Miért is beszélünk a munka nagyságáról???

 

 A munka nagyságának önmagában nem sok köze van a megtermelt értékhez. 200ezer ember kiáshat egy marha nagy gödröt, másik 200ezer betemetheti, az marha nagy munka, viszont nulla érték. Sőt, olyan is van, hogy az eredmény jó nagy negatív érték.

 

 Nem az izzadságért jár a pénz, hanem a megtermelt értékért.

 

 Az az újító, aki meg kitalál valamit egy hét alatt, amitől 2,000 gyári munkás munkája 10%-kal hatékonyabb lesz a következő 5 évben, hát az könnyen kiszámítható, hogy egy hét alatt annyi értéket termelt, mint 1 munkás 52000 hét alatt. Ezt persze nem kapja mind meg (mert akkor nem nyer rajta a cég, egyszerűbb 200 plusz munkást alkalmazni 5 évig mint az újítást kifizetni és bevezetni), de mutat az arányokról valamit.

 

 De mondhattam volna igazgatót is. Nem mindegy, ki az igazgató, és a tét hasonló nagyságrendű. Ez van. A versenyszférában nemigen vannak herék, mert az a cég, amelyik nem alkalmaz heréket értelemszerűen versenyelőnybe kerül. Ha nem érné meg ilyen drága igazgatót felvenni, hanem bármelyik pénztárost oda lehetne ültetni, hidd el, megtennék a tulajdonosok.

 

 Egyenlőség csak abban az értelemben van, hogy pl. a közgazdasági egyetemek kapui nyitva állnak.

 

 A fentiek nyilván sokakban fognank nemtetszést kiváltani, meg lehet másképp is gondolni, szokott népszerű lenni a fentiek tagadása, ki is lett próbálva, nem vált be, állítólag 20 évvel ezelőtt felhagytunk azzal a kisérlettel. Nyilván újra lehet csomagolni nemzeti köntösben az ötletet persze.

 

 Az egy más kérdés, hogy a közszférában vannak herék. Ott azok a vérremenő motivációk amik miatt a versenyszférában nem lehetnének, nincsenek meg.