Keresés

Részletes keresés

Topikcím:Az életem első nagy szerelme
Topikleírás: Egy borús januári nap, volt mikor vissza érkeztem Stockholmba. A cuccaim kipakolása közben gondoltam arra, hogy felnézek a chat-ra. Mit ad isten? Éppen egy hölgy témázik autó vételi szándékáról. Nézzük csak meg a profilképét. Mit látnak szemeim? Egy gyönyörű kék szem pár, ami azonnal megfogott. Nézzük tovább, foglalkozás:hullamosó, lakhely: Törpfalva, na tessék milyen humoros. Megragadtam az alkalmat és írtam neki egy privát üzenetet. Rögtön jött is a válasz: "Te mit akarsz?" . Hát nem éppen erre számítottam. De nem mutatjuk a gyengeséget, nem állunk tovább. És ment is a válasz. Közben pedig kirakóztam a képeivel amit küldött. Nagy huza-vona árán számot cseréltünk első este. Megbeszéltük, hogy szombaton dolgozik és majd hív, kíváncsi a hangomra. De kikötés volt az, hogy utána töröljük egymás számát. De elküldte. Amit szomorúan vettem hisz nagyon elragadott a hangja és még hallani szerettem volna. Hétfőn reggel a szokásos időben indultam dolgozni 6.00-kor. 6.10 csörög a telefon, ő az. Hív, pedig azt mondta, hogy nem beszélünk többet. Felvettem, jó reggelt. Jó reggelt, hogy aludtál??? Hangzott el a válasz. És szó, szót követett egész nap. Végig kísértem egész nap. Ha nem beszéltünk akkor írtunk. Mintha együtt dolgoztunk volna. Eljött az este, le kell tennünk a telefont. De siessek a chat-ra. Ott fog várni. Ezzel fejezte be a beszélgetést. Valamelyest ez a beszélgetés már nem csak autóvásárlásról ment, hanem átfolyt egy kis érzelebe is. Mindenről el tudtunk beszélgetni órák hosszákon át. Azt nem állítom, hogy nem vitatkoztunk. Megcsináltuk mi írásban ugyan azt a feszültséget és féltékenységet mint más szemtől szemben. Pedig ez a hölgy sosem volt féltékeny. Sok gondja és panasza volt, nagy örömmel vettem, hogy elmondja ezeket nekem. Mint ha évek óta egymás mellett lennénk. Eltelt egy-két hét. És bejelentettem a felmondásom. Amit neki mondtam el elsőnek. Nagyon megörült a hír hallatán. Valahogy akkor eldöntöttem, hogy miatta haza kell jönnöm. A mai napig nem hiszi el de ez így volt. Annyi jót kaptam ez idő alatt, hogy azt egész életemben soha senkitől ennyit. Március 7. Este kaptam egy szívhez szóló üzenetet amelyben ez ált: ,,Tudod Kincsem (smily) Nagyon asszem szerelmes lettem". Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem éreztem ugyan ezt csak nem akartam leírni. Nem tudtam hogy ezt milyen reakciót váltott volna ki belőle . Március 8.-a névnapi köszöntővel keltem 5 óra után. Én sajnos nem írhattam neki csak 6 után, szóval megelőzött. Március 10.-e Ezt az üzenetet ne felejtse el senki!!!!!!! ,,Látom már kezded átérezni. De komoly lesz hidd el és tiszta"!!!!!!! Pár nap múlva, hétfőn feldobott a főnököm egy nagyon fizetés emelést. Azt mondtam gondolkozok. Szerdán elmondtam ennek a hölgynek, hogy nem megyek haza csak látogatóba. Erre földhöz vágta a telefonját mint utóbb kiderült és letiltott mindenhonnan. Ekkor gondolkoztam el rajta, hogy mit is érezhet irántam ez a hölgy. Rájöttem,a pénz nem számít, a szeretet az odaadás, a mindennapok fontosabbak. Az, hogy boldog legyen az ember. Szombaton nagyvonalúan feloldott. Eltudtam neki mondani, hogy mit éreztem. Megértett, de mondtam neki, hogy átgondoltam és nem maradok. Nem ér annyit a pénz, nem akarom ezt a kapcsolatomat veszni hagyni. Április első napjaiban jöttem haza, pontosan nem emlékszem sajnos. Leszálltam a gépről és gyorsan felléptem a chat-ra. Ahol kapott egy üzenetet tőlem. "A csomagja megérkezett, átveheti a Budapest Ferihegy 2 Terminálon". Nagyon megörült, hogy pár nap és látni fog. Eljött a nagy nap egy hét múlva. Ez egy pénteki nap volt, április 14.