Kedves Levelezőtársaim!

Olvasom a híradásokat, hogy valaki harckocsi aknát lelt a Kék-tónál. Az illető előrelátó volt, nem hagyta ott heverni, nehogy valakit baj érjen, hanem legott bevitte a rendőrségre. Elképzelem, szinte magam előtt látom a rendőrök örömét a nagyszerű ajándék láttán.

Egyszer én is találtam egy ágyúlövedéket. Impozáns példány volt, gyönyörű fényes, szinte új, lehetett vagy 80 cm hosszú. Gondoltam hazaviszem, jó lehet még valamire a ház körül. Aztán visszaemlékeztem, hogy gyermekkoromban - ez a háború végével egybeesett - sok kis barátomat, iskolatársamat érte baleset. Tele volt minden abban a városban, ahol laktam, mindenféle fegyverekkel, gránátokkal, aknákkal. (Az osztálytermünk ablaka alól vagy harminc aknát ástak ki a tűzszerészek.)

Visszatérve az ágyúgolyóra, amit találtam. Nem voltam biztos benne, hogy házam népe vagy a Duna utca többi lakói örülnének neki, de abban is bizonytalan voltam, hogy vajon ágyúgolyóra is vonatkozik-e a mondás, hogy "Ki mit talál, azé." Végül aztán ott hagytam a helyszínen, és telefonáltam a rendőrségre. Valószínűleg jól tettem, mert még őrt is állítottak mellé, amíg jöttek a túzszerészek.

Azt javasolom, hogyha valami ilyesmit találunk, ne piszkáljuk, mert ezeket a szerkezeteket direkt úgy készítették, hogy kárt okozzanak. A legjobb, ha bejelentést teszünk a rendőrségen.

Tisztelettel:
Gál Zoltán