Popper Péter lázadó volt, az elme forradalmára. Nem extrém, szélsőséges forradalmár, hanem a mértéké, a józan, ésszerű, bölcsességgé. Az elitizmus és a diszkrimináció ellen szólalt fel; a képmutatás, mind az egyéni, mind a társadalmi szintű önámítás, a papírmasék, a lőzungok, izmusok dogmák és illúziók világát leplezte le. Sokakat felébresztett, rámutatott, hogy a király meztelen, az emberi civilizáció szinte minden területén. Bemutatta vitathatatlanul és lealázva a hamis prófétákat, azt a triviális tényt, amit persze minden érdekkör, minden elit körömszakadtáig tagad, hogy az emberi társadalmakban lényegében minden kamuflázs, képmutató, hazug papírmasé... És ez persze semmelyik oldalnak sem tetszik, hiszen mindegyik illúziókkal, ámítással, hazugsággal, agymosással, tömegmanipulációval dolgozik. A szellemi mutyizók, hazudozók, képmutatók és szemfényvesztők persze fanyalognak, hiszen nem jó nekik, ha átlátnak rajtuk...

Persze persze kedves agymosók és agymosottak - veszélyes és ártalmas Popper Péter: RÁTOK, mert a nyomorult hazugságaitokon átlátott mindig is és veszélyezteti még mindig zajló holokausztotokat, undortó diktatúrátokat... ami szerencsére már az utolsókat rúgja és neki is köszönhetően hamarosan végleg elbukik...

Péter középen állt, az arany középút, a hamvasi mérték, a közép embere volt. Fanatikus, szentimentális bigottoknak: eretnek; dekadens hedonistáknak: szentfazék nyárspolgár. Bolondoknak: okos és normális; a "normális" középszer számára: extrém, bohém, hóbortos, fantaszta. Szekptikusoknak miszticista, misztikusoknak materialista. Kevesen értették, de egyre többen...
Átlátott a szitán és ezt el is mondta, leírta - hiszen író volt - művész - persze hogy ez fáj azoknak, akik valamilyen zászló alatt állva szélről védik beteg elveiket.
Pszichológusdoktorként megalkotta a rothadó civilizációnk diagnózisát és gyógyírt is ajánlott, kinek füle van rá, meg is hallhatta, ha figyelt...

Csakis a szabadgondolkodók, a felvilágosult, nyitott emberek találják meg nála a szimpatikus reformgondolatokat, egy olyan új szemléletet, mellyel azonban - és ebben ő maga is kulcsszerepet játszott - egyre többen vagyunk... Egyre többen ébrednek fel és lépnek ki az agymosások rabszolgaságából és ez Popper Péter érdeme is.

Köszönjük neked kedves Gandol azt a nélkülözhetetlen, forradalmi és fáradhatatlan munkát, amit az emberi elme, az emberiség fejlődéséért tettél! Nyugodj békében Mester sosem felejtünk el!