Amit Viktor távozása óta csinál Peavy, az sajnos már engem se tud nagyon meggyőzni - a tavaly nyári szimfonikus koncertjüket leszámítva - és ez az ebből hallott két számra is igaz... arra meg még nem volt lelkierőm, hogy az egészet levadásszam. Az új Almanac sokkal többet ígér, még úgy is, hogy Franck és Readman távozása eléggé minőségromlást okozott énekfronton.
Hol a francban tudnék írni a tegnapi Sabatonról… az MHH-ban kiátkoznának, és a HR/GL/AOR profiljába sem passzol. Akkor talán itt, elvégre a svédek is germánok, és pont a leginkább germánkonform fesztiválon is gyakran megfordulnak...
Persze nem mentem volna el, ha nem az Apocalyptica az előzenekar... pontosabban még miattuk sem, hiszen ők is csak a Metallica-feldolgozásokra kihegyezett koncertjeivel tudtak megmozgatni sok éves kihagyás után. A Sabaton pedig egyértelműen fesztiválzenekarrá vált nálam, ebben viszont az is benne van, amit tegnap is megállapítottam, hogy összességében jó, amit csinálnak, de csak azzal a fenntartással, hogy újdonságra és változatosságra így se kell tőlük nagyon számítani.
Kivétel persze mindig akadhat, de ez nem a friss első világháborús lemez, hanem a Carolus Rex, aminek a dalai kimondottan kiemelkedtek a tegnapi átlagból. Illetve a Bismarck... de nem véletlenül nem fért rá ez a legutóbbi albumokra. Amiben viszont verhetetlenek, az a tálalás... és nemcsak a díszletek és a pirotechnika szempontjából. (Volt olyan rész, ahol már hang és fény tekintetében is valóban csatatérre illő volt az erősség.) A Red Baron repülős Hammondja alatt ugyan elgondolkozik az ember, hogy ha ilyenkor akad billentyűs, miért nem lehet állandóra szerződtetni, és akkor megint lehetne Cliffs Of Gallipoli, ami még illett is volna az aktuális tematikába.
Oda se neki, volt Price Of A Mile, ami már a finnek nélkül is nagyon oda volt téve... de most még a "töltelék" dobosuk is igencsak passzolt a képbe, még ha inkább díszletként, mint zenészként. A többi számnak is jót tett a csellós aláfestés - ez se lehet véletlen, három éve a MOR-on adott szimfonikus Sabaton-koncert is igen jól sikerült. Az Apocalyptica viszont még ha az új lemezzel közelebb is került a Cult-hoz, azt a szintet továbbra sem tudják visszahozni, akármilyen őrültek játszanak, és ők is pöpec vetítéssel támogatják meg a műsort... erre a svéd harcosok esetében sem lehetett panaszom. Elize Ryd viszont igencsak tönkrevágta a Seemann-t, akár Lindemann, akár Nina Hagen a mérték... inkább jöhetett volna Joakim Brodén erre a számra. A csaj persze ettől még jó néhány ajtócsapkodást megérne, és az I Don't Care alapján énekelni is tud (az Amaranthe megint tudatosan kimaradt), de ebben a feldolgozásban igencsak alulteljesített.
A hangzás a csellóknál rendben volt, a Sabatonnál viszont közepesen katyvasz, a ritmusgitárokból semmit se lehetett hallani - a szólók viszont mindkét gitárostól jól átjöttek - de lehet, hogy ez is csak a tömegnek a hatása. Csak jó lett volna egy kisebb kiemelt álló, az első részben halkonzerv hatás volt, többen is kimenekültek a kordonon át, és a biztonságiak is nagyon paráztak, hogy ne legyen baj. Nem is lett... de ettől még jobb lett volna az, ha ott helyezik el a színpadot, ahol a többi zenekarnál is szokás, mindenki jobban járt volna.
