Újabb tesztek történtek.... A "résztvevők": HS 20-asok, Heybrook HB1-esek, kétféle HS 40-esek, amelyek abban különböznek egymástól, hogy a váltóik különbözőképpen lettek módosítva, az egyik inkább lényegretörőbb, "jobb" hangú, a másik inkább "szebb " hangú, valamint a közismert HS 500-asok. A tesztelő személyek is változtak, (engem kivéve) és a helyszín is. Első körben a kétféle HS 40-eseket hallgattuk állványokon és a lényegre törőbb "jobb" hangút hallották jobbnak, a "szebb" hangút kevésbé lendületesebbnek (ez utóbbiakra mondta korábban, egy másik teszt alkalmával egy haverom, hogy kissé szirupos hangúak). Ezek után a "jobb" hangú HS 40-esekkel mérkőztek a többi dobozok. Másodjára a Heybrook HB 1-esek mérkőztek a HS 40-esekkel és minő meglepetés: mindenki ugyanazt hallotta, amit korábban is írtam már, hogy bizony, a HB1 néha ideges, kevés a basszusa és kemény. Ezután jött a HS 20-as pár. - Aranyos kis dobozok, az értéküknek megfelelően kell kezelni őket, nekik is nagyon kevés a basszusuk és kaparós hangjuk van, ha az enyémek lettek volna, nagyon erős kényszert éreznék a váltó módosítására, de nem lesz semmi módosítás, mert ezek annyira ritka dobozok, hogy így tartják az értéküket. Ja és a magasai egyiknek sem volt rendben, úgyhogy mehetnek majd a hangszórójavító haveromhoz, talán már el is vitte a tulajdonos. Ezután jöttek a HS 500-asok a HS 40-esekkel. Ezeket is elég szörnyűnek hallottuk, hiába a 30-as mélynyomók és a még nagyobb dobozok, a mélyek ütnek, a felső magasak szinte teljesen hiányoznak, nincsenek "cinn"-ek, talán egy erényük lehet, a középtartomány mintha jobb lenne, rock-on legalábbis így hallottuk.

Shala, az egyik pár HS 40-es Általad történő módosítását majd beszéljük meg, mindjárt kerítek itt vagy a Retronómon valami privi felületet.

Üdv.

D. Á.