgy döntenek egyszer, hogy ez a mozdony is legyen inkább statikus kiállítási tárgy, addigra elkészül hozzá a lámpa is... :-() . Nah, de nem akarok hülye ötleteket adni, mert még meghallják odafönt.)