Egy azonban nem vitatható: maximálisan kiszolgálják ezt a nem kis létszámú közönséget. Nekem különösen az a tízféle papírfecni tetszett, amit a végén kiszórtak konfetti helyett, nagyon igényes gyűjtenivaló az összes. Meg mint mondtam, a különféle látványelemek, ahol kiderül, hogy gázálarcban is lehet énekelni... :-) de a vetítés sem volt utolsó. De a dobcucchoz inkább rakhattak volna olyan tankot, ami már volt az első világháborúban, ez elég illúzióromboló... még úgy is, hogy Joakim kilőtte menet közben... :-) Sokat elmondott viszont az is, ahogy a koncert után egymás után álltak be a kamionok (minimum hat volt), hogy összepakoljanak...
És itt tartunk 2007 óta, mikor először itt voltak Therion előtt. Ezt nem felejtik el - és a PeCsa-t sem (de valaki elmondta nekik, hogy már nemcsak bezárt, de le is bontották?) - meg a közönség hűségét sem. Ez persze több, mint a pálinkával itatás... még mázli, hogy itt a közép-európai térségben elég sok háború volt ahhoz, hogy a legkülönfélébb történelmi korszakok iránt érdeklődők mindegyikének tudjanak adni valamit. Még úgy is, hogy a cseh, lengyel és német témák mellől továbbra is hiányzik valami magyar. Ettől még itt is a nagyság átka áll fenn... hogy a nagy háború nagy turnéja nagyon sok embert is megmozgat. Ennek persze örülni is kéne, hogy egy metalcsapat idáig eljut, még ha új Metallica vagy Maiden nem is lesz belőlük, és nemcsak az időközben eltelt 30-40 év miatt... vannak hiányosságaik, de ne a lyukakat nézzük a sajtban. Ettől még szórakoztató, amit csinálnak - ráadásul nem is teljesen komolytalanul teszik - csak mondom, kezeljék a helyén a népszerűségüket, már ami a fellépés helyszínét és a beengedett közönséget illeti. De ki tudja, idővel a normál papplaci, sőt a Népstadion is kevés lesz nekik... de hogy én mikor nézem meg őket fesztiválon kívül, abban úgyis az lesz a mérvadó, hogy milyen különlegességgel tudnak még előrukkolni. Valami olyannal, ami még az Apocalyptica vendégszereplését és a szimfonikus kíséretet is felül tudja múlni...
A The Story Ain't Over lett az emlékére ajánlva, amivel Bob Catley először jött ki aznap este a színpadra... Tóbiás szinte már elcsukló hangon konferálta fel a számot, mikor Matosról beszélt...
Ja, a felsorolásból még a Saltatio Mortis-t hagytam ki, akikből a szokásos vonatkésések ellenére is sikerült hallani valamennyit... ők a külsőségeik és a számaik témája alapján is olyanok, mint az In Extremo fapadosabb kiadása, de azért a hangszereket elég jól kezelik, még ha annyifélét együtt sem szólaltatnak meg, mint Dr. Pymonte egymagában... :-) (de az általuk kínált "kenyér és cirkusz"-ba az is belefért, amikor az éjszaka közepén a turnébuszuk sofőrje úgy távozott a fesztiválról, hogy az utánfutós busszal a vasútállomás előtt és a környező büfésoron is átvergődött... :-DDD )
Hááát, ezért kihagyni ezt a fesztivált... ha nagyon genyó akarok lenni, azt mondom, hogy méltó vagy a nickedhez :-P ha némileg polkorrektebb, és a topichoz is jobban illőbb, akkor csak azt mondom, hogy tökfej voltál. Pedig itt nem nagyon képviseltette magát a Helloween...
