Keresés

Részletes keresés

Spanci Creative Commons License 2006.11.10 0 0 150
13.
Előzmény: atti2002 (149)
atti2002 Creative Commons License 2006.11.10 0 0 149
Na újra megpróbálom!!!

 

Szerintetek hol van a megcsalás határa?

Az alábbi felsorolások NEM a párodra, élettársadra vagy házastársadra vonatkoznak.

 

  1. Meglátsz valakit és elképzeled, ábrándozol hogy milyen lenne vele…

  2. Önkielégítés közben gondolsz valakire

  3. Más szerelmére vágysz mert a mostani kihalt

  4. Lelki kapcsolatot keresel valakivel

  5. Lelki kapcsolatod van valakivel

  6. Lélekben mást szeretsz.

  7. Találsz valakit és 1x lefekszel vele aztán vége.

  8. Randira hívsz valakit

  9. Elméssz a randira de csak beszélgettek.

  10. Elméssz a randira és csókolóztok.

  11. Többször találkoztok.

  12. Elméssz a randi(k)ra és 1x lefekszel vele.

  13. Többször lefekszel vele.

atti2002 Creative Commons License 2006.11.10 0 0 148

Na ez nem jött össze.

 

Eltüntek a számok a sor elejéröl 1-14-ig

 

Sajna!!

 

atti2002 Creative Commons License 2006.11.10 0 0 147
Szerintetek hol van a megcsalás határa?

Az alábbi felsorolások NEM a párodra, élettársadra vagy házastársadra vonatkoznak.

 

Meglátsz valakit és elképzeled, ábrándozol hogy milyen lenne vele… Önkielégítés közben gondolsz valakire Más szerelmére vágysz mert a mostani kihalt Lelki kapcsolatot keresel valakivel Lelki kapcsolatod van valakivel Lélekben mást szeretsz. Találsz valakit és 1x lefekszel vele aztán vége. Randira hívsz valakit Elméssz a randira de csak beszélgettek. Elméssz a randira és csókolóztok. Többször találkoztok. Elméssz a randi(k)ra és 1x lefekszel vele. Többször lefekszel vele. Szeretném tudni kinek mi a véleménye?

iris01 Creative Commons License 2006.05.26 0 0 146

Szia Philosoph!

Azért neked írok, mert te nyitottad a topikot és talán több tapasztalatod van, mint nekem. Új vagyok és tanácstalan, azért kérek így véleményt, mert minden barátom mást javasol és már össze vagyok zavarodva. Talán tudnál tanácsot adni, hogy mit tegyek. Egy elég hosszú kapcsolatban élek és a barátom valószínüleg hűtlen (testileg és lelkileg). Bár nem vagyok 100%ig biztos benne: mert még mindig azt mondja szeret. Elengedném, ha tudnám, hogy így boldogabb lesz (bár sok dolog hozzá köt és nem lesz könnyű több év után).

iris

Előzmény: philosoph (143)
halom Creative Commons License 2001.02.28 0 0 145
Kihagyott numerák?
Kedves egy lány. Utánna számoltam. 7 lány kerül az orromra. Átlagosan 10 numera míg megunok egy lányt. Ez 70 darab kihagyott. Sajnálom. Mafla voltam. Pedig még föszerkesztö is lehetnék.
Előzmény: Törölt nick (16)
Pucros Mackó Creative Commons License 2000.08.01 0 0 144
szvsz ha 1 labdarúgő átigazol alig több pénzért, az nem a hűségnek, hanem az adott témában megnyilvánulható idealizmusnak a hiánya. A szvsz itt lehet hogy csak sztsz, azaz Szerény Terminológiám Szerint:-)))

Engem zavar, ha mások következetességet várnak tőlem, ha elvárják, hogy olyan legyek, amilyennek megismertek. Az általam is jónak tartott vonásaimat persze én is szeretném megőrizni. De fontosabb ennél a fejlődés.

Csak a halottak hűségesek. Ami és aki élő, az változik. Még a föld is megremeg néha, pedig nem ezt várjuk tőle.
És nemcsak a külső szemlélő, de gyakran az ember maga sem tudná megfogalmazni, mi is benne az a valami, ami hosszabb távon is ugyanaz marad. Lehet, hogy az a dimenzió, amelynek tengelye mentén mások változásokat érzékelnek - és talán csalódnak is - bennem, az az én számomra semmit sem jelent: ez a tengely az én szemszögemből pontszerű.
A mások megfigyelései rólam, és az azokhoz kapcsolódó előítéleteik nem az én ígéretem.

