Rosszul érzed, nincs bukás ebben a topikban. A hozzászólások száma, milyensége nem téged minősít.
Valamikori barátom erre azt mondaná, hogy a bukás az, ha az ember meg sem próbálja.
Amerre jártam.
A leírás jobb, mintha én tettem volna.
Nemcsak az én véleményem.
vörsi Betlehem Kevesen foglalkoztak az emberek örömszerzésével.
Talán az új évezredben.
Tiborc
Hozzászoktam, hogy ez a topica csak az én élményeimet fogja tartalmazni.
Legyen, mert az idén karácsonykor is voltak, lesznek.
Talán átírjam az évszámot? Nem érdemes.
Én így készültem a karácsonyra.
Bár ilyentájt Ebenezer Scroogee élményeit olvasom, legyen a milleneumi év a fiataloké.
Szombaton az Amadeus énekkar karácsonyi összeállítását hallgattam meg a Váci utcai iskolában. Ismerem Őket ifjabb korukból, amikor még a Veres Pálné utcai iskola kórusa voltak. Idősebbek lettek, a főiskola mellett énekelnek, és csak elismeréssel szólhatok róluk. Két évvel ezelőtt megjárták Amerikát, és ott is sikerük volt.
Számomra Ők a jövő értékes polgárai.
Betlehemezést is láttam, nekem meglepőt, mert én még annak idején másféle felfogásban előadott darab részese voltam.
Ismét egy budapesti nyugdíjasház volt az előadás helye. A betlehemi játékot a budapesti Boldog Özséb templom János Atya által szervezett fiatalok adták elő, meglepően modern és mértéktartó előadásban, és zenei kísérettel.
Szép volt, és örültem a jelen lévők vendégek, és az önkormányzat ott lévő képviselőinek őszinte meghatottságának, és tapsának.
(Zárójelben, azoknak, akik ismernek: mint technikai segédszemélyzet, csak egy Ave Maria, és egy Adj, Uram Isten számnál voltam közreműködő. Nálamnál nagyobb sikere volt a dal előadójának, és a kísérőjének.)
Volt egy másik élményem is, de ezt kérem, nálamnál avatottabb szerzőtől olvassák majd el: a vörsi Szent Márton római katolikus templomának betlehemi remekművét láttam. Az írás, és a fotók csak később lesznek olvashatók a neten.
Kivételesen nem vitát szeretnék olvasni, hanem élményeikről szeretném, ha beszámolnának. Szűkebb környezetünkből - azaz a világból!
Köszönöm szíves figyelmüket, beszámolóikat, és mindenkinek szeretettel kívánok kellemes karácsonyi ünnepet!
Vállalni kell a jót, és a rosszat is!
Ezzel a topiccal irtózatosat buktam, pedig megindítását fél évvel ezelőtt terveztem el! Akkor még kokettáltam a gondolattal, kérem Nyírő András és stábja segítségét!
Sikeresebb lett volna, de volt egy főszerkesztő váltás, és nem akartam, hogy az esetleges kudarcért bárki is Őt okolja.
A bukás az enyém, elviselem, kaptam az élettől ennél sokkal nagyobb pofont is.
Az utolsó szó jogán engedtessék meg két tévékritika idézése, amelyek a topic eredeti gondolatához kapcsolódnak. Az idézetek szerzőjét feltüntettem, az eredeti szöveget csak a Word helyesírás ellenőrző változtatta meg.
Az idézetek:
„Ne engedelmeskedj!
Majd egy évvel ezelőtt nagy hatású, lázító beszédet mondott a Harvardon Charlton Heston amerikai színész, akit mi évente legalább egyszer (karácsonykor vagy húsvétkor) Ben Hurként pillantunk meg valamelyik tv-programban. Ez idén az RTL Klub hozta 24-én és 25-én délután a Ben Hur című filmet - jó választás volt. (Jobb, mint az MTV 1 ünnepi adása, a Miss Daisy sofőrje, mely egy, a karácsonyt utáló, rigolyás öregasszonyról szól.)