-e. Kocsiba be, irány Pest, hogy láthassam és érintsem elsőnek ezt a hölgyet. Délig dolgozott és a munkahelye előtt találkoztunk. Lenyalt haj, virágcsokorral a kezemben. Végre bemutatkoztunk szemtől szemben, élőben. Nagyon megörült a virágcsokornak. Na hova menjünk? Tudok egy plázát itt nem messze, menjünk kávézni hangzott a válasz. Egy igazán tetőtől talpig csinos, dekoratív hölgyet képzeljetek el. Kocsit eldugta az alagsori parkolóban és irány a lift. Na igen A LIFT! Ez a helyszín határozta meg az életünk további folytatását. Beszálltunk a liftbe, ketten voltunk. Nagy tükrös lift, nem gondolkoztam. Nem volt min. Átkaroltam, odahúztam magamhoz és egy forró, igazán tüzes de érzéki csókot kapott. Mint utólag elárulta, ha az a csók nincs akkor mi nem vagyunk együtt. Nem említhetek a folytatásban semmit mert ez a történet érzelmekről szól, csak annyit, hogy Vadvirág. Elköszöntünk egymástól. Beülünk a saját autóinkban, kettő perc és csörög a telefon. Köszönöm szépen a mai délutánt, várom a folytatást. Akkora gombóc volt a torkomban, hogy se köpni se nyelni nem tudtam. Tovább indultam a Balatonra dolgozni de azért felugrottam pestre egy-két puszira. Május elsején vissza kellett repülnöm, persze ezen a napon is találkoztunk. Megállt mellettem és közölte velem az aútójából átszólva, hogy "én ma ide se akartam jönni". Mégis itt vagy valamiért?- kérdeztem vissza és elmosolyodott. Istenem az a mosoly. Felejthetetlen. Addig-addig beszélgettünk ameddig lekéstem a gépet. Már ment is az sms. De nem baj, ennek így kellett lennie, felelte. Valamiért nem volt szabad visszamennem aznap. Másnap találkoztunk Budán! Sajnos azt a gépet már elértem. Maradt a Viber és a chat. De! Amit én kiejtek a számon, na az úgy is van. Május 20.-a egy indokkal hazarepülök, befejeztem. Azzal a hölggyel szeretnék lenni akit nagyon szeretek. Másnap jöttem is fel Pestre és elfoglaltam a helyemet egy cégnél. Pont ott ahol nap mint nap járkál kocsival. Ez sem véletlen. Minden nap összefutottunk munka után. És szinte végigbeszéltük az egész napot. Bármi gondja volt én mellé álltam. Egy Júliusi hétfőn nagyon csúnyán összevesztünk. Nem is beszéltünk szinte. Július20.-a adtunk egymásnak még egy esélyt, éjféli randinak emlegettük, de már csak emlegetjük. Ez volt a második nagy fordulópont az életünkben. Gyönyörű volt aznap este, vagyis mikor nem. De akkor minden más volt. A ruha, az érintése a csókja is. Felhőtlen, csillagos égbolt alatt egy szenvedélyes csók. Mit meg nem adnék azért, hogy átéljem ugyan azt a percet. Nem volt olyan hónap, hogy ne lett volna legalább két nap mosolyszünet. Pár nap múlva itt a szülinapja. Általában több tervem van mindenre és a sorrend sem mindegy. Hála az istennek minden összejött amit szerettem volna. 