Ezért azt gondolom, hogy ha a hűségnek pozitív jelentést szeretnénk kanyarítani, akkor az csakis valami praktikus értelem lehet. Rengeteg dolgot csak átfogó koncepcióval, hosszú távú stratégiával lehet véghezvinni. Ha nem tartjuk magunkat ezekhez, elvész minden fáradozásunk. Egy pozitív hűség szerintem azt jelenti, hogy kitartunk az elgondolásunk mellett.

De az egyszer hozott döntéseket meg lehet változtatni, hiszen a világ sokkal nagyobb, mint amennyit bármilyen koncepció vagy stratégia modellje figyelembe vehet belőle. Nyilván sok erőfeszítést kárba veszni hagyni csak súlyos indokkal érdemes.

Előzmény: philosoph (143)
philosoph Creative Commons License 2000.07.31 0 0 143
Hajnali gondolatok egy téma kapcsán

Na, öregszik az ember.

Annó, mikor ezt nyitottam még más volt itten sok minden.

Én is változom.

De jelenleg is jobban félek a lelki hűtlenségtől, míg a testi hűség nem nagyon érdekel továbbra sem.

De miért van az hogy kell az embernek a hűség? Akármilyen?

A hűség az az igazmondás vágya? vagy a cselekvés kényszerét, tiltását jelenti?
Miért akkor jut eszünkbe, ha nincs?
Miért érzem hűtlennek azt aki nem jött el a születésnapomra?

Miért érzem, hogy zsörtölődő nagyapámnak van valahol mélyen igaza, ha egy labdarugó átigazol alig több pénzért: ez miért hűtlenség?

Szexuális hűtlenségről szólt annó a topic túlnyomó részben

Pedig olyan sok más van.

Ez a talpkő? : ha hű vagyok a szokásaimhoz, ha más emberek hűek a közös hagyományainkhoz, akkor innem akár kifordítom sarkaiból a világot, máskülönben meg csigaházamba húzódom?

phil

philosoph Creative Commons License 2000.05.21 0 0 142
Hát, hosszú idő után, de ittvan ez a philosoph. És, próbálgatja, hogy vajon igaza volt-e jó két éve.
A szabad házasság csodás dolog. Voltaire parafrazálva mondom (aki ugye, valami ilyesmit írt:"bár nem értek egyet az ön véleményével, de életem adnám azért, hogy elmondhassa"), bár nem örülök neki, hogy elhagyott, aki ezért elhagyott, de ma sem tennék másként.
Előzmény: Laci (72)
proc Creative Commons License 1998.09.17 0 0 141
Banya!

2. Pont. A hűtlenség véleményem szerint nem csak társadalmi erkölcsi szinten létezik, hanem belső erkölcsi szinten is. (Ez pedig valószínűleg köszönhető a monogám életformára való áttérésnek)
Engem tehát nem a társadalom megítélése, a párom (esetleg társadalmi erkölcsből fakadó) elvárásai, hanem a saját belső erkölcsöm és az esetlegesen ezzel ellenkező vágyaim zavarhatnak.

Remélem érthető.

proc

banya Creative Commons License 1998.09.17 0 0 140
Az a fílingem támadt, hogy két síkon folyik a beszélgetés, ami önmagában persze nem baj, de mintha elbeszélénénk egymás mellett. Megpróbálom (a magam számára összefoglalni):
1. A dudusch által feszegetett spirituális sík, mely szerint minden interperszonális kapcsolat egy tanulási folyamat része, függetlenül attól, hogy kiteljesedik-e vagy sem. Minden kapcsolat által többek leszünk, különösen akkor, ha magunkra és a másikra tudatosan odafigyelve éljük meg.
2. Az az erkölcsi sík, amely általában a társadalomban élő emberek kezét és tudatát kötik. Nevezetesen: a hűtlenség/félrelépés csúnya dolog/bűn. (A kialakulásának okait most nem részletezném.) Tehát az emberek nagy része így vélekedik, mert van mire fogni a bűntudatát, lelkifurdalását, ha mégis megteszi. Tehát nem saját magába néz bele, hanem egy külső kényszerítő erő miatt lesz hűtlen vagy nem. (Na, ez jó bonyolult lett. Azért érthető?)
3. A hűtlenség fogalmát elsősorban a szerelmi kapcsolatokra (házasságot is ideértve) használjuk, holott más viszonyokra is kiterjeszthető. (Mint ahogy lentebb volt is erre próbálkozás.)