...legfeljebb csak Kai Hansen személyében. A Gamma Ray-nek amúgy kifejezetten jót tett, hogy szereztek egy énekest, mert a frontembernek egyre kevésbé ment ez a szakma. Mikor legutóbb láttam ezt a bandát, a Rhapsody után léptek fel... de most nem volt akkora különbség a kettő között a dajcsok javára, mint akkor. Talán azért, mert most már megint Turilli mögött bizonyíthat Fabio, igaz, inkább abban a stílusban, amit Luca a legutóbbi két lemezén is kitalált. Viszont ezek is ugyanúgy kiáltanak a nagyobb fokú élő megszólalás után, igen ciki volt, ahogy Elize Ryd is samplerről ment, igazán hozhatták volna az LT Rhapsody koncertjeiről ismert énekescsajt. A múlttól meg még nehéz elszakadni, még úgy is, hogy hiába lengetett valaki az első sorban valaki egy zöld pengéjű kardot... azért még így is sok maradt a slágerek közül.
Az Eluveitie esetében az a nagy rejtély, hogy ilyen szép dallamok és egy Anneke hangján megszólaló csaj ellenére hogy tud ennyi prosztót bevonzani, akik még egy Call Of The Mountains-ra is nekiállnak pogózni, a hátsó sorokat meg közben levegőtlenre sűrítve. Utána már nemcsak dallamok szempontjából volt felüdülés az Uriah Heep, hanem a szellősebb és kultúráltabb közönség miatt is. Róluk inkább a saját topicjukban írok majd, csakis a legjobbakat.
Másnap csak este mentem ki... és noha előtte soha nem jött be a black metal, a Dimmu Borgir-tól pont hogy nem csak zúzást és károgást kaptam, mint Plzen-ben a Cradle Of Filth esetében. Itt a szimfonikus témák mellett sokkal inkább a death és a doom volt többségben, mind zenei, mind vokális teljesítmény szempontjából, ráadásul ahogy előző este az angol veteránok, ők is nagyon jól tudtak bánni a fényekkel... pedig nehéz dolguk volt, hogy a műsor nagy részét világosban kellett lejátszaniuk. De minden másra ott a füstgép... :-DDD
Az Avantasia itt csak két órát kapott, ezért nem például volt a névadó daluk meg a Scarecrow sem. Pedig pont ebben teljesít a legjobban Bob Catley, akit ugyanúgy nem hagytak otthon, mint mindenki mást, aki Pesten is kiállt a színpadra... és még plusz egy énekescsaj is belefért a pakliba. Catley mellett Atkins, Lande és Tate is jól teljesített, a Dying For An Angel-t viszont le kéne venni a műsorról, amíg nem sikerül Klaust megfűzni, hogy tartson velük... Eric Martin amúgy is halványabb volt. Igencsak meghatóra sikeredett az André Matos-ról való megemlékezés is.
Harmadnap ismét egy konstelláció ismétlődött meg... tavaly télen is a Firewind melegített a RAGE előtt. Akkor a görögök majdnem ellopták Peavy-ék elől a show-t, most azonban esélyük sem volt, és nemcsak a zápor miatt, amiben én is szarrá áztam. Ráadásul lemaradtam a RAGE dedikálásáról, és a fényképezőgépem is lemerült időközben... de ami utána jött, az mindenért kárpótolt: egy tökéletes hangzású Lingua Mortis Orchestra, ami jelen esetben Zlín vonósait jelentette, és egy-egy oboát illetve kürtöt. De még ez a csekély fúvós szekció is nagyon jól hallatszott azokon a helyeken, ahol kellett... persze az igazán legszebb részeket most is a hegedűk kapták meg. Mi más lehetett volna ez, mint az Incomplete és az In Vain végén a lassú klasszikus betétek... az utóbbi maga volt a megtestesült katarzis!!! De így hallani majdnem az egész XIII-at... csak a Paint It Black-et hagyták ki, de még a didgeridoo sem hiányzott a Just Alone-ból, ugyanannak a fickónak az előadásában, aki már a lemezen is fújta azt. Marcos Rodriguez meg most bizonyított nálam igazán, ahogy kellő profizmussal és alázattal gitározott el mindent, amit csak kellett. Egyedül a szervezők szarjanak sünt, hogy csak annyi játékidő jutott, amibe ez éppen belefért, de egy Lingua Mortis Medley már nem...
