Kedves Feri!

Már sokadszor gondolom, mondom, nagyon igazad van!!!!

Sajnos én már csak későn jöttem rá, hogy szükséges lenne a változtatás az életemben (kevesebb stressz, kiszakadás onnan - m.hely - ahol már annyira nem szerettem lenni, csak a pénz tartott ott) meg is lett az "eredménye", egy jó kis autoimmun betegség, ami ha nincs szerencsém, már életem végéig el fog kísérni:-( Persze azért ebből is igyekeztem kihozni a legjobbat és emiatt igen is büszke vagyok magamra:-) Mostanában éppen egy új út keresésén töröm a fejem, végre felfedeztem, hogy nem csak a hajtás és a mindenáron megszerzendő különböző javak, tárgyak a fontosak... tök jól elvagyok anélkül, hogy havonta vennék magamnak egy új táskát, a meglévő tizenkilenc mellé :-)) Jobb későn, mint soha... szokták mondani:-))

Az Anyukám hétfőn bevonult fogyni:-) Olyan aranyos, ahogy meséli, hogy már biciklizett (nem tud kerékpározni), imádja a vízben végzendő tornát (nem tud úszni), és becsületesen végigcsinálja a "szárazföldi" tornát, a hajlongásokat is. Csak egy gond van: nagyon éhes:-)) De kemény csaj, betartja a szabályokat, barátkozik a búzakorpával, a szénsavmentes ásványvízzel (a szénsavasat szereti), a szerinte íztelen "üres" levessel, a fínomfőzelékkel (ami szerinte kisbabáknak való) :-))

Három hét múlva kiderül, hogy mennyit sikerült fogynia, már nagyon kíváncsi vagyok. Nem is csak a fogyásra, hanem arra, hogy sikerül-e elegendő inspirációt adniuk egy 71 éves embernek arra, hogy megváltoztassa a több évtizedes étkezési stb. szokásait.