Lehet, hogy én nagyon félreértek valamit.Ti hogy látjátok?

KillerJack Creative Commons License 1998.09.16 0 0 139
Lehet tudatosan élni, eddig azt tettem, több kevesebb sikerrel. Most csak az árnyékom vagyok. Mert egykor behódoltam az árnyék birodalmába, amiről dudusch is szólt. Ti NE tegyétek !
Sehonnai Bitang Ember Creative Commons License 1998.09.16 0 0 138
dudusch nem magyarni meg Sehonnai Bitang Ember mit nem érteni dudusch.
Sehonnai Bitang Ember Creative Commons License 1998.09.16 0 0 136
Azt értem, hogy mire vonatkozik, de miért ? Csak magyarítottam és nőneműsítettem Lazy Cat "rulez" felkiáltását.
Talán nem érteni magyar, vagy nem lenni királynő ? :-))
Sehonnai Bitang Ember Creative Commons License 1998.09.16 0 0 134
dudusch,

???

Kismókus Creative Commons License 1998.09.16 0 0 131
Kedves Athos!

Mikor én benne voltam a dologban, már a végefelé én is eljutottam oda, hogy azt mondtam, akkor inkább egyedül és egyikkel sem. Akkor rossz lett volna mindenkinek. Legalább egyformán rossz lett volna...

Nagyon sajnálom a barátnőmet, iszonyúan szenved, de csak emiatt nem maradhatok vele. Egyikőnknek sem lenne jó.
***Igen! Ezzel én is PONT igy voltam. Neki is ezt mondtam és magamat is próbáltam meggyőzni, hogy ez nem lenne jó. De mellette meg belegondoltam, hogy hát hülye vagyok én?! Mert megkérdeztem magamtól, hogy mi bajom a férjemmel? Hiszen pár hónapja még minden rendben volt és semmi bajom nem volt Vele...

De azt is mondtam: egész életemet arra tettem fel, hogy másoknak jó legyen és mindig úgy éltem, hogy azt néztem, másnak mi a jó, még azon az áron is, hogy nekem esetleg rossz lesz. Most azt mondtam, máshogy lesz. Most az egyszer azt nézem, nekem mi a jó, én mit akarok. És szivem szerintem mentem volna. És mentem volna talán akkor is, ha nem vagyunk összeházasodva. Talán könnyebben ment volna az elválás.

De újra nem tudtam meghazudtolni önmagamat. És maradtam. Nem tudtam feladni mindazt, amit együtt terveztünk, hiszen a babaruhák ott sorakoztak a polcon, amiket kaptunk, ha útban a gyerkőc... Maradtam. És most egy év távlatából látom, hogy JÓL TETTEM. Akkor igazán ezt nem érzékeltem, most tudom csak áttekinteni az egészet.

Én azért mondom, hogy ha előtte nincs gond a házasoknál, akkor nem érdemes a járt utat a járatlanért elhagyni, mert az új út is kitaposott lesz egy idő után. Az már más kérdés, ha előtte is voltak problémák és ez az új megjelenése csak egy lökést ad...

OWO!
Én értem duduscht, hogy gondolja a tudatosan élést. Én is azt vallom, hogy ha az ember eleve kerüli az olyan helyzeteket, ahol ilyen megtörténhet, akkor nem is fog megtörténni. Én is "hibáztam" akkor (és okozója voltam), mikor ez a helyzet kialakult.

Ez olyan, mint a félrelépés. Ha már ott van a lehetőség, az alkalom, nagyon kevés ember tud nemet mondani és ez érthető is. Én mindig azt mondom, hogy eleve nem is kell olyan helyzetet teremteni, hogy alkalom adódjon és akkor nincs kisértés... Figyelni kell arra, hogy mit teszünk v. mondunk, mert ez határozza meg életünk alakulását!