Ben Hur
Ez a 40 évvel ezelőtt készült, bemutatója után a kritikusok által sokat szidott, a közönség - és az Oscar-díjról döntő filmakadémia tagjai - által igen szeretett produkció a maga amerikás történelemszemléletével, káprázatos látványvilágával még mindig magához tudja bilincselni a nézőt. Sőt, gondolatébresztő mozzanatai is vannak. Most például azzal a mondatával vágta mellbe az embert, amelyet a Krisztus kereszthalálát végignéző főhős, a népéért harcolni kész Judah Ben Hur ajkára adott - zárszóként - az író, Lewis Wallace és a rendező, William Wyler: "hangjával kiütötte a kezemből a fegyvert". A világ megváltójának, a szeretet apostolának 1999. születésnapját ünnepeljük, nevétől visszhangos a média meg az üzleti élet, és már most készülődünk a kerek évfordulóra, a 2000. születésnapra. Rómából minden adó közvetítette a szent év "kapunyitását", de Csecsenföldön minden eddiginél ádázabb háború dúl, és a föld más pontjain sem hallgatnak a fegyverek. Az emberré lett istengyermek sem születésének tényével, sem a tanításával, sem az életpéldájával nem üti ki a gyilkos szerszámokat a kezekből, története gondolati séma lett, pótcselekvési előírás így december vége felé, kaptafa, amelyre jól-rosszul ráillesztheti műsorszerkesztési elképzeléseit akármelyik televízió. Nekünk, kelet-közép-európai népeknek, akik tíz éve egy templom kapujából, Tőkés László temesvári parókiájáról indítottuk el küzdelmünket lelkünk szabadságáért, egyetlen évtized elegendő volt ahhoz, hogy belesimuljunk a világtrendbe, s a mások által kialakított formák szerint köszöntsük Jézus születését, nem pedig a magunk jó hagyományai szerint. (Az 1989-es erdélyi eseményekről szerencsére nem feledkezett meg a magyarországi média, a Duna televízió Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet! című műsorával, az MTV 2 a Magyarország 2000 nevű műhely keretei közt idézte meg ama temesvári adventet.)
Chalton Heston egyébként éppen ezért harsogott nevezetes beszédében a Harvardon: a gondolat szabadságáért. Hogy ne engedjük "posvánnyá változtatni az agyunkat", ne engedelmeskedjünk azoknak, akik megparancsolják, mit gondoljunk, mondjunk, tegyünk. Csatlakozzunk - ajánlotta - történelmünk nagy nem engedelmeskedőihez, mindenekelőtt Jézushoz. Mert az engedetlenségnek igen nagy az ereje: vallást lehet vele alapítani, önkényuralmakat legyőzni, országot fölépíteni... Heston a "leginkább idomított ifjú nemzedéknek" szánta mondandóját, azoknak, akiket - nagyapjuk mércéjével mérve - gyáváknak nevezett. (Helyesebb lett volna talán a megtévesztett, a manipulált jelzőt alkalmaznia.) „
„Parlamenti kiskarácsony
De milyen jelzővel illethetjük mi idehaza azokat a hat-nyolc-tíz éves gyermekeket, akik az MTV1 árulkodó kameráinak a "tanúsítványa" szerint alig leplezett közönnyel nézték végig a parlamenti kiskarácsony műsorát? Az Országgyűlés elnöke, Áder János hívta meg őket szent karácsony ünnepén, a műsort Bors néni (Molnár Piroska) vezényelte - és a mai magyar gyermekkultúra jelesei szolgáltatták nekik. Mindenki tette a parlamenti dobogón, amit év közben tenni szokott (Kukorica Jancsi megszemélyesítője énekelt, a kisegér Hűvösvölgyi Ildikó képében dallamosan cincogott...), és az ifjú nézősereg fegyelmezett értetlenséggel fogadta, hogy az országházi kultúrműsor más, mint az ô hétköznapi ismeretviláguk. Sehol semmi Szkubidú vagy Lucky Luke, de még egy kis Krimivetélkedő se (ezeket az úgynevezett gyermektévé szállította december 25-én különböző televíziós adók rendkívüli ajándéka gyanánt). Csak színház, csak irodalom, csak zene, ütleg és akció nélkül. Nem tudom, mi az aggasztó: az, hogy a Parlamentbe meghívott gyermeknép engedelmesen elviselte azt az összeállítást, amely feleselt azzal, amibe belenőtt, amit rátukmált a "szabaddá tett" média eszmélődésének első pillanatától fogva; vagy az az igazi szomorúság, hogy a függetlenségünkbe beleszületettek nemzedéke nem villanyozódik fel sem attól, hogy vendég lehet az ország aranyló házában, sem attól, hogy a XX. századi gyermekkultúra kincseit terítik elé (igaz, vitatható színvonalon). Lehet rajta tűnődni a XXI. században: hol kell keresni az ingerküszöbét, a lelkét ennek a médiumok által idomított ifjú nemzedéknek?
Lőcsei Gabriella
Elnézést kérek, hogy más irányú elfoglaltságukban zavartam a Tisztelt Asztaltársakat!
Ma reggel érdekes beszélgetőműsor volt a rádióban (BBC World Service) - a Karácsonyról. Jött számos hozzászólás a világ minden sarkából (Norvégiától Thaiföldig), mindenféle vallású (és ateista) hozzászólótól. Egy-két gondolatot felidézek.
