A ffazekasch.tétel.hu
A tétel: Az összesített életminőség Magyarországon hosszútávon egyre rosszabb.
Következmény: Egyre veszélyesebb élni Magyarországon és ez a veszély egyéni szinten csak az összesített életminőség átlagos romlásának fokozása árán csökkenthető, amit persze igen sokan megtesznek.
Elemzés: Ez az, ami végveszélybe sodorja az országot, ami miatt minden esetleges erőfeszítés ellenére fokozódó mértékben csökken a népesség. Ez önerősítő folyamatot képez és az általában gyógyírnak ill. biztos iránytűnek tekintett kapitalista gazdaság és képviseleti demokrácia jelen formájában nem nyújt megoldást.
Első lemma: A magyar nemzet valószínűleg nem indoeurópai származásának köszönhetően befogadóbb és toleránsabb volt a második évezred első mintegy 9oo évében, mint a körülvevő népek.
Második lemma: A magyar nemzet 13oo - 15oo óta gyakorlat hiányában képtelen érvényesíteni nemzetközi szinten önálló politikai akaratát. Ez eleddig 192o-ban csúcsosodott ki.
Harmadik lemma: A xx. századra a nyugati kultúrákban végleg megszűnni látszik az emberi felelősség (erkölcs) törvényének az érvényesülése. Ez a hajdan örökölt és saját kicsinységünket, valamint a nagy és teljes egészében felfoghatatlannak tűnő összefüggések iránti alázatunkat tükröző törvény az emberi tevékenységben megvalósuló minden gyarlóság ellenére tükrözte a másik élőlény életének feltétlen tiszteletét és a másik élőlény erőfeszítéseinek, munkája eredményének feltétlen tiszteletét. Századunkra ez megszűnt. Korábban a legvéresebb konfliktusok esetén is e törvény megsértése számított kivételnek és bűnnek. Az első világháborútól kezdve nem ez a helyzet.
Negyedik lemma: A harmadik lemmában foglaltaknak nem kis mértékben oka az, hogy a technikai fejlődéssel, és főként az információközlés és manipulálás területén bekövetkezett fejlődés révén az ember egyre kevésbé él a való életben és egyre kevésbé igényli ezt. A közlemények igen nagy része azt sugallja, hogy elégedjen meg az információval, amely ráadásul legtöbb esetben csak mesterséges jelenségeket, vagy ami még rosszabb, meséket közvetít még csak nem is eredeti formában, hanem a szűrő szerepét is betöltő információközlő intencióinak megfelelően.
Ötödik (al)lemma: Az első lemma következményeként Magyarországra a környező országok számarányánál nagyobb arányban telepedtek be zsidók. Jelenlétük minden korlátozási kísérlet ellenére is hozzájárult az asszimiláns nevelés-oktatás fejlesztéséhez, és ily módon egy kölcsönösen, a zsidó és nem zsidó népesség számára egyaránt előnyös szellemi-anyagi fejlődési lehetőség érvényesülését nyitotta meg. Ennek mellékeredménye a xix. századvégi gazdasági csoda, fő eredménye a világátlagot nagyságrendekkel meghaladó számú briliáns elme létrejötte. Ezek jelentős része zsidó származású volt, amire az európai történelem kapcsán törvényszerűnek tűnően jött a reakció: a zsidók korlátozása, amelyik a xx. században, a naprakész információk elterjedésének és a tendenciák önerősítésének korában szükségszerűen torkollott a hetedik (al)lemmában leírtakba.
Hatodik (al)lemma: A második lemma kapcsán a büszkeségét vesztett magyar nemzet nem találta meg a helyzetnek megfelelő, a további fejlődést, a világgal való lépéstartás lehetőségét hordozó választ. A nemzeti karakternek megfelelően elbúsult és megsértődött, tevékenységében, reakcióiban úgy tűnik, mintha következetesen ön-alulértékelési komplexusban szenvedne. Tényleges elemzés, plauzibilis jövőkép és reális tervek helyett a könnyebb ellenállást választottuk: bűnbakká tettük a zsidóságot és politikai lépéseinket egy vágyálom, a politikai revízió, az elveszített területek visszaszerzésének a szolgálatába állítottuk.
Hetedik (al)lemma: Az ötödik és hatodik (al)lemmában leírtak vezettek az antiszemitizmushoz, aminek végtelenül súlyos következménye lett hajdani dicső, és eredményeink zálogát képező toleranciánk egyre növekvő hiánya.
Nyolcadik (al)lemma: A következő törvényszerű lépés a zsidók és a zsidókkal szimpatizálók és más kisebbségek kiszolgáltatása ill. a legyilkolásában való tevékeny közreműködés volt, különös tekintettel az Európában akkor érvényesülő, a humánus tradíciókat már szavakban is tagadó politikai folyamatokra. A jobbik eset még az volt, ha a gazdasági nehézségek ill. felszított veszélyérzet miatt az ország elhagyására késztettük polgártársainkat. Ennek révén megindult és a mai napig tart a briliáns agyak kivándorlása, ami egyébként a tétel következményének is a következménye, és circulus vitiosus-t képez az hetedik (al)lemmával. A megmaradt zsidók, mint ízig-vérig magyar emberek is, a magyar holocaustra hasonlóképpen reagáltak, mint a megmaradt magyarok trianonra. Elbúsultak és megsértődtek és elvesztették reális önértékelésüket, a reális értékelés és önértékelés lehetőségét.
Kilencedik (al)lemma: a magyar nép elvárná azt az életminőséget ill. annak a szervesen korszerűsödő halmazát, amelynek alapjait annak idején a zsidókkal együtt teremtette meg, de immár a megváltozott körülmények között. A megvalósulás hiánya újabb circulus vitiosus-okat szül.
Tizedik (al)lemma: a hatodik (al)lemma folyamatos és túlnyomó érvényesülése miatt két kézzel szalasztunk el minden alkalmat, hogy a circulus vitiosus-okból kilépjünk, ill. hogy a problémát a maga tisztaságában megfogalmazzuk a saját számunkra, hiszen ez lenne a megoldás, az emberi válasz-találás, a túlélés egyetlen lehetősége.
A bizonyítás az egész xx. századi magyar történelem, amelyben csak ritka, kivételes lépések nem illeszkednek bele ebbe a fővonulatba. A szellemi, művészeti alkotások inkább a folyamat érvényesülését ábrázolják, itt is ritka és üdítő kivétel a be nem illeszkedés.
Kiterjesztés: Valószínűleg számos egyéb, globális ok miatt, amelyre a harmadik és a negyedik lemma is utal, az emberiség sorsa is meg van pecsételve és ugyanúgy visszafordíthatatlan a más téren és más szinten, de immár kialakult circulus vitiosus-ok miatt. Nincs hova menekülni és magunknak kéne magunkon segíteni, ami az eddigiektől gyökeresen eltérő alapállást igényelne. Ezen globális okok megfelelően leképződve Magyarországon is hatnak és fokozzák a tétel érvényesülését.
Általános lemma, avagy a fő ok: az ember állatvilágtól való különbségének, azt túlhaladó képességének egyetlen lényege van: a szeretet. Minden egyes emberi lehetőségünk végső soron ebből származik. Ez az, ez az egyetlen többlet, amelynek mindennapi életünket meghatározó és megáldó tudatát magunkkal hoztunk a sztyeppékről, és ez az, amelynek érvényesülését az európai történelem folyamatosan kiiktatja. Éppen azzal, hogy rákényszerülünk az alkalmazkodás szükségességére, ennek a túlzásba hajtásával veszítjük el túlélésünk egyetlen szikráját.
