Akkor részletesen válaszolok:
„Lehet ezt a Mátrabércet úgy értelmezni, hogy óriási teljesítmény, és ebből a szemszögből meg is illet Téged az elismerés - amit végigcsináltál, azt pl. én biztos nem bírtam volna.”

Magamhoz viszonyítok. Erre a Mátrabércre nem a teljesítményért emlékszem szívesen. Szerintem többet számít, hogy nem mentem szembe a rendezők elvárásainak. X évvel ezelőtt fiatal forrófejűként valószínű másképp tettem volna, és 12:20-12:30-as idővel érkezek.


„Másrészt viszont úgy is felfogható a történet, hogy orrba-szájba feleslegesen szívattad magad.”

A feleslegesent kihagynám.

„Olvassuk most el egymás után ezt a néhány kulcsmondatot:
"Felkészülés: az nem volt."
A HTMV óta gyakorlatilag alig úsztam, nem futottam, nem gyalogoltam, és alkalmanként a „fixi”-vel közlekedtem.

"Hol rontottam el? Már sejtem.”
Szarvashibát ejtettem. Nem olvastam el az itinert, nem a benne levő ajánlott időterv szerint mentem, hanem a pontzárásokból próbáltam megválasztani a tempót. Kis-kő-oldalnál gondoltam arra, hogy „gyorsulóra” zárnak a pontok.
Ajánlott időterv és pontzárás eltérése: Kékes: 47’ Galyatető: 33’ Vöröskő: 20’ Mkeresztes: 4’
Mit csinálnék másképp? Szinte semmit."
Elolvasnám az itinert. Ez szinte semmi és minden egyszerre.


„Az, hogy a Mátrabércet fixis duatlonná alakítottad, merész, de végül is az ilyen vasembereknek, mint Te, lehet, hogy az efféle plusz vállalások teszik érdekessé az amúgy túl könnyű túrát. Oké, és riszpekt.”

A logisztika miatt kényszerből tettem. Többször is próbálkoztam autós fuvarral, nem jött össze. A bicikli lelakatolása után 1 km-t stoppolva tettem meg, nem sportolni, hanem közlekedni akartam.
Két percre nem merek lelakatolva otthagyni egy kerékpárt. Itt 16 órára kellett.
Ezért speciálisan hazai közbiztonsági helyzetre összerakott közlekedési eszközzel/biciklivel mentem. Az alapvető dolgokon kívül csak nyereg, lámpatartó, fényvisszaverő csík, és egy db klipsz van rajta. Minden egyéb ellopható luxus nélkülözve, mint sárvédő, váltó, vagy fék. Az egészben a lakat az érték.

„A nem alvást, a nem készülést és a térdeket beáldozó vágtát viszont nem tartom sportteljesítménynek, sőt.”

Én mást se tartok annak, „csak” teljesítménynek. De ez gumicsont.

Amikor valaki nagyon oda van a ttúra sportértékével, akkor a következőkre gondolok:
Korányi Balázs a 800 m-es síkfutás magyar csúcstartója 1:45,39 perces idővel.
2009-ben ezen a távon 2:14, percet futott.
2009-ben 12:21 órás idővel teljesítette a Kinizsit.
(((… Az én Kinizsimnek arányosítva mennyi a sportértéke? )))


Mit csináltam volna másképp/nem alvás sorrendben: csütörtöki kb. 2 óra alvás, így alakult.
Pénteken egész nap aludhattam volna, helyette önszorgalomból dobogót készítettem, a futószekció részére. Este 6-ra lettem kész, utána vittem le Szurdok-püspökibe. Emiatt borult az alvásom. Most is így tenném, nekem ez többet ér a pihenésnél.
Buliból raktam ki Csanyának szurkoló papírokat + babákat. Kár lett volna kihagyni.
Fáradtan nekem sokat jelent 20 perc pihenés. Ezt 17 percre csökkenteném.
Leszedtem a papírokat + babákat. 2 perc veszteség. Inkább reggel, mint este 10-kor sötétben, fáradtan.
Amit másképp csináltam volna, Kékesen nem pohárból ittam volna a meleg levest, hanem vízzel hűtve kulacsba töltve menet közben.
Ha tudok segíteni akkor segítek. Elsőbálozónak azt mondtam, hogy figyelek rá, így akkor is bevárom és szólok neki, ha ez két percet jelent.
A térdek beáldozása annyit jelent, hogy a kímélést alárendelem a sebességnek.
a.) Bedurran a térdem, M.keresztesen feladom, 2 nap alatt helyrejön a térdem. Nem valószínű.
b.) Bedurran a térdem, M.keresztes után lényegesen erősebb karmunkát végzek, kb. 1 hétig izomláz van a karomban. Ennyit megér.
c.) A rövid aszfaltos szakasz strapáját kibírja a térdem. Ez történt.

Ha 20 évesen statisztikailag 1‰ esélye volt annak, hogy abban az évben a sport miatt halok meg, akkor 50 felett néhány napig tartó nem maradandó sérülést bevállalok.

„Vegyük észre, hogy a közösség, azzal, hogy körberajongja az ilyen önpusztítási kísérleteket, akaratlanul is tönkretesz sok mindent:
- a megfelelni vágyó fiatalok egészségét, akik azt látják, hogy ez a menő, meg kell feszülniük, hogy elismerést szerezzenek;
- a közhangulatot, amit a jajdenehézvolt-majdnemmeghaltam panaszkodások, a negatív élmények uralnak;
- a mértéktartó, átlagos túrázók önbecsülését - ha a megpusztulás a norma, a jó hangulatú természetjárás értéktelen;
- a teljesítménytúrázással a neten találkozó érdeklődők motivációját, akik torz, élsport-szerű benyomásokat szereznek egy alapvetően barátságos, hosszú távon is művelhető tömegsportról; „

Ezekkel egyetértek.

„- a fókuszt, amit átállítódik a természetről, annak megbecsüléséről és szeretetéről vissza az örökké győzni akaró emberre; a természet megszűnik cél lenni, mellékes díszletté silányodik a Hős mögött.”

Igen, ezt is elfogadom.
De azt is elfogadom, hogy a természet a(z) küzdő ember nélkül gyönyörű ám lélektelen pusztaság.

A későbbi részekkel nagyjából egyetértek.

Mégegyszer köszönöm, hogy ezekre a dolgokra felhívtad a figyelmünket.