Ja, szerintem is borzalmasan viselkedett a jelöltúr! Méghogy nem kapott ostyát??? Szentáldozni akar, de a szabályokat sem ismeri, vagy inkább szeretné megváltoztani, az atv-n meg beégett mint a szilveszteri malac, még a saját tv-je is balekot csinált belőle....
itt van egy összefoglaló, éljen a karakán káplán!

>>Az akadozó ostyaellátást bírálta Hetyei elvtárs

Joó István jegyzete

2010. április 21. 11:15

Nem az édességboltban, de nem is a gyógyszertárban akart jutányosan ostyához jutni Hetyei László ügyvéd, az MSZP képviselőjelötje a XV. kerületben. Gondolta, kampányidőben megteszi a Boldog Salkaházi Sára-templom is Újpalotán.

Be is állt a sorba, hogy minden szavazópolgár láthassa, de a pap csak keresztet rajzolt a homlokára. Úgy érezte, ezzel nagyobb tiszteletlenséget követtek el a személye ellen, mint ha csak barackot nyomtak volna a feje búbjára. Úgyhogy a kínos ügyet a vesztésre álló honatyaaspiráns vesztésre álló pártja elé vitte. Az egyházi diktatúrától újabban sokat rettegő Lendvai Ildikóék meg is fogalmazták közleményüket, melynek messzehordó lényege: „Az MSZP képviselőjelöltje nem kapott ostyát Repcsik Gyula káplántól”.

Egészen más kérdés, hogy a katolikus egyházban nem osztanak ostyát, lévén ott olyan a felfogás, hogy a pap előzőleg átváltoztatta azt Krisztus testévé. Ilyen értelemben a pártközlemény fogalmazói bakot lőttek. Nyilván mesterüktől, Gyurcsány Ferenctől tanulták a hit csínját-bínját. Ő ugyebár valaha pap akart lenni, de ezen az úton nem jutott tovább annál, mint hogy (bevallása szerint) kiskorában a legnagyobb rendszerességgel bérmálkozzék. Gondolom, a későbbi borotválkozás mintájára.

Jó volna tudni, pártíródeákjaihoz hasonlóan Gyurcsány se ismeri-e az Oltáriszentség fogalmát, de nincs idő ennek kiderítésére. Elégedjünk meg annyival, hogy az MSZP távirati irodához átlőtt közleménye még egy további aranyköpést is tartalmaz. „A politikai megosztás a templomokba is beférkőzött, és akiknek pont az egyenlőségről kellene tanítaniuk, pártállástól teszik függővé az áldást.” Értik, ugye?! Az áldást, nem pedig az áldozást...

A magam részéről áldásomat adnám Hetyei úr újsütetűnek tűnő katolicizmusára, csak hát a Sztárai Mihály téri református templom hívei meg azt mondják, az MSZP-s képviselőjelölt úr náluk is feltűnt az utóbbi hetekben. Rossz nyelvek szerint úrvacsorát is vett. A szocialista jelölt tehát ahol csak tudja, maximálisan megélné vallásszabadságát, csak éppen a katolikus egyház szóban forgó templomának káplánjától tagadná meg ugyanezt. Sérti, hogy Repcsik Gyula atya nem részesítette szentáldozásban olyan feltételekkel, amelyekkel ő, Hetyei akarja. Egyébiránt a pap pár héttel előtte megáldoztatta, mert akkor még nem ismerte sem őt, sem azt a nem lényegtelen körülményt, hívő, gyakorló katolikus-e. Nem sokkal utána azonban a Salkaházi-templom egyes hívei felvilágosították, hogy aligha adott minden feltétel a tekintélyes alkalmi vendégnél. A káplán ezért felhívta a potyaáldozót és közölte vele, milyen feltételek mellett történik e szentség kiszolgáltatása. Lelki készület, bűnbocsánat, ilyesmi.

Hát ezután jött el a nagy pillanat, a Húsvét utáni harmadik vasárnap. Választások második fordulója előtti szentmise, magas nézettséggel. Hetyei ájtatosan csatlakozik az áldozni járulók sorához. A káplán diszkréten, de a hívek füle hallatára megkérdezi tőle, elvégezte-e a húsvéti szentgyónást. És itt számítja el magát egy kicsit a szocialista ügyvéd úr. Nem azt feleli, hogy valamikor a nagyböjt napjaiban már túlesett rajta, hanem úgy adja meg a feleletet, hogy igen, méghozzá ugyanitt, a mise előtt megtörtént a dolog. Mire a káplán felvilágosítja: aligha eshetett így, mivel itt egyedül ő gyóntatott reggel. És itt értünk vissza ahhoz a kereszthez, amit Hetyei László homlokára rajzoltak.

Szerintem gyönyörű, mértékletes gesztus. Benne van az Úristen elnézése, sőt irgalma, szeretete. Csodálatos egy hiteles pap hüvelykujjának a keresztnyomát a homlokunkon érezni. Hetyei úr nem így gondolta. Talán nincs tisztában a katolikus szertartások jelentésével, de még jelentőségével sem? Én ezt nem írnám a képviselőjelölt számlájára. Mit is tudhatna az egyház közösségének (communio) dolgairól, ha az ő környzetében átvágni szokás az állami járandóságukra váró egyházi iskolákat, ha ugyanott családellenes törvényeket kötelező hozni, bátorítva például a homoszexuálisok álházaspárként való tetszelgését.

Hetyei Lászlónak mindent egybevetve azt ajánlhatjuk, maradjon – egyelőre – az ostyánál. Ha pedig olyan édesszájú, mint amilyen haragos az őt ért felsülés miatt, akkor jutalmazza meg magát egy kis nápolyival. Ostyát is tartalmaz. Irány az édességbolt! Feledje kampánygondjait, szolgálja ki magát bátran!<<

(www.mno.hu)