1. A Karácsony "elkommercializálódott".
Ez nem jó, mert elveszett a spirituális tartalma. Ez jó, mert ha a "big business" valamit nem karol fel, az elhal. Ez nem jó, mert sokan belerokkannak (fizikailag "shop till you drop" és financiálisan, ami gyakran családi válsághoz vezet). Ez jó, mert jó dolog ajándékot adni, ezzel mutatjuk, hogy gondolunk valakire és szeretjük.
---------
2. Vigyázni kell mások érzékenységére.
Amerikában egy iskolában karácsonyfát állítottak, de a felügyelet eltávolíttatta, mondván, ha ott marad, az iskola elveszti az állami támogatást. Hasonló okok miatt számos cég "Happy Holidays"-t hirdet a "Merry Christmas" helyett.
-----------
Kíváncsi lennék a véleményetekre: hogyan is kellene itt és most Karácsonyt ünnepelnünk (2000 évvel azután, hogy Karácsony "oka" (Krisztus) megszületett)?
A karácsonnyal kapcsolatosan kétféle érzés kavarog bennem.
1. Szokás mondani, hogy a karácsony a szeretet ünnepe, aminek van egy olyan vetülete is, ami az egész évi szeretlenségeinkért való vezeklést jelentené. - Egész évben oda se bagóztunk "szeretteinkre", ám karácsonykor körberohanjuk őket kisebb-nagyobb ajándákokkal lelkiismerütünk elcsendesítése reményében.
2. A kereszténység legfőbb ünnepe, ami Isten szeretetének legfőbb bizonyítáka, vagyis Jézus földrejövetelének megünneplése.
Kedves Tiborc!
Nem akarok ünneprontó lenni ebben a topicban, ezért nehéz szívvel, de fel kell hívni figyelmünket nehézsorsú honfitársainkra is.
Aktuálisan Verebes Istvánra gondolok, akinek nagy nehézségébe kerül, hogy családjának és gyerekének békés és boldog karácsonyt teremtsen.
Legyünk vele szolidárisak.
Régi kedves gyermekkori emlékek fűznek a betlehemezéshez.
Kedves népszokás, most egy nagyvárosi betlehemi játékról szeretnék említést tenni, elnézést, rögtön a főpróba után, az előadás, és annak esetleges televíziós közvetítése előtt.
Egy fővárosi idősek otthonában láttam Lakatos Menyhért betlehemi játékát. A szereplők nem fiatalok, inkább idősek, de ugyanolyan hittel, szeretettel, őszinteséggel- nem szerepelnek, hanem- adják önmagukat, amelyhez nem színészi adottság, hanem igaz emberség kell!
Jól esett látni, átérezni. Felidézte a gyermekkort, és megkérdőjelezte a jelent: megtettünk mindent a másik emberért? Vannak olyan igaz, tiszta gondolataim, cselekedeteim, mint az előadás, a betlehemi játék alkotójának, részt vevőinek?
Láttam már gyermekektől előadva, most idősebbektől, de mindkettőben a szereplők válóban azt sugározták, ami a karácsony lényege: a szeretetet.
/ Információ esetleges érdeklődőknek: 1999. december 20.-án lesz az előadás, valószínűleg az Óbuda Televízióban kerül adásba-valamikor./
Bizonnyal igaza van annak, aki azt mondja: Ennek a topicnak nem itt a helye! Megindoklom, miért itt indítom, és miért ragaszkodom hozzá!
1999 karácsonya közeleg. Ünnep, és a szeretet ünnepeként szokták emlegetni.
Itt a politikai fórumon nem sok szeretetet lehetett érezni. Gyakran cselekedtem én is szeretet nélkül. Láttam, van kellemes ünnepeket című topic, ennél másabbra gondoltam. Mi is van, létezik a valóságban, hogyan készülünk a karácsonyra?
Most ebben a topicban szeretnék mást látni, és szeretném, ha más is beszámolna olyanokról, amilyeneket én láttam. Olyan beszámolókat, amelyek nem fognak az országos hírek között szerepelni, csak szűkebb helyi környezetben ismertek.
A címmel egyértelműen Dickensre utaltam, és a magyar jelzőt szándékosan kihagytam.
Határok nélkül várom a tisztelt résztvevők hasonló élményeit a valós világból ide a virtuálisra.
Kivételesen nem vitát szeretnék olvasni, hanem élményeikről szeretném, ha beszámolnának. Szűkebb környezetünkből - azaz a világból!
Köszönöm szíves figyelmüket, beszámolóikat, és mindenkinek szeretettel kívánok kellemes karácsonyi ünnepet!
