Értelek, Ádám, köszönöm. Az invitálásom egyébként nemcsak a rovatunkba szólt (már csak azért sem, mert az publikus), hanem a honlapunkra is.
Ami az elveket illeti: a javaslatomat én nem szigorításnak, hanem egyértelműsítésnek nevezném. S ezt mint elvet pártolom, mert szerintem jó szolgálatot tesz az elkövetkezendôkben.
Kedves phls!
Ezt a topicot azért indítottam, mert másképpen szeretnék a helyesírásról vitatkozni, mint ahogy ti teszitek. Magam szoktam olvasgatni azt, ami ott elhangzik, megszólalni nemigen van kedvem. Ez nem bírálat, csak eltérő indítékról tanuskodik.
Persze, mások csak tegyék.
Viszont, ami a konkrét felvetésed illeti, kétszeresen nem értek egyet.
Először is azért, mert szerintem nem szigorítani kell, hanem enyhíteni, másrészt pedig azért, és ezt próbálom itt elővezetni, bár nincs rá vevő, hogy elvekről és ne részmegoldásokról beszéljünk. Például fontos elvi kérdés, hogy mennyire legyen egyértelműen előíró a szabályzat.
Kis Ádám
Kedves Ádám!
Szívbôl üdvözlöm ezt az új rovatodat. Ha "a Törzsasztalon mozgalomszerűvé váló téma" gyanánt netán a Kell-e a hejesírás :-) az Interneten? c. rovatra gondoltál, akkor meg is ragadom az alkalmat, hogy meghívjam e rovat résztvevôit annak a bizonyos "mozgalomnak", polgári nevén az Írd Jól Egyesületnek a munkájába, honlapjának gazdagítására. Szívesen veszünk bármilyen, nyelvi témájú cikket, vitairatot.
S hogy a tárgyhoz is szóljak: mindig is zavart a Szabályzatnak a (félig) idegen elemekbôl építkezô szavak elválasztására adott megoldása, pontosabban a túlzó engedékenysége. Olyanokra gondolok, mint stetosz-kóp, tipog-ráfia stb. Érteni vélem, hogy 54-ben miért kellett ilyen szellemben szabályozni a dolgot, de azóta nagyot fordult a világ! Szerintem változtatni kék ezen.
Kedves ZSB!
Nem vitatom az igazadat. Egy kicsit előbbre gondolkodtam. Ugyanis az ly és a többi "fityegő" hagyományos alakhoz a helyesírással foglalkozó már rég nem ragaszkodnak, csak a "közönség nyomásának" engednek a megtartásukkal. Az ly eltörlését már 1954-ben javasolták, azonban a Helyesírási Bizottság nem nyelvész tagjai ezt nem engedték meg.
Amire utaltam, az a helyesírási rendszer valóban alapvető meghatártozója, és ez a nevekre korlátozódik.
Kis Ádám
Kedves Ádám,
szerény (és amatőr) véleményem szerint az, hogy a hagyománytisztelet elve csak egyes tulajdonneveknél nyilvánul meg nem stimmel. Én ennek tudom be az ly-t és a sok-sok szabály végén ott fityegő "a kialakult szokást megtartva..." felvezetésű kivételhalmokat is...
Mivel én vagyok az elso hozzászóló, hadd köszöntsem kitöro lelkesedéssel újonnan létrehozott topicodat, kedves Kis Ádám. Ezennel szeretném megosztani veled és az összes (valószínuleg rengeteg...) többi leendo hozzászólóval, hogy érdeklodésemet annyira felkeltette ez a téma, hogy többé nem is kívánok vele foglalkozni.
Tudom, hogy a Törzsasztalon mozgalomszerűvé váló téma működik a helyesírásunk kérdéseiről. A Magyarulezon folytatott hosszas vitatkozások arról győztek meg, hogy a helyesírás problémáinak megoldására nem alkalmasak az AkH egyes pontjainak farigcsálása. A helyesírás szabályozásával kapcsolatban elvi problémák vannak, melyek – egyebek között – nagy teret engednek a tekintélyelvű egyéni értelmezéseknek. Ebben a témában arról szeretnék vitatkozni, hogyan lehetne a helyesírást rendszerszerűen leírni, ezek után immanens módon, tehát magából a rendszerből eredő elvek mentén szabályozni.
Szeretném a legelején megfogalmazni, hogy a magyar helyesírás rendszerét megfogalmazók munkáját és személyét is végtelenül tisztelem, és nem az ő kritizálásukra készülök. Azonban az elmúlt évtizedekben, különösen a kibernetika gondolkodásmódjának elterjedésével számos esetben bebizonyosodott, hogy a régóta rögzült rendszerek átszerkesztése, másfajta megfogalmazása előnyös. Ez a vállalti szférában az elmúlt évtizedekben gazdasági tényezővé vált. A műszaki-gazdasági rendszerek találkozása a számítógéppel elengedhetetlenné tette e rendszerek racionalizálását. Nem merész feltételezés azt gondolni, hogy amint a számítógép beteszi a lábát a helyesírás területére (betette!), ott is okoz némi kavarást.
A Makkos témában már találkozhattunk egyfajta következetlenséggel. Tova Szilárdnak írtam ott egy választ a magyar helyesírás alapelveit illetően. Szeretném első vitatémának felvetni a magyar helyesírási rendszer alapelveinek kérdését.
Azaz, nézetem szerint:
1. A magyar helyesírási rendszer két alapelvre épül, az egyik az értelemtükröztetés; a másik a hangjelölésre való törekvés.
Az értelemtükröztetés analitikus írásmód, elemzést feltételez, azonban nemcsak szóelemzést, mint azt az AkH megfogalmazza.
A hangjelölés csak tendenciaként valósul meg, egyrészt azért, mert az alapja egy átlagot képviselő köznyelv, így a valóságos beszélők nagy része számára csak áttételesen jeleni meg; másrészt azért, mert az írásrendszer és az ejtés között nincs egyértelmű megfeleltetés (például a metakommunikáció terén).
2. Bizonyos tulajdonnevek esetén a fenti elvek csak korlátozásokkal érvényesülnek. (A hagyomány azonban általában csak a töveket érinti).
3. Az elvek tendenciaszerűek, emiatt kivételek megengedhetők.
4. A szabályozás analógiás, azaz nem szükséges minden esetet pozitív módon megfogalmazni.
Lényeges lenne azonban, ha az elveket a rendszerből szűrhetnénk le, és nem ráerőltetnénk, ezért a leíró (descriptio) szemléletnek előnyt kell biztosítani az előíró (prescriptio) szemlélettel szemben.
Kis Ádám
