"a jogvégzett Bauer Miki (Ries szocdem belügyminiszter agyonverője)
Igazsagugyminiszter,amugy Ries akkor mar csak mult idoben volt szocdem hiszen a 48-as fuziokor atlepett az MDP-be.Akik szocdemek maradtak azok nem leptek at
Belföld Archív: Eljött P. Vezér Ferenc újratemetésének napja. A kommunisták által megkínzott és akasztófára vitt pálos szerzetes egyetlen „vétke” az volt, hogy nem engedte a szovjet katonáknak, hogy gátlástalan módon erőszakoljanak meg nőket, lányokat és fosszanak ki gazdákat. A gyónási titkot megőrizte, embert nem ölt. Személyesen vegzálta a hírhedt Péter Gábor, és megvolt róla a véleménye Rákosi Mátyásnak. Kihallgatótisztje a Mikroszkóp Színpad élére repült a hatvanas években (KOMLÓS JÁNOS). Vezér Ferenc pedig, bár halálakor nevét is elvették, magyar maradt. / MNO
hogy egy erőteljes, határokon átívelő összefogás épül ki, amely arra is jó eszköz, hogy azok a fiatalok, akik nem éltek a komminista diktatúra idején, megtanulják, megértsék, átérezzék és ne felejtsék, mit jelentett a kommunizmus sötét 80-90 éve azoknak az országoknak, népeknek Európában amelyeket önhibájukon kívül kényszerítettek bele ebbe a szörnyű, kegyetlen, embertelen, véres ketrecbe.
...A magyarok nem kérnek az idegen hatalmak diktátumaiból, mondta a Terror Háza tizedik évfordulóján Hende Csaba.
...Schmidt szerint a múzeum küldetése, hogy vastagon tabuként kezelt témákat restaurál, és bemutatja a tényeket. Szerinte okos bátorság kellett, és kell ma is az intézmény vezetéséhez, ahhoz, hogy “meglássuk és nevükön nevezzük a dolgokat”. “A terrorra nincs mentség, emberek megalázására és megsemmisítésére nincs mentség” - mondta Schmidt, aki szerint ezeket a XX. századi tragédiákat beszéli ki a múzeum.
...Balás-Piri László mondott beszédében, még ha ő maga valószínűleg nem is erre célzott: “2010-ben sikerült legyőzni a posztkommunizmust, de a posztkommunizmus olyan, mint a tarack, hiába próbálják meg kiirtani, a gyökerei a föld alatt megmaradnak."
a) ez azt jelenti, hogy sok millió náci érzelmű ember él, élt a kommunista országokban.
b) A kommunizmusnak tiszta eszméi vannak?
c) Mire gondolsz, a véleményrendőrségre? El kellene újra olvasnod az 1984-et...
d) Hogy lehet, hogy ezekből a tiszta eszmékből annyi kísérlet ellenére (volt/van egy pár kommunista ország, mint tudjuk, amellett volt a kísérletnek egy laufja is, vagy 70 év) milliók vére és könnye származott csak?
A kmmunistákat nem mosdatják, az, hogy Sztálin katonái verték szarrá a nácikat megkerülhetelen tény.
A náci mosdatás van napirenden, belétve a náci szimpatzáns Horthy mosdatását is. A mai generáció szinte semmit sem tud a XX. század magyar trténelméről, és így minden baromságra vvevő.
Azokat az ideológiákat, melyek mögött embermilliók halála húzódik meg egyáltalán nem lehetne mosdatni.
A kommunizmussal mégis igyekeznek ezt tenni.
Ennek több oka van. A kommnisták közöttünk élnek, komoly gazdasági hatalomra tettek szert, és gyakorolják a kapitalizmust (többnyire a legvadabb formáit), múltjukat viszont szeretnék rózyaszínre festeni, hogy tükörbe nézhessenek, és unokáiknak izléésük szerint hazudozhassanak. (Ebben a rendszerváltás is hibás, hogy ezt lehetővé tettte)
Másrész nagyon sok nyugatinak fogalma sincs, mit jelent az, hogy kommunizmus, ezért ragyogóan félre lehet őket vezetni.
