Szia Bandos!

Bizony alakul... :-)

Nálam az utazást valahogy nem előzte meg olyan fokozott izgalom, mert nagyon hamar le volt fixálva az utunk (a repülőjegyünk már tavaly júliusban, a szállásunk pedig augusztusban le volt foglalva), és mivel még utána nagyon sok idő volt az útig, szándékosan elnyomtam magamban az érzéseket, nem akartam szenvedni a várakozástól több, mint fél éven keresztül.

Így a fokozott várakozás elmaradt előtte (persze azért készültem nagyon, bújtam a fórumokat és internetet folyamatosan), valahogy olyan természetes volt, hogy megyünk, és az is, hogy ott vagyunk... (bárcsak az lenne...) 

Viszont mióta haza jöttünk, folyamatosan túlcsordulnak az érzelmeim, mikor visszagondolok az útra vagy a képeket nézem... Szavakkal ki sem lehet fejezni mit érzek.

És bár egyelőre konkrétan nem, mert más utakat tervezünk, de távoli tervben benne van, hogy visszamenjünk, nem ezekre, hanem valószínűleg más szigetre-szigetekre, és mivel már tudni fogom, hogy mi vár ott rám, nagyon izgatott leszek előtte. :-)

Nagyon örülök, hogy sikerül megoldani a problémátokat és utaztok! :-)

Üdv., A.