43. élet év. Szép szám. Na de menjünk is tovább. Gyűrű és egy egyszerű kajálda. Szép piros szív alakú gyűrű tartó. Tökéletes. Egy gyűrűvel ami a szeretetet szimbolizálja a számomra. Remélem élete végéig hordani fogja és gondol néha rám. Bemegyek a kajáldába és azonnal megkérdeztem a pultos lánytól, hogy megkérhetem-e egy szívességre. Meg-felelte azonnal. Elővettem a hátam mögül a szívecskés dobozt és átadtam neki. Mondtam neki, akkor hozza ki, ha megrendeltük amit szeretnénk. Elfordult és minden kérdés nélkül kinyitotta. Kíváncsi volt rá, hogy mit rejt a dobozka. Bezárta, felém fordult és így szólt könnyes szemmel; ez gyönyörű. Persze a kis csokor virág az elmaradhatatlan kellék. Kint vártam a kajálda előtt, mire ő megérkezett. Kinyitottam az ajtót,- szia Kicsim, gyere menjünk. Mint mindig, most is gyönyörű és csinos. Szóltam hozzá. Bemegyünk, leülünk és átadtam a virágot illedelmesen. Rendelés leadva, a pultos lány még engem is meglepett olyan gyorsasággal hozta ki az ajándékot. Szép fém tálcán, a fehér szalvéta szívecskét formált és a közepén a szív alakú dobozka. De ugyan mit rejt???? Félve nyitja ki. Nyílik a doboz, könnybe borul a két szép szeme. Azt a sírást nem felejtem el. Megkérdezte, hogy ez mi???? Hát nem tudtam mit mondani mert nem tudtam kezelni ezt a helyzetet. Nem tudtam, hogy miért sír. Egy gyönyörűen eltöltött nap után elindult mindenki haza. Másnap elárulta, soha senkitől nem kapott így ajándékot és, hogy ez mennyit jelentett neki azt nem tudta elmondani. Nagyon megleptem azt mondta. Én csak a szeretetemet adtam neki, és a törődést. Ez volt a harmadik. Normális kapcsolat=heti egy vita. Gondolom én. Augusztusban láttam egy hullócsillagot, gondolom mindenki, tudja, hogy mit kívántam. Szeptember, megint lézerkardozás. De éreztem, hogy semmi nem állhat közénk! Nem beszélgetés közben. Veszek neki egy táskát amit nagyon szeretett volna. Próbáltam úgy időzíteni, hogy odaérjek aznap Monorra. De ez nem jött össze mert benézte a dátumot a nőgyógyászatra. Egy hónappal hamarabb ment. Így Üllőn találkoztunk. Elmaradhatatlan szerelmi kellék a nagy csokor rózsa. Ez a nő csodálta bennem, hogy nem beszélek a munkahelyi gondjaimról. Nem viszem haza. Kilépek a munkahelyről és belépek egy más világba. Vele foglalkozok és rá koncentrálok. Nyugodt mellettem és nem fél. Nyugalmat árasztok azt mondta mindig. Mellettem el mert aludni a kocsiban is, elmondása szerint senki mellett nem tudott. Időközben a chat, ahol megismerkedtünk bezárja kapuit. Rengeteg emlékkel ami hozzáfűz. Idézetek, írások és wlogok vesztek el. November elején történt egy balesete. Hála az istennek semmi baja nem lett. Csak lelkiekben viselte meg. Azonnal oda siettem. És felsegítettem. Ennek a folytatása viszont nem tartozik ide. December elsején egy hasonló dolog történik vele. Akkor is ő az első és nem a munkahelyem. Mindent félretéve sietek hozzá, hogy segítő kezet nyújtsak. Decemberben megint a szakadék szélén álltuk. Kiszálltam a kocsijából, mert erre kért. Becsuktam az ajtót. Elindult de közben már hívott is. Miért szálltál ki?-kérdezte. Mert erre kértél.-feleltem. Könnyes szem ide vagy oda. Visszajött. Valahogy nem tudtunk elszakadni egymástól. December 22.-e meglepem a munkahelyén egy Maci-mézzel mert beteg, persze plusz egy szál virág a szeretetem jeléül, azzal nem számoltam, hogy kijön a lakásból és meglátja az autója szélvédőjén. December 23.