Ezek után már nem lehetett nekem bármit is adni, ami ezt felülmúlhatta volna, meg meg is kellett száradni, így inkább elmentem haza az első adandó vonatta. A végére pedig még maradt két DT... ebből inkább a svédeket vártam jobban, és valóban a Dark Tranquillity nem is okozott csalódást, még ha az ének nem is mindig hallatszott jól, és továbbra is két vendéggitárossal turnéznak. A Steel Panther-en meg jókat röhögtem hátul a lelátón, ahogy tolják az összes klisét a 80-as évekből, folyton a szexről és a kurvákról énekelnek, két szám között pedig ha nem ez a téma, akkor egymást oltják folyamatosan. Tiszta Beavis and Butt-Head, csak élő szereplőkkel és dupla létszámmal. :-DDDD De csak két csaj volt, aki megmutatta nekik a mellét, abból is az egyik minek, mert ő volt a toplessi szörny...
A Dream Theater ehhez képest megint más kategória, ahogy az Uriah Heep is volt. Mindkettőben közös, hogy csak fesztiválon szoktam nézni őket, de ezen talán változtatni kéne, mert itt is jó hangzást kaptam, megfelelő látvánnyal kiegészítve. Petrucci akármennyire látványosan öregszik (de Myung még jobban), szólózni azért még mindig nagyon tud, és erre az új lemezük is jó bizonyíték, Mangini meg sok tekintetben egyre jobban átmegy Portnoyba.
Mindezek mellett pedig még mindig jó a kaja, külön örültem az egyik árusnál a Savatage és Scorpions jelvényeknek, Vizovice patakjában láttam kiskacsákat, és egy tök jó kiadvánnyal is gazdagabb lettem Zlín tömegközlekedéséről. Most viszont egyre jobban az a gondolat érlelődik bennem, hogy majd legközelebb akkor is el kéne menni a térségbe, amikor nincs a fesztivál. Mert nemcsak a zenekarokat kéne ismételni, hanem Zlín állatkertjét, az ottani régi buszokat és trolikat, valamint Vizovice kastélyát is... és az igazság az, hogy az is érdekel már, hogy milyen lehet a szeszgyár és a vasútállomás környéke a "körítés" nélkül. Talán majd jövőre... de ha legalább ilyen jó lesz a felhozatal, mint idén, akkor kétszer megyek.
A RAGE pedig még adjon jó néhány szimfonikus koncertet, és akár egy ilyen albumot is írjanak, mert ez még mindig nagyon megy nekik...
Nem kell valakinek két jegy a Masters of Rock-ra? Mondjuk darabja 20 000-ért? De alkudni lehet. 3 napja mondta le, akivel mentem volna, és eddig nem találtam senkit, aki jönne helyette. Pedig szállás is volt foglalva, és 8 év kihagyás után mentem volna újra, szóval vártam már…
Tegnap megvolt egy hónapon belül a második Powerwolf koncertem... mit ne mondjak, az első azért jobban tetszett, de nem azért, mert Plzen-ben nem spóroltak a pirotechnikával, hanem mert ott a Lupus Dei helyett Coleus Sanctus volt, egyébként minden más ugyanaz.
Az új lemezt sokáig bojkottáltam, talán bosszúból, mert az őszi koncertre nem sikerült jegyhez jutnom. Azt már a cseheknél is megállapítottam, hogy hiba volt, mert egy baromi jó album. Sok számmal ugyan nem sikerült újat felmutatni - a Fire And Forgive a Sanctified With Dynamite, a Stoßgebet pedig a Kreuzfeuer második bőre, noha utóbbiban imádnivaló a Resurrection-Coleus vonal szexizmusa - mégis nagyon működnek, ahogy a Demons Are... pedig az már a popularitást súrolja, annyira táncolható!
Nálam persze a Where The Wild Wolves Are Gone vitte a pálmát - még a tűzben álló harmónium nékül is - akárhogy vesszük, igazi lassú számot nem tudtak soha írni, az Ira Sancti és a Let There Be Night is inkább valami elvadult kísérletezés, itt viszont nagyon megragadták a lényeget.