Persze minden eset más és más, de érdemes elgondolkodni.

proc Creative Commons License 1998.09.16 0 0 130
Éljen Dudusch és Lakki !
És éljen mindeki - nyitottan és(!) mérlegelve.
Sehonnai Bitang Ember Creative Commons License 1998.09.16 0 0 129
dudusch király(nő) !
Lakki Creative Commons License 1998.09.16 0 0 128
Kedves OWO,
Na, tudtam én, hogy jön dudusch, és leírja amire gondoltam. Az újseprű jólsepert meg félreértetted, mert egyáltalán nem arról szólt, hogy szugeráljam magam, vagy hogy a homokba dugjam a fejem.
Kösz, dudusch :)
OWO Creative Commons License 1998.09.16 0 0 126
"Visszaolvastam" kedves Lakki korábbi hozzászólásodat. Az "Új seprű jól seper"-re gondolsz ? Ne haragudj, de az ilyen "...azt hiszed, az jobb ?", "Új seprű, jól seper", "...nem való az már neked" "tanácsok" nekem nagyon nem tetszenek. Mindig a "savanyú a szőlő" esete jut erről az eszembe. Ez egy "menekülési" forma saját magad elől. Magadba szugerálod, hogy az a jó, amiben éppen vagy, és lehet, hogy közben fel sem fogod, hogy életed legnagyobb hibáját követed el. Az mindenesetre nem megoldás, ha a homokba dugod a fejedet.

Bye:

Lakki Creative Commons License 1998.09.16 0 0 125
Kedves OWO,
A tudatos élés szerintem nem az, amit te leírtál. Itten alant elmondtam, hogy az új kapcsolatokból hogyan lehet 'menekülni', és ott egyáltalán nem kell az érzelmeket mellőzni, sőt! A tudatos életmódban is benne van az, hogy az érzelmeidet, gondolataidat is felhasználod, nem csak prózai tudatodat.
OWO Creative Commons License 1998.09.16 0 0 124
Nem értem ezt a "tudatosan élést" ! Tudatosan csak tervezni lehet: mikor akarok gyereket, hol veszek lakást, hová megyek (és főleg miből) nyaralni jövőre, meg ilyenek. De az érzelmeket nem lehet tudatosan irányítani, hogy kérem, ezt kell szeretni, azt viszont nem lehet (szabad) szeretni ! Ezt csak a mazohisták teszik.

Megint egyet kell értenem Banyaval (azért is nagy "B"-vel írom a nevedet !) !

Kismókus története valóban szóról-szóra olyan, mint az enyém. Megértem, ahogy döntött. De végülis Ő keresett egy okot arra, hogy hogyan lehetne az egyik fél mellett maradni lelkiismeret furdalás nélkül. És, mint tudjuk, aki keres az talál. Ez csak egy tüneti kezelés. Valójában nincs megoldás. Azaz egy megoldás lehetne: abban a pillanatban, amint házasságra léptünk, rögtön a homokba kellene dugnunk a fejünket és nem látni, nem hallani semmit, csak a párunkat (azaz tudatosan élni). De, ugye tudjuk, ez nem megoldás !

Bye:

athos Creative Commons License 1998.09.16 0 0 123
Kedves Kismókus!

Mintha az én életemet írtad volna le!
Nálam a nyolcadik évben jött a forgószél (Latin vér c. mozifilm). Idén februárban. Kb. fél évig ment a kettős ügynöki szerep részemről, de azután már nem bírtam tovább és most ott tartunk, hogy elköltöztem otthonról. Egyelőre egy barátomhoz. Mi még nem házasodtunk össze (közös lakás viszont már van), de az új barátnőm még férjnél van. Igaz erősen válófélben.
A dilemmáim ugyanazok, mint amiket leírtál. Nagyon sajnálom a barátnőmet, iszonyúan szenved, de csak emiatt nem maradhatok vele. Egyikőnknek sem lenne jó.
Örülök, hogy nem csak én kerültem ilyen helyzetbe (nem kárörülök!), és annak is örülök, hogy nálad ilyen jól sült el a dolog. Igazándiból én is azt szeretném, hogyha a szívem visszahúzna a régihez, de ez még nem jött el.
Egy kicsit feldobott az írásod és erősen el is gondolkodtam rajta, bár attól félek, hogy ezeket a dolgokat nem ésszel kell/lehet eldönteni. Persze lehet úgy is, csak akkor nagy az esélye annak, hogy ott marad a hiányérzet.
Az a szerelem első látásra izé, nna én nem vagyok egy érzelmileg túlfűtött ember, de nekem olyanom már három is van. Életemben három IGAZI kapcsolatom volt/van, háromszor voltam IGAZÁN szerelmes, és ez mind gyakorlatilag az első látásra történt.