-a. Vásárlós, együtt töltős nap. Kimentünk Veresegyházi piacra, vettünk két cicás hosszított felsőt. Én pedig kaptam egy poharat. Séta közben megfogta a kezemet. Rá is kérdeztem, hogy ez most mi vagy hogy? Elmondása szerint sosem fogta meg senki a kezét, nem hogy még ő a másikét. Én megkaptam. Nagyon jól esett. Elmentünk a Tescoba, ott kinézett magának egy piros kabátot. Mondtam neki, hogy ne hamarkodja el a döntést. Megyünk még másfelé is. Tény és való, hogy nagyon jól állt neki. Mint minden más. Irány haza, kocsi csere. Megyünk az enyémmel tovább a Vecsés market central-hoz. Útközben elaludt én pedig azt figyeltem, hogy milyen nyugodt és gyönyörű. Vecsés-Playersroom. Mutattam neki egy kabátot amibe azonnal beleszeretett csak nem volt az ő méretébe. Így hát gyorsan elmentünk a legközelebbi Playersbe a KÖKI-be ahol pont volt. És meg is vettük. Egy gyors ebéd és irány vissza a lakásba!! Este el kellett engednem a kezét pedig nem akartam. De sajnos muszáj. De nem ért véget a nap. Megvártam még hazaér és visszamentem megvenni a kabátot. Amit le is vittem még este a lányáékhoz. Aki nagy örömmel fogadta, hogy átadhatja az anyukájának. Ők pedig kaptak egy kávéfőzőt ajándékba. Elindultam hazafelé, de közben hívott. Félreálltam de már nem emlékszem, hogy mit mondtam hogy hol vagyok. De nem árulhattam el az igazat. Pár perc beszélgetés után letette a telefont mert felment a férje. Én pedig elindultam egyedül hazafelé. December 25.-e a lányáéknál a fa alatt egy szépen becsomagolt ajándék. még nem tudja, hogy mit is rejt. Elkezdi kibontani, és elsírta magát a lánya elmondása szerint. Ezt a titkot csak 4-en tudjuk, hogy kitől van, persze ehhez kellett a lánya és a párja is.sajnálom, hogy nem láthattam az arcát. De a születésnapja után eltudom képzelni. 26.-án nagyon meghatódva a könnyeivel küszködve felhív és nagyon szépen köszöni. 27.-én már szemtől szemben is megkapom egy jó nagy ölelés kíséretében. December 31.-e az év utolsó napja, és életünk első és egyben utolsó együtt töltött éjszakája sajnos. Az év első napján reggel elindul haza, hogy kialudja magát. Azt szokták mondani, hogy akivel töltöd és ahogyan töltöd a Szilveszter éjszakát, olyan lesz az éved. Ez nem jött be, mint ahogyan más sem. Délután felébredt, kaptam egy sms-t amire azonnal válaszoltam. Csak ezt már nem ő olvasta el. Nagyon féltem, hogy baja esik. Ezért is ugrásra készen álltam minden nap mint amúgy mindig. Egy több napos munka alkalmával a kocsija nálam volt. ekkor elég sokat beszélgettek a férjével, ami az én rovásomra ment. Amit persze én jóval utána tudtam meg, csak februárban. Január 27.-e megkérdeztem, hogy eldöntötte-e, hogy mit is szeretne. Persze egy hete ezzel nyaggatom, lehet nem kellett volna. Na ezen az estén is volt oda-vissza sírás-rívás. 28.-án elküldök egy sms-t amit a férje is olvas. Ebben benne van, hogy volt valamilyen viszonyunk. Persze mint, mindig én vagyok a hibás mindenért. Azért is mert minden percemet neki akartam szentelni. Az bosszús sms miatt, pedig nem annak szántam csak nem bírtam tovább idegileg. Nagy nyomás alatt van ilyenkor az ember amikor szeret valakit de nem lehet vele amikor szeretne. Megkérdezte hogy, ,,Látod magadban a hibát?" erre az írás végén visszatérünk. Megbeszélik, hogy megpróbálják újra!!!! Persze ezt is csak szerdán tudom meg!!!! Jan 29.-e hétfő, egy ordibálással kezdik a reggelt és délután találkozunk egy parkolóban ahol egy szál rózsával fogadom. Átbeszéljük, hogy egy picit várunk még. A legközelebbi balhénál beadja a válást. Kedden a megszokottnál gyorsabban jön a munkahelyem felé, hogy a karjaiban landoljon. Abban a pillanatban azt hittem, hogy sosem fogunk elválni. Egy forró ölelés és látom, hogy fél a férjétől mert lehet hogy pont ide tart. Minden csoda csak három napig tart mi is összeveszünk. Február 9.