Emögött az is van, hogy a gyilkos kommunizmus szövetségese volt a demokrata nyugatnak, a nyugat pedig szövetségesének sok mindent elnézett, ezáltal automatikusan mosdatta a szerecsent. Nürnbergben nem véletlenül nem került elő katyn, és hóhér (szovjet hadbíró háta mögött - Sztálinnal, CSEKA-val, gulággal, kivégzések ezreivel, milliók halálával Ukrajnában) ítélkezet a hóhérok felett.
Ilyesmi létezett, de nem túl nagy léptékben, a náci ideológiával végülis nem volt összeegyeztethető a zsidó állam létrehozása. Hitler eleve kategorikusan kijelentette, hogy Izrael nem lesz normális állam, hanem csak a zsidók machinációinak a fellegvára, és egyfajta végső menedék a bűnözőiknek. Csak addig működhettek ilyen programok, amíg a náci vezetés alsó szintjei nem tudtak a felső szintek véleményéről.
Az információk valószínűleg az alábbi két, szalonképes és hiteles szerző művéből származnak, amelyeket két nem szalonképes webhelyen találtam, de egyelőre nem gondolom, hogy hamisan idéztek:
’Hannah Arendt wrote in her book Eichmann in Jerusalem: A Report on the Banality of Evil,
"Of greater importance for Eichmann were the emissaries from Palestine, who would approach the Gestapo and the S.S. on their own initiative, without taking orders from either the German Zionists or the Jewish Agency for Palestine. They came in order to enlist help for the illegal immigration of Jews into British-ruled Palestine, and both the Gestapo and the S.S. were helpful. They negotiated with Eichmann in Vienna, and they reported that he was 'polite,' 'not the shouting type,' and that he even provided them with farms and facilities for setting up vocational training camps for prospective immigrants. ('On one occasion, he expelled a group of nuns from a convent to provide a training farm for young Jews,' and on another 'a special train [was made available] and Nazi officials accompanied' a group of emigrants, ostensibly headed for Zionist training farms in Yugoslavia, to see them safely across the border.) According to the story told by Jon and David Kimche, with 'the full and generous cooperation of all the chief actors' (The Secret Roads: The 'Illegal' Migration of a People, 1938-1948, London, 1954)...’
But probably the most bizarre liaison between Hitlerism and Zionism was in Austria and Hungary, where prominent Jewish leaders actively cooperated with the Nazis in registering the Jewish population and keeping order in the ghettoes, in return for allowing the emigration to Palestine of thousands of young Jewish pioneers. The Nazis even agreed to set up agricultural schools for the would-be emigrants in Austria. This entire affair is described in rhapsodical terms in The Secret Roads by Jon and David Kimche, two prominent British Zionists.'[Utóbbi az izraeli titkosszolgálat főnökhelyettese, majd a külügyminisztérium főigazgatója lett] 'They describe how two young Jewish settlers made their way back to Berlin and Vienna in 1938 in order to put the plan to the Gestapo. Adolf Eichmann readily agreed to the scheme, and even expelled a group of nuns from a convent to provide a training farm for young Jewish emigrés. By the end of 1938, about a thousand Jews were being provided with training in these establishments. The two emissaries were allowed to move freely about Germany. They were even allowed to visit internment camps and select the most able Jewish youngsters for training and subsequent passage to Palestine.
Eichmann himself admitted to being a staunch Zionist, ever since he had studied Herzl's classic, The Jewish State (original title An Address to the Rothschilds) as part of his S.S. training. Eichmann attended, in civilian clothes, the commemoration ceremony of the thirty-fifth anniversary of Herzl's death. And in 1939 he protested against the desecration of Herzl's grave in Vienna. In 1937 Eichmann had visited Palestine on the formal invitation of a Zionist official. But he had scarcely arrived in the territory whereupon he was deported to Egypt by the British authorities. In Cairo, he was visited by a representative of one of the Jewish terrorist organizations Hagannah.
Even well into the war, in 1944, Eichmann still liaised with his Zionist friends. He made a deal with Dr. Rudolf Kastner, a leader of the Budapest Jewish community, that several thousand prominent Zionists would be allowed to emigrate to Palestine in return for Kastner keeping order amongst those who were being shipped to concentration camps.
