Szoba gyakorlatilag ua, na még szép, hogy hosszába szól a cuccos, mert eccer a költözködésnél a segélő fiúk úgy rakták be, oszt próba gyanánt beüzemeltem a rencert abban az elhelyezésben....rémálom sokol-hang....:)
Értem én, miről van szó, mindösze arra akartam rámutatni, hogy (mivel a duma "távolmikrofonozása" már önmagában is természetellenessé teszi a hangot) nem árt, ha "szakértő fül" értékeli az eredményt. Ilyenkor az "egyik véglet" kiszűrésére ez egy hasznos és gyors módszer.
Ellenben idegen lakásban, az első percekben(!) még a sarki rendőr is kiszúrja a legdurvább hibákat.
Nem említettük még a másik végletet. Enyhén szólva az sem kedvez a zenehallgatásnak, ha a szoba erősen túlcsillapított.
/Pedig a mikrofonos módszerrel süketszoba-szerű, valójában döglött, "kényelmetlen" hangzású helyiségekben kapjuk a legérthetőbb, legkevésbé zavaró beszédet!/
A kéz mindig "kéznél van". Ősrégi, de nem rossz teszt, ha arra fülelünk, hogyan szól a falak közt a (hangos!) taps.
Installálást azért írtam, mert nem közismert, magától értetődő, tisztázott hatásmechanizmusú módszerekről van szó. Nem kell itt a kábelekig elmenni. Egy nagyon jó erősítőnél, DAC-nál, vagy trafónál bizony sokat számít, hogy mire, hová helyezve működtetjük...
Az én zenehallgatásra használt szobám kissé folyosószerű (kb. 3.6x6.2m). A hangsugárzók itt az egyik rövid oldallal párhuzamos vonalra helyezve szólnak legjobban. A harmadik bekezdésedben írottak mégis jól érzékelhetőek (azzal a kiegészítéssel, hogy a túlsó falnál mársok a basszus). Van azért ennek előnye is. Zavaróan közelmikrofonozott, "prezenszes" felvételnél, rádióadásnál csak hátrébb kell tolni a fotelt:-)))
Aszem nem értetted a példámat, vagy félreértetted.
A mikrofon+füles csak arra kell, hogy kiiktassa a hallókád szoftwar-es javitómechanizmusát. Mert élőben ha két ember bemegy egy teljesen kicsempézett kongó helyiségbe, leül az asztal mellé, mire a segge alá igazítja a széket, addigra ez a mechanizmus teljesen átállítja a hallását, és csöppet sem fogja zavarni a beszéd érthetőségét, és nyugodtan eldumcsiznak órákon át. Ugyanez magnón hallgatva legalább fél órán keresztül rémálom, mire megszokja az ember, és kizárja a zavaró hangokat.
A szobaakkusztikára tényleg nincs egységes megoldási recept, de ha a mérete megüti vagy megközelíti a minimumot, és hagyományos módon van berendezve, nincsenek nagy visszaverő felületek, akkor már sokat javul a helyzet. Ezért volt a példa, a mikrofonnal, ahol első pillanattól kezdve nincs jelentős visszaverődés, ott nagy valószinüséggel eredméynesen lehet elhelyezni a hangsugárzókat.
Pár dolgot azért be kell tartani: a hallgató mögött lehetőleg 1 m-nél messze legyen a fal, tehát a falra tolt kanapéban ülve cseszheti az ember a sztereó-színpadot.
A szoba mérete is rettentően befolyásolja a hangzást, egy 3,5x3,5 m-es szobában el kell felejteni a hagyományos hangszóró elrendezért, élvezetet csak a közel, tőled 1,5 m-nél nem távolabb elhelyezett hangsugárzókkal lehet megvalósítani azza a kompromisszummal, hogy nincsenek igazán mély hangok.
Amúgy ezt az "installálás" kifejezést kissé fellengzősnek tartom, egy performance-nál még elmegy, meg a számítástechnikában is, de itt... :)))
Drótügyileg meg inkább nem bocsátkoznék vitába, mert minek. Nem az ára számít, hanem az, hogy megfeleljen a feladatnak.
Mondjuk ez a mikrofonozás... stb. megúszható, mindössze olyan ember kell, aki nem szokott hozzá túlzottan ahhoz az akuszikai környezethez.
/Ha mégis így csináljuk - mert értem én, hogy ez felnagyítja, forszírozza a hibát - arra is figyeljünk, nehogy főleg a hitvány miki-erősítő-füles lánc tegye természetellenessé a beszélgetést:-/
Zenei szempontok szerint kifejezetten jó szobaakusztika (szokásos méretben, stílusban) nincs, nem volt és egyelőre nem lesz. De nem is kell, mert egészen más a célunk, mint a koncerttermek akusztikus tervezőinek.
/Aki nem hiszi és a sajátját kitűnőnek tartja, hallgasson meg otthon, élőben pl. egy vonósnégyest./
Ezért aztán nagyon, de nagyon nem mindegy a hangsugárzók elhelyezése!
