Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Igen Nevermore, ilyesmi válaszra vártam.
Hogy például az milyen jó játék, ha az ABC ben a morcos, tolakodó "úr" rámtolja a bev.kocsiját és én _mosolyogva_ hátrafordulok, és (szinte:) minden irónia nélkül mondom, Jaj, bocsásson meg, hogy ön elé álltam!...
a hatás fenomenális, meghökken, és 10-ből 9 visszamosolyog!!!
És máris megszépítette a percet, és máris legyőztem az erőszakosságot egyetlen mosollyal.
És ez jó.
megéri.
Tudom, hogy ez nem az engliss topic, de van egy örök igazság:
Too often, we lose sight of life's simple pleasures.
Remember, when someone annoys you it takes 42 muscles in your face to frown BUT, it only takes 4 muscles to extend your arm and bitch-slap the motherf**cker upside the head...
Az említett példa a kiváló "Rúgj belém!" (s egyebek) emberi játszma egy közkedvelt típusa.
Elemzése és antitézise számos publikált szakértői irományban megjelent már, érdemes lenne utánanézni.
Ezzel nem akarom leszólni a topicot, sőt, néha nagyon pazar egyéni megoldasok is születnek.
Kíváncsian várom a folytatást....
Azt hiszem ezek mindennaposak az életünkben, legalábbis sokkal gyakrabban találkozunk ilyennel, mint a fizikai formájával. Talán nehezebb is ellene védekezni. Ráadásul ezt majdnem mindig hozzánk érzelmileg közelálló embertől kapjuk meg. Talán több nő nyúl ehhez az eszközhöz, a férfiak inkább a hallgatásukkal 'revolvereznek'. Persze, mint minden általánosítás, ez is sántít.
Igen, az ilyesmit én is nehezen viselem, főleg mert a szüleim gyakran maró gúnnyal körítik a dolgot, vagy (bár jóval ritkábban) ordító hangnemben. Ezt én is némelyest erőszaknak érzem, ráadaásul szerintem valahol hátbatámadás íze is van a dolognak (bocs a képzavarért), mert éppen otthon, ahol ugye az ember többek közt távol van a kellemetlenségektől, nem erre vágyik az ember. Persze, nem arról van szó, hogy nincs igazuk esetleg a szüleimnek, csak hát ez a " 'ébresszünk lelkiismeretfurdalást a másikban' " stílus...
Mellesleg én már jó ideje nem reagálom le az ilyesmit, mert csak vita lesz belőle (tapasztalat), és ezért nem éri meg.
Az erőszakra csak erőszak lehet a válasz????
De az újabb erőszakot szül...
Nézzük inkább a soft lelki terror cuccot. Gondolok itt pl. drága jó édesanyám - akit szeretek nagyon, és _alapvetően_ nagyon jó a kapcsolatunk - , olyan tipusú kijelentéseire, hogy "Mert az persze nem érdekel senkit, hogy én boldogtalan vagyok, persze, menjél csak moziba, ne is törődj velem"
Én már ezt a tipusú 'ébresszünk lelkiismeretfurdalást a másikban' hangulatot is erőszaknak érzem, és nagyon rosszul viselem, sajnos általában nem is tudom jól lereagálni. Mert sóbálványá meredve nehéz....
eddig olyan erőszakkal nem akadtam össze, ami megmásította volna bármilyen elhatározásomat. kiskrampusz koromban nem egyszer vertek orrvérzésig csak azért, mert nem voltam hajlandó belátni, hogy a nagyobbaknak mindig igazuk van. amióta felcseperedtem, néha eljutott velem szemben valaki a fenyegetésig, de nem vettem be a blöfföt (ha nem blöff, hanem megver? egy verést kibírok, de utána az illető vért pisál, mert feljelentem és miután ezért megbaszták, még meg is verjük a cimborákkal : ))
Te mihhez kezdesz, ha erőszakkal kerülsz szembe?
Nem nagy dolgokra gondolok, a "hétköznapi" apró erőszakokra, amivel találkozik az ember.
Egy barátnőm mesélte a napokban, hogy egy vitatott taxiszámla kapcsán a taxis egész egyszerűen rázárta az ajtót, és testi erejének fölényével jelezte, hogy márpedig innen ki nem száll addig...
Mi történik bennetek ilyenkor?
Nem is annyira a gyakorlati megoldásokra gondolok - tudom, pl. a fenti esetben valószínüleg a helyes cselekedet fizetni, majd azonnal a rendőrséget értesíteni - de ki képes akkor erre gondolni...
Az az érzésem mindannyian gyakran talákozunk ilyen, vagy enyhébb, de mindenképpen erőszakossággal. Hogy játszátok le ezt magatokban? És ott a helyszínen? Mi a megoldás, hogy ne "nekik" legyen igazuk?
Talán szélsőséges is vagyok, nagyon szigorúan elitélem az erőszakot, minda fizikai, mind a lelki terror formájában.
A véleményetekre vagyok kiváncs, hogyan lehet védekezni, ha az ember nem szeretne azonos eszközökkel élni, hisz azt elitéli...