Az egész lemez viszont nem is az egyes számok miatt jó, hanem mert ilyen komplett szimfonikus aláfestést, ami egy WT vagy egy Epica lemezen is helyet kaphatna, még nem hallottam soha tőlük, ez egyértelműen élő nagyzenekarért kiált. (És az is milyen jó már, hogy mindegyik dalt megcsinálták szimfonikus változatban is, nekem nagyon bejött az első két Sacrilege Symphony is...)
Ha már Plzen... ott még megállapítottam, hogy a Hammerfall-t hiba volt hanyagolni az elmúlt jó másfél évtizedben. Meg azt, hogy a Civil War-nak nem okozott törést az énekescsere, az Almanac-ban viszont Viktor nagyon mellényúlt, az új arcnak még az is kihívás, hogy Peavy szintjét megüsse! (Jeanette kezébe hegedűt adni viszont jó húzás volt!)
Volt még Stratovarius, akik hozták az elvárhatót (de a fesztivál miatt Forever nélkül, pedig pont jó lett volna a végére), Dee Snider, aki lecserélte a zenészeket és inkább a rakkenrollra helyezte a hangsúlyt (pedig a The Price és a So What olyan töltetet adott a két évvel ezelőtti fellépésének, ami jobban odavert), de ettől még ugyanolyan maradt, az Arch Enemy-nél pedig hiányzott a vetítés... meg talán belőlem is egy olyan adag frusztráció, amit szívesen kiadtam volna a zenéjükre.
Ott minden bizonnyal annál jobb időjárással, mint amit itt sikerült kifogniuk... mikor legutóbb Pesten voltak, meg lehetett pusztulni a dög melegben odabent, most meg én is úgy voltam felöltözve, mint a zenekar nagy része...
Persze időjárás ellen nincs orvosság... meg nálam az is sokat bejátszott, hogy vasárnap jöttem haza a másfél hetes intenzív szabadságomról, aminek a hozadékát mielőbb fel kell dolgozni, ráadásul a munkahelyen is jobban zajlanak a dolgok. De viszont hogy ezért éreztem-e szarabbnak a hangzást, vagy az időjárás miatt, netán tényleg szarabb volt... sokáig úgy szólt, mintha a víz alól jönne, vagy az én fülemben lenne víz.
A tagokra viszont ennek ellenére sem tudok rosszat mondani, jó, hogy mindenki jutalomjátéknak fogta fel, és ennek megfelelően cukkolták egymást is. Eric Martin viszont továbbra sem tudja pótolni Klaust a Dying For An Angel-ben, de Tobias sem, aki megint lenyúlta a 25 évvel ezelőtti fellépőruháit, mint a tavalyelőtti Edguy-on. :-) Geoff Tate is az ő hangszínére hajazott rá, inkább Atkins és Lande tették oda magukat rendesen.
Bob Catley pedig... a hangja rendben volt, de ahogy végignézett rajta az ember, nem lehetett tudni, hogy csak belülről kompenzálta az alacsony hőmérsékletet, vagy valami ronda egészségügyi problémája van, amitől annyira kontrollálatlanul lengett folyton ide-oda a keze. Én értem, hogy már 70 elmúlt és nem egyformán öregszünk, de ez akkor is ijesztő volt...
Az új énekescsaj pedig elsősorban a kinézetével fogott meg, de azért énekelni is tud... meg az azért súlyos, hogy károgni-hörögni is.
Ha viszont ilyen helyzetben és hangulatban működött a dolog, majd a cseheknél még jobban fog...
Plzeni sör, az tény... de ők már csak hazai pályán itatják a szomjas rockereket. Vizovice már néhány éve közelebbről szállt, a Radegast a hivatalos folyékony kenyér...
Impozáns felhozatal, valóban! Germán oldalról jól válogattak: Gammát már ezer éve láttam utoljára, pedig anno nagy kedvencek voltak. Brainstorm utolsó lemeze nekem kifejezetten tetszik, az előző albumaik közepes(ebb) teljesítménye után. Rage a szimfónikusokkal pedig nem kérdés. Primal Fear ugyancsak jöhet!