The Kimche brothers paid tribute to Eichmann's efforts on behalf of the Jews in The Secret Roads. "Eichmann may go down in history as one of the arch murderers of the Jewish people, but he entered the lists as an active worker in the rescue of the Jews from Europe."They go on to point out that the Zionist agents in Europe regarded the British as "the chief enemy," not Germany.
A zsidók bevándorlását "Hitler helyében az segítettem volna pénzzel és fegyverekkel"
Úgy olvastam valahol, hogy még ennél komolyabban is segítették őket. Eichmann már 1937-ben közel-keleti mezőgazdasági tevékenységre képezett ki zsidó fiatalokat Ausztriában.
A nácizmus szerecsenmosdatása nem folyik, de a kommunizmusé folyamatosan. Azért.
"Amikor Alain Besancon történész A kommunizmus fekete könyvének magyarországi megjelenésekor beszámolt róla, mekkora ellenállásba ütközött a tekintélyes nemzetközi történészapparátussal, hosszú évekig tartó munkával létrehozott kézikönyv franciaországi publikálása, kicsit meglepődtünk. Az ember azt gondolná, hogy egy kommunista diktatúra múltjával nem terhelt, szabad szellemű, hatalmas kultúrájú országban az ilyesmi nem lehet gond. Hogy ez csak nálunk lehet probléma.
Lett is: a könyv magyar megjelenését követően arcpirító érvekkel szánalmasan hadakozó vitaügynökök forgatták pennájukat a Népszabadságban és más baloldali orgánumokban, hogy mentsék a menthetetlent. Hát nem azt idézték Besancontól, hogy „a kommunizmus és a nácizmus kétpetéjű ikrek”. Hol a kommunizmus elterjedése következtében mintegy százmillió halálos áldozat számát akarták csökkenteni, hol a történészek tudását, használt forrásanyagait vonták kétségbe. Az évtizedes vita aztán elült, ma már a gimnazisták is tudják, hogy százmillió ember halt meg a „nagyszerű eszme” kevésbé nagyszerű gyakorlata következtében, Gulagon, börtönben, uránbányában, Kolimán, Recsken, „hosszú menetelésben”, kambodzsai átnevelőtáborokban, az értelmiség megregulázására kitalált, Franz Kafka fantáziáján túltevő büntetőtelepeken.
Az volt akkor a legmegdöbbentőbb, hogy akik a kommunizmus viselt dolgait végre tudományos rendszerességgel, bőségesen adatolva, rengeteg idézettel, megrázó naplórészletekkel bemutató művet támadták, azoknak eszerint nem fájt Oszip Mandelstam halála. Nem fájt Varlam Salamov húszéves kolimai megnyomorodása, Faludy György recski szenvedése, sem Sosztakovics vagy Bulgakov meghasonlása, Fagyejev öngyilkossága, Paszternak tragikus sorsa, nem fájt nekik a náci tábort megjárt és ’56-ban elítélt Angyal István kivégzése, nem fájt nekik semmi se, csak a saját megingó presztízsüket féltették. Százmillió halott! Uramisten, mi lesz a fasizmusváddal? Hiszen nácik, nyilasok, fasiszták együttesen ennek a töredékét sem tudták előadni!
Aztán telt-múlt az idő, és a cinkelt kártyák visszakerültek a pakliba. A kommunizmus bűneiről újfent alig esik szó. Így van ez a megroppant gerincű Európában: nácizni lehet, „komcsizni” nem komilfó. A szombaton tartott országos megemlékezések tanúsították: ez az egy nap, február 25-e kivétel. Persze, a baloldali politikusok beszédeikben kerülgették a forró kályhát, már akik egyáltalán eleget akartak tenni az emlékezés hivatalosan rájuk hárult kötelezettségének. Szegény Kovács Béla érdemeit és szenvedéseit nem akarnám kisebbíteni, de van abban valami elképesztő, hogy több megemlékezésről mindössze ennyi volt a közlemény: „65 éve ezen a napon hurcolták el a Szovjetunióba Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt akkori főtitkárát. Ebből az alkalomból országszerte megemlékezéseket tartanak.” Slussz.