/Centiméterek számíthatnak./
A szoba berendezéséről, kialakításáról, a felhasznált anyagok akusztikai minőségéről talán fölösleges is írni. Gondolom, egyetértünk, hogy ez - még ha az extrém eseteket kihúzzuk is - legalább annyit számít, mint a hangvisszadó lánc.
De a "vasaknak" is megvan a maguk baja. Ha valaki abból indul ki, hogy "ennyi pénzért csináljanak már olyan erősítőt, amit beteszek valamelyik polcra, bekötöm a létező legolcsóbb dróttal - és még úgy is meg kell mutatnia, miért került annyiba", tévúton jár.
Legalábbis, ami a high-endet illeti.
/Amit nem is annyira az ár választ el a hifitől. Inkább az okos rendszerépítés, installáció./
Hogya rákba került elő ez a topik, amit valaha csak azért nyitottam, mert máshol OFF volt? Mindegy, én szeretek hangról beszélni, csak félő, hogy hamar olyan szintre jutnánk, ahol én már nem vagyok kompetens.
Megfelelő akkusztikai környezetben TAC barátunk által mélyen lesajnált "hifi" is tud kellő élvezetet nyujtani. Ha meg az a környezet nem megfeleleő, költhecc rá akár hány millát, akkor is pocsék lessz.
Nagyon egyszerűen ellenőrizhető. Leültetsz a szobában két embert, beszélgessenek. Elhelyezel 3 mikrofont, ide, oda, egyik se legyen közelebb a beszélgető emberekhez 1,5 m-nél fülhallgatóval belehallgatsz a beszélgetésbe. Ha mind a három mikrofonról élvezhetően tudod hallgatni a beszélgetést, akkor abban a szobában nagy valószinüséggel élvezhető minőségben fog szólni bármely berendezés. Ha meg a beszélgetés kongó, csengő, akkor oda egyszerüen nem érdemes berendezést rakni.
A berendezés, és a terem akkusztikája szerves egységet képez, sajnos erről gyakran elfeledkeznek.
A valóságot, mint komplex egészet nem lehet visszakapni!
Főleg nem jellegzetes hifista szempontok szerint megközelítve.
/Magas, mély komponensek, stb./
De a mai (és valószínűleg a holnapi, holnaputáni... stb.) tökéletlen, de jól összeválogattott high-end jól installálva(!) képes nem túl rossz felvételekből annyira élvezhető, az eredetire(?) hellyel-közzel jól emlékeztető zenét "kihozni", amelynél már nem a sávszélekre, a dinamikára... stb. figyel az ember. Mert rövidebb-hosszabb időre le tudja kötni az, ami szól. Nem a felvétel ill. a készülékek hibái kerülnek előtérbe. Van ilyen, csak nem túl gyakori...
8-10 millás készülékekről:
Az minőség (jó esteben!) max. lineárisan, az ár logaritmikusan emelkedik. Nem a gyártó tehet arról, hogy Magyarországon a nagy többség számára megfizethetetlen.
/Más kérdés, hogy mindezt figyelembevéve indokolható-e az ár a hangminőséggel?/
Nagy valószínűséggel a második állításod helytálló lehet de én szerintem nem várok mást mint valósághű zenehallgatást.Amivel nincs baj ha tökéletesen nem lehetsséges csak akkor ne áruljunk 8-10 milláért erősítőket meg hangtechnikákat.
Elégedjünk meg azzal amit tudunk.Ne akarjuk a Himaláját hazavinni csak azért mert úgy gondoljuk hogy jó hegymászók vagyunk.
A válasz az előző (mintegy két éves) hozzászólásomba olvasható. Két eset lehetséges: -Tényleg nem hallottál eddig még igazán jó rendszert. Enek elég nagy a valószínűsége, merthogy ilyen nagyon kevés van. -Mást vársz el, mint amit kéne. Ne a koncerthangzást akard visszahallani, azt nem lehet teljes pontossággal visszaadni. Azt kérd számon a hangfelvételtől, amit képes is teljesíteni. Ha így állsz hozzá, sok örömben lehet részed. És ne feledd: a lényeg a zene! A technika csak kiszolgálja azt.
Magánvélemény: a hifi a sajnálatosan meglévő komoly technikai hiányosságok miatt a fül lehető legügyesebb becsapása, hogy úgy érezzük, élőzenét hallunk.
Egyébként nem hit kérdése: a legtöbb dolog mérhető. De a zajkeltést tényleg ne keverjük össze vele.
Szóval aki HiFi-nek nevezi az autóban lévő 8 hangszorós rendszerét .....
Szerintem maradjunk a régi módszernél: rajzoljatok színes filctollal körök a CD-re cc. 1 cm átnérővel és hallgasátok, ha hisztek akkor más lessz a hang.
De könyörgöm a zajkeltést ne keverjétek össze a ZENÉVEL, mert a HiFi értelme az élőzene legpontosabb reprodukálása a művi környezeteben.
Magas C-ket, és jó akusztikai teret mindenkine!!!!