Keresés

Részletes keresés

Topikcím:Legyünk inkább barátok...?
Topikleírás:érthetetetlenül állok egy helyzet előtt. Nem megoldást, csak véleményeket várok. Válófélben vagyok. Úgy néz ki, hogy röpke 1 év után végre hivatalosan is sikerül pontot tenni az ügy végére. Ennek a lelki vonatkozásain már fél év után túltettem magam. Ekkortájt ismertem meg egy férfit a neten, egy fórumon, aki épp szintén válófélben volt. Ő még akkor eléggé maga alatt volt. Sokat leveleztünk a helyzetünkről, hogy hogy van, én hogy vagyok, hogy telnek a mindennapjaink, stb. Hajnalokba nyúló levelezéseink szép lassan átalakult viccelődésekké, az életünkről való beszámolóinkká. Nagyokat nevettünk, vicceltünk, poénkodtunk, és akarva, akaratlanul közelkerültünk egymáshoz. Nagyon egyhúron pendültünk szinte mindenben. 2 hónapnyi intenzív levelezésünk, ami a végén már nagyon közel kerültünk egymáshoz, természetessé vált, hogy találkozni akartunk egymással. Ez meg is történt. Akkor is hajnalig sikerült beszélgetnünk, aztán úgy adódott, hogy nálam töltötte az éjszakát. Nem igértünk egymásnak semmit, de lényeg, hogy minden héten jött 2-3 alkalommal. Nagyon jól éreztük magunkat egymás társaságában. Nem tudtuk, hogy mi lesz ebből az egészből, de éreztük, hogy jó hatással vagyunk egymásra. Én nem vártam el tőle semmit, és viszont sem. Viszont ezidő alatt egyre jobban elkezdtünk kötődni egymáshoz. Ma úgy fogalmaz, hogy én húztam ki őt a gödörből, hogy általam egy teljesen új életminőség lehetőségét látta meg, hogy rengeteget adtam neki és már láthatóan is, teljesen túltette magát a házassága kudarcán. Én mindidg meghallgattam, társa, partnere lettem akaratomon kívül. Szinte egy menedék vagyok neki még most is. Úgy fogalmaz, hogy belőlem merít erőt, nincs ember aki ennyire közelállna hozzá, akivel ennyire megtudja magát értetni. És hogy ő azt hitte, mikor a feleségét elveszítette, hogy többet nem talál magának ilyen partnert, és most mégis, és hogy mennyivel többet jelentek neki. Nekem ő a hibáival és az erényeivel együtt a tökéletes partnert jelentené. De nem mertem érzelmileg jobban belebonyolódni a kapcsolatunkba, mert láttam, hogy benne nincs meg az az érzelmi plussz, ami egy normális kapcsoalthoz szükséges. Viszont nagyon megszerettük egymást. 1 hónapja kicsit elbizonytalanodtam, hogy meddig fog ez a még nem kapcsolat, de már nem is ismeretség című fejezet tartani nálunk. Mint minden ember, a kapcsolatait szereti fejlődni látni. Azt szerettem volna, hogy ha valamit döntünk, hogy akkor most együtt vagy külön. Ő azt mondta, hogy bár nagyon szeret, és hogy soha senkitől nem kapott ennyit, mégis úgy érzi, hogy nem áll készen egy kapcsolatra. Hogy most élni szeretne. Mondtam, hogy jó, rendben, akkor menjen élni, aztán ha "kiélte" magát és úgy érzi mellettem a helye, majd megtalál. Na ez nem ment. Nem bírja ki, hogy ne beszéljen velem, hogy ne lásson. Persze a nagy határozottságomnak annyi volt, minduntalan találkoztam vele, mert nekem is nagyon hiányzott. Nem tudom szavakba önteni, de tényleg egy rettentő őszinte, meleg szeretet köt össze minket. Aztán a múlt héten egyszercsak leül mellém, és azt mondja, hogy ő úgy érzi, hogy nem szerelmes belém, és hogy inkább csak barátként tekint rám. Nem tagadom, baromi rosszul érintett a dolog. Különösen azok után, hogy a "meghittebb" pillanatainkról is csak legekben beszélt, csakúgy, mint rólam, hogy számára én vagyok a tökéletes, stb. Mégegyszer hangsúlyozom, hogy nem vagyok belé szerelmes, de ha rajta láttam volna, hogy ő ilyen érzéseket is táplálna felém, és hagytuk volna magunkat elragadtatni, biztos megváltozott volna bennem ez is. De bennem soha nem merült az fel, hogy CSAK barátként tekintek rá. Én férfiként gondoltam rá. Nem nagyon értem ezt az egészet. Lehet, hogy nőként soha nem kattant igazán rám? De akkor meg nem értem, hogy a szenvedélyes éjszakákkal, a meghitt kirándulásainkkal, vacsoráinkkal és beszélgetéseinkkel mit kezdjek akkor? Bár nagyon szeretem őt, és tudom, hogy ő is engem, mégsem szeretném ezek után tartani vele a kapcsolatot. A nők valószínűleg jobban meg fognak érteni ezzel kapcsolatban. Egy ilyen mondattal találkozni egy ilyen szituációban, azért eléggé lesúlytó. Magamat nem látom nőnek, önbecsülésemről nem is beszélve. Nem tudom, hogy mit ronthattam el, de nem szeretnék a "baráti találkozásaink" alkalmával, amit ő szorgalmaz nagyon, minduntalan azzal szembesülni, -őt látva- hogy számára, pont a számára nem vagyok igazán nő. De Ti értitek ezt?
Kulcsszavak:
Megjegyezhető URL:
Kép: [nincs]
Létrehozó:DAncsa
Létrehozás dátuma:2005.12.13 21:21
Státusz:aktív
Index Fórumok

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!