Szeretnék eloszlatni egy tévhitet: a kommunizmus áldozatainak emléknapja nem azért lett kiemelten az emlékezés napja, mert Kovács Bélát ekkor vitték el a szovjetek. Az csak a kiválasztás apropója volt. Emléknap azért lett, mert annak az eszmének az erőszakos propagátorai és hatalomra jutott senkiházijai miatt a 20. században százmillió ember meghalt. Sztálin, Rákosi, Berija, Mao Ce-tung, Pol Pot, Visinszkij, Péter Gábor: néhány találomra kiragadott hóhér. S a „nagy kommunista eszme” hívei új köntösben itt vannak köztünk. Az Európai Parlamentben Vörös Danny ágál megzöldülve ellenünk, az ifjúkorában maoista Haraszti Miklós, korábban az EBESZ sajtószabadság-felelőse mostanában Washingtonban támadja a magyar médiatörvényt, vagy ami éppen kézre esik neki, s ahogy eddig, nyilván ma is szorgalmasan működteti bejáratott sajtó-kapcsolatrendszereit.
Az emlékezés tehát nagyon fontos, de ha formális, az rosszabb, mint a hallgatás. Sokat elárul erről az emléknapról, hogy a legmegrázóbb beszédek a puszta tényekre szorítkoztak" /MNO
Ez a közhely (minden nap háború van valahol) igaz is, meg nem is. Az emberiség nagy része békében él 1945 óta. Még az USA lakossága is alapvetően békében él, noha az elmúlt hatvan év nem kis részében hol itt, hol ott vívtak valami korlátozott jelentőségű helyi háborút. (1950-53, 1965-73, 1991, 1999, 2001-2012, 2003-2011, stb.)
Mindenesetre az biztos, hogy a második világháború nem volt olyan elkerülhetetlen dolog. Három politikai vezetés is elkerülhette volna: a németek 1939-ben, a britek 1939-ben és 1940-ben (utóbbi esetben békét köthettek volna, és akkor a háború marad egy korlátozott európai háború), az amerikaiak 1941-ben. A német-szovjet háború az adott keretek között talán nem volt elkerülhető, bár a szovjet vezetésnek talán arra is lett volna lehetősége, mert Hitler 1940 novemberében, a Molotov-féle kemény követelések után döntött csak amellett, hogy a háború elkerülhetetlen, és ezért azt feltétlenül szükséges a számára kedvező időpontban és helyzetben minél hamarabb megindítani. Az biztos, hogy a németeknek nem volt okuk a szovjetekben megbízni, és ez fordítva is igaz.
Hát én egyszer olvastam egy cikket erről a himlős takaróról, és aszerint egyetlen egy ilyen esetet ismerünk, ahol valaki javasolta egy erőd parancsnokának, hogy ilyen (járványkórházban használt) takarót adjanak az indiánoknak. Semmilyen adat nincs arra, hogy a tanácsot megfogadták-e. Arra meg végképp nincs adat, hogy ennek hatására akár csak egyetlen indián is megbetegedett volna. Mindenesetre ez a himlős takaró folyamatosan felbukkan hol itt, hol ott. Pedig egyetlen egy, bizonytalan kimenetelű javaslat az alapja. Ez alapján aztán nehéz azt mondani, hogy biológiai hadviselést folytattak volna a keresztények az indiánok ellen...
Egyébként én csak arról írtam, hogy a "kereszténység fekete könyvében" az indiánok kiirtása (mégpedig a mexikói és perui indiánok kiirtása) lenne a messze legnagyobb tétel. Mivel sajnos a boszorkányüldözéseknek az áldozatai legfeljebb százezres nagyságrendben lehettek sokszáz év alatt (és amúgyis inkább egy pogány eredetű babona áldozatai voltak, a keresztény püspökök és más vezetők általában felléptek a boszorkányüldözések ellen), a keresztes háborúk áldozatai egyfelől háborús áldozatok, másfelől az áldozatok száma több mint vitatható (pl. a jeruzsálemi mészárlás kapcsán az az izgalmas, hogy a mészárlás állítólagos áldozatai, a helyi és környékbeli muzulmánok semmilyen írásos forrásban nem emlékeznek meg róla, kizárólag keresztény írásos forrásból tudunk erről, viszont az meg lehetett szimpla hencegés, mert akkoriban nem is tartottak igazi ostromnak egy olyat, ahol nem irtják ki a helyi lakosságot, mindenesetre a város lakosságának a nagy része évtizedekkel később biztosan muzulmán volt), stb. stb. Szóval a kereszténységnek ilyen értelemben a fekete könyve kétezer év alatt se tartalmazhat talán egy-két milliónál több halottat, ami azért elég sovány.