Üdv

banya Creative Commons License 1998.09.16 0 0 121
OWO, kedves!
Aranyos vagy, hogy ilyen bölcsességet tulajdonítasz nekem. De a titok nyitja 1szerű: nyitott szemmel járok a világban és eltűnödök olykor-olykor.

Csülök, kedvesem!
Az érzelmek ritkán akarati dolgok. A szerelem első látásra című lózungban én sem hiszek. De kicsit sem vagyunk bebiztosítva valamilyen érzelem ellen. Küzdeni lehet ellene, homokba dugni is lehet a fejet (szívet), de ettől még lehet.

Lazy Cat Creative Commons License 1998.09.16 0 0 120
Csülök rulez
Csülök Creative Commons License 1998.09.16 0 0 119
Ha az ember talál magának egy TÁRSAT, akivel harmonikusan együtt tud élni, vannak terveik a jövőjükel kapcsolatban, örömet tudnak szerezni egymásnak az ágyban (vagy bárhol máshol J, akkor el kell kerülni a kísértéseket. Nem nehéz, én nem hiszek a "szerelem az első látásra" dologban, tehát aki tudatosan él, simán el tudja kerülni a lehetőségét is annak, hogy jól belezúgjon akárkibe. (Szerintem.)
proc Creative Commons License 1998.09.16 0 0 118
Mégis jól éreztem Kismókus auráját...
Kismókus Creative Commons License 1998.09.16 0 0 117
Kedves OWO!

Igaz, én még fiatal vagyok Hozzád képest, de azért leirom az én történetemet, mert nagyon hasonló a Tiédhez.

Mivel fiatalabb vagyok Nálad, az évek is jóval kevesebbek, de az érzés ugyanolyan (lehet). Szóval én 7 éve vagyok a párommal. Persze amellett, hogy együttélünk, hogy férj-feleség vagyunk, megismertem más embereket is. A párommal nagyon sokmindent megéltünk együtt és akárki mással ismerkedtem meg, mindig azt a hitet erősitette bennem, hogy Ő az igazi (mármint a párom). Hogy jól döntöttem, hogy mással sem lenne jobb, hogy az elején ott vibráló erő ugyanúgy eltűnne az évek múlásával. (Az ember akarv-akaratlanul összehasonlitja az új embereket a partneréve...)

Szóval úgy éreztem, tényleg jól döntöttem és ez jóleső érzés volt. De aztán kb. egy éve jött egy fiú és felforgatta az életemet! Az egész olyan volt, mint egy álom. Megdobogtatta a szivem és el sem hittem, hogy ilyen lehet. Mintha egymásnak lettünk volna teremtve. Életemben akkor inogtam meg először. És elkezdődött a dilemma, hogy mit tegyek?! Nagyon megijedtem, mert ilyen még sosem fordult elő velem. Fél évig tartott a tépelődés, a sirás, az örökös gondolkodás, hogy hogy legyen tovább. Ha elválok, a párom boldogtalan lett volna, ha nem hagyom el, akkor az "ÚJ" lett volna boldogtalan. Bármit találtam ki, sehogy sem lehetett úgy, hogy mindenki jól járjon. És dilemmáztam, hogy vajon megéri-e? A gondolatok egymást követték a fejemben: nekem a férjemmel kell maradnom, hiszen szerettem, hozzámentem és együtt terveztük a jövőt. Aztán: de mégsem, mert ez az új mindennél és mindenkinél jobb és jobb Vele, mint bárkivel eddig... És ez igy ment minden nap és egész nap. Majd megőrültem! Azt gondoltam, ha elhagyom Őt az ÚJ kedvéért, hogy fogok tudni újra boldog lenni? Más boldogtalansága árán? És ha mégsem lesz olyan jó? Ha az évek múlásával ez az új varázs is megkopik? Viszont ott volt a másik oldal, hogy ha a párommal maradok, örökre bennem fog élni az, hogy mi lett volna, ha... Szemrehányást fogok tenni magamnak, hogy miért nem próbáltam meg? Miért nem mertem kockáztatni?!