OFFtopic vonalról is bátran nyúltak a dolgokhoz és gondolom, ez még nem is a teljes lista. Szóval lehet mi is benevezünk egy Pilsner U.(vagy mi most a szponzor sör), slivovice kombóra!
Ha idén ki is maradt Vizovice, jövőre nem fog... miután Peavy mégis előszedi a szimfonikusokat!
Akiket a hétvégén bejelentettek, azok közt is sok a topicreleváns, de akik nem azok, ... egyben az is kiderül, hogy Kai Hansen nem kizárólag a tökölésnek szenteli magát a jövőben...
Ráadásul Plzenbe is már sikerült egy csomó olyan nevet összeszedni, akik miatt nem kérdés, hogy oda is menni kell... ezek közül itt a Powerwolf és az Almanac említendő leginkább.
(És még egy prágai Metallica, meg egy-egy villamosos jubileum Plzen-ben és Brno-ban... tehát meg lesznek tisztelve általam a csehek dögivel... :-))) )
Oriasi volt, bar en nagy ritkan Kiskenel hallottam erotlenebb hangokat, Deris nagyon rendben volt vegig. Kai blokkja meg oriasi speedmetal varazslat, sok kedvencem van arrol a masfel lemezrol. Tetszett hogy minel tobb dalt probaltak megidezni, akar roviditve is.
Weikath nyilatkozta, hogy egyszeruen lustak foglalkozni a beigert kozos lemezzel. Nem is banom amugy, uljenek csak rajta, mert az elozo produktumok sem a Helloweennal, sem a Gammanal vagy Unisonicnal nem lettek felejthetetlenek.
Nos, két napja stílszerűen egy tök jó koncertet kaphattunk... aminél tényleg tökfej lettem volna, ha nem megyek el rá. Mondom ezt még úgy is, hogy valószínűleg a tavaly év végi három órás turné nekem többet adott volna, hiszen abban volt Forever And One (a kedvenc számom tőlük) és Tale That Wasn't Right is.
Viszont itt sem éppen rohadt tökkel dobálóztak... több, mint két óra egy fesztiválon, ráadásul komolyabb tökölések nélkül, az nem éppen egy marék tökmagot érő dolog! Még a dobszólónak is sikerült új értelmet adni az Ingo Schwichtenberg-re való emlékezéssel, megható volt a dobpárbaj a néhai és a mostani tag között... ezért sem húztam most annyira a számat, mert Dani nem rossz a szakmában, tényleg adta magát, hogy sokat kamerázzák, ahogy játszik, de ez itt inkább csak iparosmunka. Grosskopf-nál viszont jó volt, hogy őt is hagyták két helyen megvillanni egy kicsit.
Az igazi svungot persze a két régi "töki" adta... főleg Kai Hansen. Mégsem az ő látványuk és hallgatásuk volt igazán jó, hanem hogy Weikath-ra milyen jó hatással volt ez az újraösszeállás. Az egy dolog, hogy 70 percig képes volt megállnia rágyújtás nélkül, és abban sem vagyok biztos, hogy a második szál is sorra került-e, inkább az volt jó, hogy mennyire megtalálta az összhangot ismét Kai mesterrel, nagyon jó oda voltak téve a dupla szólók. (Meg a végén a tripla is!) Ahhoz képest, hogy amióta Sachsa a bandában volt, ő vált inkább szólógitárossá, most jobb volt azt látni, hogy mindketten egyenrangú felek... azt azért nem mondanám, hogy mindhárman, mert Kai több szólót kapott, ez pedig nem baj.
