Közéletben, mindennapokban a latin abc a túlsúlyos, ugyanakkor a hivatalos iratok cirillel vannak (nemrég láttam szerb jogosítványt és forgalmit). Az egyházban a cirill, a szakirodalomban nem tudom.
Mennyire lehet nehéz egy szerb kisiskolásnakl, hogy gyakorlatilag egyszerre kell megtanulnia két abc-t? Mert mindkettőt eléggé gyakran használják. Amúgy mekkora az arány a kétféle abc használata között? Mondjuk külön vizgálva a közéletet, a szépirodalmat, és a szakirodalmat. (Gondolom ez utóbbinál inkább a latin betűket, míg egyházi szövegeknél inkább a cirillt preferálják.)
Nekem az tetszik, hogy a kacsa szlovákul "kacsica", lengyelül meg "kacska" (persze a kiejtése, az írásképe nem). Vicces még, hogy a franciában és a hollandban a Q betűt úgy mondják, hogy "kü". Ma vettem észre, hogy angolul a kukorica azt jelenti, hogy "méz".
Meg a hollandban a "sztempölön" (pecsételni) szó tetszik.
Egy horvátul tanuló batáromnak meg az tetszett, hogy a "letölteni" valahogy úgy van, hogy "downloadovati".
Olaszul a "színlelni" ige E/1-ben úgy van, hogy "mi fingo". Ehhez hasonló, hogy a németben a "fangen" múlt ideje "fing"
A németem társalgási szinten úgy-ahogy elmegy. Szótár segítségével sikerült elbeszélgetni a német ismerősökkel, akik nem tudnak magyarul, és közben "szinkrontolmácsolnom"* is kellett. Az első 15 perc eléggé fárasztó volt, utána már jobban ment a dolog.
Erről éppen eszembe jutott egy érdekesség: a mexikóiak az indián nyelveket maguk között "nyelvjárások"-nak nevezik, mert nem értik meg őket. Valójában természetesen teljesen különálló nyelvek, semmi közük a spanyolhoz, amely ugye indoeurópai, csak ők minden, számukra érthetetlen nyelvet "nyelvjárás"-nak neveznek :)))
Ugyanígy a baszkok Spanyolországban, akik az újlatin nyelveket maguk között "erdaldunak"-nak, azaz 'érthetetlen bikkfanyelvek'-nek hívják (ahhoz képest, hogy ők a kisebbség és az ő nyelvüket nem érti meg senki :)))
"És ha egy mexikói indián nyelvjárásokal kevert spanyolt hall az ember, akkor még nehezebb dolga lehet."
Ennek inkább a fordítottja jellemző: spanyol szavakkal kevert indián nyelv. :) Amúgy a legszebb és a sztenderdhez legközelebb álló spanyolt éppen Mexikóban beszélik, ráadásul ők vannak a legtöbben (kb. 100 millióan) a spanyol anyanyelvűek között.
"Amúgy mennyiben különbözik a latin-amerikai spanyol az európaitól? Inkább szókincsben csak, vagy nyelvtanban is más?"
Hát ha rövid akarok lenni, akkor nem többen, mint a pesti és mondjuk egy dunántúli magyar. Inkább csak kiejtésben. Az európai spanyolok sokkal jobban hadarnak és kicsit selypítenek, pöszítenek meg "horkantanak" (tehát magyar hallással úgy beszélnek, mintha beszédhibások lennének vagy gombóc lenne a torkukban), a latin-amerikai spanyol hangzása pedig sokkal kellemesebb a magyar fülnek: ők lassabban, megfontoltabban és "tisztábban" beszélnek.
A legfőbb különbség az, hogy a spanyolországi spanyolban az s-t susogva (mint a görögben, finnben, hollandban) ejtik, a z-t pedig "pöszén", Latin-Amerikában pedig mindkettőt sima magyar sz-nek. Aztán a déli tájszólásokban például (éppúgy Spo.-ban mint Lat.-Am.-ban) a szó- és szótagvégi s-t "lenyelik" vagy gyenge h-t ejtenek helyette, tehát pl. "costa" szó nem [kosztá], hanem [kohtá]. Ilyen jellegű különbségek vannak a kiejtésben. A nyelvtanban csak annyi, hogy Lat.-Am.-ban nem használják a T/2 névmást és igealakot, hanem helyette a T/3-at, ami jelenti azt is, hogy 'ti', ill. 'ők/önök/maguk'.
A spanyol 'o'-t soha nem fogod spanyol 'a'-nak hallani, mert az 'a' az magyar á. Igaz, hogy az 'o' általában sokkal nyíltabban ejtik, mint magyarul, de annyira nem, mint a magyar 'a'-t.
"Így viszont becsapós, ha ugyanaz a végződés egyik helyen ezt, a másik helyen meg azt jelenti."
Igen, de ez csak két különböző ragozási csoportba tartozó igénél igaz, és ők ezt pont ezért nem tévesztik el. :)
Van erre egy nagyon jó példa: a sentar 'leültetni' és a sentir 'érezni'. Na most kijelentő mód jelen idő E/1-ben mindkettő siento, viszont itt a szövegkörnyezet miatt nem lehet összekeverni, ugyanígy a siente az elsőnél 'ültesse le', a másodiknál pedig 'ő sajnálja', tehát ezt sem lehet eltéveszteni. Ráadásul a második bizonyos igealakoknál tőhangot is vált (e > i), ami miatt méginkább nem lehet összekeverni (pl. sentemos 'ültessük le!' és sintamos 'sajnáljuk!').
Hát én pesti vagyok, sajnos nem tudom őket megkülönböztetni, de hogy is van ez? A mentek egyszer lehet "én mentek" (pl. valakit ki a vízből), "ők mentek", "ti mentek". És mi lenne a negyedik?
Kösz. Így már tényleg nem könnyű. Hasonló ez, mint a magyarban a négy szó: mëntëk, mëntek, mentëk, mentek.
Annak ellenére, hogy sok ember beszédében nem hallható sok különbség a két e között (inkább csak tájszólásban), mégis érzékelhető ez. Pl. Hërényi Károly nevét nem soha nem értettem én Herényinek :) .
Valószínűleg a "papagály"-nak az az oka, hogy az átadó idegen nyelvben l-lel írták vagy ejtették (vö. olasz papagallo), és ezt akarta tükrözni a régi helyesírás. Az ly-t régen lj-nek ejtették (jésített l-nek, mint az oroszban), csak a mai magyarban tűnt el a j-től való megkülönböztetés.
Na de ne csak egyetlen időnél nézd! Lehet, hogy így ránézésre nem sok különbség van köztük, de pl. nem mindegy, hogy azt mondod, comemos 'eszünk' vagy comimos 'ettünk'! Nem mindegy, hogy fueron 'voltak' vagy fueran 'ha lennének'! Elég csak összekeverni két ragozást, és teljesen mást jelent úgy a két szó. Pl. ha csak összekeversz jelen időben két ragozási csoportot és azt mondod a canta ('énekel') helyett, hogy cante, az már azt jelenti úgy, hogy 'énekeljen!' :) Ez itt a nehéz!