Fél év gyötrelem volt számomra is, a párom számára is és a 3. számára is. Nem láttunk kiutat. A helyzetet az is nehezitette, hogy ritkán tudtunk találkozni (nem egy városban laktunk), leginkább telefonon és napi száz-meg-száz e-mail-ben próbáltuk megismerni egymást. EGy párszor tudtunk azért találkozni is.) Próbáltuk megfejteni, hogy milyen lenne, ha tényleg együtt lehetnénk...

Aztán megtört a jég... Beláttuk: én is, az Új is, hogy nem lehet. Hogy nekünk kell "lemondani". Persze nagy segitség volt ebben a döntésben az is, hogy fél év eltelte után előjöttek olyan dolgok, amikben nem voltunk biztosak, hogy le tudnánk győzni. Olyan dolgok, amik mindkettőnknek fontosak voltak. Ő is egyedül élt addig, nehezen változtatott volna és én is megszoktam egy életstilust.

Szóval fél év szenvedés és gyötrelem után sikerült döntenünk: a párommal maradtam. Eleinte még kerestük egymást, de most már csak néha válaszol, ha megkeresem...

És mondjak valamit? BOLDOG vagyok, hogy a párommal maradtam. NEM BÁNTAM MEG! És egyetlen egyszer sem hibáztattam még magam azért, amitől annyira féltem, hogy miért nem próbáltam meg?! Nincs bennem a "Mi lett volna, ha..." kezdetű mondat sem.

Újra beleszerettem a páromba és most sokkal jobban együttvagyunk, mint valaha! Sokkal jobban tiszteljük egymást és jobban szeretjük, becsüljük egymást. Nagyon sokat tanultunk ebből a fél évből - úgy, ahogy azt dudusch mondta. Mindketten tanultunk.

Én azt mondom, nem érdemes kockáztatni, ha úgy egyébként nincs semmi baj a házasságodban. Ha csak emiatt hagynád el a párodat. Ha a harmadik megjelenéséig minden rendben volt. Akkor nem érdemes! Mert minden új elveszti a varázsát idővel, minden megkopik az évek múlásával.

Ha most elhagyod a párod, lehet, hogy boldog leszel ezzel a másik emberrel. De meddig? Újabb 10-15-20 évig? S aztán ha jön egy újabb, aki megint elvarázsol?

Lehet, hogy kicsit hosszú voltam, de remélem, legalább egy kicsit segitettem...

Köszi, hogy elolvastál!

OWO Creative Commons License 1998.09.16 0 0 116
banya 09-15-98 8:51 AM hozzászólásával teljes mértékben egyetértek. Sőtt, mi több, teljes mértékben érzem a leírtakat.

Annak idején én is választottam párt magamnak, akkor úgy gondoltam, egy életre. Aztán eltelt néhány évtized - szó szerint: 25 év ! - és találkoztam valakivel, aki legalább ekkora erővel hatott rám. Így igaz Kedves Banya, "...nem vagyunk bebiztosítva, hogy csak egy "Ő" létezik.". És megint csak így igaz, a dilemma ekkor óriási ! Bele menjek, ne menjek bele az új kapcsolatba ? Hát erre válaszoljon valaki nagy okos ! Nem szeretnék hátat fordítani az elmúlt 25 évnek, mert végülis szép volt. De mit kezdjek az új kapcsolattal, ami valószínű szintén legalább olyan szépnek igérkezik, minden tekintetben. Hagyjam elsuhanni mellettem ? Éljem a korábbi életemet és életem végéig dolgozzon bennem az a tudat, hogy valamit kihagytam az életemből, amit nem nem szabadott volna ? Tudjátok, ez a 22-es csapdája. Itt nem lehet bölcsen dönteni. Valakinek mindenképpen bánatot okozunk.

Banya, minden hozzászólásodból óriási bölcsesség árad.

Bye:

neduddgi Creative Commons License 1998.09.15 0 0 113
Na. Pedig valaki mar majdnem vallott, hogy "rosszalkodni" szeretne...

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!