Ahogy az sem baj, hogy neki is adtak énektémákat... de azért nem véletlen, hogy Kiske is fel lett anno véve a csapatba, és hogy a Gamma Ray is legutóbb már egy külön énekessel turnézott. Különlegességnek, múltidézésnek jó volt ez, de azért jó, hogy nem ez volt a csúcspont. Nehéz is lett volna a két dalosmadár mellett... múltkor írtam valahol, hogy a Forever And One-t mennyire gyalázta Kiske, most azonban legtöbbször ő volt a jobb. (De nem klasszisokkal, csak egy kicsivel, Deris is jól összeszedte magát.) Már amikor lehetett hallani, mert ugyanaz volt a probléma, mint előtte egy nappal a Priest-en: az elején minden élvezhetetlen halk volt, aztán az ének rendbehozása még később ment, mint a gitároké.
Júdásékkal még egy közös pont volt: ott is dícsértem a vetítést, ez most is rendben volt. Persze csak a szokásos happy-metal keretein belül, itt nem akartak komoly dolgokba belemenni, de ők már csak ilyenek, és valahol még a Perfect Gentleman alatti bohóckodás is vállalhatónak tűnt, hiszen ez mégiscsak egy Helloween-koncert. Jó viszont, hogy végig a zenén volt a hangsúly, nem lehetett érezni a 7-8 évvel ezelőtti hakniszagot... valóban főattrakciónak is jó volt ez a koncert a fesztiválra. Ezt is persze csak bizonyos kereteken belül, hiszen túl nagy tömeg nem volt a színpad előtt (aki pedig volt, az nagyon rendesen viselkedett, és ez is jó dolog).
Aki nem jött el, az viszont tényleg tökfej volt. Ez a héttökű (vagy inkább 14 tökű?! :-DDD ) brigád most megmutatta, hogy érdemes még követni Hamburg szent tökét. A Maidenre sokan mondják, hogy a három gitár csak dísznek van - és igaz ami igaz, én se nagyon hallom mindig, hogy komolyan használnák akár a klasszikusokban, akár az új lemezekben. Itt viszont nagyon jól kijött ez a hangzásban... és épp ezért nem bánnám, ha ez lenne ezentúl az alap, és jó néhány tökös lemezt készítenének így. A Pumpkins United még ha nem is váltja meg a világot, és szintén a "happy" vonalba sorolható be, azért jól bizonyítja, hogy ebből még sokat ki lehet hozni.
Hogy ehhez megmarad-e a két őstag állandóra, vagy csak mellékesen csinálják a Gamma Ray meg az Unisonic és egyéb elfoglaltságaik mellett, az mindegy. Az se gond, ha az utóbbi döntés miatt megritkulnának a Helloween-albumok és turnék, elvégre a minőség fontosabb a mennyiségnél. Azt viszont remélem, hogy lesz még egy körük, ahol a még ennél hosszabb koncerttel, és lassú számokkal teli műsort is leadják. Még akkor is, ha ezért sokszor kéne tökfőzeléket ennem... :-PPPP
Irigykedhetsz is, mert kurva jó volt... Clouds és Wildhoney számai voltak csak játszva, és minden rendben volt, még Edlund is. Az Iced Earth viszont ugyanolyan szarul szólt, mint a legutóbbi pesti koncertjükön. Részletesen a zenekarok topicjában.
Az Alestorm meg megint jól szórakoztatott, de szegény kacsát nem kellett volna kinyírni... :-) :-/ a cseheknél vissza tudták egyben szolgáltatni a színpadra, itt úgy látszik, nem értik a viccet. Vagy csak kellett mindenkinek valami ereklye, kemény volt, ahogy a koncert után ott nyiszáltak szét egy nagyobb cafatot bicskával, hogy jusson többeknek... :-) (Ezt leszámítva viszont nem volt olyan őrült a közönség, mint Plzenben, nem ment akkora pogo.)
eleve a headlinerek ennyit játszanak ott, gondolom a zenekaroknak is van pár műsoros ajánlatuk. és pont van 70 perces, ami olcsóbb, mint a 90, de mégis vannak. ők sem mindenhol headlinerek, nálunk és a cseheknél éppen igen. és a végén amikor a hungarocell elemeket pakolták el, mögötte ott volt egy másik színpadkép is, amit gondolom a nagyobb helyeken használnak, talán a cseheknél is olyan volt, majd a fotókon meglátjuk :)