-e mindent félretéve nem érdekel a munkahelyem és senki! Tudom, hogy hol dolgozik. Kocsiba pattanok és elindulok felé, ahol dolgozik ott van egy virágbolt és bevásárolok 9 szál vörös rózsát egy nagy csokorba szedve. Alig fért be a csomagtartójába. Nem érdekelt, hogy másnak egy napi keresete nincs ennyi. Nem érdekelt a pénz, nem érdekel semmi. Az sem, hogy nem viheti haza. De az a 10 másodpercnyi boldogság az pénzben felbecsülhetetlen amit akkor láttam az arcán. Este a pékségnél visszakapom a rózsacsokrot, a rózsafejek azóta is az én kesztyűtartómat ékesítik sajnos. Közeleg a Valentin nap, előtte egy nappal kapja a virágot, hogy ne keveredjünk gyanúba. Na és itt a nagy nap. 14.-e mit sem sejtve tali a pékségnél. Ő még nem tudja, hogy mi a meglepetés. Elvittem étterembe, ahol illedelmesen névre szólóan vártak minket a megrendelt menüvel. Kérdezi hogy melyik a mi asztalunk? Szerintem mindjárt tudni fogod, feleltem. Egy szál kék rózsa egy vázában. Rögtön felismerte, segítettem levenni a kabátját és helyet foglaltunk. Itt elárulta, hogy a férje egyszer sem vitte el étterembe, én sem a volt páromat. Itt megint a ki mit kapott, és mit szeretne volt a téma. Este megint, mint minden este én jobbra, ő balra. Hányszor hangoztatta, hogy ezt nem így kéne. Február 15.-e változatosság képen megint összeveszünk, de ez is csak egy napig tart. Másnap este munka után hív. Addig szinte nem is beszéltünk. Na de ezen az estén kaptam valamit amit senkitől eddig soha, és most már nem is fogok: ,, Téged sem egyszerű elengedni mert iszonyatosan hiányzol. Én nem akarlak téged bántani. Nekem szeretetre, szerelemre volt szükségem és jöttél te az életembe. Nagyon hiányzol, nagyon hiányzik a hangod, hiányzik minden" ,, Időt hagyok a Lacinak" Innentől fogva minden nap más volt, minden napot le tudnék írni. De felesleges. Március 23.-a este 19 óra után megint elindulunk két különböző irányba. Persze azonnal hív: Nekünk nem így kéne, te jobbra én pedig balra hanem egy helyre hazamenni, fürcsizni, enni és bújni kezdetű mondat hangzik el. Mint minden este. Hazaérünk mindketten, nemsoká érkezik az sms, a férjem ivott és nagy balhé van. Ez most szó szerint komoly balhé amit itt nem részletezhetek!!! Nem is írok vissza, fő a nyugalom ha baj van akkor megyek értük. Késő este írtunk egy pár üzenetet és utána csak másnap. Elmesélte, hogy mi is történt. A magam módján megnyugtattam. Azt mondta beszélni fog a férjével a továbbiakról, persze ez nem történt meg. A lányával elég sokat beszélgettek aznap, hogy mit is???? Az a végén kiderül. Este rákérdeztem, hogy sikerült-e megbeszélni a dolgokat? Hát nem mert feszült volt meg agresszív egész nap, hangzott a válasz. Megkérdeztem tőle, hogy ha ezt két év múlva akarod megbeszélni akkor nem lesz feszült meg ideges? Na erre nem jött a válasz, csak hogy én mennyire türelmetlen vagyok. Erre várt, ,,A NAGY BALHÉRA" itt van. Nem változott semmi, csak annyi, hogy megint én vagyok a hibás mert nem vagyok mellette. Hogy legyek mellette?????? Kérdezem itt mindenkitől, nem lesz semmi baj. Maradj otthon, jó ez így nekünk akár tíz évig is. Ezt kellett volna mondanom???? 25.-e Vasárnap 9 után kelt, jó reggelt üzenettel. Megyek kávézni Kicsim, majd ha tudok akkor írok. Egész nap semmi, este az idegtől szétrobbanva írtam neki 9 után. Persze indok az mindig van! Megint én vagyok a szar. De nem! 26.-a hétfő, a szokásos időben csörög a telefonom. Mire volt jó ez megint? Mindennek én vagyok az oka, induló mondatok. Sajnos le kellett tennem a telefont mert pakoltam, úgyhogy elköszöntem. Hívsz???