A kommunizmus esetében meg a szovjet bolsevizmus vagy a kínai maoizmus áldozatai önmagukban is jó sokan vannak.
Az amerikai zsidókat csak mint számos tényező egyikét említettem.
Amellett meg kitartok, hogy
1) az amerikai zsidók igenis viszonylag befolyásos elemek voltak (pl. a média, ideértve a három rádióállomásból kettőt, a nyolc hollywoodi stúdióból hatot, vagy a sajtó, pl. a legnagyobb napilap, a New York Times állt zsidó ellenőrzés alatt, nem beszélve a zsidók hirdetési bojkott szervezési képességéről, vagy akár az adminisztráció néhány befolyásos posztján is ott voltak, vagy pl. Roosevelt-tel találkozott pont a Lend Lease előkészítése idején Armand Hammer, nyilván nem távirányította az elnököt, de hogy semmi hatása ne lett volna, az azért kérdéses)
2) az amerikai zsidók ellenségesen viszonyultak a németekhez
3) az amerikai zsidók, ahol tehették, kihasználták a pozíciójukat a németek ellen, pl. készült több németellenes film Hollywoodban, a sajtó fölöttébb negatívan számolt be mindenről a németekkel kapcsolatban, miközben különösen vigyáztak a szovjetekkel kapcsolatos kép minél rózsaszínebbre festésére, jellemzőek a New York Times cikksorozatai)
Ebből nem következik, hogy az amerikai zsidók abszolút módon uralták volna az USA-t (ez egy könnyen cáfolható szalmabáb, mint ahogy meg is cáfoltad), vagy hogy bármi mellett lobbizhattak volna (ugye miután ellenséges hangulatot keltesz a németekkel szemben, azután nehéz lenne amellett lobbizni, hogy hadifontosságú anyagok szállításáról egyezzél meg velük mondjuk menekültek kiengedéséért cserébe, ráadásul a németek 1941-ben már nem akartak zsidókat kiengedni, részben azért sem, mert "atrocitás-propagandától" tartottak).
Amellett az állításom mellett is kitartok, hogy egy esetleges nyugati-német béke esetén (amire 1939-ben, és 1940-ben is volt esély) egyszerűen nem kerülhetett volna sor a holokausztra. A németek nagyon tudatosak voltak abban a tekintetben, hogy a "kérdést" csak háború idején lehet "megoldani", lásd pl. Raul Hilberg monográfiáját.
És a számok, a legyilkotak számai megmutatják az összevetés után a rendszerek különbségeit. A "kb."-ban nagyon nem mindegy, hogy a kisebb, vagy a nagyobb emberirtás szórásába esett valaki.
A SZU is elkezdett egy melegháborút két héttel később. Egyébként meg a briteknek semmi kötelezettségük nem volt Lengyelország megsegítésére 1939 augusztusáig, az egy teljesen szabadon meghozott brit döntés volt, hogy melegháborúba mennek a németekkel. Sőt 1940 nyarán meghoztak egy másik döntést, miszerint inkább feláldozzák a birodalmukat, mintsem megegyezzenek a németekkel.
Nem, hiába hosszabb idő, mégis kevesebb áldozat. Az amerikai indiánok kiirtását meg hasonló sületlenségeket szoktak odaszámolni (az amerikai indiánokat a járványok irtották ki), de összességében a katolikus egyház - sokak bánatára - alig ölt meg valakit, ha akárcsak egy közepesen gyilkos totális diktatúra (pl. Észak-Vietnam az ötvenes-hatvanas években) egy-két évtizedével vetjük össze.
Egyáltalán nincs igazad. Az emberiség fejlődik, és amit régen meg lehetett csinálni, azt később már nem. Nehogy már egy rabszolgatartó, vagy feudális rendszert összahasonltsunk a XX. századdal!