-kérdezi. Majd hívlak. 9 óra után hív, persze a szokásos kislányos kétségbeesett hangján: ,,Hogy most akkor mi van???" Mondtam neki hogy semmi, dolgozok. Utána csak 17 óra után hívott, én nem is hívtam. Persze akkor is én voltam a hibás meg csak a lebaszás, 20 percet sem beszéltünk aznap! Másnap kedden nem is beszéltünk. Na és akkor jött a szerda, életem legborzalmasabb napja. Aznap reggel oda mentem a bolt elé ahol vásárol. Talán olyat láttam amit nem kellett volna. Egy pasi várja és kávéznak. Fogtam magam és elindultam inkább a munkahelyem felé. Amikor hívott is azonnal. Persze én voltam a hibás mert odamentem. Na itt van az a pont ahol minden elveszett. Kimondta, kimondta hogy a lányom nem választott téged, hallani sem akar rólad. Ez volt szombaton a téma amikor a kutyákkal sétáltak. Pedig nem egyszer hangoztatta fennhangon, hogy neki egyik lánya se szóljon bele az életébe. De mégis ez lett. Délután kétszer mondta a szemembe, hogy VÉGE. Ezután eszméltem, hogy ha valami akkor ez az amit komolyan gondolt az egy év alatt. A fejemhez vágta, hogy milyen vagyok. Egy dolgot tudott csak, hozzá vágni semmi többet. De így ismert meg, így fogadott el. Akkor??? Kijelentette, hogy nyugodtan elmondhatom a férjének hogy együtt voltunk, nem érdekli. És én elküldtem neki sms-ben. Nem kellett volna. Ha csak egy kívánságom lehetne ameddig élek! Azt kívánnám, hogy bárcsak ne küldtem volna el. Az augusztusi hullócsillag elment,kihunyt a fénye, elvitte a kívánságom. Pedig nem kértem nagyot csak hogy örökre velem legyen. Ő is így érzett???? Azt nem tudom. Hetente leírta, hogy velem akarja fojtatni. Velem akar lenni. Amiket leírt, ha csak a tizede teljesült volna akkor már velem lenne. De nincs, és soha nem is lesz. Kimondta; nekünk nem lesz közös jövőnk soha. Rengetegszer szó volt arról, miért is jöttünk egymás életébe. Mai napig nem tudom. De már nem vagyunk egymás életének része. Vajon szeretett-e? Vajon velem akart lenni? Én szerelmes voltam!!! De hogy ő az volt-e, azt nem tudom. Mindhiába minden írása, szava. Semmi nem lett belőle. Mindent elsöprő szerelemnek indult a miénk. De aztán jött valami, valami ami elsöpörte ezt a szerelmet. Hiába minden igyekezetem, meglepetés, ajándék, szeretet és törődés. Igen a pénz. A pénz az fontos, fontosabb mint a boldogság. Én hazajöttem miatta, feladtam mindent. Ide jöttem dolgozni ahol ő is dolgozik. Minden ember élete során egyszer lesz igazán szerelmes. Én eljátszottam ezt a lehetőséget. Feltettem mindent erre a nőre. Hogy megadtam-e neki mindent? Szerintem többet is mint, amit lehetett egy ilyen kapcsolatban. Nő lett belőle 43 évesen, belőlem 31 évesen férfi. Boldog volt mellettem. De mind ez kevés. Már nincs mellettem, és nem is lesz. ,,Nem lesz már vigág illat a bmw-ben, pedig nagyon szerettem". Egyszer arra kért, ne lépjünk ki egymás életéből csak úgy. De ő ezt tette. Ezt akarta. Két hét híján nem értük meg az egy évet. Pár nap van már csak az évfordulóig, ami már csak egy emlék sajnos. Nézem a telefonom 6.11., nem hív és nem is fog. Bárcsak továbbra is hallanám a kis bújós kiscica vagy az üvöltő oroszlán hangját még most is. De soha nem fogom már.
Kulcsszavak:
Megjegyezhető URL:
Kép: [nincs]
Létrehozó:Miskolcipasi31
Létrehozás dátuma:2018.04.10 15:00
Státusz:aktív

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!